Kíváncsian és izgalommal kezdtem bele ebbe a könyvbe.
Kevésbé pszivhológiai, konkrét tényekkel teli könyv, inkább erősen spirituális szemléletű.
Manapság a "spirituális" szónak a megítélése és használata igen színes, és számomra sokszor nem úgy és nem arra használják, divatot csináltak belőle, így volt bennem egy kis félelem. Előre lelövöm a poént, nem kellett volna.
.
Sok szó esik tudatosságról, energiákról, intuícióról és belső ébredésről, korszakváltásról.
Az író története, szinte törvényszerű és tipikus: Korábban a Szilícium-völgyben dolgozott egy sikeres vállalati karrierben, de kiégést követően otthagyta ezt az életet. Világkörüli utazásra indult, amely során saját beszámolója szerint mély spirituális ébredést élt át.
.
Ha ez a világ távol áll tőled, lehet, hogy nehezebben kapcsolódsz hozzá, ugyanakkor szerintem épp ez a mai világ kulcsa, hogy mennyire tudsz nyitott lenni.
A szerző arról ír, hogy sokszor azért érezzük magunkat elveszettnek, mert túl sokáig próbáltunk megfelelni mások elvárásainak, miközben egyre kevésbé figyeltünk arra, hogy mi zajlik bennünk. Beszél a félelmekről, a régi mintákról, az önbizalomhiányról és arról, hogy mennyire könnyű elveszíteni a kapcsolatot önmagunkkal.
.
Az ilyen típusú és műfajú könyvekben szeretem, amikor elgondolkodtatnak, amikor segítenek más szemszögből ránézni az életre, de közben fontos, hogy megtaláld benne a hétköznapok működését, ne csak valami mai ember számára megfoghatatlan érzés halmaz, amit nem igazán tudsz, hogyan is tudsz beilleszteni az életedbe. És határozottan azt tudom mondani, hogy megtalálod magad a könyvben.
.
Valójában nagyon emberi dolgokról beszél. Arról, hogy mennyire hajlamosak vagyunk megfelelni másoknak. Hogy milyen nehéz elengedni a múltat. Hogy milyen sok döntésünket a félelem irányítja. És hogy talán túl ritkán kérdezzük meg magunktól, mire vágyunk igazán.
.
Ami különösen tetszett, hogy nem akarja megmondani, hogyan kell élned. Nem ígér csodákat, nem állítja, hogy ettől holnap minden megváltozik. Inkább arra biztat, hogy figyelj magadra egy kicsit jobban. És azt gondolom, erre mindannyiunknak szüksége van – függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk spirituálisak. Nyugodt, finom, szinte meditatív stílusban íródott. Pozitív és reményteli érzéseket vált ki.
.
Jó szívvel ajánlom.

Egy könyv, két novella és két olyan történet, amelyek bebizonyítják, hogy a múlt sebei ugyan nem tűnnek el nyomtalanul, de a remény és a szerelem képes új életet lehelni belénk. És persze a történetből nem hiányoznak a bátor, egyenruhás tűzoltók sem. 🤭
A két novella közös kiindulópontja egy tíz évvel korábbi tragédia, amely örökre megváltoztatta Legacy lakóinak életét. Egy pusztító erdőtűz tizennyolc tűzoltó életét követelte, akik a városért harcoltak egészen az utolsó pillanatig. A veszteség nyomai még ennyi idő után is minden szereplő életében ott vannak.
Az első történet Bash és Emerson kapcsolatát állítja középpontba. Gyerekkori szerelmük egy fájdalmas döntés miatt darabokra hullott, most azonban Bash hazatér azzal az elhatározással, hogy újra életre hívja a hotshot csapatot, ezzel tisztelegve az elesett hősök emléke előtt. A célja azonban nemcsak a csapat újjáépítése, hanem a múlt hibáinak helyrehozása is. Emersonmal való újra találkozása rengeteg régi érzést és kimondatlan fájdalmat hoz felszínre, miközben mindketten kénytelenek eldönteni, képesek-e új esélyt adni egymásnak.
A második novella River és Avery történetét meséli el, amely a legjobb barátokból szerelmesek trope rajongóinak igazi csemege. River hosszú évek óta reménytelenül szerelmes Averybe, de sosem volt bátorsága többet kockáztatni a barátságuknál. Amikor lehetősége nyílik visszatérni Coloradóba és csatlakozni Bash csapatához, nemcsak az otthonába térhet vissza, hanem talán végre arra is esélyt kap, hogy a szívére hallgasson.
Nagyon szerettem, hogy bár a történetek komoly témákat érintenek - legyen szó a gyászról, a családi traumákról vagy a függőség következményeiről, mégsem válnak nyomasztóvá. Az írónő könnyed stílusban mesél, miközben végig ott húzódik a sorok között az érzelmi mélység is. A szereplők könnyen szerethetőek, a romantikus szálak működnek, és a közösség ereje is fontos szerepet kap.
Egyetlen dolog miatt maradt bennem hiányérzet: mindkét novella túl hamar véget ért. Szívesen olvastam volna még többet a karakterekről és arról, hogyan alakul tovább az életük, hiszen rengeteg lehetőség maradt ezekben a történetekben. Ennek ellenére remek kezdése egy új sorozatnak, és engem teljesen meggyőzött arról, hogy el kell olvasnom a folytatást is.

Na jó... hivatalosan is elvesztem a Zodiákus Akadémiában. 😭📚
A harmadik rész felénél járok, és egyszerűen nem tudom eldönteni, kinek higgyek. Minden karakternek mintha lenne egy másik arca, minden fejezet végén újabb kérdőjelekkel maradok.
Darius... te most akkor kit akarsz átverni? Toryt? Magadat? Vagy engem, az olvasót? 🤣
Orion és Darcy között pedig olyan a feszültség, hogy már nekem kellemetlen. 😩🖤
Mondjátok, csak én vagyok ennyire érzelmileg instabil ettől a sorozattól? 🙈

A sorozat második részében Linát és Nasht követhetjük, méghozzá pontosan onnan, ahol az első kötet véget ért. Szerencsére ebből a részből sem hiányzott a humor, a szerethető karakterek és a remek csipkelődések.
A páros között már az első pillanattól érezhető a kémia, és nagyon tetszett, hogy a kapcsolatukban végig megvolt az egészséges adok-kapok. Annak ellenére, hogy időnként rendesen egymás agyára mentek, szinte az egész történet során támogatták egymást, és segítettek a másiknak feldolgozni a múltbeli traumáit. Ez sokkal hitelesebbé és szerethetőbbé tette a kapcsolatukat.
A háttérben futó nyomozós szálat pedig egyszerűen imádtam! ♥ Végig azon izgultam, hogy sikerül-e véghez vinniük a tervüket, és persze folyamatosan találgattam, ki lőhette le Nasht. Szerencsére ez a szál végig fenntartotta a feszültséget, így egy pillanatra sem unatkoztam.
Összességében ez a kötet nálam magasan felülmúlta az első részt. Izgalmasabbnak és összességében sokkal kerekebb történetnek éreztem, úgyhogy nagyon kíváncsian várom, mit tartogat a sorozat befejező kötete. ✨
"Néha a test felismeri azt, amit a fej és a szív túl ostoba észrevenni. Ez az igazság. A test nem hazudik. Hú! Ezt fel kéne írnom egy matricára, nem?"

A történet elején még kissé nehezen találtam a helyemet. A múlt és a jelen váltakozása miatt idő kellett ahhoz, hogy átlássam az eseményeket, és felvegyem a könyv ritmusát. Ahogy azonban a részletek lassan a helyükre kerültek, egyre jobban magával ragadott a cselekmény. Végül teljesen beszippantott ez a sötét és kegyetlen, mégis érzelmekkel teli világ.
Tíz évnyi fogság után Shelline előtt váratlanul felcsillan a szabadulás lehetősége. A múltja, a politika és Verya sorsa azonban nem engedi, hogy egyszerűen eltűnjön, és maga mögött hagyjon mindent. A túlélésért folytatott harca során szövetségek köttetnek, titkok kerülnek felszínre, miközben sokszor szinte lehetetlen eldönteni, kiben bízhat meg igazán.
Bastien, Alastar és Danaan hármasát egyszerűen imádtam! A bromance, az összeszokottság és az egymás iránti rendíthetetlen hűség rengeteget adott a történethez. Shelline és Danaan között pedig szinte izzott a levegő – minden közös jelenetükben érezni lehetett a feszültséget. Alastar és Leina kapcsolatából viszont még jóval többet el tudtam volna viselni. Nagyon kíváncsivá tettek, ezért szívesen olvastam volna róluk több közös pillanatot.
A kezdeti bizonytalanságomnak végül nyoma sem maradt. Egy ponton azt vettem észre, hogy alig bírom letenni a könyvet, mert egyre többet akartam megtudni erről a világról, a szereplőkről és arról, merre vezeti őket a sors.
Remélem, az ajánlóm után mások is kézbe veszik a Rabmadarat, és hozzám hasonlóan egyszer csak arra eszmélnek, hogy képtelenek letenni. 🖤

A Sörgyári capriccio számomra leginkább egy hangulatregény volt. Egy letűnt, békebeli világ elevenedik meg benne, amelyet Hrabal egyszerre szemlél nosztalgiával és humorral.
Mariska különösen emlékezetes főszereplő: szabad, kiszámíthatatlan és tele van élettel, miközben a körülötte élők sem éppen hétköznapi figurák. Rövid könyv, de nagyon sajátos íze van – és talán éppen ezért nehéz összetéveszteni bármi mással.

A viskó számomra jóval több lett egy egyszerű regénynél. Egy fájdalmas történeten keresztül beszél hitről, veszteségről, szeretetről, megbocsátásról és arról, hogyan találhat vissza valaki önmagához egy szinte feldolgozhatatlan tragédia után.
Nagyon szerettem a könyv spirituális vonalát és azt a különleges módot, ahogyan Istent és az ember hozzá fűződő kapcsolatát megjeleníti. Számos olyan gondolatot találtam benne, amelynél érdemes volt megállni egy pillanatra.
Megrázó és gyönyörű történet, amely engem nagyon mélyen megérintett.

A Meseszép rémálom számomra tipikusan az a könyv volt, ami ugyan nem hibátlan, mégis nagyon jól szórakoztam olvasás közben.
A történet alapja szerintem kifejezetten erős. Két rivális maffiacsalád, egy menyasszonyrablás, rengeteg bosszúvágy és két ember, akiknek minden okuk megvan arra, hogy gyűlöljék egymást. Nem egy teljesen új felállás, de tökéletes alapot ad egy feszült, szenvedélyes romantikus történethez.
Persze a könyvnek vannak hibái. Akadt néhány fordulat és karakterdöntés, aminél úgy éreztem, lehetett volna jobban kidolgozni, vagy egy kicsit több időt szánni rájuk. Ennek ellenére valahogy mégsem ezek maradtak meg bennem.
Sokkal inkább az az élmény, hogy mennyire könnyen lehet haladni a történettel. Szinte folyamatosan történik valami, a maffiavilág miatt végig ott van a feszültség, miközben a két főszereplő között is egyre jobban izzik a levegő. Az ellenségekből szerelmesek dinamika szerintem jól működött, de ami igazán meglepett, az a humor volt. Többször is azon kaptam magam, hogy mosolygok vagy felnevetek egy-egy szócsatán, ami remekül ellensúlyozta a történet sötétebb hangulatát.
Külön tetszett, hogy a maffiacsaládok közötti konfliktus nem csak háttérként szolgált, hanem végig aktívan formálta a cselekményt. Emiatt mindig volt valami új feszültségforrás, ami miatt kíváncsi voltam, merre halad tovább a történet.
Ez viszont továbbra is egy dark romance, így a trigger warningokat mindenképpen érdemes előre megnézni. A könyv több érzékeny témát is érint, és nem finomkodik a maffiavilág brutalitásával.
Összességében a Meseszép rémálom nálam nem lett új kedvenc, de egy percig sem unatkoztam mellette. Pörgős, feszült, helyenként kifejezetten vicces, és szerintem pont azt nyújtja, amit ettől a műfajtól vár az ember. Ha szereted a folyamatos adok-kapokkal teli párbeszédeket, az ellenségekből szerelmesek történeteket és a veszéllyel átszőtt romantikát, akkor szerintem érdemes adni neki egy esélyt.

Őszintén? Már a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet, de arra nem számítottam, hogy ennyire magával fog ragadni ez a történet. Az első néhány oldal után teljesen beszippantott, és onnantól kezdve egyszerűen képtelen voltam letenni. Folyamatosan azt éreztem, hogy még egy fejezetet muszáj elolvasnom… aztán persze abból mindig több lett.
Ha hozzám hasonlóan ti is imádjátok a bodyguard romance trope-ot, akkor ezt a könyvet tényleg ne hagyjátok ki! Milosh Petrov az a tipikus morcos, csendes, kőkemény férfi, aki ugyan nem beszél sokat az érzéseiről, de minden egyes tettével azt bizonyítja, hogy bármit megtenne Daphne biztonságáért. Egyszerűen imádtam ezt a dinamikát közöttük.
Daphne karakterét is nagyon szerettem. Ahogy apránként megismerjük a múltját, és egyre több titokra derül fény, úgy válik egyre izgalmasabbá az egész történet. A rejtély végig fenntartotta a kíváncsiságomat, miközben a cselekmény tele volt feszültséggel és váratlan fordulatokkal.
Ami viszont nálam igazán vitte a prímet, az Milosh és Daphne kapcsolata volt. Bár a könyv teljesen spice mentes, egy pillanatig sem éreztem hiányát. A közöttük lévő vonzalom, a lopott pillantások, az apró érintések és a kimondatlan érzések sokkal intenzívebbek voltak, mint sok olyan történetben, ahol oldalakon át tartanak az intim jelenetek. Ez egy igazi slow burn, ahol minden egyes közös pillanatnak súlya van, és pont ettől működik ennyire jól.
Külön tetszett az is, hogy bár a főszereplők még fiatalok, a múltjuk és a megélt nehézségek miatt hihetetlenül érett karakterek. Könnyű volt velük együtt érezni, és végig drukkoltam nekik, hogy végre megtalálják a békét és egymást.
Eden Victoria egy olyan történetet alkotott, ami egyszerre romantikus, izgalmas és érzelmes. A veszély folyamatosan jelen van, a rejtély egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet, a romantikus szál pedig lassan, gyönyörűen bontakozik ki. Pont az a fajta könyv, ami után nehéz rögtön új történetbe kezdeni, mert még napokig a szereplők járnak a fejedben.
Ha szeretitek a védelmező férfi főszereplőket, a lassan kibontakozó szerelmet, a rejtélyekkel átszőtt cselekményt és azokat a könyveket, ahol a főszereplők közötti kémia szinte tapintható, akkor a Megvédelek mindenáron garantáltan nektek való.
Milosh és Daphne biztosan ott lesznek az idei kedvenc párosaim között. 🤍📖

Amikor 400 oldal után a „szégyen” szó teljesen új értelmet nyer…
Ezúttal egy régi, lezáratlan eltűnés kerül a középpontba, ez volt a sorozat eddigi legjobb nyomozása. Jelenben pedig mindenki mást tud az esettel kapcsolatban, és kiderül, további ügyekkel köthető össze. A végén pedig szembesülünk azzal, hogy amit egyértelműnek gondolunk, nem feltétlenül az…
Sofia karaktere szépen fejlődik, egyre magabiztosabb nyomozó, viszont a magánéleti szálak továbbra túl nagy hangsúlyt kapnak. A felmerült élethelyzetet valahogy senki sem szeretné megoldani, de ez leginkább Sofiára igaz.
Ami viszont változatlanul a sorozat egyik erőssége, az a skandináv hangulat. A szigetek, a tavak, és a Covid utáni időszak apró részletei valóságossá teszik történetet.
Nekem ez a rész kiemelkedett a sorozatból. Egyedül azt sajnálom, hogy a múlt feltárásáról, nyomozásról, indítékról szívesen olvastam volna még többet, a szereplők magánéletéből pedig kevesebbet. Mivel ezen szálak bonyodalma nem rendeződött, további részre/részekre számítok.

Gyakran gondolunk Antoine de Saint-Exupéry klasszikusára egy kedves gyerekkönyvként, de felnőtt fejjel újraolvasva hamar rájövünk, hogy a történet kíméletlenül őszinte tükröt tart a modern társadalomnak.
A sivatagban rekedt pilóta és a B-612-es aszteroidáról érkezett kisfiú találkozása valójában egy mély, filozofikus útmutató. Arról mesél, hogyan veszítjük el önmagunkat a felnőtté válás szürke hétköznapjaiban, és hogyan találhatunk vissza a szívünknek igazán fontos dolgokhoz.
A könyv zsenialitása abban rejlik, ahogyan a Kis herceg bolygóközi utazásain keresztül bemutatja a felnőttek furcsa, anyagias világát. Az útja során megismert karakterek – mint a hatalomvágyó király vagy a csillagokat birtokolni akaró üzletember – mindannyian egy-egy modern emberi gyarlóságot testesítenek meg. A kisfiú tiszta és naiv, ám mégis borotvaéles logikája azonnal rávilágít arra, hogy ezek a felnőttes hóbortok mennyire kiüresítik a lelket, és elvonják a figyelmet az élet valódi élvezetétől.
A legszebb tanítás a Földön, a rókával való találkozás során fogalmazódik meg, aki beavatja a herceget a megszelídítés titkába. Ez a lecke a mai, rohanó és sokszor eldobható kapcsolatok világában aktuálisabb, mint valaha.
Megtanuljuk, hogy a minőségi idő és a figyelem teszi a számunkra fontos embereket pótolhatatlanná a világon. A megszelídítéssel azonban felelősség is jár, hiszen a szerző szerint örökre felelőssé válunk azért, akit magunkhoz láncoltunk.
A mű leghíresebb mondata szerint jól csak a szívével lát az ember, és ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. A Kis herceg arra emlékeztet minket, hogy a szeretet, az őszinte barátság és az empátia olyan dolgok, amelyeket nem lehet megvásárolni vagy számokban kifejezni, mégis ezek adják az élet igazi értelmét.
Antoine de Saint-Exupéry alkotása nem a nosztalgiáról szól, hanem egy sürgető felhívás, hogy a mindennapi stressz sűrűjében se hagyjuk kihunyni magunkban a gyermeki rácsodálkozás képességét. Arra ösztönöz, hogy lassítsunk le, és vegyük észre a körülöttünk lévő csodákat. Ha ma este van egy szabad órád, vedd le a polcról ezt a könyvet, mert a sorai között most egy teljesen új, érettebb, mégis megnyugtató tükörképet kapsz önmagadról.

Sodró lendületű, könnyen olvasható történet, amely egy rendkívül érdekes és számomra szinte teljesen ismeretlen témát dolgoz fel. A cselekmény a második világháború idején játszódik: miközben Londonra záporoznak a bombák, egy vidéki farmon postagalambokat tenyésztenek, amelyek fontos szerepet kapnak a háborús kommunikációban.
Bevallom, korábban soha nem olvastam még olyan regényt, amelynek középpontjában a postagalambok álltak volna, pláne nem olyat, amely bemutatja, milyen jelentős szerepet játszottak a háborúban. A könyv rengeteg érdekes ismerettel gazdagított, mégsem válik száraz tényirodalommá. A szerző ügyesen építi be a történelmi hátteret a cselekménybe, így az információk természetesen simulnak bele a történetbe.
A regény érzelmi szempontból is erős. Susan és Ollie romantikus szála kellemesen egészíti ki a cselekményt, miközben a szereplők sorsa, veszteségei és reményei valódi súlyt adnak a történetnek. A háború kegyetlensége folyamatosan jelen van, de mellette ott van az emberség, az összetartás és a remény is.
Ez egy csodálatos történet szerelemről, kitartásról és bátorságról, amely egyszerre szórakoztat és tanít.

A Meseszép rémálom számomra igazi várva várt megjelenés volt. Aki szereti a Zodiákus Akadémiát, vagy magát az írónőpárost, annak szerintem ez egy kihagyhatatlan olvasmány.
Nagyon kíváncsi voltam, hogyan áll majd nekik a romantasy után a klasszikus dark romance és maffiarománc műfaja, és azt kell mondanom, hogy remekül helytálltak. Ennek ellenére nálam továbbra is a Zodiákus Akadémia marad a nagy kedvencük, de a Meseszép rémálom sem okozott csalódást.
Már maga a könyv is lenyűgöző. A borító, az élfestés, a grafikák és a fejezetek elején található illusztrációk mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban meseszép kiadvány kerüljön az olvasó kezébe.
A történetet három szemszögből követhetjük nyomon: Sloan, Rocco és Nicoli nézőpontjából. Az alapkoncepció egy modern Rómeó és Júlia-történet: két egymással háborúban álló maffiacsalád gyermekei kerülnek a középpontba. Sloan Olaszországból tér haza, ahol az apja akarata szerint férjhez kellene mennie Nicolihoz, az esküvő azonban meghiúsul, amikor Rocco emberei elrabolják a lányt.
A történet tudatosan, lassabb tempóban építkezik, sok időt szán a karakterek és a kapcsolataik kibontására, ami szerintem kifejezetten jót tesz a regénynek. Bőven akad benne erőszak, családi rivalizálás, erotika és rengeteg feszültség a főszereplők között.
Külön kiemelném Rocco és a testvérei közötti dinamikát, mert ezek a jelenetek fantasztikusan működtek. A szócsatáikon többször is hangosan nevettem, igazi felüdülést jelentettek a sötétebb hangulatú részek között.
A befejezés pedig... egy hatalmas csavar. Lehet, hogy valaki előre sejti, lehet, hogy teljesen meglepi, de engem nagyon jól működött. Kellően epikus lezárást kaptunk, ami után egyszerűen muszáj lesz kézbe venni a folytatást.
Összességében ugyan nálam továbbra is a Zodiákus Akadémia áll az első helyen az írónőpárostól, de a Meseszép rémálom méltó belépő a dark romance és maffiarománc világába. Izgalmas, szenvedélyes, feszültséggel teli történet, amelynek a folytatását már most nagyon várom.

Úgy tűnik, idén világossá vált, hogy Lucy Score az én emberem. A Knockemout trilógia után ugyanis újabb művével végeztem, illetve az végzett velem.
Ez a könyv különös élményt nyújtott, mivel felidézte bennem a kedvenc házfelújítós műsoromat a Scott fivérekkel a tv-ből, így tényleg el tudtam képzelni, hogyan is néz ki egy ilyen projekt. Ugyanakkor a könyv miatt bepillantást nyertem a kulisszák mögé is, ami a tv-ben nem szerepelt, ez pedig nagy pluszt jelentett nekem.
Imádtam Paige és Gannon párosát, ahogy az eleinte önmagukba forduló, a világ felé más képet mutató karakterek szépen lassan megnyíltak egymásnak. Nagyon érzékletesen került bemutatásra a kialakuló vonzalom, majd szerelem közöttük, és legalább olyan élvezetesek voltak a szócsatáik, mint az izzó szerelmi jelenetek.
De a mellékszereplők is jól lettek megírva, Gannon testvére, vagy Paige lakótársa, és a sok ember, akinek a házát felújították a műsorban. Ők mind egy-egy mini történetet alkottak a főszál mellett, és nagyon jól működött ez a koncepció. Egy-egy fejezet erejéig bepillantást nyertünk olyan családok életébe, akiknek pénzügyi, egészségi, vagy egyéb okból hatalmas segítséget jelentett a házuk felújítása, és ilyenkor egy időre elkísértük őket a rögös úton, ami maga az élet. Közben pedig hozzátettek saját történetükkel Paige és Gannon szálának alakulásához is.
Tetszett, hogy a romantika mellett komolyabb gondolatok is helyet kaptak a könyvben, úgy mint a nemek közötti megkülönböztetés a munka világában, ami még mindig létező dolog sajnos. Vagy annak bemutatása, egy súlyos betegséggel küzdő gyermek és annak családja hogyan éli át a megpróbáltatásokat.

Nagyon szerettem ezt a könyvet, csak ajánlani tudom.

Sloan aranykalitkába zárva él apja által, és miután tanulmányai során megízleli a szabadságot, különösen vágyja azt. Épp ezért nehezére esik hazatérnie, hiszen apja már előre elrendezte az életét.
Sloan mit sem sejt a rá leselkedő fenevadakról, csak annyit tud, hogy a Romerók ősi ellenségei családjának, a Calabresieknek, és hogy legnagyobb rémálmával, Rocco Romeróval egyszer már majdnem egymás vérét ontották.
Egy napon, amikor Sloan éppen az elrendezett házasságába sétál bele apja fogadott fiával, Rocco úgy dönt, elrabolja a lányt. Semmi mást nem akar, csak bosszút állni a Calabresiek által megölt családtagjaiért, és ezért egy olyan fogadást is képes megkötni testvéreivel, amivel önmagának is csapdát állít.
A fogságban töltött napok közel sem úgy telnek Sloan számára ahogy azt először gondolta, és miközben egyre több titokra derül fény a két család közti ellenségeskedéssel kapcsolatban, rá kell ébredjen, hogy az igazi szörnyek nem azok, akiket eddig annak állítottak be számára.
Modern Rómeó és Júlia történet, amit fogott a szerzőpáros, és felturbózott erkölcsileg szürke karakterekkel, maffiacsaládokkal, vérbosszúval és traumákkal. Nem egy durva dark romance, de a történet pörgős és izgalmas, nekem tetszett hogy a feszült hangulatba csepegtettek egy kis humort is.
Kicsit azt éreztem, hogy lezáratlanul maradt az időben való nagy ugrás miatt, de kíváncsian várom, hogy mit tartogat a következő rész.

Olasz maffiacsaládok, ellenségekből szerelmesek és egy bosszú, ami mindent megváltoztat.
Már alig vártam ezt a könyvet, és szerencsére egyáltalán nem okozott csalódást. Izgalmas, fordulatos történet, tele feszültséggel és szenvedéllyel. Bár a romantikus szál is nagyon erős volt, engem leginkább maga a cselekmény ragadott magával.
Sloan hihetetlenül erős karakter, aki rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, Rocco pedig egy összetett, haraggal teli férfi, akit nem könnyű kiismerni. A kedvencem viszont egyértelműen Nicoli lett – kevés szerepet kapott, mégis azonnal belopta magát a szívembe. ❤️
Ha szereted a sötét maffiarománcokat, az ellenségekből szerelmesek történeteket és a pörgős cselekményt, ezt a könyvet érdemes elolvasnod. A végén pedig csak azt fogod kívánni, bárcsak még ne lenne vége. 🖤

Ha egy igazán sodró lendületű, hősies és felejthetetlen kalandra vágyunk, kevés jobb választás létezik, mint Gárdonyi Géza halhatatlan remekműve, az Egri csillagok. Bár a legtöbben az iskolai kötelező olvasmányok emlékeként vagy a klasszikus, ikonikus filmadaptációból ismerik a történetet, az eredeti, 1901-ben megjelent regény egy sokkal rétegzettebb, izgalmasabb és érzelmesebb világot rejt, mint amit a képernyő vissza tud adni. Gárdonyi zsenialitása abban rejlik, hogy a száraz történelmi tényeket mesterien ötvözi a feszült, kalandregénybe illő fordulatokkal. A cselekmény Bornemissza Gergely életét követve a napfényes dél-baranyai erdőkből, a félelmetes Jumurdzsák fogságából indul, majd Konstantinápoly titokzatos bazárjain keresztül vezet el minket a történelem legdicsőbb és legészbontóbb összecsapásáig.
Ami az ostrom idején következik, az a magyar irodalom egyik legszebb utazása, amelyben a maroknyi védősereg – Dobó István vezetésével – szembeszáll a hatalmas, legyőzhetetlennek hitt oszmán túlerővel. A könyv lapjain azonban nemcsak kardcsörtetést kapunk, hanem egy gyönyörű, tiszta szerelmi történetet is Cecey Éva és Gergő között, valamint az anyai önfeláldozás és a rendíthetetlen hazaszeretet mintapéldáját. Gárdonyi egyszerre lírai, mégis monumentális stílusa felnőttfejjel is teljesen magával ragadja az embert. Ez a blogbejegyzés azért született, hogy közelebb hozza ezt a békebeli, mégis feszültséggel teli hangulatot, és bebizonyítsa, hogy ez a kötet a mai napig kortalan ajándék. Érdemes hát egy forró kávéval vagy teával bekuckózni, és újra felfedezni, hogy a valódi hősök nem szuperképességekkel születnek, hanem a szívük ereje teszi őket naggyá.