Első ránézésre egy csinos, romantikus történetnek tűnik, és részben az is de már a borító is sejteti, hogy ennél kicsit több rejlik benne. Nem egy túldramatizált, nagy fordulatokra épülő sztori, hanem egy sokkal hétköznapibb, emberközelibb történet.
Ami miatt igazán működik, az a hangulata. Ez a könyv nem siet, nem akar sokkolni inkább lelassít. Olyan, amit csak olvasol, és közben észrevétlenül elkezdesz ráhangolódni a karakterek világára.
A történet olyan témákat érint, mint a karrierkeresés, az önazonosság kérdése, a másoknak való megfelelés, az előre kijelölt életutak nyomása, az alkoholizmus és a gyász. Nem feltétlenül kimondva, inkább a karakterek viselkedésén és döntésein keresztül jelennek meg ezek a nehezebb rétegek.
A romantikus könyvekben megszokott dinamika itt is jelen van egy zsémbesebb és egy életvidámabb karakter találkozása de a hangsúly nem a nagy drámákon van, hanem azon, hogyan birkóznak meg a saját belső terheikkel.
Számomra különösen jókor talált meg ez a könyv, és pont emiatt tudott ennyire hatni. Van benne valami csendes, megnyugtató jelenlét, ami nem megold, hanem inkább kísér.
Ha valami könnyed romantikus történetre vágysz, ami közben mégis ad egy kis érzelmi mélységet is, akkor érdemes lehet esélyt adni neki.

Benjamin Jenkins és Isabella Grace a gimnázium utolsó évében ismerkedtek meg, és kerültek közel egymáshoz. Aztán ahogy Ben rádöbbent, hogy a lány édesapja gyűlöli a teljes családját, a Scott hálózat egyik ellensége, a kapcsolatuk egyik napról a másikra megromlott.
Most évekkel később mindketten szenvednek a férfi akkori döntése nyomán. Bella válaszokat keres, miért nem volt elég, a férfi pedig próbálja kitalálni, hogy hozhatna mindent helyre, de közben fél, hogy a veszélyes világa tönkreteheti mindkettőjüket.
𝕊𝕫𝕖𝕣𝕖𝕝𝕞ü𝕜 𝕙𝕒𝕝á𝕝𝕦𝕜𝕒𝕥 𝕛𝕖𝕝𝕖𝕟𝕥𝕙𝕖𝕥𝕚. 𝔻𝕖 𝕧𝕒𝕟 𝕞á𝕤 𝕧á𝕝𝕒𝕤𝕫𝕥á𝕤𝕦𝕜?
Lehetséges számukra a közös jövő, miközben Benjamin és családja életét sosem lesz veszélyektől mentes? Miközben Bella édesapja ki nem állhatja a őket? És rendezni lehet a múlt fájdalmát, győzhetnek az érzések?
(⁠｡⁠♡⁠‿⁠♡⁠｡⁠)(⁠｡⁠♡⁠‿⁠♡⁠｡⁠)(⁠｡⁠♡⁠‿⁠♡⁠｡⁠)
A Tökéletesen helytelen egy második esély romantika, ahol az elveszett első szerelem tér vissza. Amikor az újra találkozás felbolygatja a régi sebeket, érzéseket, melyeket sosem feledtek el. Egy második esély, ahol közösen hozhatnak döntést a jövőjükről, nem egyoldalúan, mint egykor.
Egy dark romance történet, mely a könnyebb, lightosabb verziók közé tartozik. Egy maffia történet, ahol a veszélyes helyzetek egy darabig csak a hátteret adják, a férfi életének egy részét, aztán ahogy a szereplőink egyre több időt töltenek együtt, úgy szivárog be a mindennapjaikba. És eljön a pont, amikor Bem a nőnek tett esküje, hogy „ᴍᴇɢᴠéᴅᴇʟᴇᴋ ᴀᴢ éʟᴇᴛᴇᴍ áʀáɴ ɪꜱ.”, akár valósággá is válhat.
Imádom a második esély szerelmi történeteket, ahol az egykor nagyon szerelmes pár talál újra vissza egymáshoz, és találják meg újra azokat az érzéseket, melyek összekötötték őket. Nagyon szeretem, amikor új erősséget, erőt találnak egymásnak.
És azért is örülök, hogy megfogadtam a tanácsot, hogy megjelenési sorrendben olvasom a sorozatot, mert itt jobban megismertük Ashert, bele láthattunk, miért gondolkodik úgy ahogy.

Egy könyv a rossz irányba tartó oktatási rendszerről.
Egy könyv a tanárokról, akik mindent megtennének a gyerekekért, de a rendszer akadályozza őket.
Egy könyv a tanárokról, akik szeretnek tanítani, de közben legszívesebben menekülnének a pályáról.
Egy könyv, mely egyszerre a mélybe taszít a történetével, és emel fel az emberséges szereplőkkel.
Egy könyv, mely bárkiről szólhat, bármelyik iskolában.
Egy kendőzetlenül őszinte könyv.
Nekem ez a könyv mélyreható volt, azzal, hogy a tanárok mennyire lelkiismeretesen dolgoztak azért, hogy a bűnös ne ússza meg a szexuális abúzust, a gyerekek zaklatását. Mennyire szívesen oktatják, nevelik a gyerekeket, csak az oktatási centrum szigorú szabályai, a rendszer nehezíti meg a munkájukat. Hiába menekülnének minden percben, még kitartanak a gyerekekért, bár a könyv végére eljött az a pont, hogy azt mondták, elég volt!
Tetszett, hogy miközben bepillantást kapunk az iskolai életbe, a tanárok magánéletébe is beleláthatunk. Láthatjuk, hogy a tanárok élete sem fenékig tejföl: Tibor könnyen kijön a sodrából, megviseli az iskolai negatív helyzet, így ez kezd az egészségére is hatással lenni; Szilvi egész életét meghatározza az értelmi fogyatékos ikertestvére, ami miatt nehezen talál társat. De a történet során Tibor mellett végre megtalálja azt az embert, akire támaszkodhat, számíthat. Nagyon szimpatikus párost alkottak, ahogy egy hullámhosszra kerültek. Tetszett, ahogy próbálták kizárni a közös pillanataikból az iskolát, mert másként belerokkannának.
Nagyon tetszett, hogy a könyv hangsúlyozza, nem a gyerekek tehetnek a történtekről, ők csak egy manipulatív, felnőtt férfi áldozatai, akik féltek a fenyegetéstől, mit tehet velük a tanáruk. És talán ez a legfontosabb, amit bárkinek magával kell vinnie a könyvből, hiába érzi magát egy gyermek bűnösnek a manipuláció miatt, ő csak egy áldozat! Egy áldozat, akit kihasználtak, akinek kihasználták a gyermekkori naivságát, amikor még bízik a körülötte lévő felnőttekben.
Nagyon tetszett, hogy a könyv megmutatta, mennyire másként gondolkodunk mindannyian ezen témáról. Mennyire hiszi azt mindenki, vele ilyen nem történhet, az ő gyerekei képesek lennének megvédeni magukat a manipulációtól; hogy a gyerekek is akarták... Tetszett, hogy a könyv szembeállítja ezen véleményeket tanár-tanár konfliktusban, szülő-tanár beszélgetés során, és megmutatja, mennyire fontos milyen környezetből érkezünk, milyen súlyokat
Ha szereted az érzésekre ható történeteket, ha szeretsz olyan könyveket olvasni, ami akár a valóság is lehetne a közvetlen környezetünkben, akkor bátran ajánlom neked ezt a könyvet!

A Fogoly című dark romance kötet egy lassan kibontakozó, beteljesületlen szerelem története, ahol a szereplők mély traumákkal küzdenek. De a rögös utakon kezdődő kapcsolatuk – mely eleinte nem mentes az bántástól sem – szép lassan átalakul, ahogy Ella szembeszáll Asherrel, ahogy megmutatja neki, hogy a kötődés, a törődés gyógyír lehet a sebekre. Két megtört lélek talál támaszra, társra a másikban, még úgyis hogy nagyon sokáig tagadják egymással szemben és maguk előtt is az érzéseiket.
Nagyon tetszett a könyvben, hogy megmutatta a maffia, a rivális családok közti helyzet súlyát, annak nehézségeit, hogy egy ilyen hálózatot kell vezetni. Láthatjuk Ella szemszögéből megismerve, hogy Asher miért lett rideg, érzelemmentes, zárkózott. Valamilyen szinten érthető a viselkedése, miért lett olyan, amilyen, és megértem, hogy nem akar újra kötődni, de az indokolatlan erőszak, amit Ella felé mutatott, kicsit túlzó reakció volt tőle. Ettől függetlenül mégis örültem, amikor az aggodalom, a féltés miatt változni kezdett, törődött Ellával, vigyázott rá.
Ella nagyon rossz körülmények közült Asher mellé, aki nem akarta ott látni őt. Örültem, hogy Ella kiszabadult a korábbi fogságából, mégis sajnáltam, hogy ilyen helyzetbe került, egy újabb hely, ahol szenvednie kell. De aztán az új barátnőjének köszönhetően megerősödött, és ellenállt Ashernek, nem hagyta magát legyőzni. Nagyon örültem, amikor megtalálta a hangját, az erejét, hogy küzdjön önmagáért. Remélem, ez az erő a további részekben is megmarad benne, és megmutatja Asher Scottnak, ne becsülje alá a tettei a következményeit 🤭☺️

Ez a könyv számomra egy igazi „szívből jövő” élmény volt… 🥹🖤 Nem egy klasszikus regény, hanem inkább egy különleges utazás egy ember álmába, hogy hogyan lesz egy gyerekkori vágyból valami egészen elképesztő dolog. Gerald Durrell története egyszerre inspiráló és hihetetlenül szerethető.
Ami azonnal megfogott, az Durrell stílusa. Olyan könnyed, humoros, mégis tele van szívvel. Sokszor konkrétan mosolyogva olvastam, mert ahogy az állatokról, az emberekről és az egész „káoszról” ír, az egyszerűen zseniális. 😄🐾 Közben ott van mögötte egy sokkal mélyebb üzenet is: hogy mennyire fontos a természet védelme és az, hogy törődjünk az állatokkal.
Nagyon tetszett, hogy nem egy idealizált történetet kapunk. Látszik, hogy mennyi nehézség, kétely és küzdelem volt abban, hogy létrejöjjön az az álom, ami végül egy természetvédelmi központtá nőtte ki magát. Durrell Wildlife Conservation Trust megszületése mögött rengeteg munka és kitartás van, és ezt a könyv nagyon őszintén meg is mutatja.
Imádtam azt is, hogy tele van apró, vicces és néha teljesen abszurd történetekkel : állatokról, emberekről, váratlan helyzetekről. Olyan érzés volt olvasni, mintha valaki leülne melléd, és sztorizna neked az életéről… csak éppen egzotikus állatokkal és őrült kalandokkal 😅✨
És ami számomra különösen szép volt : az a szenvedély, ami minden oldalon átsüt. Az, hogy valaki ennyire higgyen valamiben, és tényleg végig is vigye… hát, az nagyon inspiráló. 🥺
Összességében ez a könyv nemcsak szórakoztatott, hanem egy kicsit meg is melengette a szívem. Könnyed, humoros, mégis tele van tartalommal és üzenettel, főleg azoknak, akik szeretik az állatokat és az ilyen „valóra vált álmok” történeteit. 🐒📚🖤

Ez a könyv számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt… 🖤
Egyszerűen imádom azokat a történeteket, amik ennyire különlegesek és egy kicsit „összezavarják” az ember fejét, a June Farrow 2 élete pontosan ilyen. Már az elejétől éreztem, hogy itt valami nagyon nem hétköznapi dolog fog kibontakozni, és ahogy haladtam előre, egyre jobban beszippantott. 🥺✨
Ami a legjobban megfogott, az az egész történet hangulata. Van benne egyfajta melankólia, egy kis misztikum, és közben folyamatosan ott van az a feszültség, hogy mi is történik valójában. Sokszor tényleg meg kellett állnom egy-egy résznél, hogy feldolgozzam, amit olvastam, mert annyira sok rétege van a sztorinak. 🤯📖
June karaktere szerintem elképesztően jól van megírva. Annyira emberi, annyira esendő, és közben mégis erős, főleg ahogy próbálja megérteni a saját életét és a körülötte zajló furcsa eseményeket. Nagyon könnyű volt vele együtt érezni, és sokszor konkrétan fájt, amin keresztülmegy. 💔
A történet tele van titkokkal és fordulatokkal, tényleg az a fajta, ahol folyamatosan próbálod összerakni a kirakós darabjait… aztán jön egy újabb csavar, és kezdheted elölről.🤭
(És én EZT imádtam benne!)
Nagyon tetszett, ahogy az idővel és a valósággal játszik a könyv. Nem egy egyszerű, lineáris történet, hanem inkább egy élmény, amit át kell élni. Néha kicsit „elveszettnek” éreztem magam benne, de pont ez adta a varázsát is. 🌙
Az érzelmi része pedig… hát, az is betalált. Nem egy tipikus romantikus sztori, de mégis vannak benne olyan finom, szívhez szóló pillanatok, amik nagyon sokat hozzátesznek az egészhez. 🫠
Összességében számomra ez egy nagyon különleges, hangulatos és elgondolkodtató olvasmány volt, nem feltétlen könnyű, de annál inkább maradandó. Az biztos, hogy sokáig velem marad még. 🖤📚

Emilia Hart köszöni szépen, hozza a kötelezőt!Könyveiben gyakran jelennek meg erős női karakterek és a női tapasztalatok különböző rétegei, és ez itt sincs másképp! A Szirének is ebbe a vonalba illeszkedik, ahol a női hangok és sorsok kiemelt szerepet kapnak.
A regény egyik érdekessége, hogy a különböző idősíkok és nézőpontok váltakoznak, ami fokozatosan építi fel a történetet és mélyíti az olvasói élményt. Úgy gondolom a könyv egyik legnagyobb erőssége a hangulatteremtés. A természet, a víz és a környezet leírása szinte tapinthatóvá válik, ami nagyon erős, már-már filmes élményt ad.
Ez nem egy pörgős, akciódús könyv. Inkább azoknak való, akik élvezik, amikor egy történet fokozatosan szippant be, és hagy időt az elmélyülésre.
Ha nem a tipikus varázslós-világmegmentős történeteket keresed, hanem inkább valami sejtelmeset, valósághoz közelit, akkor ez nagyon betalálhat.

“ Te vagy a mindenem, Dev. És még többet akarok. Gyerekeket akarok az emeletre, unokákat a tónál. Minden éjszaka téged akarlak, életem végéig.”
Szerettem a történetet, a szereplőket, a cselemény dinamikáját, a karakter fejlődést, amit leginkább Devlin a “megcsalt politikus kiköltözik vidékre” karaktere nyújtott nekünk. Már az első oldalaknál belecsapnak az írók a sztoriba, és nem tudsz ellene mit tenni, teljesen beszippant. Visz magával az egész Scarlett jelenség, aki egy fiútestvérekkel felnőtt ezermester karakán csaj, aki nem fél kalapácsot venni a kezébe, és felújítani azt ami elromlott. Ha belegondolunk, Devlinnel is ezt teszi. Életet lehel egy olyan férfi életébe, akit a hatalomra neveltek, és arra, hogy minden társadalmi konvenciónak eleget tegyen, az érzelmeit hagyja hátra, nem baj ha boldogtalan a felesége mellett, az a nő felel meg a karrierje kirakatába. Nem baj, ha egyáltalán nem akar politikus lenni, a szülei erre nevelték. Aztán kiköt Bootlegben, ahol a törvény leginkább farkastörvény, ahol mindenki ismeri egymást, ahol nem kell megjátszania magát senkinek. Beleszeret Scarlettbe, aki elbűvölően pimasz, szókimondó és karakán csaj. Beleszeret de tudja, ez nem tarthat sokáig, mert őt várja a kötelessége, Scarlett viszont nem fogja ott hagyni az egész életét azért, hogy a szerszámövét lerakva kirakat feleség legyen. A szerelmük napjai megvannak számlálva…
Rettentően humoros, vidám és perzselő könyv volt. Devlin egy igazi állattá változott, mikor eljött rá a lehetőség, és ez a váltás engem azért teljesen letaglózott.
Lucy Score már az előző könyvével is meggyőzött, hogy nekem ír, de most olyat tett velem, mint eddig nagyon ritkán. 12 óra leforgása alatt én ezt a könyvet elolvastam, ittam minden sorát, élveztem minden pillanatát. Borzasztóan jó volt látni, ahogy ő regenerálódik és rájön ki is ő valójában. Jelenetekben voltak annyira vicces és abszurdak, hogy egyszerűen a könnyem is potyogott (Scarlett és Devlin főzőtudása…zseni). Helló Bootleg Springs, engem meggyőztél, remélem titeket is megfog.
“ A változás néha jobb, mint az állandóság”

Katherine Arden „Az Északi Erdő legendája” című sorozatának nyitókötete a „Medve és a csalogány” első benyomásra lenyűgözően hangulatos olvasmány. Szépséges, fagyos, finoman deres világ tárul elénk, amely minden ízében az orosz népmesék világát idézi. Van benne valami különösen varázslatos és távoli, ami egyszerre hívogat és tart távolsággot. Tulajdonképpen ez egy szószátyár mese, és éppen ettől különleges, ugyanakkor ebben rejlik a gyengesége is. A történet végig megmarad ebben a mesés keretben, és nem igazán lép ki belőle, ezért inkább kívülről szemléltem, nem lettem a történet részese. Emiatt kicsit távolinak éreztem, nehezen tudott magával ragadni úgy, mint egy sodró lendületű fantasy. A cselekmény helyenként egy helyben toporog, és bár a világ részletei szépen kidolgozottak, a szereplők közül többen is homályban maradnak. Érdekes módon több minden derül ki például az orosz hajadonok viseletéről, mint Morozko alakjáról vagy személyiségéről, ami némileg kibillentette az egyensúlyt. Számomra így a regény egyszerre volt túl sok és túl kevés, mesének talán túlírt, fantasynak viszont kevésbé kibontott. Maga a világépítés nagyon aprólékos, viszont a karakterek elvesznek a részletek között. Mindezek ellenére van benne valami különleges atmoszféra, ami miatt kíváncsi vagyok a folytatásra, és reménykedem benne, hogy a történet a következő részekben igazán megtalálja az útját hozzám.

A történet folyamán 1919-be, az alabamai Perdido városába csöppenünk, ahol hatalmas árvíz forgatta fel a lakók életét.
A károk felmérése közben, egy fiatal nőre, Elinor Dammert-re bukkannak a helyi hotelben, aki az elmondása szerint tanítónő, viszont papírok híján ezt igazolni nem tudja… Nagy szerencséjére, a kisváros egyik leggazdagabb családja, a Caskey-k veszik magukhoz.
A könyv különlegességet szerintem az adja, hogy nem csak egy “egyszerű” horrorral állunk szemben, hanem a borzongató elemek mellett kapunk egy érdekes családtörténetet is, amit átitat a fullasztó déli atmoszféra.
Elég vegyes érzésekkel fejeztem be a könyvet, mivel alapvetően érdekes volt a sztori, de sokszor vontatottnak éreztem a mesélést, emiatt időnként döcögősen haladtam az olvasásával.
Szerintem egy kicsit több horror-elem jól állt volna a könyvnek, de bízom benne, hogy a későbbi részekben több borzongásban lehet majd részem. A baljós, nyugtalanító hangulata nagyon tetszett a regénynek, ez különösen emlékezetessé tette számomra az élményt.
A karakterek nem kerültek igazán közel hozzám, viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy mégis kicsoda Elinor Dammert?!
Összességében nem volt tökéletes olvasmány-élményben részem, viszont mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot!
Jó szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik a baljós, misztikus történeteket, a családregények rajongóinak, de azoknak is, akik nem szeretik a klasszikus értelemben vett horrort.

Nagyon szeretem Stephen King stílusát, különösen az első regényeiben. A Kedvencek temetőjét először tizenhúsz éve olvastam, aztán megnéztem filmen is, de végül mindig visszatérek a könyvhöz, szerintem messze jobb olvasni, mint nézni (de mondjuk nálam ez King minden regényére igaz).
A Kedvencek temetője az egyik legalapvetőbb emberi félelemre épít, a kis kedvencek elvesztésére, ráadásul, hogy ne legyen egyszerű ez az alapból is nehéz „élmény” még csavar is rajta kettőt.
Az alap klasszikus King helyzet, a Creed család beköltözik egy idilli kis házba az Állattemető közelébe.
King alapból mesterien építkezik, először bájosra festi a képet, közel hozza a családot, megismerhetjük a karaktereket és a környezetet, minden cuki. Aztán jön a rettenet.
A regény igazi kérdése nem az élet a halál után vagy a zombi lét, hanem az hogy morálisan mennyit lehet megtenni, hogy a gyász felülírhatja-e a józan észt, és hol a határ a szeretetben. Szabad-e belepiszkálni a természet rendjében, és elviselhetőek-e annak következményei.
Karakterközpontú, lassan építkező történet, a horrorelemek talán kevésbé ijesztőek, mégis szerintem ez King egyik leghatásosabb műve. Bár nem féltem annyira tőle, mint az Aztól, mégis meggyötört (többször is).

A Mindenszentek trilógia második része ott veszi fel a fonalat, ahol az első kötet abbahagyta, és egy egészen különleges irányba viszi tovább Diana és Matthew történetét. Az időutazásnak köszönhetően az olvasó ezúttal a 16. századi Angliában találja magát, ahol a múlt nemcsak díszletként szolgál, hanem a történet egyik legfontosabb mozgatórugójává válik.
Deborah Harkness történészi háttere minden oldalon érezhető. A korszak aprólékos kidolgozottsága, a mindennapi élet részletei és a történelmi alakok megjelenítése rendkívül hitelessé teszik a regényt. I. Erzsébet udvara, a korabeli London nyüzsgése vagy az alkímia világa mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó teljesen elmerüljön ebben a gazdag közegben.
A misztikus elemek – boszorkányok, vámpírok és démonok – ezúttal is szerves részét képezik a történetnek, mégis furcsa módon megmaradnak a realitás talaján. A szerző egyik legnagyobb erőssége, hogy ezt a két világot természetesen és hitelesen tudja összeolvasztani.
A karakterek közül Diana fejlődése különösen hangsúlyos: egyre magabiztosabbá és tudatosabbá válik, miközben megőrzi nyitottságát és kíváncsiságát. Matthew alakja ebben a kötetben komorabb, visszafogottabb, ami jól tükrözi a múltjához való visszatérés súlyát. A mellékszereplők viszont kifejezetten színessé teszik a történetet, különösen emlékezetesek a történelmi személyiségek, mint William Shakespeare vagy Christopher Marlowe, akik valódi szerepet is kapnak a cselekményben. A regény tempója nem túl gyors, de én nem is bántam, jó volt elmerülni a történelemben és a misztikumban.
Az éjszaka árnyai egy hangulatos és alaposan felépített folytatás, amelyben a történelem és a fantasy tökéletes egyensúlyban van. Kíváncsian várom a folytatást

Ez a könyv egyszerre megrázó, ijesztő és tanulságos. Nem volt könnyű olvasnom két kislány anyukájaként, de mégis hasznos volt.
A történet középpontjában egy szexuális abúzus áll tanár és kiskorú diákja között, melyről az igazgató is tudomást szerzett, mégis inkább eltussolta. Most a tanári kar egy-két tagja megpróbál fényt deríteni az ügyre és lebuktatni a tanárt, aki azóta már más iskolában tanít és szedi tovább az áldozatait.
A legérdekesebb számomra az volt, hogy egy tanár szemszögéből ismerjük meg a történetet, akinek a szemén keresztül láthatjuk, hogy nem csak a gyerekek, de a tanárok is ugyanúgy szenvednek a jelenlegi oktatási rendszertől. Ez nagyon tanulságos volt számomra, ugyanis diákként már megtapasztaltam a jelenlegi nem túl modern oktatási rendszert, de eddig még nem gondoltam bele, hogy ez a rendszer a tanárokat is ugyanúgy zavarja…
Ezzel az idézettel pedig borzasztóan tudok azonosulni. Reméljük az oktatási rendszerben is változás állhat be.
“Borzasztó, hogy mennyire nem fogják fel az emberek, hogy az oktatáson múlik minden. Ha arra gondolok, hogy egy nap ezek az emberek lesznek az ügyvédeink, az orvosaink, a politikusaink…hát nem túl kecsegtető.”