A történelem nagy történéseinek leírása attól függ, hogy kitől olvasod, a legyőzők vagy a legyőzöttek oldaláról. Az író nem fukarkodik, teljes valójában, kíméletlen őszinteséggel, minden szépítés nélkül, alaposan, minden részletre kiterjedően tárja elénk a történetet. "Pat Barker regénye hangot ad a mítoszokból és történelemből kitörölt lányok és asszonyok seregének."
Ami meglehetősen ritka. Valahogy a történelem nagy nőalakjai ki vannak törölve a köztudatból. Ha azt hallja az ember, hogy Trója, akkor Akhilleusz és Agamemnón neve ugrik be mindenkinek, na meg talán Hektór, Parisz, Odüsszeusz, Menelaosz és jó esetben esetleg szép Heléna. De nem csak az ő sorsuk dőlt el, hanem több ezer katona, a köznép, a rokonok, azoknak lányai, feleségeik, kisgyermekek sorsa is.
Lüknesszosz királyának leánya, Briszéisz a főhőse a könyvnek. Az ő életét, hányattatásait mutatja be a történet. Érzékletesen, minden ronda dolgot felfedve, nem kímélve az olvasót, a háború csúf részeit megmutatja teljes egészében.

Te mit tennél, ha a te gyermekeddel történne?
A kötet kíméletlen, valósághű és nagyon mai. Erős képet fest a magyar oktatásügyről, a hatalommal való visszaélésről. Tükröt tart a rendszer működtetőinek, az oktatásért felelős politikusoknak, az igazgatóknak, a pedagógustársadalomnak, a szülőknek és a gyámhatóságok elé. Szívszorító és lebilincselő történet, ahol nem a gyermekek érdekei az elsők.
Tele van érzelemmel a kötet és erős érzelmeket válthat ki az olvasóból is. Nem csak egy témát, a szexuális abuzúst taglalja, hanem a rossz rendszer, a kizsákmányolás, a zsarolás, a pedagógusok megbecsülésé mellett is szót emel.

Megérkezett A fogoly zárórésze, és nekem ez lett a kedvencem az egész sorozatból. Nem voltak nagy elvárásaim, csak bíztam benne, hogy Asher és Ella története szépen le lesz zárva és szerintem ez maximálisan sikerült.
A sztori tele van gyógyulással, szembenézéssel és olyan apró részletekkel, amik végre a helyükre kattannak. El végigmegy a saját félelmein, rendet rak a múltjában, Asher pedig hozza a jól ismert „pszichopata, de valahol mégis édes” kettősségét, amitől egyszerűen nem lehet szabadulni.
A mellékszereplők most is erősek, jön pár új arc is, és bőven akad dráma, izgalom, megoldandó probléma. Nem tökéletes a könyv vagy a sorozat, de nagyon megéri belevágni csak készülj fel, hogy hosszú lesz, és rendesen elnyel.

Fogalmam sem volt arról, hogy erre a könyvre szükségem van, de aztán megtaláltam a Húsvéti Alexandra Zsákbamacska csomagban, és rájöttem, hogy pótolhatatlan kincs a Vaják rajongóinak, és izgalmas gasztronómiai utazás a gyanútlanoknak is.
A The Witcher hivatalos szakácskönyv nem csupán egy receptgyűjtemény, hanem egy utazás is a kontinensen, amelyet Geralt of Rivia bejárt. A kötet régióról régióra kalauzol, és minden tájhoz olyan ételeket társít, amelyek hűen tükrözik az adott vidék hangulatát és világát. Így nemcsak olvasóként, hanem a konyhában is részesei lehetünk ennek a különleges univerzumnak. Persze ezek az ételek nem sündisznóból boszorkányvérrel és szellemporral készülnek, hanem teljesen hagyományos hozzávalókból a saját konyhánkban is megvalósíthatóak.
A receptek között egyaránt találunk egyszerű, hétköznapi fogásokat és különlegesebb, ünnepi ételeket, sőt italokat és süteményeket is. Ami külön öröm, hogy a legtöbb hozzávaló könnyen beszerezhető, így a könyv valóban használható a mindennapokban, de a polcon is jól mutat.
A kötet megjelenése is igazán igényes: szép kivitelű, keménytáblás kiadás, hangulatos illusztrációkkal, amelyek még inkább elmélyítik a Vaják világának atmoszféráját. Egy ilyen könyv nemcsak inspiráció a főzéshez, hanem dísze is lehet bármely könyvespolcnak.

Nekem Jane Austen neve már örökre a Büszkeség és balítélet jelenti, mert Mr. Darcy-t egyszerűen lehetetlen felülmúlni, de az Értelem és érzelem című regényét is szeretem.
Amikor megláttam az Alexandra Klasszikusok sorozatban megjelenő gyönyörű, keménytáblás kiadást újra kellett olvasnom. Persze a történet nem változott, de mégis kapott egy új egyedi hangulatot.
A történet klasszikusan és megcáfolhatatlanul Jane Austen stílusa, tökéletesen belesimul a szerző életrajzába, hozza a megszokott konfliktusokat és jellemeket. Olyannyira, hogy Marianne karakterében szerintem az összes bosszantó Bennett lány egyesül (Jane és Lizzy kivételével). ez a lány egyszerűen túl sok, túl impulzív, túl szélsőséges. Ezzel szemben Brandon ezredes minden alkalommal levesz a lábamról a visszafogottságával és kitartásával. Ő az egyik kedvenc Austen hősöm.
Elinor és Edward sokkal kevésbé izgalmas szereplők, de sokkal kiegyensúlyozottabbak, még ha a kommunikációjuk néha kifejezetten frusztráló. Mondjuk ez tökéletesen jellemző Austen írásaira. A boldog véghez többnyire szerencse kell, az odáig vezető út pedig tele van félreértésekkel, kimondatlan érzésekkel és elhallgatásokkal.
Összességében az Értelem és érzelem számomra nem a legerősebb Austen-regény, mégis van benne valami különleges báj, ami miatt érdemes időről időre újra elővenni.

Barátnőm szülinapjára vettem az Alexandra Könyvvásáron. Én is horgolok, de alapvetően nem szeretem a vastag fonalat, ezért ez a könyv nem igazán nekem szól. A könyvben szereplő figurák csodacukik, nagyon szép kivitelű mind. Összesen 15 változatos állatfigura mintája érhető el a könyvben, a mókustól a bagolyig mind ölelnivaló. A leírások részletesek, könnyen követhetők, de a legtöbbjük tényleg csak vastag fonalból mutat szépen, vékonyabb pamutfonallal csak pár figura készíthető ezek közül. Érdekes, hogy a könyv a minták mellé pontos hozzávalókat is megad, de a fonalak nem igazán kaphatóak Magyarországon, sőt a Catania márka azóta mindenhol megszűnt. Emiatt a fonalválasztás abszolút egyedi döntés, de zsenilia alatti vastagságban nem érdemes gondolkodni, illetve talán 3-4 olyan minta van ami simán elkészíthető normál fonallal. Összességében ez egy olyan könyv, aminek helye van az amigurumisták polcán mert ötletelésben és tervezésben is segíthet, de főként a nagyobb figurák szerelmeseinek ajánlott.

Már egy ideje tervben volt a Fogoly olvasása, aztán ahogy megjelent a második rész, úgy döntöttem neki esek végre. Most hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első rész után nem érzem azt, hogy egy kicsit agyon van hypeolva, de az kétségtelen, hogy nem volt egy rossz dark romance számomra, még ha nem is lett kifejezetten a kedvencem.
A cselekmény egy kegyetlen világban játszódik, ahol bizonyos nők, fogolyként élnek, férfiak/tulajdonosuk foglyaként.
A 22 éves Ella fogoly, tulajdonosa pedig John, aki egyáltalán nem arra használja a lányt, amire ebben a világban a foglyokat szokás. Ahelyett, hogy képességeit aknázná ki, visszaél a testével, és kiárusítja mindaddig, míg valaki meg nem vásárolja tőle. Ella arra számít, hogy a rengeteg bántalmazás, és John után csak jobb jöhet, de sajnos csalódnia kell. Asher Scott egy szadista, titokzatos, domináns férfi, aki gyűlölettel tekint foglyára, nem is akarja maga mellé fogadni, így egy életveszélyes játszma kezdődik köztük, amikor Ash minden áron meg akarja törni a lányt, Ella viszont ezt nem hagyja.
Abban a veszélyes világban, amiben élnek előbb-utóbb a gyűlölet ellenére elkezdik védelmezni egymást, Ella menedékre lel Ash mellett, Ash pedig elkezd megnyílni, de ez csupán addig tart, míg a férfi vissza nem bújik a csigaházába.
Ebben minden megvan, ami egy dark romance könyvtől elvárható: bűnözés, gyilkosság, erőszak, bántalmazó kapcsolat, fogság, traumák, pánikbetegség. A karakterek közt folyamatos a feszültség, a konfliktus, vonzzák de egyben taszítják is egymást.
A hangulata nyomasztó és sötét, az írói stílus pedig sodró, könnyen olvasható.

Gerald Durrell neve számomra mindig is egyet jelentett az állatvédelemmel és az állatok iránti őszinte szeretettel, tisztelettel. Gyermekkoromban bizony kicsit irigy is voltam rá, legalábbis, hogy annyi állata lehet otthon. Első olvasási élményem a kalandortól a Léghajóval a világ körül című, inkább fiatalabbaknak szóló könyve volt és azóta is töretlen lelkesedéssel rajongok a stílusáért és utánozhatatlan humoráért. Időről időre visszatérek hozzá, de ezt már sokszor sok helyen leírtam, azért van ez, mert van olyan, amikor egyszerűen érzem, hogy egy kis Durrell jót tenne a lelkemnek. Ilyenkor belemerülök a történeteibe, együtt nevetek vele, majd egy időre ismét félreteszem. Valahogy így alakult a mi különös, vissza-visszatérő kapcsolatunk.
Most pedig az Európa Kiadó gondozásában az író könyvei ilyen fantasztikus grafikával látnak napvilágot, így örülök, hogy A susogó táj már ebben a csodás, korszerű kiadásban is a polcomon van.
Próbáltam visszaszámolni és arra jutottam, hogy nagyjából az 5. alkalommal olvastam el ezt a kötetet. Ebből is látszik, hogy a megunhatatlan kategória, minden egyes olvasással sikerül újdonságokat találnom, felfedeznem egy új nézőpontot.
Ez pontosan az a kötet, amit képes vagyok egyetlen nap alatt kiolvasni. Ezúttal egy csábító tájra utazunk Gerry-vel , Argentínába, ahol számos kaland vár az olvasóra. Az író természetesen most is igazán humoros anekdotákkal, vidám figurákkal, a gyönyörű természettel és az imádnivaló állatokkal szórakoztat minket. Imádom benne, hogy öníróniával tud mesélni, ráadásul a maga csodálatos egyszerűségével teremt kalandot és adja át a természet tiszteletét. Azt gondolom, soha nem találkoztam egyetlen filmmel vagy írással sem, amely a humort, a tiszteletet és az egyszerűséget ennyire pompás módon tudta volna bemutatni.
A susogó táj vidám, kalandos, teli öniróniával, állati kalandokkal és néhány csepp Argentínával.
Ezúttal is durrell-i fordulatok, kiváló írói stílus, rengeteg anekdota és színes karakterábrázolás jellemzi az írást. Nagyon jó szívvel tudom ajánlani már az egészen fiatal korosztálynak is, hiszen ezek a történetek kortalanok és mindig időszerűek a feldolgozott témák.

Itt a Zodiákus akadémia negyedik része, ami számomra végre visszahozta a második könyv hangulatát (ami miatt én a sorozatot megszerettem). A harmadik kötet tele volt kötelező körökkel, túl kellett élni a Számvetést, a lányok rendjének is végre ki "kellett" derülnie, a negyedik könyv viszont már... újra szabad. Kiszámíthatatlan. Olyan, hogy miközben olvasod, tudod, hogy itt aztán tényleg bármi megtörténhet.
Új kedvenc szereplőm van, Geraldine személyében (aki kicsit egyenlő egy felnőtt Luna Lovegood-dal, saját könyvet neki!!), és minden hiba ellenére (illetve azokkal együtt) is nagyon szerettem ezt a könyvet. Örülök, hogy az írónők beleírták a karácsonyi időszakot, mert ezek az ünnepekben játszódó fejezetek voltak az abszolút kedvenceim; főleg azok a részek, amikor az Örökösök is jelen voltak és mindenki elengedte egy kicsit egymás szekálását.
Megismerjük Noxot, az Örökösök újra sokat genyóznak a lányokkal, a lányok közti feltétlen bizalom próbára tétetik, Darcy és Orion kapcsolata fejlődik, de még ennél is sokkal érdekesebb a Darius-Tory se veled, se nélküled szál, ami miatt alig várom már, hogy kijöjjön az ötödik kötet, MERT HÁT ÍGY MOST VELÜK MI LESZ???
Az Árnyhercegnő újra hozza azt, amiért a Zodiákus akadémia sorozatot tavaly megszerettem: egyszerűen nagyon szórakoztató, és teljesen kiszámíthatatlan. A sorozat varázsát egyértelműen az adja, hogy írónők olyan világot alkottak, amibe gyakorlatilag bármit behozhatnak - és én imádom ezt a "sosem tudni, mi fog még jönni, mi lesz a következő oldalon"-érzést olvasás közben.

Az első részt (Az árvíz) is imádtam, teljesen beszippantott a történet még februárban, így nagyon boldog voltam, mikor a mármajdnemférjem meglepett nőnapra A gáttal.
Aztán ki is olvastam egyetlen szombat délelőtt alatt.
A történet ott folytatódik, ahol a Blackwater-saga első része - Az árvíz - véget ért, és míg Az árvíz leginkább Elinor körül forog, úgy A gátban egyértelműen Mary-Love volt a központi karakter. Elinor sem lett kevésbé fontos, főleg, hogy a regény lényege pont az anyós-meny csatározás a két igencsak erős személyiségű nő között, de Mary-Love a sorozat második részében vitte a pálmát. Mary-Love csak nem tudja elengedni Elinor gyötrését, még úgy sem, hogy amúgy Elinor őt békén hagyná: hisz' megkapta, amit szeretett volna, végre külön költözhetett az anyósától. De Mary-Love nem tágít, míg... míg... Hát, igazából szerintem ő maga sem tudja, hogy mi a célja.
A könyvsorozat különlegességét a baljós hangulata adja; illetve az, hogy véleményem szerint mindenki talál benne olyan bonyolult emberi kapcsolatot, amivel ő maga is tud azonosulni. Most komolyan, tízből hány nőnek vannak időnként finomabb-durvább csatái az anyósával, hm? Szerintem legalább hatnak. Arról nem is beszélve, hogy górcső kerül Mary-Love és Sister anya-lánya kapcsolata is, jobban beleláthatunk kettejük dinamikájába (ami az első részben egy szoros anya-lánya viszonynak tűnhet, arról kiderül, hogy távolról sem olyan meghitt és problémamentes...).
Felbukkannak új szereplők, megismerünk új kis családokat, átélünk velük tragédiákat, nehézségeket... Közbe pedig szép lassan a gát is megépül, ami az árvíztől védi Perdido városát a jövőben.

Részről részre egyre erősebb ez a sorozat. Sok mindent szeretek benne, de leginkább a testvéri szeretetet, ami a lányok között van, azt, hogy a kapcsolatuk mindent felülír. Tetszik, hogy lassan bontakozik ki a történet, élvezem a karakterek belső monológjait, és azt a humort is, ami körbelengi az egészet. Szeretem ezt a csapatot. A történet feszültségét és szenvedélyét. Szeretem, hogy ennyire szeretem és ismét elvesztem a történetben.
Sokat elárul róla, hogy szinte az összes rész a kedvencem lett. Kialakultak a kedvenc párosaim, a kedvenc mellékszereplőim, és legszívesebben belebújnék a történetbe. Darius hatalmas favorit, de ebben – és már az előző részben is – Orion karaktere elkezdett igazán formálódni, és már nem csupán egy mogorva tanár Egy szó mint száz oda-vissza vagyok értük!
Az ikrekre ugyanez igaz. Őszintén, teljesen megértem Tory-t ♥ Ez a vívódás, a külső és belső harcok mind megmutatják a személyiségét. Már az előző részekben is ezt láttuk, ő a dac, a tornádó, a frontális ütközés, míg Darcy a csend, a nyugalom és a béke. Egyik kedvenc mellékszereplőm határozottan Xavier lett.
Egy percig sem hagyott unatkozni a történet, egyszerűen imádtam!!!! Mivel szinte egyhuzamban olvastam végig, komolyan hiányozni fognak a következő részig:(
Ismét 6 csillagot adtam az írónő párosnak, de be kell vallanom, hogy ez a függővég fájdalmas volt, szívszorító, és legszívesebben azonnal belevetném magam a folytatásba. Nagyon, de nagyon (és ez még enyhe kifejezés) várom a következő részt, biztosan azonnal neki is kezdek amint megjelenik.
Izgalmas, vicces, akciódús, fájdalmas, és nem utolsósorban egy fantasztikus romantasy történet, ahol legszívesebben én is a lapok között élnék. Számomra ez a Zodiákus Akadémia.Üdv a legeslegkedvesebbek között!
Elátkozott sorsok nagyon várlak már ♥
Ui.: Darius hatalmas szerelem lett, titkon ő a kedvencem.
Orion