Az örömlány egy realistán ábrázolt korrajz a huszadik század eleji Japánról, a bordélyházakról és nők életéről.
Mindezt Icsi, a tizenéves fiatal lány szemszögéből láthatjuk. Icsi az édesapja adóssága miatt kerül egy neves bordélyházba, ahol szigorú szabályok és rend szerint kell megtanulnia, hogyan válhat tökéletes kurtizánná. Láthatjuk, mennyire kihasználták akkoriban a lányok írástudatlanságát, képtelenségét, hogy minél több hasznot tudjanak rajtuk szerezni.
Icsi történetét, életét nehezíti, hogy édesapja újabb adósságot írat rá, titokban. Vajon a lányok nyugdíjazásáig, 27 éves korára képes lehet ledolgozni mindet?
Megrázó és sokkoló olvasni, valójában mennyire kiszolgáltatottak a fiatal lányok a szüleiknek, a bordélyházak tulajdonosainak. Mennyire nem rendelkeznek a saját életükkel 27 éves korukig, vagy életük végéig, az adósság nagyságától függően.
Könnyen és gyorsan olvasható történet. Nem egy olyan regény, mely magával a történettel fog megragadni, hanem a női társadalom életének bemutatásával, annak változásával a huszadik század elején Japánban, ahol a nő árucikknek számít mind a társadalom, mind a családja szemében.
Számomra nem lett kedvenc, nem fogom évente újra olvasni, de nem is bántam meg, hogy elolvastam, mert nagyon sok tanulsággal, gondolattal szolgál, mennyire megváltozott a társadalmunk másfél század alatt, mennyit javult a nők helyzete a világban.

Nagyon szép ez a kiadás. Egy igazi klasszikushoz illő, kicsit a régi könyveket idéző kemény fedeles kötet. Olyan érzésem volt a könyv kézhez vételekor, mintha a családunk könyvespolcáról vettem volna le egy régi könyvet. Nagyon sok jót hallottam erről a könyvről és nagyon sokan szeretik, ezért egy kicsit félve kezdtem bele. És sajnos a félelmem nem volt alaptalan. Nem tudom azt mondani teljes szívvel, hogy nem tetszett, de azt sem tudom mondani, hogy tetszett. Szóval nagyon vegyesek az érzéseim a művel kapcsolatban. A szereplőkkel nem tudtam kapcsolódni. Nekem egy kicist lehangoló volt. Az utazás, az olaszországi leírások vittek magukkal, úgy éreztem, mintha én is ott lennék. A műben az önismereti út egy formáját véltem felfedezni. Nehezen szakad el a múltjától és nem látja maga előtt a jövőjét...keresi önmagát. Lehet, hogy nem a legjobb időben talált meg ez a mű, szóval szerintem még adok neki egy esélyt a jövőben.

Hangoskönyvként hallgattam meg a könyvet, nekem nagyon tetszett. Győrfi Laura hangja kellemes, megragadó, nekem bejött a stílusa. Jó a hangulata az egésznek, ahogy felolvassa a könyvet.
És mivel ez nem két szemszöges, csak mindkettőjük oldaláról látjuk E/3-ban az eseményeket, szerintem nagyon jól visszaadta a szereplők stílusát.
Szépen átjöttek az érzések, a humoros pillanatok, jól esett meghallgatni így a könyvet, bátran ajánlom ha szereted a hangos könyveket.

❄️ Kisvárosi tél
❄️ Második esély szerelem
❄️ Kényszerű együttlét
❄️ Korkülönbség (8 év)
❄️ A férfi lesz először szerelmes
❄️ Karakán és művész női főszereplő
❄️ Védelmező és határozott férfi főszereplő
❄️ Két idősík (múlt és jelen)
❄️ Humoros, szenvedélyes történet
Remi sérülten és menekülve hagyja maga mögött Chicagót, hogy a szülővárosában elbújva gyógyuljon és próbálja kitalálni a következő lépését. Brick már az első újra találkozásuk alkalmával tudja, hogy a lány titkol valamit, hogy bajban van.
Már az első találkozás után újra fellobban köztük a szikra, mely hamarosan teljes erővel lángol és közel hozzá őket egymáshoz. Nekem nagyon tetszett, ahogy szép lassan közel kerültek egymáshoz, úgy nyíltak meg egymásnak egyre jobban, kiderülnek a kettőjük közt húzódó és feszülő titkok.
A Mindörökké soha egy második esély szerelem története, ahol a szereplők tizennégy év után találnak vissza egymáshoz, és bizonyítják be, hogy ennyi idő távlatából is létezik megbocsátás, újrakezdés. Újra lehet írni a múltat, megerősíteni a szerelmet.
Tetszett benne, ahogyan kifejezte a könyv az ellenérzését, az elítélését a nők elleni erőszakkal kapcsolatban, de mégis meg mutatta, hogy ha kicsit másra vágysz szexuálitás terén, bizonyos keretek között elfogadható. Nagyon tetszett ezen érzések kifejezése, ahogy megmutatja, hogy a valóságban nem minden fekete fehér a szexualitás témájában, és lehet másra vágyni a normálitás mellett.
Humoros, szórakoztató regény, melynek hallgatása közben többször kellett az utcán visszafolytanom a nevetést. De az érzelmes, szenvedélyes pillanatok is magával viszik az embert, akár arcpirító olvasással 🤭
Nekem nagyon tetszett, Lucy Score már biztosan a kedvenc íróim közé tartozik 😍

Ez az a fajta történet, ami lassan indul, de közben egyre mélyebbre húz. Több idősíkon fut, és ahogy szépen összeáll a kép, egyre jobban érzed, hogy itt valami nagyon nincs rendben… és valami nagyon fáj. Dühítő volt, hogy mindenki tudta, milyen körülmények között élnek a Morgate Házban a kislányok, éheznek, elhanyagolják őket, mégsem tett senki semmit. Amikor pedig bekövetkeztek az eltűnések, szinte csak megrántották a vállukat és lezárták az ügyet…
Ami engem igazán megfogott, az az egész történet mögött húzódó feszültség és szomorúság. Az, ahogyan a múlt titkai hatással vannak a jelenre, és hogy mennyire nehéz néha szembenézni azzal, ami régen történt. Nem egy könnyed olvasmány, de pont ezért ennyire erős.
Nagyon szeretem, amikor egy könyv nem csak mesél, hanem éreztet is, itt konkrétan voltak részek, amiknél meg kellett állnom egy kicsit, mert egyszerűen túl sok volt egyszerre.
Arra, hogy ki volt a gyilkos, aránylag hamar rá lehet jönni, viszont olyan hangulatot áraszt a könyv, hogy még akkor is reménykedsz mikor teljesen nyilvánvaló hogyan végződik.
Nekem idei év egyik kedvence lett ez a regény.

Ez a történet egy toxikus kapcsolatot mutat be Heatcliff és Catherine között, ami a bosszúra épül fel.
Együtt nőnek fel, közel is kerülnek egymáshoz, de a kapcsolatuk végig viharos. Aztán a lány úgy dönt, hogy a társadalmi státusz fontosabb, mint a szerelem, és máshoz megy férjhez, amiatt pedig Heathcliff bosszút esküszik (kisebb túlzással).
Sajnos egyetlen egy szereplőt sem sikerült megkedvelnem, egyikkel sem sikerül azonosulnom.
Őszintén nem tudom, hogy mit is gondoljak erről a könyvről. Teljesen sötét, elvetemült és beteg. Tetszett is meg nem is, olvastatta magát meg nem is.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de az biztos, hogy nem fogom többször elolvasni.

Balaton, kosárlabda és krimi? Abszolút jöhet! 🤌
Fordulatos, humoros, kiszámíthatatlan, csupa izgalmas karakterek, ahol senki és semmi sem az, akinek első pillantásra látszik! Az elejétől a végig fent tudta tartani a figyelmem, a balatoni helyszín pedig külön pluszt adott a történetnek, ahogyan a könyves, filmes utalások is.
Szilveszter karaktere volt a kedvencem, annyira izgi volt ez az elmosódott kettős énje, mindenáron titkolni akarja a múltját, de közben tör előre és a saját feje után haladva nyomoz.
Violával egy szuper csapatot alkottak, végig megvolt ez a jó és rossz zsaru szerep.
Gyanúsítottakban sem volt hiány, lehetett a megcsalt barátnő, az átvert barát vagy esetleg egy rivális kosárlabdázó is. Volt pillanat amikor már sejtettem ki lehet a tettes, így kevésbé voltam meglepett amikor kiderült, viszont nem vett el a történet izgalmából és tetszett a végkifejlet.
Ami egy picit zavaró volt az a nevek elírása vagy hirtelen változása, volt amikor így összezavart éppen kiről is van szó, de ez nem vont le az olvasási élményből.
Hálásan köszönöm a Moobius csapatának, hogy márkanagykövetként olvashattam ezt a történetet! Nekem ez volt az első Szántó Dániel könyvem, de abszolút nem az utolsó! ❤️

A mű egy különleges és sokszor zavarba ejtő olvasmány.
A könyv egy olyan nő történetét mutatja be, aki nem illeszkedik a társadalmi elvárásokhoz, és saját, nehezen értelmezhető logika mentén éli az életét. A szerző stílusa letisztult, mégis nagyon erőteljes, ami különösen jól kiemeli a történet nyugtalanító aspektusait.
Ez nem egy „könnyű” könyv, és nem is feltétlenül szerethető, viszont rendkívül gondolatébresztő.
Azoknak ajánlom, akik nyitottak a szokatlan nézőpontokra és nem riadnak vissza a kényelmetlen témáktól.

Az élet-halál játék folytatódik, és Ross újra egy olyan világba kerül,ahol minden döntésnek súlya van – ezúttal azonban a tét még személyesebb: a családja biztonsága.
A történet egyik legnagyobb erőssége továbbra is az a bizonyos Ocean’s Eleven hangulat, ami tele van taktikázással, feladatokkal és csapatdinamikával. A második kötet ezt még inkább előtérbe helyezi: itt már nem a szervezet felépítése vagy működése a lényeg, hanem a konkrét küldetések és azok megoldása.
A karakterek terén viszont már kevésbé voltam elégedett. Devroe számomra továbbra sem működik: túl erőszakos a közeledése, és az egész dinamika inkább kellemetlen, mint izgalmas. Nem érződött természetesnek, inkább erőltetettnek.
A szülők közötti ellentét is előtérbe kerül ahogy ő is bevonódnak a történetbe és inkább, már róluk szólt a dolog és egy olyan problémáról amit lényegében a gyerekek oldanak meg, mert a két felnőtt nem bír kérdezni, beszélni csak túlgondolni.
A vége is kicsit elkapkodottnak tűnik, hírtelennek és addig az élet halál harc feszültsége is elillant, mert csak fenyegetés formájában érzékelhető.
Összességében egy izgalmas, pörgős folytatás, ami hangulatban hozza az első részt, de karakterekben és lezárásban elmarad tőle.

Hogy kinek ajánlanám e könyvet? Jobban olvasó 8 évestől egészen felnőtt korig.
Egy nagyon kedves, gyorsan olvasható történet varázslatról, illatokról, barátságról és a család fontosságáról.
Szerethető, jól kidolgozott szereplők jellemzik és izgalmas történetvezetés, nagyszerűen eltalált írásmód. A világ, a varázslatok, az illatok különböző hatásai szenzációsak. Szerettem az alapkoncepciót. A történet pörgős, gyorsan olvasható, mégis van benne elég idő kifejteni a mondanivalót, és érzelem, tanulság is akad benne. Felnőtt fejjel is igazán élveztem. Sejthető, ki a főgonosz, bár azért akad benne egy kis csavar.
Mivel sorozat első részéről van szó, van benne még potenciál.

Norie Clarke
Fiókba zárt szerelem
Kivül-belül gyönyörű ez a könyv, egy kedves történettel. Úgy érzem ez igazán a női olvasóknak íródott.
Joan egyedül, magányosan él otthonában. Csendes nő, aki szereti ezt a visszafogott életet. Jess albérlőként költözik hozzá, és az ellentétek ellenére, egy idő után különleges barátság alakul ki köztük.
Visszaemlékeznek az életük eseményeire, őszintén megosztják egymással, és ezt mi figyelemmel kísérhetjük. A múlt nehézségei, és fájdalmai a jelenben már lehetőségként bontakoznak ki. Megerősítés, fejlődés az, amit ezek a szenvedések szolgálnak. Együttmás által értenek meg helyzeteket, és egymást erősítve mélyül el a kapcsolatuk. Mesélnek fájdalomról, barátságról, szerelemről, az újrakezdés lehetőségéről.
Kedves történet, minden részletében. Tökéletes választás a bekuckózáshoz.