Jóóóóó lesz :D

A szeretet túléli a poklot is.
Lidia Maksymowicz Auschwitz túlélőjeként a megbocsátás és az emberi jóság erejéről tesz tanúbizonyságot rövid kis könyvében. Kislányként, mindössze háromévesen hurcolták el Auschwitzba. Tizenhárom hónapot töltött a földi pokolban, egy, a gyerekek számára készített barakkban. Egyike volt dr. Mengele kísérleti nyulainak, rengeteg borzalmat élt át.
Lidia egy igazi példakép a világ számára; egy ártatlan gyermek volt, akitől mindent elvettek, mégis megőrzött valamit magában, amit sok felnőtt viszont elveszített – az emberséget. A megbocsátás erejét vitte magával, akárcsak a szeretetet a szívében. A gyűlölet nem tudott gyökeret ereszteni benne, tetteit nem tudta rossz szándék vezérelni, még akkor sem, amikor minden oka meglett volna rá.
Döbbenetes számomra, mennyire mélyre tud süllyedni az ember. Bármennyire szívszaggató ebben a témában olvasni, egyben egy csodálatos visszaemlékezés is emberekről, akikben a legnagyobb sötétségben is remény lángol(t) – a túlélésre, egy szebb jövőképpel. A hatalmas veszteségek ellenére inspiráló történetek is egyben, amik addig maradnak fent, amíg olvassuk őket. Olyan emberek tollából, akiket el akartak hallgattatni. Nemcsak megérteni tanít ez a történet is, de érezni is.

Ti ismeritek/ szeretitek J.R.Ward Feketetőr testvériség sorozatát?
A Bookstagramnak hála bukkantam rá erre a sorozatra. Nem mondom elsőre elég rémisztő volt, hogy milyen hosszú ez a sorozat és ha jól tudom, még mindig nem zárult le, de igazi könyvmolyhoz híven tettem rá, és egy akció keretén belül megrendeltem az első 12 részt!
Három részt már olvastam, és imádtam, alapból gyengéim a vámpíros romantikus történetek, de Ward valami zseniálisan ír, odaszegez a lapokhoz és nem is ereszt!
A sorozatban Zsadist és Rhage vetekszik, de annyi rész van még hátra, hogy ez a rangsor még bárhogyan alakulhat!
A napokban egyre többször tekintettem rá a sorozatra, és feltettem magamnak a kérdést, hogy miért nem folytattam azóta sem?
És bekell vallanom, hogy picit félek Butch történetétől, pedig a nyomozó végig izgalmas karakter volt, és sokaknak a kedvence, úgyhogy ideje leporolnom és újra elvesznek ebben a különleges kegyetlen világban.
Biztosan mások is vannak úgy, mint én, hogy nem kedvelik az E/3-as írásmódot, így most hozzátok szólnék! Ne riadjatok meg ti sem ettől ez esetben, mert a könyvek annyira izgalmasak, érzelmektől fűtöttek, hogy azonnal felveszed olvasás közben a fonalat és könnyen kilehet zárni, hogy nem a megszokott E/1 az írásmódja.

Kedvet kaptam, hogy újraolvassam az egész sorozatot.🥺
Nem tudom, mások is vannak-e így, én elég gyakran, hogy a kedvenceim újra és újra le akarom emelni a polcról és kezdeni elölről.
Nos az Izara nekem pont ilyen!
Ezért hoztam pár kedvenc idézetet Az örök tűzből, hátha ti is kedvet kaptok:
,,Olyan jó illata volt, mint a friss földnek, az esőnek, a szélnek, a fülledt hőségnek a tomboló hullámverés felett. Olyan illata volt, mint egy nyári viharnak a tengernél.”
,, – És most a lelkemet akarod? – a hangom már alig volt több suttogásnál.
– Nem, Ari – mondta komolyan. – Gondoskodni fogok róla, hogy senki ne vehesse el tőled.“
,, Nagyon úgy nézett ki, hogy lepaktáltunk az ördöggel.”

Az Izara sorozattal úgy érzem nagyon mély és különleges kötelékem van.
Ez volt az írónőtől az első regényem, ami letaszított a lejtőn és azóta is csak zuhanok, mert folyamatosan olvasni akarnám a történeteit!
Van különösen egy mondat, amit ha csak felidézek, meglátok bárhol, a szívem összeszorul és egy pillanatra megszűnik dobogni is.
"Emlékezz kislány, mindig csak egy gondolatnyira vagyok tőled. "
Lucian visszavonhatatlanul,örök rabságba ejtette a szívem,lelkem,minden porcikám és gondolatom!
Ha van sorozat, amit bármikor, bármennyiszer újraolvasnék, és azért imádkoznék, hogy bárcsak még egyszer átélhetném az első olvasás élményét, akkor ez biztosan az elsők között lenne!
Kifejezetten tetszett, hogy a megszokott démon,angyal,boszorkány felállás mellett, megteremtette a brachionokból és primosokból álló társadalmat.
Minden megtalálható ebben a regényben, ami egy jó olvasmányhoz szükséges. Szerelem, titok, rejtély, ármánykodás… egy igazán csavarokkal teli könyv.
Lucian és Ariana lassan kibontakozó kapcsolata nagyon tetszett. Az első perctől kezdve érződött a kémia közöttük. És az a szenvedély, és szerelem, ami kialakult köztük…
Olvassátok szeressétek!

Ahogy azt korábban már említettem, korábban nem ismertem sem a szerzőt, sem a regényt, és leginkább a cím alatta „A legjobb sebészből lesz a legjobb gyilkos” szöveg keltette fel az érdeklődésem.
Hatalmas Grace Klinika fan vagyok és minden orvosos sorozatot imádok, így nem mondom, hogy sosem fordult meg a fejemben az, hogy az orvosok valami csoda folytán mindig ott állnak az élet és halál kapujában, döntéseket hoznak, amik ember életekbe kerülhetnek.
Ezért külön izgalmas, mégis hátborzongató olvasmányban volt részem.
A történet olvastatja magát, már az első oldalak után tudtam, hogy izgalmakból, morbid jelenetekből, és meghökkentő gondolatokból nem lesz hiány.
A történetet három szemszögből ismerhetjük meg, több szálon fut a cselekmény.
A mentális problémákra úgy érzem nagy hangsúly van végig fektetve, és a könyv előre haladtával mindent és mindenkit másképp fogunk látni..
Ennek a könyvnek bőven volt mondanivalója, és bemutatni valója.
Morálisan biztosan megkérdőjelezhető az egész, ami csak még inkább adott egy alap hangulatot.
Kicsit lassan haladtam magamhoz képest az olvasásával, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a krimik csak idén kerültek fel a repertoáromba és túl sok volt ilyen rövid időn belül ennyit olvasni hirtelen ebben a műfajban.

-Még a legjobb időkben is veszélyes vállalkozás egyedüli embernek lenni a paranormális lények iskolájában.
(első mondat)

Hogy tetszik nektek a sorozat, éldekorált változata? 🙂 Neked már a polcodon van?
– Soha nem akarnám, hogy válassz közülünk, Grace. Hogy is tehetném, amikor tudom, hogy sosem választanál engem?