Ha szeretitek a rövid, ám tartalmas családregényeket, no meg a szépirodalmi, mondhatni “klasszikus” környezet sincs ellenetekre, akkor a Blackwater sorozatot jó szívvel ajánlom. 2026 március elején jelent meg a sorozat harmadik része és még idén várható a maradék három kötet is, szóval várni vajmi keveset kell a folytatásra, a részek dinamikusan érkeznek az Európa kiadó kínálatában.
A sorozat harmadik részében a Caskey család története tovább bonyolódik és végre felfedésre kerülnek olyan rejtélyek is, amelyek már régóta mozgatták a fantáziámat. Ebben a kötetben sok szereplő lesz egymással ellentétbe állítva, például Elinor két gyermeke vagy éppen férje és annak anyja. Bizonyos dolgoknak a végére pont kerül, míg más titkok felfedése még több kérdést generál.
A korábbi kötet után kicsit meglepődve tapasztaltam, hogy Elinor végül ennyire könnyen elfogadta a gát megépítésének tényét. Oké, ez még az előző rész központi problémája volt, de valamiért abban hittem, hogy az ellenállása tartós lesz, csupán egy pillanatra engedte megszunnyadni annak okén, hogy a további céljait helyezte előtérbe. A ház című kötetben ezen utóbbi dolgok kapnak némi fényt. Eddig is tudtuk már, hogy Elinor magas elvárásokat tűzött ki és mindaddig nem nyugszik, míg azok be nem teljesülnek, de ettől függetlenül roppant kíváncsian vártam, hol van az a határ, amit még ő sem akar átlépni.
A belső családi viszályok külső egységekkel bővülnek, melyek tovább feszítik a húrt. Ez a sorozat tipikusan az, amit popcornnal a kezemben olvasok szívem szerint, mert mindig van valami új a nap alatt, ami további izgalmakat generál a maga módján. A harmadik rész végére már megszoktam a szerző stílusát is. Eddig is szerettem benne, hogy nem mond ki minden gondolatot, engedi, hogy az olvasó képzelje oda a sorok mögé a további értelmet.
A hatrészes sorozat mindegyik része egy-egy klasszikus kisregény, ami nem fog megfelelni a mostani elvárásoknak - de nem is kell neki! Nem hemzsegnek benne a dramaturgiai helyzetek, de mégis olyannyira vonzza az olvasó figyelmét, hogy nem nagyon akaródzik letennie. Legalábbis nekem alig-alig akar menni; a harmadik kötetet is kevesebb, mint egy nap alatt olvastam el. Mondjuk ez annak is köszönhető, hogy roppantmód érdekelt, mi vagy éppen ki rejtőzik a budoár ajtaja mögött. Az ehhez tartozó jelentek hemzsegtek a lapokon, ami mindvégig biztosította a feszült és felcsigázott hangulatot.
Csak ismételni tudom magam: nagyon megszerettem ezt a sorozatot és alig várom, hogy az összes része a polcomon legyen. Kellemes, mégis feszült hangulatot biztosít, nem siet, nem kapkod és nem stimulálja túl az olvasót. Kifejezetten jót tesz az elmémnek.