Fantasy rajongóként azt kell mondanom, hogy alig találkozom önálló kötettel. A négy halott királynő azonban egykötetes és ennek nagyon örülök! 
A könyvben megismert világ különleges, a birodalom négy részre tagozódik, amelyek teljesen különböznek egymástól. A kvadránsokat királynők vezetik, közéjük csöppen be a főhősnőnk, a kis tolvajlány, Kerália.
A cselekmény az, hogy valaki elkezdi a királynőket öldösni, ebbe az ügybe ártja magát Kerália.. Az egész több nézőpontból, több idősíkon bemutatva, hogy csavaros legyen.
Szívesen ajánlom, ha egyedi ifjúsági fantasyt keresel, ami a krimi, fantasy, romantika jól sikerült elegye - ez biztos tetszeni fog! 

Ha ősz, akkor klasszikusok.
És ha klasszikusok, akkor számomra egyértelműen Jane Austen.
Öt Bennet nővér, egy túlzottan ambiciózus anya, egy higgadt apa és számtalan báltermi pillantás, amelyek alatt egész életek fordulnak meg. Elizabeth Bennet éles eszével és szarkazmusával túllép a kor elvárásain és talán épp ezért szerethető annyira. Mr. Darcy pedig a klasszikus „büszke, rideg férfi”, akit csak idővel ismerünk meg igazán. Minden újraolvasáskor másként látom őket, néha a félreértésekre figyelek, néha az apró gesztusokra, néha csak a finom iróniára, amivel Austen rajzolja meg a társadalmi játszmákat.
Ez a regény időtlen. Olvastam már korábban, láttam filmen, de újra és újra visszahív. Most az Alexandra klasszikus kiadását vettem kézbe és meg kell mondanom, ez a kiadás egyszerűen gyönyörű.

Egy bekuckózos őszi estéhez tökéletes választás ez a könyv. Nagyon aranyos az egésznek a hangulata, de mégis izgalmas és fordulatos történetről van szó. Néhány jelenet számomra kilógott a sorból, azonban attól még élveztem az olvasását és ajánlom is.

Mintha Rory Gilmoreról olvastam volna. Aranyos, őszi, romantikus könyv volt. Egy városi lányról Ellisről szól, aki hirtelen egy apró, levelekbe borult kisvárosban találja magát és kénytelen szembenézni nemcsak a jövőjével, hanem a múltjával is. Ellis szüleinek válása mindent felforgat az életében és hirtelen egy álmos kis városban találja magát.
Itt találkozik újra Cooper Barnettel is, gyerekkori legjobb barátjával, akivel hamar újra elkezedenek bonyolódni a dolgok. Lényegében ez a könyv egy igazi őszi romantikus YA regény. Szerintem tökéletes olvasmány egy esős délutánra vagy egy kuckózós hétvégére, akár fiatalabb olvasóknak is.

Ez egy klasszikus szerelmi történet, mely ellenségekből szerelmesek trope-ba is besorolható. Egy olyan szerelem, mely először ellenszenvvel, összeszólalkozásokkal indul, majd ahogy jobban megismerik egymást, kiderülnek a félreértések, szép lassan fellobban a szerelem és a vágy, hogy egymással legyenek. Egy szerelmi történet, mely megmutatja, hogy néha nem látunk túl az első benyomáson, az előítéleteken. De amikor ezeket sikerül levetkőzni, és új tiszta szemmel nézni a másikra, találhatunk egy csodás érzést. Megmutatja, hogy sokszor mi vagyunk magunk ellenségei, az első benyomáshoz való ragaszkodás, az ítélkezés a másik felett megnehezíthetik az életünket. És ha el tudjuk engedni őket, tudunk változni, fejlődni, akkor a saját életünket is megkönnyíthetjük, könnyebben találhatjuk meg magunkat és a boldogságot.
Szerintem minden romantika rajongó olvasónak egyszer a kezébe kellene vennie ezt a könyvet. Egy klasszikus gyönyörű történet, mely magával ragad, mely megmutatja, hogy ott is lobbanhat fel szerelem, ahol nem számítunk rá.

A Büszkeség és balítélet tipikusan az a könyv, amit ha egyszer elkezdesz, onnantól érteni fogod, miért rajonganak érte generációk óta.
Nemcsak egy klasszikus szerelmi történet, hanem tele van szellemes, csipkelődő párbeszédekkel, izgalmas családi jelenetekkel és persze a legendás Elizabeth–Darcy párossal.
Elizabeth igazi erős női karakter: okos, vagány és nem fél kimondani, amit gondol. Mr. Darcy pedig… hát, elsőre lehet, hogy ridegnek tűnik, de ahogy egyre jobban megismerjük, annál inkább leesik, miért lett ő a romantikus hősök örök etalonja.
Ez a könyv egyszerre könnyed, szórakoztató, mégis mélyebb gondolatokat is ad.
Ha szeretnél egy klasszikust olvasni, ami még ma is ugyanolyan szórakoztató és szívmelengető, mint megírásakor, akkor Austen regénye tökéletes választás

Vegyes érzéseim vannak a könyv elolvasása után. Egyrészt nagyon érdekes volt a téma: az író extrém takarítóként dolgozott, ami azt jelenti, hogy az elhunytak után rakta rendbe a házat. Sokszor hívták olyan helyekre is, ahol az elhunyt testére csak hónapok múltán találtak rá…
A könyv első részében a munkája megtörtént érdekesebb, extrémebb esetekről olvashatunk. Itt több történet is megérintett, viszont volt pár, ami számomra érdektelen maradt. Ezeknél az eseteknél az volt a fura számomra, hogy több esetben is felvetődik egy érdekes helyzet, viszont a megoldást vagy a hátteret nem tudjuk meg, ugyanis az író maga sem derített fényt az igazságra. Ezt én személy szerint sajnáltam, de érthető hogy a munkája nem is tette lehetővé.
A könyv második részében a munka extrém jellegéről olvashatunk. Hogy milyen kérdésekkel szoktak hozzá fordulni az emberek, vagy akár riporterek, mikor kiderül a foglalkozása. Őszintén szólva ez a második rész engem kevésbé fogott meg.
Mindent összevetve viszont érdekes olvasmány volt.

1569 tavaszán járunk, a királyi udvarban. Lady Grace, a királyné legfiatalabb udvarhölgye szemszögéből kísérhetjük nyomon az eseményeket, jobban mondva a naplóbejegyzései alapján. A királynő ígéretett tett Grace édesanyjának, hogy megtalálja a lány számára a megfelelő férjet, aki majd vigyáz rá, és a Szent Bálint - nap alkalmával megrendezett bál lesz szerinte a tökéletes alkalom, hogy Grace megnevezze választottját. Azonban a fényűző bál után rejtélyes gyilkosság történik, a gyanúsított pedig a lány újdonsült vőlegénye. Grace biztos benne hogy más volt a tettes, így a királynő engedélyével nyomozásba kezd, mely során olyan titkokat fed fel, amelyek mindent megváltoztatnak.
Egy könnyed krimi, ami felnőtteknek ugyan nemigazán tartogat nagy fordulatokat, viszont ifjúsági olvasmánynak tökéletes. Én szerettem ezt a történetet, igaz, hogy sok meglepetést nem tartogatott, viszont nosztalgikus volt elolvasni, emlékszem régen hasonló történetek szerettették meg velem a krimi műfaját. 🥰

Őszinte leszek, ami engem teljesen megvett magának az a borító volt, egy igazi kedves, őszi hangulatot sugárzó kis regény, így vakon mentem bele a történetbe, talán ezért ért olyan váratlanul, hogy a YA történet.
Nem mondanám, hogy nem okozott emiatt csalódást, de ez nem a könyv hibája.
Egy lassú, érzelmes történet, ami a felnőttéválás fáziasit mutatja be.
Csalódások, veszteségek, meghozott döntések majd annak a következményei. Önmagunk megtalálása, beilleszkedés, feldolgozás.
Ez a történet nem siet sehová, időt hagy, hogy átéld az érzelmeket.
Sajnos nem nekem szól már, bárcsak 8-10évvel ezelőtt került volna a kezembe, így azoknak ajánlom, akik most élik a 16-18éves felnőttéválási időszakot, vagy azoknak, akik nosztalgiáznának, milyen problémákkal kellett akkor megküzdeniük.
A történet elején rálehet jönni, hogy mi lesz a cselekmény, de ez nem rontott az igazi, szerethető kisvárosi hangulaton.
Nem hagyott bennem felejthetetlen mély nyomot, de nem bánom, hogy elolvastam 🙂 Könnyen olvasható volt.

Üdvözlet mindenkinek!

Érdeklődni szeretnék, ezen az oldalon hol, merre lehet megnézni a kortárs irodalmi verseny 2025-ös regényrészleteit, hol teszik ezt közzé?
A választ előre is köszönöm!

❗️ Ha nem olvastad még a Revans című könyvet, akkor vigyázz, mert ez az ajánló spoilert tartalmaz!❗️
Szóval a sorozat első része ugye ott maradt abba, hogy Várnay Benett lelőtte a Kaméleonnak elnevezett sorozatgyilkost, mert azt hitte, hogy megölte a lányát. Közben mi tudtuk, hogy ez nem is így van, és Várnay nyomozó úgymond a semmiért került börtönbe. Amikor a kislány anyja, Natasa kap egy névtelen levelet, miszerint a lánya életben van, tudja, hogy valójában csak egy ember segíthet neki megtalálni őt, viszont az az ember börtönben ül. Mindenestre meglátogatja Benettet, aki a találkozó után eldönti, hogy ő bizony meg fog szökni. Na és itt kezdődnek igazán az események, végigkövethetjük, hogy milyen cselekkel, milyen agyafúrt módon próbál megszökni, és én végtelenül érdekesnek és izgalmasnak találtam az ex-nyomozó gondolkodását. Várnay Benett egy nagyon intelligens ember, és ezt annyira jól át tudta adni az író, mintha csak mi is az ő fejével gondolkodhattunk volna. Számomra minden hibájával együtt továbbra is nagyon szerethető volt Benett karaktere, akinek most csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt, és hajlandó volt bármit elkövetni, hogy visszakapja a lányát.
Dani persze végig az orrunknál fogva vezet, de ebbe nem is nagyon mennék bele, mert még a végén valamit elspoilerezek, legyek elég annyi, hogy ismét csak néztem a könyv végén, mint hal a szatyorban. Dani nagyon ért ahhoz, hogy lassan csepegteti az infómorzsákat, egyszer ide ugrik, aztán ott dob fel valami újat, de aztán a végére minden mindennel összefügg és kijön belőle egy egészen elképesztő történet.