Ha szeretted az első részt, akkor garantáltan ezt is fogod.
Jameson és Leah Mae kapcsolata fiatalkorukig nyúlik vissza, hiszen gyerekkori legjobb barátok voltak, viszont Leah elköltözésével minden megváltozott közöttük. Azonban amikor a lány évek múltán visszatért, gyorsan sikerül visszazökkeniük a régi ritmusba és szépen lassan újra megismerik egymást.
Ez a könyv sehova sem siet, egy aranyos friends to lovers történet, ahol a szereplők szépen lassan kerülnek ismét közel egymáshoz, majd esnek szerelembe.
Semmi eget rengetőre ne számíts, de kárpótolni fog a hangulat, a szereplők és a Bodine testvérek. Ismét bele fogsz szeretni Bootleg Springsbe, Jamesonba és teljesen ki fog kapcsolni. Néhol komolyabb hangvételű helyekre kalauzol majd, de megmarad az első rész könnyedsége és humora is. Na meg, a rejtély még mindig rejtély és tűkön ülve fogod várni a kérdéseidre a válaszokat. :)

Van az a pillanat, amikor még semmit sem tudsz egy könyvről, de valami azt súgja, hogy ezt el kell olvasnod. Így voltam én is Marie Vareille Az utolsó gyufaszál című regényével. Először a borítója keltette fel a figyelmem, hiszen van benne valami megfoghatatlan, ami egyszerre figyelemfelkeltő és szívbe markoló. Aztán jöttek a címkék, amiket a könyv mellé társítottak a moly.hu felületén: emberi sorsok, szülői szerep, családon belüli erőszak...
A történet három szálon keresztül bontakozik ki, és már az első oldalaktól fogva beszippant. Egyrészt a jelenben kísérhetjük végig Abigaëlle-t, aki a testvére történetét meséli el, és ezzel párhuzamosan egyre jobban megismerjük őket és az életükhöz kapcsolódó legfontosabb szereplőket is. A második szál a gyermek Abigaëlle naplója, amely eleinte egészen gyermeki módon, naivan próbál megfogalmazni olyan dolgokat, amiket egy gyerek egyszerűen még nem érthet, de az olvasó már sejti, hogy ezek a mondatok, ezek a kis elszólások sokkal súlyosabb dolgokat takarnak. Pofonok ezek, egyik a másik után, még ha burkoltan is érkeznek. A naplórészletek azonban vele együtt fejlődnek, ahogy a lány nő, úgy válnak egyre érettebbé a gondolatai, és egyre jobban összeáll a kép, amit eleinte csak részleteiben látunk és gondolunk. A történet harmadik szála egy pszichiáter terápiás ülésein keresztül bontakozik ki, és ez az a rész, ami különösen izgalmas játékra hívja az olvasót.
Összességében nagyon örülök, hogy elolvastam Az utolsó gyufaszálat. Nem egy könnyű olvasmány, de pont ettől lett igazán különleges számomra. Érzelmileg rendkívül erős, mélyen megérintett, és még napokkal később is ott motoszkáltak bennem a sorai. A fájdalom, a kimondatlan traumák olyan valóságosan vannak jelen, hogy az ember szinte testileg is érzi, amit a szereplők átélnek.
Bár a történet végére sok minden a helyére kerül, van 1-2 apróság, amire úgy érzem, még nem kaptam választ vagy legalábbis nem egyértelműen. De éppen ez az, ami miatt tudom, vissza fogok térni hozzá. Másodszor, talán harmadszor is elolvasom majd, mert biztos vagyok benne, hogy minden újraolvasás újabb rétegeket tár fel, újabb összefüggéseket és rejtett jelentéseket mutat meg.
Azt kívánnám, bárcsak mindenkinek a kezébe nyomhatnám ezt a könyvet. Mert fontos témát fejteget. Mert beszél arról, amiről sokan nem mernek. Ugyanakkor tudom, hogy nem mindenkinek való, lelkileg megterhelő lehet azok számára, akik hasonló traumát éltek át vagy akik esetleg nem szeretnek ilyen mélységekbe merülni egy-egy nehezebb témában. Ennek ellenére ajánlom mindazoknak, akik keresik azokat a történeteket, amelyek túlmutatnak az egyszerű szórakoztatáson. Akik szeretnek belelátni mások belső világába, és nem félnek szembenézni az élet nehezebb oldalaival sem.
Bővebben: https://amyairsbook.blogspot.com/2025/10/marie-vareille-az-utolso-gyufaszal.html

Nagyon cuki, nagyon őszi, nagyon tini (az én ízlésemnek legalább is) történet önmagunk– és a helyünk kereséséről a világban.
Borzasztóan egyszerű a cselekmény, nem kell nagy csavarra számítani, kb. a 30. oldalon rá lehet jönni a befejezésre is. Gyorsan el is lehet olvasni. A szereplők kissé idegesítettek, lévén, hogy tinik voltak.🫣🫣 De maga a kisváros hangulata nagyon tetszett. Az indokolatlan fesztiválok, a kissé butuska és vicces szituációk egyszerűen vitt előre az olvasással.
Teljesen kikapcsolt, arra az időre, amíg olvastam.
15-18 éveseknek tökéletes olvasmány lehet.

A kötet elején még bizakodó voltam, de a 100 oldal környékén elveszettem a hitemet..🫣
Többszörös nézőpontból íródott a könyv, E/3-ban, ami nem a kedvencem. Ezen túl is lendültem volna, de borzasztó vontatott volt…egyszerűen csak szenvedtem a könyv 80% -ban, pedig az alapötlet annyira jó lett volna…😩
Egyik a szereplőt sem tudtam megkedvelni, sőt, kifejezetten nem szerettem őket.
A befejezéssel pedig vegyes érzéseket váltott ki belőlem fejezést illeti, ha tetszettek volna a szereplők, talán zavart volna, de most nem bántam.

Aki egy igazán hangulatos és könnyed, bekuckózós olvasmányra vágyik, akkor az Ágról a levél tökéletes választás lehet. Bramble Falls a legédesebb kisváros, amiről valaha olvastam. Szívem szerint már pakolnék és utaznék is oda. Tökéletes hely az őszimádóknak, mint jómagam. A hangulat csillagos ötös, bárcsak ennyi energiát fektetett volna a karakterek fejlődésébe is az írónő. :(
Ellis kénytelen búcsút venni nagyvárosi életétől, amikor a szülei házassága válságba kerül és édesanyja úgy dönt, hogy visszatér gyerekkora legkedvesebb helyszínére, Bramble Fallsba. Ellis felháborodása teljesen érthető és jogos, ahogy kezdeti ellenállása is. A kisvárosi létet, bár tudatalatt élvezhetőnek tartja, úgy érzi, nem felelnek meg jelenlegi céljainak. A szeme előtt csak a jövője lebeg, a jelenjét elfelejti élvezni, meggondolatlan és szűklátókörű, ami vagy aki nem mozdítja előre a jövőjét, az nem érdemel több figyelmet. Ugyan a céltudatosság és az ambíció becsülendő tulajdonságok, nem szabad, hogy ezek átvegyék az uralmat az életünk felett. Ellis nehezen tud szabadulni a már megszokott viselkedésmódoktól, illetve édesapja káros befolyásától. De Bramble Falls bájainak ő sem tud sokáig ellenállni, akarva akaratlanul is élvezi az őszre hangolódó programokat és társaival is megtalálja a közös hangot, építi emberi kapcsolatait, ám mindig visszahúzza magát. Mire igazán elkezdtem volna megkedvelni, mindig mondott valami olyat, amiről a falra másztam, vagy érzéketlenül és önzőn viselkedett másokkal. Nem vártam gyökeres változást, mert az nem lett volna hiteles, de örültem volna, ha meghatározóbb a karakterfejlődése.
A szerelmi szál néhol bugyuta, de nagyon kis édes, Coopert nehéz volt nem szeretni, hiszen csupa olyan tulajdonsága van, amit jómagam is értékelek egy férfiban. De a történet végére jó pár karakteridegen megmozdulása is volt, amit nem igazán tudtam hova tenni. Sok volt a szerintem felesleges dráma és hatásvadász, túlzó jelenet, ami elvett az olvasmányélményből.
A könyvet inkább fiatalabbaknak ajánlanám, bár a fülszövegből nem egyértelmű, de ez egy YA történet.

Fantasy rajongóként azt kell mondanom, hogy alig találkozom önálló kötettel. A négy halott királynő azonban egykötetes és ennek nagyon örülök! 
A könyvben megismert világ különleges, a birodalom négy részre tagozódik, amelyek teljesen különböznek egymástól. A kvadránsokat királynők vezetik, közéjük csöppen be a főhősnőnk, a kis tolvajlány, Kerália.
A cselekmény az, hogy valaki elkezdi a királynőket öldösni, ebbe az ügybe ártja magát Kerália.. Az egész több nézőpontból, több idősíkon bemutatva, hogy csavaros legyen.
Szívesen ajánlom, ha egyedi ifjúsági fantasyt keresel, ami a krimi, fantasy, romantika jól sikerült elegye - ez biztos tetszeni fog! 

Ha ősz, akkor klasszikusok.
És ha klasszikusok, akkor számomra egyértelműen Jane Austen.
Öt Bennet nővér, egy túlzottan ambiciózus anya, egy higgadt apa és számtalan báltermi pillantás, amelyek alatt egész életek fordulnak meg. Elizabeth Bennet éles eszével és szarkazmusával túllép a kor elvárásain és talán épp ezért szerethető annyira. Mr. Darcy pedig a klasszikus „büszke, rideg férfi”, akit csak idővel ismerünk meg igazán. Minden újraolvasáskor másként látom őket, néha a félreértésekre figyelek, néha az apró gesztusokra, néha csak a finom iróniára, amivel Austen rajzolja meg a társadalmi játszmákat.
Ez a regény időtlen. Olvastam már korábban, láttam filmen, de újra és újra visszahív. Most az Alexandra klasszikus kiadását vettem kézbe és meg kell mondanom, ez a kiadás egyszerűen gyönyörű.

Egy bekuckózos őszi estéhez tökéletes választás ez a könyv. Nagyon aranyos az egésznek a hangulata, de mégis izgalmas és fordulatos történetről van szó. Néhány jelenet számomra kilógott a sorból, azonban attól még élveztem az olvasását és ajánlom is.

Mintha Rory Gilmoreról olvastam volna. Aranyos, őszi, romantikus könyv volt. Egy városi lányról Ellisről szól, aki hirtelen egy apró, levelekbe borult kisvárosban találja magát és kénytelen szembenézni nemcsak a jövőjével, hanem a múltjával is. Ellis szüleinek válása mindent felforgat az életében és hirtelen egy álmos kis városban találja magát.
Itt találkozik újra Cooper Barnettel is, gyerekkori legjobb barátjával, akivel hamar újra elkezedenek bonyolódni a dolgok. Lényegében ez a könyv egy igazi őszi romantikus YA regény. Szerintem tökéletes olvasmány egy esős délutánra vagy egy kuckózós hétvégére, akár fiatalabb olvasóknak is.

Ez egy klasszikus szerelmi történet, mely ellenségekből szerelmesek trope-ba is besorolható. Egy olyan szerelem, mely először ellenszenvvel, összeszólalkozásokkal indul, majd ahogy jobban megismerik egymást, kiderülnek a félreértések, szép lassan fellobban a szerelem és a vágy, hogy egymással legyenek. Egy szerelmi történet, mely megmutatja, hogy néha nem látunk túl az első benyomáson, az előítéleteken. De amikor ezeket sikerül levetkőzni, és új tiszta szemmel nézni a másikra, találhatunk egy csodás érzést. Megmutatja, hogy sokszor mi vagyunk magunk ellenségei, az első benyomáshoz való ragaszkodás, az ítélkezés a másik felett megnehezíthetik az életünket. És ha el tudjuk engedni őket, tudunk változni, fejlődni, akkor a saját életünket is megkönnyíthetjük, könnyebben találhatjuk meg magunkat és a boldogságot.
Szerintem minden romantika rajongó olvasónak egyszer a kezébe kellene vennie ezt a könyvet. Egy klasszikus gyönyörű történet, mely magával ragad, mely megmutatja, hogy ott is lobbanhat fel szerelem, ahol nem számítunk rá.

A Büszkeség és balítélet tipikusan az a könyv, amit ha egyszer elkezdesz, onnantól érteni fogod, miért rajonganak érte generációk óta.
Nemcsak egy klasszikus szerelmi történet, hanem tele van szellemes, csipkelődő párbeszédekkel, izgalmas családi jelenetekkel és persze a legendás Elizabeth–Darcy párossal.
Elizabeth igazi erős női karakter: okos, vagány és nem fél kimondani, amit gondol. Mr. Darcy pedig… hát, elsőre lehet, hogy ridegnek tűnik, de ahogy egyre jobban megismerjük, annál inkább leesik, miért lett ő a romantikus hősök örök etalonja.
Ez a könyv egyszerre könnyed, szórakoztató, mégis mélyebb gondolatokat is ad.
Ha szeretnél egy klasszikust olvasni, ami még ma is ugyanolyan szórakoztató és szívmelengető, mint megírásakor, akkor Austen regénye tökéletes választás