Az Ékkő Adrienne Young Fable duológiájának a második része, amely tele van izgalmakkal, kalandos helyzetekkel és veszélyekkel. Egy olyan kalózos történet, aminek sikerült túlnőnie az első részen, és megmutatnia, hogy mennyi minden rejlik benne. Nekem egy fokkal jobban tetszett az Ékkő, mint a Fable, de az az igazság, hogy bármit is ír Adrienne Young én azt imádni fogom.
Az Ékkő különösen közel áll a szívemhez, hiszen amellett, hogy a kalózok életébe ad betekintést, megmutatja, hogy a tenger lehet egyszerre a szabadság szimbóluma, illetve a veszély megtestesítője. Egy olyan otthon, ahol nem lehet 100%-osan biztonságos, mégis elringat és megvigasztal, ha arra van szükség.
Fable ebben a második részben teljesedik ki igazán. Megmutatja, hogy jóval több annál, mint Szent lánya. Emiatt az Ékkő az ő útkeresése. Fable egy olyan fiatal nő, aki próbál kilépni az apja árnyékából, és megmutatni, hogy kicsoda ő a név mögött. Egyszerre keresi a tengeri élet kegyetlen világában a túlélést, és önmagát. Emiatt a kötet valamivel mélyebb, mint a Fable, és olyan fogalmakra tér ki, mint a hatalom, a lojalitás, az önállóság vagy a családi örökség kérdéskörei.
Még mindig nagyon szeretem azt a világot, amit az írónő megálmodott, és bármikor kérdés nélkül csatlakoznék Fable mellé, hogy a tengert járjuk. Adrienne Young remekül átadja a tengeri világ és a kalózok életének hangulatát. Egy ízig-vérig kalózos duológia ez, amit csak szeretni lehet. Nemcsak a kikötők emelkednek ki előttünk a távolban, hanem a kereskedelem, az ezzel párhuzamos cselszövések és a tengeri viharok is, amik bármelyik percben lecsaphatnak.
Úgy érzem, hogy ebben a részben nagyobb szerepet kaptak a politikai játszmák és az intrikák, mint a Fable-ben. Már nemcsak a túlélés a cél, hanem a kiemelkedés és Fable önmagára találása. A világfelépítés hihetetlenül részletes, következetes és lehet követni az ok-okozati tényezőket is, amik miatt én nagyon szerettem, ahogy az írónő felépítette az Ékkő cselekményét!
Ha szereted a tenger központú, kalózos fantasy történeteket, ne hagyd ki a Fable duolóigát, mert hidd el, hogy nem akarsz szárazföldi patkány maradni! Vitorlát fel, és indulhat a kaland!

Kétségkívül egyik kedvenc romantasy könyvemmé vált. Nagyon izgalmas és nem várt fordulatokkal teli a történet. A szereplők személyiségei is összetettek, ezek mellett nagyon szerethetőek is. Alig bírtam letenni, annyira vitt magával a történet. Izgatottan várom a folytatást és addig is mindenkinek ajánlom ezt a csoda könyvet!

A Koktél tűzijátékkal volt az első Bootleg Springs-könyvem, így az előző részt nem olvastam, de szerencsére önállóan is teljesen élvezhető volt a történet. A sztori Leah Larkinról szól, aki egy valóságshow-botrány után hazatér Bootleg Springsbe, hogy kicsit eltűnjön a reflektorfény elől. Ott újra összetalálkozik gyerekkori legjobb barátjával, Jameson Bodine-nal, aki csendes, visszahúzódó, de közben jóképű és szexi férfivá érett, és a saját útját járja a művészetben.
A cselekmény persze kiszámítható, tipikus kisvárosi románc, ahol a nagyvárosi szépség és a vidéki, visszafogott srác egymásba szeret. De pont ettől volt könnyed és élvezetes: sodort magával, gyorsan haladtam vele, és egy pillanatig sem untam magam. A kettőjük közti romantika egyszerre volt cuki, néha már túl édes, és sokszor olyan érzés, mintha tini szerelem bontakozna ki felnőttkorban. Volt benne annyi humor és lazaság, hogy sokszor mosolyt csalt az arcomra.
Külön örültem annak is, hogy a regény nem csak a szerelmi szálra koncentrált, hanem Leah döntéseire is: maradjon a csillogó, de felszínes karrierút mellett, vagy merjen végre a szíve szerint élni. Ez a vívódás valóságossá és átélhetővé tette a karakterét, és sokkal többet adott a történethez, mint egy átlagos romantikus szál.
Nagyon szeretem a barátokból szerelmesek trope-ot, és itt különösen jól működött: Leah és Jameson kapcsolata annyira természetes és hiteles volt, hogy az ember csak irigykedve figyeli, mennyire szép, ahogyan egymásra találnak.

Tracy Wolff új sorozata, az Édes rémálom hozta a klasszikus dark academy hangulatot – titkok, árnyak és feszültség mindenütt. Sokszor tényleg olyan érzésem volt, mintha bármelyik sötét sarokból előléphetne egy rémálomszerű lény.
A történet izgalmas és sodró, de újra ugyanazba a hibába futottam bele, mint a Sóvárgásnál: rengeteg esemény sűrűsödik mindössze néhány napba. Ez egyszerűen túl soknak érződik.
A szereplőket sem volt könnyű közel engedni magamhoz, mintha most az írónő kevésbé helyezte volna rájuk a hangsúlyt. Jude kifejezetten szimpatikus lett, Clementine viszont nagyon emlékeztetett Grace-re – az erősségeivel és a gyengeségeivel együtt.
Remy és Izzy felbukkanása igazi meglepetés és öröm volt számomra, egy kis plusz színt vittek a történetbe.

Nagyon érdekes olvasmány volt számomra ez a kötet. Be kellett látnom közben, hogy eléggé elszoktam az ismeretterjesztő könyvektől, így a jövőben valószínűleg többet is kézbe veszek majd. Bár nem tartom magam igazán nagy Swiftie-nek, nagyon szeretem, Taylor Swift zenéit, sokszor végig kísérték a tinikorom. Olvasás közben mindig az éppen aktuális korszakból tárgyalt albumokat hallgattam, így sokkal jobban sikerült megértenem a mondanivalóját az elemzéseknek, és sokkal hangulatosabb is volt. Így találtam rá például az All Too Well 10 perces verziójára is, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik. A felsorolt zenék/albumok nagyon tetszettek, bár a kötet végéhez közeledve, a gótikusabb, líraibb korszaknál már kicsit elvesztettem a lelkesedésemet. Nekem inkább a Lover, a Reputation és az 1989 albumok állnak közelebb a szívemhez, sokkal változatosabbnak érzem őket. A könyv elsősorban Swiftről és az irodalom, az olvasás szeretetéről, illetve ezek kapcsolatáról szól. Az elején kicsit tartottam attól, hogy túlságosan a „mire gondolt a költő” megközelítést fogja követni, de szerencsére nem így lett. Sok helyen maga Swift is tudatosan utal bizonyos irodalmi hatásokra. Kifejezetten hasznosnak találtam a kötet végén található kis útmutatót az irodalmi fogalmakról: így tanultam meg például olyan új szavakat, mint az antanaklázis, a dekadencia vagy a zeugma. A könyv Swift munkásságát korszakokra bontva mutatja be, a fejezetek végén pedig egy tematikus dallistát és könyvajánlót is találunk. Rengeteg külföldi író és költő neve is felbukkan, van, akikről rövid bemutatót is olvashatunk, és arról is, milyen hatással voltak Swift zenéjére. Találkozhatunk például George Eliottal (Middlemarch), Nathaniel Hawthorne-nal, vagy egyik személyes kedvencemmel, Edgar Allan Poe-val. Őszintén szólva korábban nem igazán értettem ezt a hatalmas rajongást Swift körül. Én is tudok rajongani dolgokért, de általában visszafogottabban teszem. A könyv olvasása közben viszont egyre inkább egyet kellett értenem, Taylor Swift valóban különleges és meghatározó jelenség. Ajánlom, ha szereted Taylor Swift-et, és kíváncsi vagy a dalszövegein, stílusán túlmutató részletekre a karrierjéről, vagy ha koncertfelvételek nézegetésével töltöd az estéket, és élvezed, hogy több szálon is kötődsz a zenéjéhez.

gbuzhbuhzb

Natalia Sherba: Az órakulcs
Könyvértékelés: 5⭐️/ 3,5⭐️
Képzeld el, hogy egy nap kiderül: az idő nemcsak láthatatlanul pereg, hanem titokzatos erők formálják, őrzik és irányítják. Egy világ, ahol minden óra, minden perc rejt magában varázslatot – és veszélyt. Natalia Sherba regénye, Az Órakulcs, pontosan ebbe a különleges univerzumba vezet el.
A főhős egy látszólag átlagos lány, aki egyik pillanatról a másikra egy olyan világ küszöbére lép, amelyről eddig sejtelme sem volt. Az órák, kulcsok és szerkezetek bonyolult hálója mögött titkok lapulnak, amelyek felforgatják mindazt, amit valaha ismert.
Ahogy egyre mélyebbre hatolunk az időmágia világába, úgy válik világossá, hogy semmi sem az, aminek elsőre tűnik. Kiben lehet megbízni, és ki rejteget sötétebb szándékokat?
Vasilia-val mi is szeretnék kideríteni..
A történet feszes tempót diktál, bár nekem nagyon lassan indul be ismét a történet, nehezen vitt magával. Néha a világ szabályainak megértése is okozott kisebb problémát, én sokszor szerettem volna részletesebb magyarázatokat bizonyos összefüggéseknél. Szerintem a mellékszereplők is szürkék maradtak, lehetettek volna sokkal árnyaltabbak. Ennek ellenére a világ izgalmas, és izgalom mellett azonban érzelmi mélységet is kapunk – barátság, bizalom, árulás és önismeret fonják át a cselekményt.🙂
Az Órakulcs nem csupán egy ifjúsági fantasy, hanem egy kaland, amely arra késztet, hogy újragondold a legdrágább kincset: az időt magát. Talan napjaink problémája ez, amivel kicsi párhuzamot is vonhatunk.
Összességében izgalmas sorozatindító, olvassátok el 😊
Köszönöm a recenziós példányt a moobius csapatának 🙂

Ez a regény egyszerre szívmelengető, vicces és elgondolkodtató. A főhőse Christopher, egy 15 éves Asperger-szindrómás fiú, aki rendkívül okos, imádja a matematikát és a logikát, de a világ dolgait sokszor egészen más szemmel látja, mint a körülötte élők.
Egy nap különös dolog történik: a szomszéd kutyát holtan találják, és Christopher elhatározza, hogy nyomozni kezd. Ahogy lépésről lépésre halad a titok megfejtésében, nemcsak a kutya ügyére derül fény, hanem a saját családja régóta rejtegetett titkaira is.
Miért érdemes elolvasni?
Mert Christopher különleges látásmódján keresztül teljesen új szemszögből fedezhetjük fel a világot. Mert segít jobban megérteni azokat, akik másként működnek, mégis ugyanolyan gazdag, értékes világot hordoznak magukban.
Ez a könyv egy igazi különlegesség: egy nyomozásnak induló történetből szép lassan családi dráma, önismereti kaland és érzelmi utazás kerekedik ki.

Kilenc teljesen különböző ember érkezik a Tranquillum Ház nevű wellnessközpontba, ahol testi-lelki megújulást ígérnek nekik. A helyet a rejtélyes Masha vezeti, két tanácsadója, Delilah és Yao segítségével. Egy dolog biztos: akár akarják, akár nem, a vendégek más emberként távoznak innen.
Ez a könyv teljesen beszippantott, az elejétől a végéig imádtam és őszintén sajnáltam, amikor befejeztem.
A karakterek kidolgozása zseniális: Moriarty mesterien mutatja meg, mennyire tévesek tudnak lenni az első benyomásaink. Mély és komolyabb témákat boncolgat az emberi lélek sötétebb oldaláról, arról, hogyan ragadhatunk bele bizonyos körökbe és mennyire nehéz kitörni belőlük.
És ami a legjobb: tele van váratlan fordulatokkal, amik teljesen más irányba viszik a sztorit, mint amit az ember elsőre gondolna.
Végig fenntartotta az érdeklődésemet, és teljesen elmerültem a Tranquillum Ház világában.
Összességében: ha szereted a karaktervezérelt, fordulatokban gazdag, mégis mély gondolatokat rejtő történeteket, ezt a könyvet nem szabad kihagynod!

“És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”
Hatalmas reményeket fűztem hozzá, ugyanis mostanában nagyon rá vagyok kattanva a klasszikus kötetekre, de most nem lettünk sajnos barátok. Nem mondom, hogy nem voltak benne részek, amik tetszettek- de többségében nem éreztem magaménak. Az írói mód az jól tükrözte ezeket az időket és tökéletesen bemutatta, hogy igazából mindannyian a saját életünket éljük, és hiába házasodunk meg, nem fogunk egyből csak rá figyelni. Erre jó példa volt a lekésett vonat esete.
Tetszett Olaszország és a kötet alapja, a fiatalság hajszolása. Viszont Mihály sokszor döntésképtelen volt és néhol nem is értettem, mit miért csinál. Sokat nosztalgiázunk és járjuk a szebbnél-szebb helyeket de nekem ez pont ennyi volt. Egy kis kaland, egy csipet tanulság de semmi egetrengető történés.
Nem éreztem kiemelkedő karaktereket és cselekményeket, nem voltunk összehangolódva a könyvvel, de értettem, mit szeretne az író megmutatni és ezt értékeltem.

“Az idő nem vár, még akkor sem, ha megállítják.”
Visszakalandoztam az Óramágusok sorozatba, amely a harmadik résznél már azért rendesen a könyv felé szegezett, de a folytatás megérte a várakozást, ugyanis amint a végére értem a negyediknek, kezdtem is az ötödik részt.🫢
Mint mondtam már, Fesh nekem az egyik kedvencem, Vasilisával karöltve, de itt megtudtam volna egyébként fojtani, mert a viselkedése nagyon nem tetszett, sőt..sokszor idegesített. Persze ez is időszakos volt, de az írónő ezt a részt kihagyhatta volna, mert amiért ezt tette az abszolút érthető, viszont lehetett volna máshogyan is tálalni.
“A jövőt ki lehet találni, de becsapni lehetetlen.”
Vasilisa tovább fejlődik, a kemény helyzetekben is megállja a helyét, bátor és talpraesett. A cselekmény pörög, egyre jobban beindulnak az események és új szereplőket is kapunk.
A széthasadt vár volt az egyik kedvenc részem, de minden sokkal izgalmasabb volt mint eddig.
Hamarosan pedig hozom a folytatásról is az ajánlóm.🫢

Ha te is szeretted Tracy Wolff Sóvárgás sorozatát, akkor itt az ideje, hogy olvasd , a nemrég megjelenő, spin-off kötetet is, az Édes Rémálmot.
A Calder Akadémia baljós, hátborzongató mágikus hangulata rabul ejt majd.

A sorozat első része után kíváncsian vettem a kezembe a folytatást, hiszen nagyon tetszett a kisvárosi hangulat, amit Bootleg Springs nyújt. Most is imádtam a közösség mindennapjait, a tóparti életérzést, de magával a történettel nem tudtam mit kezdeni.
A Bodin testvérek visszatértek ezúttal Jameson Bodin került eladó sorba aki csendes introvertált műv;sz lélek. Aranyos fiú, kedves és egy igazi úri ember, de meg is marad ebben a kategóriában és nem igazan tűnik ki.
Leah Mae naiv és egy síkú volt.
Egyáltalán nem éreztem a szikrát kettejük között, nem olvadtam el a közös pillanataiktól.
Valahogy nem volt kerek egész ez a sztori se persze eljutunk A-ból B-be de hiányoztak az átkötések a miértek.
Imádtam Bootleg Springs hangulatát ahogy az emberek voltak egymással az eseményeket. Továbbra is el lógatnám a lábamat a tópartján.
Meglátjuk mit tartogat a többi testvér könyve, de mindenkinek ajánlok egy Mona Lisa McNugget-et otthonra.

Lucy Score a Knockemout sorozatával ejtette rabul a szívemet, így most a rajongókhoz szólnék, ugyanis a napokban várható a sorozatból, egy különleges, éldekodált keménytáblás kiadás!🤩
Ha te is szeretted, Knox , Nash és Lucian kisvárosi kalandjait, érzelmektől fűtött kapcsolatait, akkor a polcodon a helye ennek a kiadásnak!
De aki nem olvasta, az se csüggedjen, ideje bepótolni!
Nekem Knox morcos karaktere, és Lucian baljós, de csábító személye volt a kedvencem, de mindegyik történet nyomot hagyott bennem.
Szerettem a kisváros hangulatát, és mindegyik történet dinamikáját:)
Bármikor újraolvasnám!💗

Melyik könyv jut először eszembe az őszről?
Egy pillanatig sem kell gondolkoznom, hisz melyik is illene jobban a hangulathoz, ha nem A Pumpkin Spice kávézó.
Ha egy könnyed, szórakoztató és szívmelengető kisvárosi románcról olvasnál, akkor Laurie Gilmore köteteivel biztosan nem nyúlsz mellé!😍

Reid mindig is nagyszerű vadász volt aki Cesarine városát hűen védelmezi a gonosz erőitől.
A vadászok egy családot alkotnak és közös az ügyük,megvédeni az ártatlan polgárokat a kegyetlen boszorkányoktól.A boszorkányok nem ismernek kegyelmet és bárkit a hatalmukba kerítenek és bábként használják őket,ezért is léteznek a vadászok,hogy ezt megakadályozzák.
Reaid egy lelkiismeretes ember akinek a világa csak addig terjed ki ameddig ő akarja és a vadászoknak a becsületük az egyik legfontosabb.
De mi történik akkor ha egy ismeretlen lányt kell feleségül vennie,mert egy rosszúl alakult üldözés során épp egy kínos helyzetbe kerültek a város népe előtt.
Reid kénytelen lesz kényszerházaságot vállalni Lou-val akiről az égvilágon semmit sem tud.
De ami biztos,Lou most már az ő felesége és az élete árán is megvédi.

Ez a könyv nem egy életrajz. Itt nem fogunk találni semmilyen kulisszatitkot, semmilyen teóriát a magánéletéről vagy bármiről. Ez a gyönyörű kiadás megmutatja hogy mennyire zseniális dalszövegíró is Taylor Swift, hiszen minden egyes dala egy történetet mesél el. Sok új dolgot is megtudhattam, mivel eddig egyszerűen csak hallgattam a dalait, nem kezdtem el elemezgetni, viszont ennek a könyvnek hála már más szemmel, jobban mondva füllel hallgatom majd őket.
Ami a legjobban tetszett benne, hogy minden kielemzett rész végén ajánlanak olvasmányokat és dalokat Taylortól, melyek az adott "Éra" tematikájába beleillenek.
Aki szereti az irodalmat, annak pedig külön ajánlanám ezt a könyvet, hiszen igazi csemegéket tartogat.