Nincs is jobb annál, mint tiszta lappal kezdeni egy új városban, egy új munkával, miután megöröklöd Dot néni kávézóját. Az pedig külön bónusz, hogy egy hozzá tartozó lakás is jár vele. Alighogy megérkezel, máris őrült zajokkal és zavaró eseményekkel találod szemben magad, amelyek egymást követő éjszakákon át megakadályozzák, hogy kialudd magad.
Így kezdődik Jeanie története.
Így nem meglepő az, hogy amikor Logan, a helyi farmer, meghozza a heti friss terményeket, Jeanie egy lendítésre kész baseballütővel fogadja.
Logan azt javasolja neki, menjen el a városi gyűlésre segítséget kérni, és mire észbe kap, mindenki kész azonnal mellé állni, Jeanie legjobb barátjává válni, és támogatni a kávézó újranyitását.
Ha ez nem hangzik úgy, mint egy aranyos, bájos, kuckózós és édes kisvárosi romantikával akkor nem is tudom, mit mondhatnék. Ja, és rengeteg kávéval.
És természetesen fény derül arra is, ki áll a Jeanie-t zaklató furcsa zajok mögött – és miért.
Jeanie és Logan románca eleinte lassan bontakozik ki, aztán igazán forróvá válik. Mindkettejük jellemfejlődése nagyon tetszett, ez számomra nagy pluszt adott a könyvnek.
Valóban egy bekuckózós olvasmány, nem kell tőle nagyot várni, nem afféle könyv, hanem egy olyan történet, amit kikapcsolódásként egy esős napon a kávédat kortyolgatva olvasol el. (Lehetőleg sütőtökös fűszerezésű legyen.)
Könnyed olvasmány, a kisvárosi romantikus történet, főleg az alábbi toposzok kedvelőinek:
• kisvárosi románc
• sunshine x shy
• újrakezdés
• talált család
• kávé minden mennyiségben

A Zodiákus Akadémia harmadik részében minden eddiginél magasabbra csapnak az indulatok, sötétebbek az árnyak, és végre néhány fontos kérdésre is választ kapunk. Engem például régóta érdekelt, mik is valójában a Vega-lányok na, itt erre végre kapunk némi fényt.
Darcy és Orion párosa továbbra is zseniális. A kémia közöttük olyan magától értetődően működik, hogy minden jelenetük élmény. Abszolút az egyik kedvenc párosom a sorozatban… bár ha Darius így folytatja, simán lehet, hogy egyszer még le is pipálja Oriont, de ez már tényleg a jövő zenéje.
Darius szemszöge ebben a részben kezd igazán izgalmassá válni, és bevallom, elég erősen megmozgatja az ember fantáziáját. A kapcsolatdinamika egyre intenzívebb, forróbb és kiszámíthatatlanabb, ami miatt közben végig azt érzed, hogy bármi megtörténhet.
A könyv hangulata szerintem az eddigi részek egyik legjobbja, még ha bevallottan voltak olyan fejezetek, ahol kicsit untam magam, vagy indokolatlanul hosszúnak tűnt egy-egy jelenet. A Számvetés próbái is gyorsabban lezajlanak, mint amire számítottam, ott kicsit hiányzott a nagyobb durranás.
Viszont a vége… na az tényleg mindent visz. A cliffhanger olyan brutálisan jól sikerült, hogy konkrétan levegőt se kapsz. Őszintén, örülök, hogy pont a 4. rész megjelenésére időzítettem, különben megőrültem volna a várakozástól. De komolyan… ha az Árnyhercegnő is ilyen függővéget kap, akkor nem tudom, melyikünk marad észnél.
Sötét, érzelmes, drámai és pont annyira kiszámíthatatlan, amennyire szeretjük. Ha eddig bírtad a sorozatot, ezt a részt nagyon fogod, még akkor is, ha néha elnyúlik. A vége viszont bőven kárpótol mindenért.

Ha szereted a Prédák házát, illetve a Ragadozók házát és érdekel, hogy hasonló környezetben, egy svájci elitegyetemen berkein belül milyen dark academia kötetet lehet írni, és nem félsz a német szerzőktől, a Dark Elite pontosan az, amire vágysz. Én nagyon szeretem a német szerzők regényeit, a dark academia műfaja az Achilles-sarkam, emiatt nagyon izgatott voltam Julia Hausburg regénye miatt.
Julia Hausburg személyében egy olyan szerzőt ismerhettem meg, aki tele van ötletekkel, mesterien szövi a dark academia szálat a titkokkal, a hatalommal és az elit életével. Ami már az elején szembeötlő volt számomra az az, hogy nem fogok unatkozni, és a kötet meg fog tenni azért mindent, hogy kedvenc legyen a Dark Elite sorozat. Már ez az első rész érzelmileg intenzív, ami megmutatja az elitegyetem sajátosságait, bevezet minket a sűrűjébe, és a titkok mellett a szerelemre is nagy hangsúlyt helyez. A hatalom, a manipuláció, illetve az érzelmi kiszolgáltatottság ugyanúgy felüti a fejét, mint az ellenségeskedés, illetve a traumák kihatása a jelenre. A két főszereplő között a dinamika, illetve a banter zseniális. Én éltem-haltam az adok-kapok helyzetek miatt, illetve nagyon tetszett, hogy nem próbált meg az írónő idilli környezetet kialakítani, hanem a valóságot tárta elénk, titkokkal, múlttal és traumákkal karöltve. Egy olyan zárt közösségbe helyezte el a karaktereit, amik hozták magukkal a titokzatosságot, és a bizonytalanságot az ismeretlentől. A két főszereplő, Elora és Gabriel egymás ellenfelei, riválisok, ahol csak a legjobb győzhet, és kerülhet be a Fortunába, a Dark Elite-k közé.
Maga a történet nagyon izgalmas, olvasmányos, és ahogy az várható egy dark academia jegyeire épülő regénytől tele van titkokkal, és egy titkos társasággal. Már ezek elegek számomra, hogy szeressek egy történetet, a riválisok trope-ról nem is beszélve. Tempósan lehet haladni a kötettel, és a váltott szemszög, mint a legtöbb esetben most is nagyon jól jött.

Tetszik.

Ez a könyv volt az első igazi Lucy Score élményem. Nagyon tetszett a lassan kibontakozó románcot ami az "ellenségek" között alakult ki. Ez egy olyan könyv ami kikapcsol, megnevettet és elgondolkodtat. A történetben egy valóságshow kulisszái mögé láthatunk be Paige és Gannon mindennapjait végigkövetve. A műsorban családok életét változtatják meg azzal, hogy új otthont varázsolnak hátrányos helyzetben élőknek. Több családdal is megismerkdehetünk a könyv során ami ad egy kis pluszt a könyv történésének. Paige szeretne maximálisan a munkájára koncentrálni, hogy saját produkciót hozhasson létre, de a kissé morcos asztalos és a munkatársai nem könnyítik meg a dolgát. Ebből lesznek bonyodalmak, amelyek közelebb hozzák majd eltaszítják őket egymástól. Aki egy könnyed romantikus könyvre vágyik annak csak ajánlani tudom. :)

Azért szeretem a sorozatokat, mert jólesik újra ugyanarra a helyszínre visszatérni, találkozni a már megismert, kedves karakterekkel és látni, a korábbi főszereplők élete hogyan zajlik tovább a maguk története óta. Olyan, mintha hazaérkeznék ilyenkor. Ezúttal is így éreztem, hiszen a helyszín továbbra is Konckemout, a maga pletykás lakóival, a főszereplők pedig Knox rendőrfőnök öccse, Nash, valamint régi barátja, Lina.

Imádtam a könyv humorát, és remek elegyet alkottak benne a szórakoztató, krimi és családregény váltakozó elemei, biztosítva ezzel hol a könnyed, hol az érdekfeszítő, míg máskor az elgondolkodtató, szívet melengető érzéseket.

A cselekmény ott folytatódik, ahol az első rész véget ért, hiszen ezúttal a középpontban a Nash meglövésével kapcsolatos események és emberek állnak. Több szálon történő nyomozás vezet el a tetteshez, megoldva a könyv végére az első részben történt bűntényt. Tele van ez a rész is izgalmakkal, ami nélkülözhetetlen is egy krimi szálat tartalmazó sztori esetében.

Ugyanakkor kapunk érzelmes részeket is, hiszen mindkét főszereplőnk sérült a könyv elején, úgy fizikailag, mint mentálisan. Lina és Nash kemény tapasztalatokon vannak túl, és amikor kiderül, hogy a másik mellett biztonságban érzik magukat, annak ellenére elkezdenek közeledni egymáshoz, hogy eltérnek a céljaik. Nash családot szeretne, míg Lina irtózik attól, hogy közel engedjen magához bárkit is. Vajon győz a vonzalomból lassan vággyá alakuló kötelék, és képesek leküzdeni démonaikat, hogy együtt egy boldogabb jövőt hozzanak létre? Belátják, hogy nem arra van szükségük, amit eredetileg gondoltak?
Választ kapunk minden kérdésre, és az út, amin főszereplőink végigmennek, nagyon izgalmas és érzelemdús.

Megint megjelenik az alkoholizmus, mint családi életre befolyással lévő jelenség, amit a fivérek apja szimbolizál. Úgy tűnik, ezen a fronton is a gyógyulás felé vezet az út, de ahogy Nash is megjegyezte magának, nem mer reménykedni, mert ha megint csak ideiglenes a józan időszak, a visszaesésnél még nagyobb lesz a fájdalom és csalódás benne.

Külön tetszett, hogy felhívja a szerző a figyelmet a női ciklusra a könyvben, és hogy ugyan viccesen teszi mindezt a „cápahét” megjelenítésével a bárban, ugyanakkor nagyon is egyértelművé teszi, hogy sok nő életében mekkora szenvedést okoz ez a természetes folyamat. Mivel számomra is hasonlóan fájdalmasak ezek a napok, így kifejezetten örültem neki, hogy ekkora szerep jut neki egy ilyen felkapott sorozatban.

Britney Spears: A bennem lévő nő 💫
Könyvértékelés: 5/⭐️⭐️⭐️⭐️
A bennem lévő nő Britney Spears megrendítően őszinte és felszabadító erejű önéletrajzi kötete, amelyben a popikon először meséli el saját szemszögéből élete legmeghatározóbb pillanatait.
A könyv betekintést nyújt a világhírnév árnyoldalaiba: a gyerekkori sikerektől és a tinisztárságból fakadó nyomáson át a médiatámadásokig és a hírhedt gondnokság éveiig. Britney kendőzetlen őszinteséggel beszél a karrierje csúcsairól, személyes kapcsolatairól, anyaságról, kiszolgáltatottságról és a szabadság iránti vágyáról.
Ajánlom a rajongóknak, akik szeretnék megismerni az ikon mögött rejlő embert.Azoknak, akiket érdekel a hírnév pszichológiai hatása és a média szerepe.Mindenkinek, aki egy inspiráló, erőt adó történetre vágyik a túlélésről és önfelszabadításról.
Bevallom, én a Britney korszakból jövök, dalait hallgatva és a táncmozdulatokat utánozva nőttem fel, popikonja a a generációmnak, így amikor megláttam a moobius márkanagykövet listán, valahogy azonnal éreztem itt az idő, el kell olvasnom és nem is bàntam meg.😊

Monica Wood Szeretni annyi, mint című regénye egy mélyen emberi történet a megbocsátásról, a bűntudatról és az újrakezdés lehetőségéről. A könyv központi témája, hogy miként fonódik össze három idegen sorsa egy tragédiát követően, és hogyan segíthet az irodalom a traumák feldolgozásában. 
Váltott szemszögből ismerhetjük meg az eseményeket a három főszereplőn keresztül:
1. Violet Powell: Egy 22 éves nő, aki 22 hónap után szabadul a börtönből, miután ittasan vezetve halálos balesetet okozott.
2. Harriet Larson: Nyugdíjas angol tanárnő, aki a börtönben irodalomterápiás könyvklubot vezet, és próbálja segíteni Violet visszailleszkedését a társadalomba.
3. Frank Daigle: nyugdíjas gépész, annak az óvónőnek a férje, aki a Violet által okozott balesetben vesztette életét. Frank a saját gyászával, haragjával és lelkiismeretfurdalásával küzd, ugyanis felesége épp a balesetet megelőzően közölte vele válási szándékát, amelyet a férfi titokban tart a családja előtt.
A könyv különlegessége, hogy az elkövetői és az áldozati oldal szemszögét is bemutatja, elkerülve a fekete-fehér ítélkezést. Ezáltal nem csupán a bűnről, hanem az újrakezdés nehézségeiről és az emberi kapcsolatok erejéről is szól. Fontos motívuma továbbá az olvasás gyógyító hatása. Harriet karakterén keresztül a regény rávilágít, hogyan segíthetnek a könyvek a traumák feldolgozásában és a belső szabadság megtalálásában.
Ki kell emelnem a szerző érzékeny emberábrázolását és a bájos jákópapagájok szerepeltetését, akik közül Ollie a regény egyik legkedvesebb karakterévé vált számomra.
Bár a téma súlyos és a regény valódi érzelmi mélységeket ér el, a tragédia ellenére a kedvesség, az empátia és az emberi jóság dominál benne. Megrendítő, mégis reményteli történet, mely az olvasás után napokig veled marad.

Először moziban láttam az Eragont, és más akkor teljesen elbűvölt a világépítése. Aztán amikor könyvben megvettem és rájöttem, hogy a súlyát és formáját tekintve kézifegyvernek minősül, teljesen megdöbbentem azon, hogy az író Christopher Paolini 15 évesen kezdte el írni az első regényt és mindössze 19 éves volt amikor megjelent a Sárkánylovas című rész. Én mondjuk meglett felnőttként sem vagyok képest 900 oldalt írni, ő meg elképesztően fiatalon létrehozott egy monumentális világot, alaposan kidolgozott részletekkel, és nagyon összetett karakterekkel. Eragon és a sárkánya Saphira közti kapcsolatról pedig ódákat is lehetnek zengeni. Én nagyon szerettem, hogy ez egy igazi epic fantasy. Älagaësia világában a gonosz valódi gonosz, számos különös lény létesíti be a földet, Eragon pedig csak egy kiskölyök a történet kezdetén aki a sárkányával együtt nő fel (Mondjuk a sárkány kicsit hamarabb). Murthag pedig az egyik kedvenc karakterem lett. Olvasmányos, de nem gyors regény, részletes aprólékos, de nem bántam. Jó ebben a rohanó világban kicsit megpihenni egy sárkány oldalának dőlve.

Az számomra abszolút kedvenc, és teljes szívből imádom ezt a könyvet. Stephen King szerintem zseniálisat alkotott: nemcsak egy sima horrort írt, hanem egy érzelmileg is nagyon erős, mély történetet a barátságról és a felnőtté válásról. A Vesztesek Klubja annyira szerethető és valóságos, hogy olvasás közben tényleg úgy éreztem, mintha én is ott bringáznék velük Derry utcáin. 🚲
Imádom, ahogy a gyerekkori és a felnőttkori szál váltakozik, mert ettől az egész történet még izgalmasabb és összetettebb lesz. Derry sötét, nyomasztó hangulata végig ott lebeg a lapokon, és szinte beszippantja az embert. A félelem nemcsak a természetfelettiben jelenik meg, hanem a nagyon is valós, hétköznapi kegyetlenségben is, amitől az egész még ütősebb. 😳
Pennywise pedig egyszerűen ikonikus figura – nem csak egy ijesztő bohóc 🤡, hanem maga a megtestesült rettegés, ami mindig a legmélyebb félelmeinkből táplálkozik.
Többször konkrétan kirázott a hideg olvasás közben, de pont ezért volt annyira jó! ❄️
Ami miatt igazán a szívemhez nőtt a könyv, az az, hogy a horror mögött ott van az összetartás, a hűség és a szeretet ereje. 💛
Számomra az Az nemcsak egy félelmetes történet, hanem egy monumentális, érzelmekkel teli élmény, amit bármikor újra átélnék. Egyszerre rémisztő, megható és felejthetetlen – és pont ezért imádom ennyire. 📖✨

A boszorkány lánya számomra nem csupán egy történet volt, hanem egy mély, intenzív érzelmi tapasztalás. Olyan könyv, amely nem kímél, hanem végigvezet a fájdalmon – és mire kiérsz belőle, már nem teljesen ugyanaz az ember vagy. Megmutatja, hogy emberekkel megtörténhetnek felfoghatatlan dolgok, és hogy a sebek nem gyógyulnak be egyik napról a másikra – sem testileg, sem lelkileg.
Réczey Kata Zohra életén keresztül bontja ki a történetet. Zohra a középpont, minden szál hozzá kapcsolódik. A pszichológiai háttér végig érezhető – ettől válik az egész ennyire valóságossá és hitelessé.
A szereplők különböző élethelyzetekből érkeznek, és mindannyian teljes mélységükben jelennek meg előttünk. Látjuk a gondolataikat, vívódásaikat, döntéseiket. Van, akinek szorítunk, van, akire haragszunk, és van, akit próbálunk megérteni. A történet érzelmi ereje végig jelen van – voltak részek, ahol fizikailag fájt a szívem, sírtam, és azt hittem, Zohra már nem bírhat több csapást.
Kiemelném a gyógyítás motívumát is: Indraja és Zohra képessége különleges, szinte földöntúli ajándék. A természeti leírások pedig szinte körénk varázsolják a világot: érezni az erdő súlyát, hallani a patak hangját, látni a színeket, a falvakat.
Hiába több mint 600 oldal, szinte észrevétlenül fogynak a lapok. Ez a könyv nem enged távol maradni – végig magával visz. Engem megbabonázott, darabokra szedett, majd újrarendezett. Többet adott, mint amire számítottam.
Ami igazán fontos üzenet számomra, hogy mennyire nehezen értjük meg mások fájdalmának mélységét. Egyetlen tragédia is képes visszafordíthatatlan törést okozni egy ember életében. Zohra nem kaphatta meg azt a legnagyobb kincset, amire a szíve vágyott, és ezt a hiányt nemcsak hordoznia kellett, hanem a környezete is tovább nehezítette. Ennek súlya ott marad az olvasóban.
Ez a könyv nem hagy közömbösen. Nemcsak történetet mesél, hanem tükröt tart. És talán egy kicsit empatikusabbá tesz bennünket.

Személyszerint néha Trónok Harca elvonási tüneteim vannak, így már időszerű volt levenni ezt a könyvet a polcomról.
Képzeld el azt a Westerost, ahol a sárkányok még nem tűntek el teljesen az égről (bár még most is itt repkednének), de a lovagi becsület már halványulni látszik. George R. R. Martin ebben a kötetben leteszi a véres politikai játszmák nehéz láncait, és helyette egy olyan szívmelengető, mégis húsba vágóan őszinte kalandra hív, ami után garantáltan más szemmel nézel majd a Hét Királyságra.
A történet lelke az a valószínűtlen barátság, ami a hatalmas termetű, szerény sorból származó Ser Duncan és a borotvált fejű, csípős nyelvű kisfiú, Egg között szövődik. Dunk nem egy született nemes, csupán egy kóbor lovag, aki kétségbeesetten próbál méltó maradni a páncéljához egy olyan világban, ahol a hatalom gyakran sárba tiporja az igazságot.
Ahogy együtt róják a poros utakat és lovagi tornákról tornákra vándorolnak, a könyv lassan beszippant a maga sajátos, egyszerre nosztalgikus és nyers hangulatával. Nincsenek benne világrengető mágiák, csak az emberi kitartás, a hűség és az a tiszta hit, hogy egyetlen ember is képes jobbá tenni a világot, ha elég bátor kiállni a gyengék mellett.
Dunk és Egg párosa annyira élő és szerethető, hogy minden egyes közös botlásuknál vagy diadaluknál ott érzed magad mellettük a tábortűznél. Ez a könyv fájdalmasan gyönyörű emlékeztető arra, hogy a valódi nagyság nem a családi névben vagy a koronában rejlik, hanem abban a bátorságban, amivel a nehezebb utat választjuk az igazság érdekében.
Ha vágytál már egy olyan történetre, ami nemcsak a fejedet, de a szívedet is megérinti, ez a kötet lesz a legkedvesebb a sorozat mellett.

Én még soha nem olvastam az írónőtől, így nagyon boldog voltam amikor ez a könyv laput a Moobius Márkanagyköveti csomagomban. Kate Morton gyönyörűen ír, elképesztően szép megfogalmazásokkal találkoztam. Arról nem is beszélve,hogy a könyv olvasása alatt egy percig sem hagyott unatkozni mert mindig történt valami fordulat. Nagyon szerettem olvasni, volt,hogy el is érzékenyültem, főleg a végén, pedig én nem vagyok az a könyvön sírós alkat.🥹 Szívből ajánlom mindenkinek aki egy megható, rejtélyes, szépen felépített családregényt szeretne olvasni!🫶🏻

A Gyulladáspont egy gyorsan olvasható, érzelmekkel teli romantikus történet, amely egy coloradói kisváros, Legacy múltbéli tragédiájára és jelenbeli újrakezdésére épül. Tíz évvel korábban a város hotshot tűzoltói életüket áldozták egy pusztító tűzvész során, az ő utódaik pedig most nemcsak az emléküket próbálják továbbvinni, hanem saját útjukat is megtalálni.
A kötet két kisregényt tartalmaz. Az első Bash és Emerson története, egy klasszikus második esély románc, amelyben a régi sebek, az elszalasztott lehetőségek és a közösség iránti felelősség egyszerre kapnak szerepet. A második történet River és Avery kapcsolatát mutatja be, amely Alaszkából indul, és egy nehéz döntésen keresztül vezet vissza Legacybe.
Rebecca Yarros stílusa gördülékeny, a cselekmény pörgős, a dráma jelen van, de nem válik túlzóvá. A kisvárosi közeg, az összetartó – néha kissé kotnyeles – közösség, valamint a hősies tűzoltók világa igazi komfortolvasmánnyá teszi a könyvet.
Ajánlott mindazoknak, akik szeretik a kisvárosi romantikát, a második esély trope-ot és az érzelmes, mégis könnyed történeteket.

Az 𝕀𝕤𝕥𝕖𝕟 𝕙𝕠𝕫𝕠𝕥𝕥 𝕎𝕚𝕟𝕥𝕖𝕣𝕧𝕚𝕝𝕝𝕖-𝕓𝕖𝕟! című könyv egy karácsonyi hangulatot árasztó romantikus történet. Történet a második esélyről, a szerelemről, mely évekig ott lappangott mélyen a szereplőkben és az újra találkozás azonnal felszínre hozta. Történet egy családról, melyben vannak jó és rossz kapcsolatok, de mégis egymás mellett állnak a szereplők, támogatják egymást.
Holly es Josh kapcsolata megmutatja, hogy a szeretet, a szerelem képes lehet megváltoztatni az embereket, képes lehet egy szebb jövőt nyújtani. Megmutatja, hogy nem a felszínen, hanem mélyre asva találhatunk fontos érzéseket, gondolatokat, itt akár egy értékes és felbecsülhetetlen értékű kisvárost annak szerethető lakóival. Nagyon tetszett az az összefogás, melyet az Winter unokatestvérek szerveztek: hogy távoli ismerősök, a város korábbi látogatói összefogtak egy közös ügyért.
Nekem nagyon tetszett a történet, élveztem a téli és a karácsonyi hangulatot, amit nyújtott.

A gyönyörű borító mögött mélyen megindító tartalommal találkoztam. A boszorkány lánya egy lélektani regény, annak bemutatása, hogy milyen fontosak a családi gyökerek. De annak is, hogy a legrosszabb helyzetből is van kiút, még ha a fájdalom és veszteség legsötétebb óráiban, napjaiban, hónapjaiban nem is úgy tűnik.

A történet szépen lassan épül fel, Zohra útkeresésére és felnövésére koncentrálva. Kislányként ismerjük meg, aki nem ismeri édesapját, anyja pedig nem igazán foglalkozik vele. A lány hozzászokott, hogy önmagát lássa el, és bár természetéből adódóan szereti az embereket, anyjával a falutól elszigetelten él. Amikor megismerkedik egy testvérpárral, Jakobbal és Adammel, nemcsak barátokra tesz szert általuk, hanem megismeri az első szerelem érzését, valamint mintát lát arra, hogyan kellene működnie egy szerető családnak.

Innentől kezdve nyit az emberek, a falu felé, elkezd iskolába járni, tanulni, barátokra tesz szert, és eldönti, milyen hivatást akar vállalni. Az, hogy szerelme beteljesül, azonban nem jelenti egyben, hogy a családalapítás is gond nélkül sikerül neki. A meddőség fekete fellegként vetül a friss házasokra, azzal fenyegetve, hogy elsöpri a köteléküket. Mert hiába tűnik égben köttetetnek a szerelem, hogyha az egyik fél erősebben érzi a gyermek utáni vágyat, és nem tud megelégedni a párjával. Vajon mennyi veszteséget és csalódást tud egy emberi szív elviselni? Zohra sorsa megmutatja, hogy igenis túl lehet élni a legnagyobb csapást is, és erősebbé válni általa.

Nagyon fontos témákat dolgoz fel a könyv, úgy mint a meddőség hatása a házasságra, vagy a családi gyökerek befolyása a gyermekekre. Tele van érzelmekkel a kötet, a veszteség, gyász feldolgozása mellett megmutatja, milyen támaszt nyújt a szerető közeg, és hogy sosincs késő meglelni a boldogságot. Több szereplő is keresi a maga útját, úgy a munkavállalás, mint a szerelem terén. Valaki könnyebben, más nehezebben leli meg a neki való hitvallást és párt egyaránt. De a könyv is megmutatja, hogy sosem szabad feladni a keresést.

A mágikus realizmus finoman szövi át a történetet, felvonultatva a növények, a víz és a hold gyógyító erejét. Szívbemarkoló könyv, nagyon szép írásmóddal, és hihetetlenül fontos mondanivalóval.

„De az igazság az, hogy szeretem azt, akivé váltam az utam során, szóval lehet, hogy mégsem csinálnám másként, még akkor sem, ha a hatalmamban volna.”