Flora egy kissé hangos, feltűnő, beszédes, karácsonyimádó nő, aki sajnos egy újabb munkáját veszíti el, most pont az álommunkáját egy karácsonyi boltban. Csak ezért, mert kedves volt egy kislányhoz. Valamint a férfiak sem értékelik az egyéniségét, mindegyikőjük túl különcnek tartja és szakít vele. Lakása nincs, a baratnőjénél lakik, aki elköltözik Los Angelesbe Londonból munkaügy miatt 1 évre. Mihez kezdjen most Flora, ha semmi sem köti a városhoz?
Elhatározza, hogy vesz egy lakóautót és Lappföldre utazik a karácsonyi szezonban, ünnepi dekorációkat és csecsebecséket árulni a túristáknak. Kiszakadni a monoton hétköznapokból, egy olyan helyen ami maga a karácsonyi csoda. A saját főnöke lehet és új emberekkel ismerkedhet meg. Itt talalkozik Connoral aki nem hisz a karácsonyban. Vajon mit tehet Flora, hogy megkedveltesse egy ilyen emberrel ezt a csodás ünnepet? És mi lesz a vége?
Ha érdekel titeket ez a vicces, ünnepi kis romantikus történet, akkor olvassátok el ti is! :)

Sziasztok!
Korábban a 10 dobozban lévő könyv mellett volt egy 11-ik. Esetleg nem tudja valaki, annak mi volt a címe?

Ritkán érzem azt olvasás közben, hogy fizikailag is összenyom a sötétség, de Dmitry Glukhovsky regénye, a Metro 2033 pont ezt tette velem. Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, mert féltem, hogy csak egy felszínes (vagyis inkább föld alatti) akció-sci-fi lesz, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez a könyv egy kőkemény, klausztrofób utazás az emberi lélek mélyére, ahol a moszkvai metró alagútjaiban sokszor nem is a mutánsok a legfélelmetesebbek, hanem maga az emberi természet és a reménytelenség.
Artjommal együtt bolyongani a sötétben egyszerre volt hátborzongató és lenyűgöző élmény; a levegő szinte elfogyott a szobában, miközben faltam az oldalakat. A könyv sokkal misztikusabb és filozofikusabb, mint vártam, tökéletes társadalomkritikával fűszerezve az atomháború utáni világról. Ha szereted a posztapokaliptikus hangulatot, de vágysz némi mélységre is a túlélés mellé, akkor ne hagyd ki – de készülj fel, hogy utána garantáltan más szemmel nézel majd a metróra.

Hogy őszinte legyek, José Saramago Vakság című regénye után napokig nem találtam a helyemet. Ez nem az a könyv, amit kikapcsolódásként leemelsz a polcról; ez egy gyomros, ami után levegőért kapkodsz. A történet, ahol egy megmagyarázhatatlan "fehér kór" miatt mindenki megvakul, kíméletlenül rántja le a leplet arról, milyen törékeny is a civilizációnk, és milyen gyorsan válunk ösztönlényekké, ha megszűnik a kontroll és a szégyenérzet.
Eleinte tartottam Saramago híresen nehéz, vesszőkkel összefolyó, párbeszédjeleket nélkülöző stílusától, de hamar rájöttem, hogy ez a hömpölygő szövegfolyam csak még zsigeribbé, sürgetőbbé teszi az élményt. Olyan, mintha mi magunk is ott botorkálnánk a mocsokban és a kétségbeesésben az orvos feleségével – az egyetlen szereplővel, aki látja a borzalmakat, és cipeli ennek minden terhét. Felkavaró, néha brutális, de végtelenül humanista mű, ami arra kényszerít, hogy végre igazán lássunk, ne csak nézzünk.

Sziasztok!
Van valakinek infója, hogy kb mikor érkezik a záró kötet?