Hamarosan megjelenik a sorozat befejező része, és friss emlékekkel szerettem volna nekikezdeni, így múlt héten újraolvastam az első részt, és nemsokára sort kerítek a másodikra is. Hiába emlékeztem szinte a teljes sztorira, így is hatalmas élmény volt újra elmerülni Meren és Reven világában.

Izgalmas bevezető részt kaptam egy trilógiához, ahol megismerjük a kitalált világot, a főbb szereplőket, a mágiarendszert és a politikai berendezkedést. Érezhető azonban, hogy csak a felszínt kapargatjuk, és nagyon sok olyan titok lappang a sorok között, amikről le fog még hullni a lepel.

A szerző szépen ír, olvasmányos a történet, pörgős a cselekmény és színesek a szereplők. Abszolút magával ragadott a könyv, folyamatosan történt valami, ami vagy elgondolkodtatásra késztetett, vagy megnevettetett, vagy épp szurkolásra buzdított a jó és gonosz harcában – előbbi részére, természetesen.

Adott a két főszereplő, akik eddig életüket viszonylagos magányban töltötték, egy cél vezérelte minden tettüket. Aztán az útjuk keresztezi egymásét, és rájönnek, hogy törekvéseik összhangban vannak. Így a kezdeti ellenségeskedés egyfajta szövetséggé alakul át közöttük, amit a lassan kialakuló vonzalom követ.

„Mikor lett abból a férfiból, akitől mindenáron el akartam szökni, az egyetlen, aki mellett biztonságban érzem magam?”

Mindenki álarc mögött rejtőzik és titkok garmadája kering körülöttük, némelyik az első részben lelepleződik, de gyanítom, kapunk még bőven meglepetést a továbbiakban is.

„Ahogy egyre inkább elmosódik a határ a lány között, aki vagyok, és a nő között, akinek lennem kellene, muszáj lesz jobban odafigyelnem a szavaimra és a tetteimre.
Csak éppen nem tudom teljes szívvel csinálni.”

Ikrek, egy halhatatlan gonosz erő, egy titokzatos férfi, sötét árnyékvilág és a felette uralkodó veszélyes alak, és szenvedő népek. Minden adott egy nagyszerű történethez, alig várom, hogy folytathassam!

A Pacsirták oltalma egy ragyogó, monumentális, magával ragadó fantasytörténet. Devney Perry ezúttal kilép a romantikus történetek világából, és egy lenyűgözően részletgazdag, veszélyekkel teli univerzumot tár elénk.
Calandra földjén az emberek nemcsak egymással, hanem az ősi istenek által teremtett, félelmetes lényekkel is küzdenek a túlélésért. A királyságok törékeny szövetségét a „Pacsirták oltalma” tartja fenn, ahol politikai házasságok biztosítják a békét, vagy annak illúzióját.
Odessa, a fiatal hercegnő azonban nem erre a sorsra készült. Amikor váratlanul a nővére helyére kell lépnie, egy idegen világba csöppen, ahol intrikák, titkok és halálos veszélyek várják. Egyetlen kapaszkodója egy titokzatos Oltalmazó, aki egyszerre jelent fenyegetést és védelmet.
A regény erőssége a gazdag világépítés, a különleges lényekkel benépesített környezet és a folyamatos feszültség. Ehhez társul egy lassan kibontakozó, mégis erőteljes érzelmi szál, amely tökéletes egyensúlyt teremt akció és romantika között.
Egy sodró lendületű, lebilincselő fantasy, amely után garantáltan a folytatást fogod várni.

Nagy kíváncsisággal kezdtem bele ebbe a kötetbe és bár nem mindenben azt kaptam, amire számítottam, összességében elégedetten csuktam be a könyvet. Előre tudtam, hogy Marcus és Phoebe története kerül majd a középpontba. A könyv különlegessége számomra az volt, hogy Marcus a jelenből idézi fel a múlt eseményeit, a családja körében mesélve arról az időszakról, amikor vámpírrá vált. Az emlékezések és a jelen történései szépen egymásba fonódnak, így fokozatosan válik érthetővé, mi formálta őt azzá, aki lett.
Ami igazán meglepett, hogy nemcsak Marcus és Phoebe kapott hangsúlyt, hanem Diana és Matthew életébe is újra betekintést nyerhettünk. Hiába zárult le korábban az Élet Könyvének története, úgy tűnik, az életük korántsem vált nyugodtabbá.
Nem tudom, hogy várható-e újabb könyv, de lenne még akiről olvasnék. :)

Végre elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor kiderül, mit is rejt valójában az Élet Könyve, mi lehet az a titok, amelyet egykor a boszorkányok már megfejtettek, és amely a vámpírok sorsára is hatással lehet. Miközben a vámpírok és boszorkányok közötti hatalmi játszmák egyre feszültebbé válnak, a démonok csendben, a háttérben mozgatják a szálakat, hiszen rájuk most senki sem figyel igazán.
Diana és Matthew alig térnek vissza a jelenbe, máris egy mindent felforgató konfliktus közepén találják magukat. A kulcs továbbra is az Élet Könyvében rejlik, pontosabban annak hiányzó lapjaiban, amelyek nélkül nem érthető meg a teljes igazság. Bár már volt alkalmuk a múltban kézbe venni a könyvet, még mindig rengeteg kérdés maradt bennük arról, mi történik majd, ha a hiányzó oldalak ismét a helyükre kerülnek.
A végső összecsapás során Matthew tudományos tudása és Diana mágikus ereje egyaránt kulcsfontosságú, ami nekem nagyon tetszett. Ez a modern és hagyományos fantasy szerintem zseniális ötvözet lett.
Ez a könyv lendületes, izgalmas és szinte lehetetlen letenni. Annyira lenyűgöző módon ötvözi a történelmi hátteret, a fantasy elemeket, a tudományt és a mágiát, imádtam!

Talán egy hajszálnyival kevésbé ragadott magával, mint az első rész, de ennek a sorozatnak mindent el tudok nézni, mert így is zseniális.
Nem sok olyan könyvet olvasok, ami a XVI. században játszódik, de ennek a hangulatát kifejezetten élveztem. Ez a rész inkább a karaktereink belső fejlődésére koncentrált, arra, hogyan erősödnek meg, hogyan csiszolják a képességeiket és hogyan tanulnak meg lebontani maguk körül bizonyos érzelmi falakat. Ilyen szempontból egy tipikus második rész. Viszont rengeteg új szereplőt kapunk, ahogy megismerjük a múltat.
A varázslatok leírását imádtam ebben a könyvben, ez is az egyik előnye, hogy Diana rengeteget tanul az erejéről a rész során.

Aki a gyors tempójú fantasykhoz szokott, annak talán nem ez lesz a kedvence, én viszont kifejezetten élveztem ezt a történetet. A vámpírok, démonok és boszorkányok világa rendkívül részletesen kidolgozott, az írónő olyan háttérinformációkba is belemegy, amelyekkel más fantasykban ritkán találkozunk. Különösen tetszett, ahogy az alkímia és a különböző fajok eredete aprólékosan fel lett építve.
A történet tempója valóban lassabb, főleg a sok információ és részlet miatt, de szerintem ez szükséges volt ahhoz, hogy a világ és a történet alapjai igazán működjenek. Mindig szerettem azokat a könyveket, amelyek valós történelmi vagy tudományos elemekre támaszkodnak és itt is ez történik.
Diana és Matthew karaktere számomra nagyon szerethető volt, mindketten intelligensek és nagyon indokoltan cselekednek legtöbbször. Ez a könyv egy lassabban kibontakozó, részletgazdag történetet nyit meg, amely folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. A családok közötti kapcsolatok és a fajok eredetével kapcsolatos elméletek különösen izgalmassá tették az egészet.

Na szóval ott van a jégkorong, mint sport, amit sosem űztem, sőt még korcsolyázni sem tudok. Mégis, ovis korom óta rendszeresen jártunk meccsekre a szüleimmel.
Az első fogam például egy jégkorongmeccsen esett ki, nem, nem egy korong találta el, hanem egy ikonikus hotdogot majszoltam éppen a lelátón… aki fehérvári, az pontosan tudja, miről beszélek. :) Ez volt a rutin, suli, házi feladat, este irány a Raktár utca, meccs, aztán beállás a kígyózó autósorba, otthon egy bögre forró kakaó és készülődés az alváshoz. Az oviba más gyerekek plüssállatot vittek, én meg az aktuális korongot, amit a pálya mellett szedtem össze, a bokámat verdeső mezben.
Micsoda idők voltak. :) Akkoriban védett Levi a Volánban és most ezt a könyvet olvasva teljesen visszarepültem azokba az évekbe. Gyerekként még nem sokat jelentettek számomra az igazolások vagy a háttérben zajló döntések, de felnőtt fejjel egészen más szemmel olvastam ezekről. Őszinte elismerésem minden sportolónak, aki ilyen kitartással és céltudatossággal küzd az álmaiért.

Ezt a könyvet egy könyves zsákbamacskából húztam ki. Jó ideig ide-oda pakolgattam a polcon és komolyan elgondolkodtam rajta, hogy inkább továbbadom valakinek, mert sem a labdarúgás nem áll közel hozzám, sem azzal nem tudok azonosulni, hogy mennyi támogatás jut erre a sportra más sportokhoz vagy sokkal fontosabb dolgokhoz képest. Végül mégis úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, különösebb elvárások nélkül, főleg mert alig találtam róla visszajelzéseket.
Ha most arra számítasz, hogy itt jön az a rész, ahol leírom, hogy ez a könyv teljesen megváltoztatta az életem és azóta válogatott mezben, levegőt visszatartva követem a meccseket… nos, ki kell ábrándítsalak, erről szó sincs. Viszont! Ettől még egy kifejezetten érdekes olvasmány volt.
Talán nem én vagyok az elsődleges célközönsége, de ennek ellenére több olyan gondolatot is találtam benne, főleg a vezetésről és menedzsmentről, amelyek simán átültethetők más területekre is. Ezek az apró felismerések pedig a mindennapokban is hasznosnak bizonyulhatnak, még akkor is, ha az ember továbbra sem lesz futballrajongó.

Murata Kijoko: Az örömlány
.
“Az örömnegyedekben dolgozó nők ki lesznek zárva a vitából, mert eleve nem emberek”
.
“A törvény kimondta, hogy a prostituáltak elvesztették emberi jogaikat, ezért egy szintre kerültek a haszonállatokkal.”
Egy megrázó, drámai történet Icsi a 15 éves lány történetén keresztül bemutatva, akit a szülei a 20. század elejei Japán bordélyházaknak adtak el.
Egy 15 éves kislány, aki a "szerencsésebbek" közé került, hisz az egyik felkapottabb és híresebb bordélyházhoz került.
Hogy hogyan lehet épp ésszel felérni, mi is történik? Azt gondolom sehogy. Icsi egy saját maga által alkotott naiv, gyermeki szemmel tekint az életére, akiben valahogy sosem huny ki a remény, hogy egyszer majd haza tér.
.
Az írásmód könnyen olvasható, bár a rengeteg név, miatt időnként meg kellett állnom, de valójában azt az érzést keltette bennem, hogy rengeteg lányt érintett.
Drámai, hogy éppen azok, aki fenntartják és éltetik ezeket a helyeket helyezik a haszonállatok szintjére ezeket a lányokat, akik minden emberi jogukat elveszítik. Azokat a lányokat és nőket, akik nem szabad akaratukből választották ezt az életet.
Japán merev, kultikus álarcok mögé rejtett világát, ami nem az az igazán szép fajta, igen részletesen ismerhetjük meg.
.
Nagyon részletes bemutatást és bepillantást kapunk ennek a világnak a működésébe. Hogyan tanultak és egyáltalán miért tanultak. Orvosi ellátás, szokások, elvárások.
.
Megvan a csendes, halk, de valahol mégis katartikus módon a megoldás. Ismét egy történet, nőkről, akik sosem adják fel, akik képesek összekapaszkodni és világokat megváltoztatni.
Fantasztikus és nehéz történet. Imádtam olvasni.

Romantikus vígjáték keverve egy egészséges adag lakásfelújítással! ❤️
Paige és Gannon között folyamatosan izzik a levegő, de inkább az indulattól, mint a vonzalomtól. Egy házfelújító valóságshow, ahol nehéz sorsú családok életét teszik szebbé az által, hogy átalakítják az otthonukat.
Gannon és Paige egymás ellenségei és szöges ellentétei egymásnak. Paige-nek millió fala van (érzelemmentes feminista háztartásban nőtt fel), és Gannon feladata, hogy egyesével lerombolja őket.
Gannon csupa tűz és nem érdekli, hogy kit bosszanthat fel, amikor kimondja a véleményét, azt teljes őszinteséggel teszi. Tipikus Lucy Score főhős. De ez egyáltalán nem negatívum, csak ritka a valóságban, mert ez a fickó gyakorlatilag egy két lábon járó zöld zászló.
Paige mindig célorientált, viszont időnként meglehetősen távolságtartónak tűnik emiatt. Egy igazi példakép lehet sokak számára, okos, vicces, temperamentumos és imádtam, hogy a karrierje iránti elkötelezettsége miatt habozott egy kapcsolattal kapcsolatban.
Ez a történet nagyban rávilágít arra, hogy a nőket milyen mértékű egyenlőtlenség éri és teljesen megértettem miért érezte Paige, hogy folyamatosan fenn kell tartania egy bizonyos imázst.
Összességében tetszett a könyv, bár voltak hibái, (mint pl az indokolatlan konfliktusok) , viszont már csak a zuhanyjelenet miatt is megéri megvenni a könyvet! És az a befejezés! A legédesebb befejezés eveer! ❤️

Nagyon jól indul, aztán volt egy kis rész ahol kicsit elnyújtottnak éreztem, de a felétől ismét beindult és nem tudtam letenni. Imádtam ezt a könyvet

Ez a rész is magával ragadott, csak úgy ittam a szavakat.

Egyszerűen magával ragadott a történet, teljesen beleéltem magam. Minden sort imádtam

Kifacsart, de mégis megnevettetett. Teljesen disszonáns a kapcsolatom ezzel a résszel.
Cselekmény igazából nem sokat haladt előre, a fontosabb dolgok csak az utolsó néhány fejezetben voltak, de a körítés miatt nem panaszkodom. Ennek ellenére fordulatos, kiszámíthatatlan és sokkoló részek váltakoztak folyamatosan.
Végtelenül viccesek a párbeszédek, szarkasztikus humorúak a karakterek. Az ismert világ tovább bővült, új és izgalmas helyszíneket ismerhettünk meg, a kedvenc sportom a pittball lett hivatalosan is.
A két lány szála között nem tudok választani. Mind a kettő valami másért jó.
Az ikrek közötti ellentétek ebben a részben központi szerepet kaptak, de a kibékülés után sokkal mélyebb, bizalmasabb lett a kapcsolatuk, mint eddig bármikor.
Úgy érzem, hogy ebben a részben Tory kapta a gonosz iker szerepét a könyv nagy részében, főleg a lezáráskor. Kicsit idegesítő is volt végig, de a végén sikeresen megutáltatta magát.
Végre Ő és Darius is több-kevesebb sikerrel összegabalyodott…DE MÉG HOGY?!😵‍💫😮‍💨
A sárkányfiú lett kedvencem ebben a részben.
Gondoskodó, aranyos, roppant szexi, de mégis zárkózott és érzelmileg megközelíthetetlen.

Lance és Kék szála teljesen az ellentéte az előbbi párosnak. Teljesen tisztában vannak az érzéseikkel és nem is tagadják.😮‍💨😮‍💨
Rögtön kell a folytatás, nincs nekem ehhez a várakozáshoz se idegrendszerem, se türelmem.
Nem hibátlan, de imádtam ezt a részt is.

A történet egy házasság tíz évét mutatja be, Paul szemszögéből. Örültem volna, ha Mia gondolataiba is betekintést kapunk, mert szerintem sokat adott volna a történethez egy második nézőpont, de ez sajnos most nem volt meg. Igazából így is végig fenntartotta az érdeklődésemet. Érdekes volt Paul érzései és téveszméi mentén haladni a történettel.
A könyv elején Paul még egészen elviselhető, sőt talán valamennyire szimpatikus férjnek is tűnik, de egyébként már ekkor is elég sus... Ahogy halad előre a történet, egyre inkább változik, ahogy Mia is. A nő bátrabbá, határozottabbá és magabiztosabbá válik, ami láthatóan kizökkenti a Pault a stabilitásából. És igazából ennél többet nehéz spoiler nélkül mondani. :) De szerintem érdemes elolvasni.

Anyukámtól kaptam kölcsön ezt a könyvet, aki alsó végtag amputált emberek rehabilitációjával és gyógyászati segédeszközökkel foglalkozik. Emiatt azt hiszem, nekem mindig is volt egyfajta természetes érzékenységem erre a témára, számomra ez sosem volt tabunak számító dolog. Egy ideig apukám is hasonló területen dolgozott, protéziseket készített amputált embereknek, így nálunk teljesen megszokott volt, hogy néha „hazajött a munka”, és időnként volt a falnak támasztva egy-egy műláb. Egyszer olyan sokáig maradt otthon egy, hogy a rokonok már viccelődtek rajta, hogy lassan muskátlit is ültethetnénk a tokjába.
Szóval igen, nálam ez a téma sosem volt kellemetlen vagy ijesztő. Talán pont ezért is érintett meg ennyire ez a könyv. Egyszerűen csodálatos volt olvasni, mert nagyon közel hozza a nehézségekkel élők mindennapjait, nemcsak a fizikai kihívásokat, hanem az érzelmi hullámzásokat és a belső vívódásokat is. Olyan őszintén és emberséggel beszél ezekről a tapasztalatokról, hogy tényleg mindenkinek szívből ajánlom.