Be kell valljam, elfogult vagyok, ha Agatha Christie a téma – és ez a könyv már az alapkoncepciójával levett a lábamról! Egy krimi, amely Agatha Christie otthonában játszódik, és a házvezetőnő – egy vérbeli Poirot-rajongó – oldja meg benne a gyilkosságot? Igen, kérem, jöhet!
A regény hangulata igazi telitalálat: klasszikus, régimódi krimihangulat, csipetnyi humor, finom társadalmi dinamika, és egy jó kis nyomozás, ahol a gyanúsítottak szépen sorban jönnek-mennek, miközben Phyllida, a főszereplő, a tettek mezejére lép. Nagyon szimpatikus karakter, nem szuperhős, de okos, határozott és van benne kellő csavarosság.
A történet olvasmányos, szórakoztató, igazi kikapcsolódás. Bár nem Agatha Christie írta, érződik rajta az inspiráció, és ez a könyv valahogy mégis megáll a saját lábán – nem másol, hanem tiszteleg.
Szívből ajánlom mindenkinek, aki imádja a klasszikus bűnügyeket, vagy egyszerűen csak szeretne elmerülni egy hangulatos, brit udvarházban egy kis gyilkosság és nyomozás erejéig. Nekem igazi örömolvasás volt! 🕵️‍♀️📖

Ez a könyv a valódi életről mesél. Egy olyan életről, ami gyakran nehézségekkel teli és amelyben mindenki megküzd a maga fájdalmaival. Ez a történet szerelemről, gyászról, féltékenységről, szomorúságról és örömről szól; tele mélységgel és megrázó pillanatokkal.
Violette egy csendes francia kisváros temetőjének gondnoka. Férje tizenkilenc éve tűnt el az életéből.. nem kerestette, mert addigra már régen nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi nap mint nap felült a motorjára, és ha egyáltalán hazatért, idegen nők illatát hozta magával, és hideg közönnyel bánt vele.
Violette gondosan vezeti a temetésekről szóló feljegyzéseit, gondozza a sírokat és a kertet, miközben empátiával fordul minden hozzá betérő gyászoló felé.
Egy nap megjelenik egy rendőr, hogy édesanyja kívánságára annak hamvait egy idegen férfi sírja mellé helyezze. Ez a találkozás egy különös kapcsolat kezdetét jelenti, melynek során nemcsak a nyomozó anyjának titokzatos múltja, hanem Violette élete, házassága és kislányának története is feltárul.
A könyv borítója tökéletesen visszaadja a regény hangulatát és mélységét. A temetői háttér, a sírkövek és a virágzó magnólia egyszerre idézik meg a gyászt, az elmúlást és az újrakezdés lehetőségét. És természetesen megjelenik rajta Violette alakja is. A borító hangulata melankolikus, mégis reményt sugalló. Épp olyan, mint maga a könyv: szívhez szóló, fájdalmas, és tele van mély emberi érzésekkel.
Az egyik kedvenc könyvem lett. 🌸🩷

A regény izgalmas kérdéseket vet fel arról, mit jelent a lojalitás, a bűntudat és a testvéri szeretet határa. Egy jól felépített, alaposan kidolgozott thriller, amelynek középpontjában egy végzetes döntés és annak következményei állnak.
A történet már az első oldalon belénk kapaszkodik: egy ártatlan nyaralás, egy sokkoló hívás – és az a bizonyos éjszaka, amely mindent megváltoztat. McAllister ráérősen, részletesen bontja ki a szereplők kapcsolatát, belső vívódásait és a bűntudat lassan mérgező hatását. Bár a regény tempója időnként lassabb, a pszichológiai mélység és a fokozatosan kibontakozó feszültség végig fenntartja az olvasó figyelmét.
A szerző stílusa kifejezetten igényes, a történet erőssége a karakterek közti dinamikában rejlik – különösen a három testvér egymáshoz fűződő, szoros, de nem mindig egészséges viszonyában. Azon az éjszakán nem csupán egy bűnügyi történet, hanem egy mélyen emberi dráma is.

Létezik egy regény, amely első pillantásra kosztümös történelmi drámának tűnik, ám már néhány fejezet után világossá válik: ez valami sokkal izgalmasabb. Alex Hay debütáló kötete pontosan azt nyújtja, amit ígér – sőt, még annál is többet!
Bár a történet lassan bontja ki szálait, érdemes kitartani mellette, mert amit felépít, az egy minden részletében zseniális és pazar bosszútörténet. Egy sziporkázó, női főszereplőkből álló csapat, egy fényűző bál, és egy merész terv, amely méltán emlékeztet az Ocean’s Eleven agyafúrt fordulataira – csak éppen az Edward-korabeli Anglia ragyogó díszletei között.
Mrs. King karaktere egyszerre kifinomult és kemény, igazi főnyeremény azoknak, akik imádják az okos, rafinált női főhősöket. Az olvasó szinte belefeledkezik az intrikákba, a díszes ruhákba és a feszültséggel teli jelenetekbe. A regény tökéletes elegye a társadalmi egyenlőtlenségek bírálatának, szórakoztató heist-elemeknek és női szolidaritásnak – egy különleges koktél, amit nem lehet letenni!
Ez a könyv az a fajta szórakoztató irodalom, amely kikapcsol, elvarázsol, és közben mégis mond valamit a világról. Ha szereted a fanyar brit humort, a selyemmel és cselszövéssel teli történeteket, és egy jó kis „mindent visszafizetünk” sztorira vágysz – akkor ezt a regényt ne hagyd ki!

Szántó Dániel A Hatszög című krimije ismét egy olyan történet, amely egyszerre izgalmas és elgondolkodtató.
A sztori egy brutális sorozatgyilkosság körül bonyolódik, amely során fekete bőrű nőket ölnek meg – látszólag összefüggés nélkül. A rendőrségi nyomozást két főszereplő viszi: egy fiatal, ambiciózus, szinte sztárként kezelt rendőr, és egy lecsúszott, alkoholproblémákkal küzdő veterán nyomozó.
Az eset kapcsán nemcsak a bűntény részleteit tárják fel, hanem a karakterek mélyebb rétegeit is: belső konfliktusaikat, múltbéli sebeiket és azokat a döntéseket, amelyek mára elvezették őket oda, ahol most tartanak.
Számomra a legerősebb aspektus a könyvben a karakterdrámák mélysége volt. Ugyanakkor be kell vallanom: Viktor karaktere – bár narratív szempontból teljesen indokolt – számomra túl sok volt.
Ettől eltekintve A Hatszög egy kifejezetten erős, sötét tónusú, társadalmilag is aktuális krimi, amely nem riad vissza attól, hogy kényelmetlen kérdéseket tegyen fel – és ezekre nem mindig ad könnyű válaszokat.
A könyv terjedelmes, de Dániel lendületes stílusának köszönhetően gyorsan lehet vele haladni – és a vége garantáltan nem hagy nyugodni.
Ajánlom mindazoknak, akik nemcsak egy izgalmas bűnügyi sztorit keresnek, hanem olyat is, ami gondolkodásra késztet, társadalmi és emberi szinten egyaránt.

Emilia Hart már a Vészlény című kötetével belopta magát a szívembe, így biztos voltam benne, hogy a Szirének című regényét is sorra kerítem majd. Kicsit aggódtam ugyan, hogy vajon a második könyve is ugyanolyan hatással lesz-e majd rám, de végül szerencsére nem kellett csalódnom. Ugyan a Vészlény valahogy közelebb áll hozzám, de a Szirének is belopta magát a szívembe.
A Szirének egy nagyszerű stílusban megírt kötet, melynek női főszereplőit a sors szorosan összeköti. Bár Mary és Eliza, illetve Lucy és Jess történetszála más és más évszázadban zajlik, mégis életük egy örökre összeforr. Bár más és más korban élnek, mégis ugyanazon a sorson osztoznak. Kapcsolatuk a vízzel egyforma, ugyanazokat a jeleket veszik észre magukon, ha hozzáér a bőrükhöz.
Nagyon tetszett, ahogy a szerző összefonta a lányok életét. A Szirének alapját Lucy és az ő történetszála képezi. A fiatal lány menekülni kényszerült korábbi életéből és kollégiumi szobájából, miután egy furcsa éjszakán arra ébredt, hogy volt barátja szobájában áll és éppen őt fojtogatja. Tisztában van vele, hogy senki sem fog hinni neki, hogy csupán alva járt, így nővérénél keres menedéket. A két lány azonban nem ápol szoros testvéri kapcsolatot, így Lucy csupán reménykedhet abban, hogy Jess majd segít rajta. Amikor azonban odaért, a lánynak hűlt helyét találja. Jess után kutatva Lucy egyre több mindent tud meg a városkát övező furcsa történetekről, azokról a megmagyarázhatatlan eltűnésekről, melyek áldozatai mind férfiak. A helyiek arról beszélnek, hogy a hullámokban suttogó női hangokat hallanak, talán egy régi hajóbaleset áldozatai, akik a mélyben lelték halálukat. Vajon ők állnak a furcsa eltűnések mögött? És vajon miért érzi Lucy egyre nyugtalanabbul magát és miért lesznek egyre veszélyesebbek és valóságosabbak az álmai? Miért lát az álmában egy Mary és Eliza nevű testvérpárt, akik egy hajó rakterében utaztak évszázadokkal korábban?
Lucy álmaiból ismerhetjük meg Mary és Eliza karakterét, akik egy hajó rakterében, több tucat nőtársukkal együtt kiszakítottak őt otthonukból. A nők fegyencek, de sokuknak a legnagyobb bűne csupán annyi, hogy ételt loptak az asztalra, vagy éppen megvédték magukat támadójukkal szemben. A lányok ahogy távolodnak otthonról, egyre furcsábban érzik magukat és Eliza egyre többször próbál meg beszélni testvérének az anyjukról, aki eltűnt anno a habokban. Azt tudni lehet, hogy a hajó sajnos elsüllyedt, de azt senki sem tudja, hogy mi történt a női fegyencekkel. Vajon mindenki megfulladt a szerencsétlenségben? Hogyan láthatja Lucy olyan élesen Mary és Eliza alakját az álmaiban? Lucy testvérét, Jesst is rendkívül különleges módon ismerheti meg az olvasó. Amikor Lucy megtalálja naplóját, és olvasni kezdi azt, szép fokozatosan megértjük az ő karakterét is.
Ahogy olvassuk Lucy, Jess, Mary és Eliza történetet több ismerős motívumot is felfedezünk az életükben. Olyan ez, mint egy kirakós. Ahhoz, hogy megértsük az egyiküket, ismernünk kell a másik kettő életét is. Amikor pedig befejezzük a regényt, egy csodálatos egésszé áll össze. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerülnek helyükre a kirakós darabkái. Megértjük Jess viselkedését és azt is, hogy miért érezte úgy Lucy, hogy éles szakadék tátong közöttük. De felismerjük és megértjük azt is, hogy a lányok miként kötődnek Maryhez és Elizához is.
A csavarok nagyon tetszettek, bár számomra kissé kiszámíthatók voltak. Már a történet elején biztos voltam mindegyikben. Természetesen ez semmit sem von le a kötet élvezeti értékéből, engem legalábbis nem zavart ez egy másodpercig sem.
Bár ugyan nem lett a Szirének akkora kedvenc nálam, mint a Vészlény, de imádtam olvasni. A karakterek érdekesek és szerethetők voltak, a történet izgalmas volt, a hangulata pedig teljesen levett a lábamról. A kötet rengeteg szépséget rejt, ugyanakkor a fájdalom is megjelenik benne. Nagyon szép ívet járt be a cselekmény, ugyanakkor nekem kicsit elnagyolt volt a vége. Úgy éreztem, hogy ahhoz képest, hogy milyen komoly dolgok miatt menekült Lucy végül a tengerparti házikóba, ahhoz képest nem kapott túl komoly magyarázatot, hogy mi is történt végül az ügyével. És emellett nekem Mary és Eliza történetével kapcsolatban is maradt bennem némi hiányérzet.
A borító csodaszép, mindig öröm látni, hogy a varázslatos külső csodás belsőt takar. Nagyon tetszett a kötet nyelvezete és maga a fordítás is. Összességében csak ajánlani tudom a könyvet.

Szerettétek a Gyilkos Elméket? Szeretnétek tudni, hogy egy emberből mi váltja ki a gyilkolás vágyát? Meg szeretnétek ismerni a tettek mögötti gondolatokat? Akkor ez a kötet nektek való lesz.
Imádtam azt a szürke, borongós hangulatot, ami olvasás közben végig átjárt. Szerettem, hogy hajtott a kíváncsiság és hogy az utolsó előtti oldalig fogalmam sem volt, hogy hogyan fog végződni Bella története. Azonban a kíváncsiságomat néhol felváltotta az unalom, pár résznél úgy éreztem, hogy nagyon szájbarágósan van megfogalmazva és el van húzva. Viszont ez nem vett el az olvasási élményből, valahogy illett is ehhez a történethez. "Brutalitás" szempontjából kicsit többre számítottam egy-két vélemény alapján, viszont ettől függetlenül minden esemény nagyon grafikusan van ábrázolva. Bár nagyon kiesik ez a műfaj komfortzónámból, örülök, hogy elolvastam és jobban tetszett, mint azt először gondoltam.

Köszönöm a lehetőséget a Moobiusnak, hogy olvashattam ezt a csodálatos könyvet!
A történet lassú, elmélyült, de minden sora betalált. Amande gyásza és útja önmagához – a természet, az egyedüllét és a csend segítségével – gyógyító erejű olvasmány volt számomra.
Melissa Da Costa stílusa érzékeny, emberközeli, mégis költői.
Nagy hatással volt rám. Mindenkinek szívből ajánlom! 💐

Szántó Dániel A hatszög című könyve egyszerre izgalmas és mélyen emberi.
Hat szereplő, hat életsors – egyetlen történetbe szőve, ahol a végkifejlet megdöbbentő, mégis logikus.
A magyar thrillerirodalom egyik legerősebb darabja. A hossza elsőre kicsit megijesztett, de megéri elolvasni, mert szerintem Dana egyik legerősebb könyve lett!

Nem tudom még egyszerűen ezt a történetet elengedni, annyira a hatása alá kerültem!🥹
És őszintén, már most annyira izgatottan várom Connor sztoriját!
A végén már betekintést kaptunk abba, hogy Everly-vel elég izgalmasan fog indulni a történetük…
Arran pedig… teljesen rabul ejtett!🖤
Emellett pedig olyan ritka, hogy a női szereplőket is tudjam kedvelni, de Geneviev egy belevaló, nagyszájú, tökös csaj, aki simán megy a feje után, még ha fejjel megy a falnak akkor is.
A kapcsolatuk egy folyamatosan izzó parázs, fülledt mégis reménytelenül édes.
Sajnos ahogy látjátok, a borítóról lekopott az arany betű, ami miatt végtelenül csalódott vagyok , de maga az olvasás élményét nem rontotta el, izgatottan várom a folytatást! Remélem nem kellesz sokat várnunk rá!❤️‍🩹

A történet Lucy és Diana szemszögéből bontakozik ki, és tökéletesen illeszkedik a „minden éremnek két oldala van” mondásra.
A karakterek folyamatosan meglepnek minket - minden egyes fejezet újabb titkokat fed fel, és amikor már biztos véleményt alkotnál valakiről, a következő fejezet egy teljesen új oldalát mutatja meg a karakternek, ami mindent megváltoztat.
Bár a könyv krimi-thrillerként van sorolva, valójában sokkal inkább egy lélektani dráma, amely a karakterek és kapcsolataik mélyebb megértésére összpontosít. Hepworth hihetetlen érzékkel építi fel a pszichológiai feszültséget, miközben a titkok, a családi dinamikák és a rejtett érzelmek folyamatosan formálják a történetet. Minden egyes új információ új kérdéseket vet fel, és sosem lehetünk biztosak benne, ki az, akiben megbízhatunk.
Ha szereted azokat a történeteket, ahol a titkok fokozatosan bontakoznak ki, és ahol a valódi feszültség nemcsak a bűntényekben, hanem a lelki és érzelmi szálakban rejlik, akkor garantáltan imádni fogod ezt a könyvet!

Jenny Hale könyve eddig elkerülte a figyelmem, de most én is elolvastam a Mezítlábas nyár című romantikus könyvét. A Mezítlábas nyár egy második esély történet, két középiskolás szerelmes története. Főszereplőnk, Libby 12 éve nem járt szülővárosában, a tengerparti kisvárosban, White Stone-ban. Amikor elment, úgy hagyta itt ezt a helyet, hogy ő nem akar ezen a helyen megöregedni. New Yorkba vágyott, karrierre, lehetőségekre, és mindezért képes volt a szerelmet is hátrahagyni.
Ezek után természetesen Pete sem nézi jó szemmel, hogy Libby visszatért a városba, és folyton azt kérdezgeti, hogy mikor megy már újra vissza. Libby mindeközben rájön arra, hogy mi értelme van a karriernek, ha nincs senkije? Újra beleszeret a kisvárosi hangulatba, annak meghittségébe, és válaszút elé kerül. Menjen vagy maradjon? Sajnos teljesen nem tudtam megkedvelni sem Libbyt, sem Pete-tet, emiatt egy kicsit hiányérzetem van a könyvvel kapcsolatban.
Aki esetleg látta a Virgin River vagy a Chesapeake Shores című sorozatokat, annak ismerős lehet ez a melankólikus, romantikus hangulat, amely Jenny Hale könyvét is áthatja.
Szerintem, ha egy pörgős, spicy romantikus könyvre vágynál, akkor ne ezt a kötetet válaszd olvasmányodnak. Ha viszont szívesen elmerülnél egy lassú, romantikus történetben, ami történetesen egy kisvárosban játszódik, és a főhősnő egy kicsit nehezen találja az útját, akkor tegyél egy próbát ezzel a könyvvel. Én nem bántam meg egyáltalán, hogy elolvastam. :)

Szelle Ákos könyvére már a beharangozókor felfigyeltem. A borító és a fülszöveg ígéretesnek tűnt, így nem is haboztam sokat azzal, hogy elkezdjem az olvasást.
Egyből berántott a könyv nyomasztó légköre, a rendkívül morbid cselekménye és a teljesen elvetemült szereplők.
Egyik karaktert sem tudtam megkedvelni, a főszereplő Juditot pedig kifejezetten utálatosnak tartottam végig (később pedig csak szimplán bolondnak…).
Számomra rendkívül élvezetes olvasmány volt, alig egy nap alatt elolvastam. Annak ellenére is, hogy sokszor elborzadtam a történtek miatt.🫣🫣
A gyilkos kilépte nem lepett meg, viszont annál inkább a lezárás…
Maradt néhány nyitott kérdés, amire nem feltétlenül kell választ kapnunk, de én azért kíváncsi lennék a magyarázatokra…

Mennyire csodásan mutatnak így együtt?😍
Bármennyire tiltakoztam, hogy nem kell nekem ez a sorozat éldekoros kiadásban, hisz a kemény fedeles a polcomon van, csak nem tudok ellenállni és elkezdtem beszerezni őket, és IMÁDOM!
Mindenkinek ott a helye a polcain!🙈

A phenjani varázsló egy kisfiú története, aki a világ legelzártabb országában, Észak-Koreában nevelkedik. A kötet lenyűgöző és elrettentő korrajzot ad a kilencvenes évek világáról ebben az elzárt világban: ahol a vak engedelmesség számít és az a vágy (kötelesség), hogy mindent meg kell tegyél az országért, a nemzetért. Egyetlen szó elejtése a megfelelő helyen is elegendő, hogy valakinek az élete gyökeres fordulatot vegyen: abban a pillanatban, hogy valaki megvádol egy embert, az árulás, a kémkedés vádja ott lebeg a feje felett, és a környezete is magát véve ellene fordul. Észak-Korea egy elzárt világ, melyről kívülállóként nem tudhatunk sokat, az író a menekültek vallomásait és a saját személyes tapasztalatait felhasználva írta meg ezt a történetet, így lehet, hogy a főszereplő kitalált személy, de mégis a valóság alapján írt az ország működéséről, helyzetéről.
Cso Csunszu a történet elején tízéves, szófogadó gyermek, nincs más vágya, mint büszkévé tenni a szüleit, és elismerést szerezni a családjának, a nemzetnek. Az élete egy nap visszavonhatatlanul megváltozik: megtalálja a Dungeons and Dragons játék szabálykönyvét, melyet egy külföldi látogató véletlenül hagyott az országban. A kötet provokatív képei először sokkolják őt, de egy új világot is feltárnak előtte.
Csunszu a tanára segítségével kezdi el lefordítani és megismerni a könyvet. Ahogy egyre jobban elmerül a tartalmában, megismeri a játékot, utazásra indul az álmok és a fantázia világába, az éhínségtől szenvedő országa rideg és kemény valósága elől. A könyv végigkíséri az egész életét, azonban az egyetemen miközben barátokat szerez, megismeri a szerelmet, megváltozik az élete. Elárulják a társai, feljelentik őt a könyv és annak tartalma miatt: évekre börtönbe kerül.
Ha kíváncsi vagy a boldog pillanatokkal, viszontagságokkal és szenvedéssel egyaránt teli élete hogyan alakul, hogyan találja meg a keserédes megváltást, jövőt, én jó szívvel ajánlom neked ezt a könyvet.
A phenjani varázsló egy magkapó, felemelő, de egyben elkeserítő korrajz is a '90-es évek Észak-Koreájáról. Számomra ez a könyv egy keserédes utazás volt Csunszu társaságában, hiszen a narratíva az ő életét, szemszögét mutatja be. Keserédes volt, mert minden boldog, minden fájdalommal teli pillanatot vele együtt éltem át. Szomorú és borzasztó belegondolni, hogy ez az elzárt ország a napjainkban is ugyanilyen elzárt, az ország érdekei számítanak elsőként minden polgára számára. Egy rossz szó, mozdulat és akár évekre bebörtönözhetnek, mert hazaárulást követsz el. Tiszteltem Csunszut a kitartásáért, a bátorságáért, és azért mert egy olyan országban, ahol tiltott a szabad gondolkodás, az álmodozás, mert elmerülni a fantázia és az álmok világában. Spoiler nélkül nehéz a könyv végéről írni, így csak annyit írnék róla, hogy nagyon örülök, hogy így alakult az élete, mert ha nem is teljesen, nem is úgy, ahogy számítana rá az ember a történtek fényében, de megtalálta azt az életet, azt a lehetőséget, melyet megérdemelt és mely boldoggá teszi.

Jack Jordan debütáló regénye, az Értük bármit egy klasszikus lélektani thriller, ahol a feszültség nem pisztolyropogásban, hanem kimondatlan titkokban, megrendült bizalomban és az anyai ösztönök vezette kétségbeesésben rejlik. A főszereplő, Louise Leighton egyetlen éjszaka alatt elveszít mindent: férjét – aki a saját húgával csalja meg –, az otthonát, biztonságos életét… és végül a lányát is.
A tizennyolc éves Brooke eltűnése indítja be a valódi történetet. Louise segíteni akar a nyomozásban, de van egy titok, amit ha elmond, akár saját lányát vádolhatja meg egy borzalmas bűnténnyel. A kérdés: meddig megy el egy anya, ha a gyermekéről van szó?
A regény erőssége az alapötlet és a hangulatteremtés. Louise karaktere jól megírt, az anyai aggodalom hiteles. A sztori gördülékeny, a tempó inkább egyenletes, mintsem sodró, de mindvégig fenntartja az érdeklődést.
Ugyanakkor, ha őszinte szeretnék lenni: nem ez lesz az a thriller, amit évek múlva is emlegetni fogok. A karakterek mélysége, a csavarok ereje és a feszültség hullámzása miatt inkább egyszer olvasós kategóriába sorolnám. Nem rossz, sőt – elsőkönyvesként kifejezetten korrekt munka. Aki most ismerkedik a pszichológiai thrillerek világával, annak ideális belépő lehet.
Összegzés: nem világmegváltó, de egy korrekt, izgalmas olvasmány, ami jól mutatja, hogy Jack Jordanben van potenciál. Érdemes lesz figyelni, hogyan fejlődik tovább!

Nagyon érdekelnek az Észak-Kóreáról szóló történetek, ezért keltette fel ez a könyv is egyből az érdeklődésemet.
A könyvben Cso életét követhetjük nyomon, aki egyik pillanatban nagyon jól él, azonban nagyon könnyen találhatja magát a legmélyebben is…
Egyrészt hiteles képet kaptunk az elzárt észak-kóreai életről, hogy milyen elvek mentén nevelkednek az ottani gyerekek és hogy válik számukra teljesen magától értetődővé a diktatúra és a vezetők istenítése. Valamint hogy milyen kis hibák által kerülhet az ember munkatáborba.
Emellett éles kontrasztban állt a Cso által talált külföldi könyvben megismert kitalált világ és szerepjáték (Dangens&Dragoons) aminek a segítségével ha kis időre is, de képes volt kiszakadni a valóságból. Ez viszont veszélyes játék volt.
Ami nekem kicsit visszavett az olvasás élményből, az az volt, hogy néha csapongónak éreztem a történetvezetést, hirtelen éveket ugrottunk előre Cso életében és voltak olyan részek, amiket nem éreztem emiatt kellőképp kidolgozottnak.
Mindent összevetve viszont érdekes olvasmány volt.