A Vészlény az írónő első megjelent regénye, amit én csak a Szirének után olvastam, viszont nekem nagyon kellett az idő, mert az írónő nem éppen könnyed témákhoz nyúl a regényei alatt, és hiába boszorkányokkal foglalkozik a történet, azért generációs trauma is van benne rendesen, amiről nehéz olvasni. A borító senkit se tévesszen meg, mert eléggé sötét a Vészlény cselekménye.
Olyan témákat érintünk, mint feminizmus, fizikai bántalmazás, nemi erőszak, nők ellene erőszak, verbális bántalmazás. Mindezt a mágikus realizmus eszközein keresztül tárja elénk az írónő, és maradjunk annyiban, hogy nagyon megtévesztő a borító, és ha csak az alapján olvasnánk el, akkor nagyon meg tudnánk lepődni a cselekményen.
Sötét és valahol félelmetes. Szörnyű az a világ, amit lefest az írónő, vannak egészen groteszk részei is, ugyanakkor pozitív üzenetet hordoz magában a női erőről, amit nem lehet csak úgy elsöpörni, betörni vagy elhallgattatni. A női hang akkor is felszólal, ha megpróbálják eltörölni, és akkor is megmutatja magát, ha azzal még nagyobb hangsúlyt helyez a szörnyűségekre és mindazon érzékeny témákra, amiket az írónő felsorakoztat a regényében.
Nem egy könnyű olvasmány, legalábbis számomra nem volt az, és több nekifutásra értem csak a végére, viszont úgy érzem, hogy kellett a köztes idő nekem arra, hogy még inkább le tudjon ülepedni a történet. Kemény, sötét és nem való mindenkinek, de aki esélyt ad Emilia Hart regényének az biztos, hogy el fogja olvasni a Szirének c. kötetet is, ami hasonló sémára épül, és ugyanúgy a nőket helyezi a középpontba.
Egy olyan időutazásra invitál, aminek során három nő különböző korban történő történetének lehetünk a szemtanúi. A nehézségeket ugyanúgy megmutatja, mint az esetleges könnyedségeket, amikből valljuk be elég kevés van a regényben. Váltott szemszögből ismerhetjük meg Kate, Violet és Altha sorsát. A váltott szemszögnek köszönhetően mélyülhetünk csak el igazán 2019, 1942 és 1619 eseményeiben, amik örök foltot hagytak az említett karakterek életében.
A Vészlény egyszerre szól a női erőről és a természet gyógyító erejéről. Ha szereted a feministább regényeket, akkor ne hagyd ki Emilia Hart Vészlény c. kötetét, ami egy felkavaró olvasmány, de megéri kézbe venni.

Igazából ez számomra a tökéletes őszi olvasmány volt - nem több, nem kevesebb.
Nem vagyok kimondottan őszi típus, sőt, kifejezetten nehezen viselem a hűvös évszakokat, ezért minden évben próbálom kicsit olvasással is ráhangolni magam a borongósabb időkre. Ezzel a könyvvel ez most tökéletesen sikerült, ugyanis teljesen átjárja a pumpkin spice hangulat: van benne kisvárosi közeg, lehulló falevelek, végtelen mennyiségű kávé, tökös rendezvény - és persze a klasszikus kisvárosi románc. Bár hivatalosan romantikus történetként hivatkoznak rá, őszinte leszek: számomra ez teljesen mellékes volt.
Ezerszer láttuk már ezt a felállást: a lány elköltözik, (újra) megismerkedik a fiúval, aki eleinte valamiért nem kedveli, és hát sejthető, hová fut ki a végére. Szóval ha formabontó, különleges romantikára vágysz, ez nem az a kötet lesz - viszont ha még nem vagy karácsonyi hangulatban, és kihasználnád a november utolsó napjait, akkor tökéletes választás.

Ez a könyv egy különleges, de nyomasztó világba vezet, ahol a mágia a csillagjegyekhez és az elemekhez kötődik 🌌. A Vega ikrek története nem a klasszikus varázslatos utat járja be – sokkal inkább a túlélésről, a hatalmi harcokról és a lelki megpróbáltatásokról szól.
👭 Tory és Darcy mit sem sejtve kerülnek egy varázsiskolába, ahol nem a barátság, hanem a megaláztatás uralkodik. A tanárok és diákok egyaránt kiveszik a részüket a zaklatásból, és az iskola inkább emlékeztet egy kegyetlen túlélőtáborra, mint biztonságos közegre.
⚠️ A történet tele van triggerelő témákkal: szexuális zaklatás, lelki és testi terror, öngyilkosságba hajszolás. Ezek nyersen jelennek meg, így érzékeny olvasóknak nem ajánlom.
És mégis… olvastatja magát. Cringe? Néha igen. De a világépítés érdekes, a mágiarendszer kreatív, és a karakterek sorsa annyira bizonytalan, hogy nem lehet nem tovább olvasni. A lányok naivak, sokszor passzívak, de a történet folyamatosan fenntartja a kíváncsiságot: vajon képesek lesznek fejlődni? Megtalálják önmagukat ebben a sötét világban?
💫 A könyv nem hibátlan, de provokatív és elgondolkodtató.
Ez a könyv nem való mindenkinek. Ha szereted a sötétebb fantasy‑t, ahol a varázslat mellett a lelki és testi megpróbáltatások dominálnak, akkor érdekes élmény lehet.

Az Egri csillagok időtálló klasszikus, amelynek ereje ma is ugyanolyan élő, mint első olvasásakor. Ahogy utólag visszagondolok rá, egyre szépülnek róla az emlékeim, és őszintén értékes olvasmánynak gondolom. A történet sodró lendülete különleges hangulatot teremt, Gárdonyi részletgazdag leírásai segítenek belehelyezkedni a kor világába. A regény hősei ma is példát mutatnak bátorságból, és magyar irodalom egyik legszebb szerelmi szála is itt bontakozik ki (bevallom, emiatt volt csak motivációm olvasni fiatal koromban, haha). A cselekmény izgalma mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét, és gyermek, valamint felnőtt korban is más-más mélységei tárulnak fel. A történelmi háttér hitelessége erősíti a regény súlyát, és mai fejjel már még inkább értékelem a nyelvi gazdagságát. Az új borító egyszerűen gyönyörű, méltó ehhez a nagy műhöz. Színei és elegáns kialakítása külön bájt ad a könyvnek, öröm kézbe venni és polcra tenni. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy időtálló, élményt adó magyar klasszikust olvasni, ami ráadásul ilyen gyönyörű. :)

A Pumpkin spice kávézó után egy kicsit félve vágtam bele, mert nálam az nem aratott osztatlan sikert. Nem volt rossz de többet vártam. A Cinnamon Bun könyvesboltban viszont pont meg volt számomra az a kis fűszer ami miatt nagyon tetszett. A kis összekacsintások, titkolózás, rejtély, ami megfűszerezte a mindennapokat Dream Harbourben vagyis Hazel és Noah életét. Szórakoztatóak voltak a főszereplők. A hangulatban nem csalódtam. Igaz még nyáron játszódik, de igazán jó volt bekuckózni ezzel a könyvvel.

Hú, ez nekem nagyon nem működött.
Egyszerűen képtelen voltam megfejteni, mit is akar ez a kötet.
- Szórakoztatni nem igazán tudott: az első 80-100 oldal, rövidsége ellenére, szerintem borzasztóan lassan haladt. Még mindig csak ott tartottunk, hogy a főszereplővel történik egy-két furcsaság, de hát rendben, biztos alvásparalízise van.
- Szépprózát sem igazán kaptam - és itt jön az egész legnagyobb szemforgatásra késztető pontja. Cornwall meghitt tájait leírva például ilyen szavak jelentek meg: „gaslightingolni”, „Ragamuffin”. :’) Ennél a résznél őszintén teljesen elengedtem a könyvet, mert nem tudtam komolyan venni.
Nagyon nehezen tudtam befogadni, pedig amúgy rendkívül gyorsan olvasható, és amikor néhány horrorisztikus jelenet felbukkant, akkor volt bennem annyi kíváncsiság, hogy továbbvigyen - valószínűleg ennek, illetve a rövid terjedelmének és egyszerű nyelvezetének köszönhetem, hogy végül befejeztem. Ajánlani viszont sajnos egyáltalán nem tudom.
A besorolással is bajban voltam: volt benne thriller-hangulat, romantika, gótikus elemek és még egy sereg más dolog, de úgy érzem, mindezek mögül teljesen hiányzott a valóban kiforrott írói stílus.

Sokan kérdezik az ismerőseim közül, hogyan tudok ennyit olvasni. Ilyenkor mindig elmosolyodom, mert számomra az olvasás nem feladat vagy kihívás, hanem kikapcsolódás, menedék és kaland egyszerre. Mindig azt mondom: csak meg kell találni azokat a könyveket, amelyek már az első oldalaktól kezdve elvarázsolnak, beszippantanak egy másik világba, és nem hagyják, hogy kiszakadj belőle. Azokat a történeteket, amelyeknél úgy érzed, hogy miközben mohón lapozol, hogy megtudd, mi történik a következő fejezetben, közben mégsem akarod, hogy véget érjen.
Imani Erriu Égi testek című könyve pontosan ilyen élmény volt számomra. Sőt, talán még annál is több. Már az első oldalakon éreztem, hogy ez a könyv különleges lesz, és az élmény végig kitartott. Olvasás közben soha nem volt kiszámítható, minden egyes fejezet tartogatott valami meglepetést, valami új színt vagy csavart, ami miatt nehéz volt letenni. Rég találkoztam olyan fantasyvel, amely ennyire egyensúlyban tartotta az izgalmat, a meghitt pillanatokat, a humoros ragyogásokat és a karakterek mélységét.
A világépítés külön dicséretet érdemel. Részletgazdag, atmoszférikus és annyira élő, hogy olvasás közben szinte magam előtt láttam a helyszíneket, éreztem a világ saját lüktetését. Nem volt túlírt, de pont annyit adott, amennyitől azt éreztem: igen, ez egy gondosan és szeretettel felépített univerzum.
A karakterek egyszerűen imádnivalók. Nemcsak a főszereplők, akiknek a történetét természetes kíváncsisággal követtem végig, hanem a mellékszereplők is, mindegyiküknek saját hangja, saját szerepe és saját kis története volt. Olyan szereplők, akikről még napokkal később is eszembe jut egy-egy jelenet, mondat vagy gesztus. Nagyon ritka, hogy egy könyvben ennyire minden szereplőre odafigyeljen az író.
A párbeszédek gördülékenyek, szórakoztatók, sokszor kedvesen csipkelődők, máskor komolyak, és nagyon jól árnyalják a karakterek közötti kapcsolatokat. A történet pedig tele van fordulatokkal, izgalommal, de közben van benne lélek és érzés is. Egyszerre olvastam feszült kíváncsisággal és őszinte lelkesedéssel. Ritka az olyan könyv, amelyben megvan az a plusz, ami miatt az olvasó a hétköznapok rohanása közben is visszavágyik a lapjai közé.
Idén már rengeteg könyvet elolvastam, és bevallom, több olyan is akadt, amelyekre azt mondtam: „na ez biztosan benne lesz az év legjobbjai között”. De az Égi testek egyértelműen felülírt mindent. Biztos vagyok benne, hogy számomra ez lesz az év könyve.
És ha a sorozat következő részei is ezt a színvonalat hozzák, vagy akár csak megközelítik, akkor Imani Erriu neve nálam felkerül a figyelendő szerzők listájának élére. Egy olyan írónő, akinek a világaihoz bármikor visszatérek majd, mert tudom, hogy újra elvarázsolnak.

Nagyon szép a borítója és az éldekorálás. Amikor ránézek rögtön őszi hangulatba kerülök. Már egy jó ideje a polcomon várt arra, hogy olvassam, igazából most sem sikerült elolvasni, csak egyes részeket, a nagy részét inkább hallgattam. Tetszett a történet. Mindent hozott, amit a kisvárosi romantikus könyvektől várhat az olvasó. 😊 Bekuckózós estékre remek társ. Spicy jeleneteket tartalmaz, de aki amiatt olvasná, azt el kell keserítsek, hogy ez nem az a könyv, amiben minden második fejezetben akcióznak.

Ez az első könyv amit hangoskönyvként hallgattam meg. Nagyon tetszett, hogy munka közben haladhattam az aktuális olvasmányommal. Maga a könyv is tetszett. Könnyed hangulatú, kisvárosi romantika, ami jellemzi. Néhol a felolvasás nekem elvitte a férfi oldalt, nagyon oda kellett figyelnem, hogy akkor most ki mit mond egy egy párbeszédben. Összességében tetszett, már bele is kezdtem a következő részbe.

Be kell vallanom, teljes mértékben a borító és az élfestés vitt bűnbe… első pillantásra elvarázsolt, és az sem volt utolsó szempont, hogy cozy fantasy, egy műfaj, amiről addig alig volt fogalmam, ráadásul egy spanyol szerző tollából. Így hát nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a történetbe, amely két árva alakváltóról szól, akik gondolnak egy merészet, és végre megvalósítják gyerekkoruk óta dédelgetett álmukat. A könyv pontosan ezt nyújtja… sem többet, sem kevesebbet. Van benne barátság, önzetlenség, bájosan cuki hangulat, néhány recept, egy csipetnyi varázslat, felbukkan pár fantasy lény, és persze akad egy kisebb bonyodalom is.
Úgy érzem, a könyv tökéletes választás lehet az ifjúság számára, főként azoknak, akik most kezdik felfedezni a fantasy világát. Egyszerű, könnyed és abszolút nyomon követhető, nincs túlbonyolítva, és nem pörög annyira, hogy elveszítse az olvasót. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, talán az „arányosság” lenne a legtalálóbb, mindenből van benne egy kevés, olyan mértékkel kimérve, hogy kellemes egésszé álljon össze.
Mindezek ellenére a kettőnk közötti kémia nem működött tökéletesen. Szerettem olvasni, viszonylag gyorsan is haladtam vele, mégis hiányzott belőle az a bizonyos plusz izgalom, ami igazán berántott volna. Ez az egyetlen dolog, amit igazán fel tudok róni a kötetnek. Viszont a hangulata teljes egészében átragadt rám: annyira megjött tőle a kedvem a sütögetéshez, hogy gyorsan el is készítettem néhány friss vaníliás kiflit. 😆
Nem mondanám életem legemlékezetesebb olvasmányának, de kellemes, meleg és meghitt perceket adott az őszi, borongós estéken. Néha éppen ennyire van szükség.
Legjobb tanács olvasás előtt, hogy ne várjunk tőle világmegváltó dolgokat, csak sodródjunk a sorokkal ami megmelengetheti az embert…

Nagyon jól esett ez a kis olvasmány. Köztudott rólam, hogy kedvelem az ifjúsági könyveket, bár a történelemi ihletésű kötetekhez ritkábban nyúlok ezen zsáneren belül. Lehet azonban, hogy Patricia Finney ezen változtatni fog, mert már most érdekel a sorozat többi része is! Történetünk 1569 tavaszán játszódik, és Lady Grace-t, I. Erzsébet királynő legfiatalabb udvarhölgyét követhetjük nyomon, aki meglepően jó érzékkel oldja meg a rejtélyeket. Erre pedig hamar szükség is lesz, mert a palotában gyilkosság történik. És azt kell, hogy mondjam volt benne csavar! Bár szerintem részben sejthető volt, ki állhat a történtek mögött, az írónő így is tudott meglepetéseket okozni. Lady Grace mellett Ellie és Masou is fontos szerepet kapnak, és nagyon szerethető, aranyos kis csapatot alkotnak együtt. Nagyon bízom benne, hogy a folytatásokban is viszontláthatjuk majd őket. A könyv végén ráadásul érdekes kiegészítések és információk várnak Erzsébet királynőről és magáról a történetről is. Ez nálam hatalmas pluszpont, mert nagyon érdekes volt olvasni, hogyan illesztette be az írónő a szereplőit az akkori valós történelmi környezetbe. Szívből ajánlom a 12–14 éves korosztálynak! Könnyed, izgalmas, gyorsan olvasható és helyenként kifejezetten humoros olvasmány!

A sztori középpontjában Cat King áll, aki a tévéműsorok vagány, kreatív felújítókirálynője. Amikor Merry, ez a tündéri kisváros egy hurrikán miatt romokban hever, Cat azonnal odarohan segíteni. A város legfontosabb eseménye, a nagy karácsonyi fesztivál ugyanis veszélybe kerül és ha elmarad, az egész közösség nehéz helyzetbe kerül.
Csakhogy Noah, a helyi városmenedzser egyáltalán nem kér Catből. Elvált, túlterhelt és meggyőződése, hogy a tévésztár csak felfordulást hoz.
Így indul kettőjük klasszikus „ellenségekből szerelmesek” története. Néha ugyanis nem csak egy közösséget tudsz újjáépíteni, hanem egy új kapcsolatot is, ha összefogtok egy közös célért.
Ahogy Cat és Noah együtt próbálják helyrehozni a várost és közben túlélni egymást, lassan nemcsak a házak, hanem az ő kapcsolatuk is elkezd felépülni. A civakodásból flört lesz, a flörtből pedig meleg romantika.
Ha szereted a ünnepi hangulatot, a humoros párbeszédeket, egy kis drámát, sok-sok bájt és egy olyan párost, akinek egyszerűen drukkolni kell, akkor ez a könyv neked való lesz!

Amikor Gwendy Peterson tizenkét éves volt, egy titokzatos idegen, Richard Farris rábízott egy különös kis dobozt. A doboz egyszerre volt csábító és veszélyes: édességeket és érméket adott, ugyanakkor a rajta lévő hét színes gomb megnyomása súlyos következményekkel, akár halállal járhatott. Évek múlva a doboz újra felbukkant Gwendy életében. Ekkor már sikeres írónő és feltörekvő politikus volt, de ismét szembe kellett néznie a kísértéssel: azzal a vonzó, de egyben fenyegetően sötét erővel, amely akár világméretű katasztrófát is előidézhet.
A trilógia harmadik, befejező részében Gwendy már az Alzheimer-kór korai jeleivel küzd, miközben egy titkos, rendkívül nehéz küldetés vár rá: meg kell mentenie a világot.
A könyvben váltakozik Gwendy űrutazása és a múltból érkező visszaemlékezések sora, melyekből lassan összeáll, hogyan került a nő az űrhajóra és milyen tragikus események vezettek idáig. A történet egyszerűbb, mint ami Kingtől megszokott, de tele van utalásokkal más műveire, főként az Az és A Setét Torony világára. Előbbit olvastam és láttam is filmen, utóbbit sajnos nem, de már régóta tervben van, úgyhogy szeretnék majd sort keríteni rá.
A könyv első felében főleg Gwendy áll a középpontban: próbál emlékezni arra, mit csinálnak a gombok, hogy kinek mit ígért és hogyan tartsa kordában a romló memóriáját. A vége felé felgyorsulnak az események, egyre fogy az idő és Gwendy állapota is romlik.
Összességében a regénynek vannak kissé mesterkélt részei, de a lezárás jóra sikerült. Ha az egész trilógiára gondolok, úgy is elégedett vagyok.

A történet elég ígéretesen indult: egy gyilkos csomagokat küld Edie-nek, amelyekben kirakós darabok lapulnak. Edie rejtvényfejtő zseni, és a gyilkosnak nagyon konkrét kérése volt: oldja meg a feladványt, különben éjfélkor, Szenteste napján újra lecsap. Vajon Edie képes megoldani a puzzle-t és megmenteni a lehetséges áldozatokat?
A könyv első fele nehézkesen indult be számomra. Túl sok személyes szál volt Seanról, a rendőr/unokatestvérről, Liamről és a közelgő Juniper-örökbefogadásról.
Rengeteg ismétlődő emlék volt Edie múltbeli szerelmi életéről. Ezek elvitték a hangsúlyt az igazán fontos dologról, mégpedig a nyomozásról. Erről kevés infót kapunk.
De legalább a könyv közepétől Edie ténylegesen elkezd nyomozni, még ha mi sok mindent nem is tudunk meg.
A tettes még így is kitalálható könnyen, bár a teljes megoldás meglepett.
Egy picit többet vártam tőle, de összeségében mégis egy könnyed, olvasmányos krimi volt. Fogok még olvasni az írónőtől.