Julie Johnson: The Wind Weaver – A szélfonó
.
Julie Johnson sorozat indító romantasy könyve, ami egy igen erősen indít egy olyan világban, ahol javában tart a „gyomlálás”, vagyis a tünde vérűek kiírtása. A történet világát éppen az a kettősség jellemzi, mint a mai világ társadalmát. Ami valahol elítélendő és gyűlölt, máshol szeretett és ünnepelt.
.
Így van ez a főhősünkkel is Rhya esetében is, aki éppen a kivégzésére vár a nyitójelenetben. Félvérként, akinek érintettsége van a mágiában, a társadalom nem kedvesebbik részére született.
.
A karakter fejlődése tipikus. Első lépcső a túlélés, majd megjelenik a „ki vagyok én?” és „Miért?” Szerettem, hogy kap hangsúlyt a belső fejlődés és világ is.
.
Ami nekem hiányzott és kevésnek éreztem Penn a férfi főhősünk megismerését, bár hozzá teszem a titokzatosság, az egyik legfőbb vonása jellemének és mivel egy sorozat nyitó kötetéről beszélünk, így ezt sem pozitívum sem negatívum halmazba nem szeretném sorolni.
.
A történetben megvannak a tipikus romantasy trope-ok. Üldözött mágikus kiválasztott, morálisan, szürke veszélyes férfi főszereplő, slow burn románc (tényleg slow burn) és eleve elrendeltség.
Társadalmi és természetfeletti rendszer egymás mellett fut a történetben. Üldözöttség, kirekesztettség, politika vagy éppen a világot folyamatosan pusztító métely, szó szerint rothadás.
.
A maga közel 590 oldalában az elején megvan a drámai indulás, amit a lassú építkezés követ és a vége egy epikus zárást rejt. A még hűvös és sötét délutános estéin én imádtam olvasni. Jó volt ebbe a mágikus világba cseppenni és a mellékszereplőket egyenesen imádtam. Már-már jobban mint a főszereplőket. Egy szépen felépített, de nem túl bonyolult világ és összességében elérte nálam azt, hogy a befejezés után azonnal aktív kutatásba kezdtem a folytatást illetően.
.
Egy egyszerűbb, könnyen olvasható romatasy, amire inkább a lassabb építkezés jellemző, de könnyedén bele lehet szeretni ebbe a világba.

Ha valami igazán magával ragadó, érzelmes és titokzatos olvasmányra vágysz, ez a könyv neked szól.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a történelmi alapokra épülő fikciókat, és élvezik, ha a történet egy rejtélyes ház körül bomlik ki. Olyan olvasóknak is tökéletes, akik vonzódnak a női sorsokat bemutató regényekhez, ahol több nő élete és útja szépen lassan egymásba fonódik.
Plusz pont, ha odavagy a drámai fordulatokért, és értékeled, amikor a sztoriban van egy finom krimiszál épp csak annyi, hogy fokozza az izgalmakat, de mégis megtartsa a történet érzelmes, mélyen emberi magját.
Ez a könyv egy lélekig ható utazás, amely rádébreszt arra, hogy a szeretet mindennél erősebb, és hogy a női lét ereje mennyire formálja, mozgatja és alakítja a világot.

2015: Jo Hamilton felügyelőnő nyugdíjba készül, de egy ismeretlen lány maradványainak felfedezése nem engedi neki, hogy utolsó napjait békében és nyugalomban töltse a munkahelyén. Ez az új ügy megragadja, és visszarángatja a karrierje elejére, amikor egy családon belüli bántalmazáshoz hívták, és egy testvérpárt kellett bevigyen a Morgate gyermekotthonba.
1975: Gemma Smith a Morgate házban él, és minden vágya elhagyni a helyet. A lány sokszor kiszökik élelmet lopni a kisebbeknek, amíg egyszer éppen Joe viszi vissza a gyermekotthonba. A rendőr próbál segítséget nyújtani, de a lány nem bízik benne, tudja, hogy ők, a gyermekotthonban élők senkit nem érdekelnek igazán.
Gemma megismerkedik egy férfival, és végre azt gondolja, hogy valaki igazán szereti.
1985: Holly More egy kamaszlány, aki szeretetre vágyik, és akit a gyermekotthonban elválasztottak szerető testvérétől. Holly találkozik egy férfival, aki mellett a számára addig ismeretlen biztonságra lel.
A cselekmény több szemszögből és több idősíkon bontakozik ki, a szereplők élete összefonódik, a múlt és a jelen pedig szép lassan összeér.
Ez a könyv tele van fájdalommal, érzelemmel, és kimondatlan bánattal. Tenni akarással és tehetetlenséggel, gyermekkori traumákkal és elhagyatottság érzéssel, valamint igazságtalansággal. Bemutatja a gyermekotthonban élők undorító kizsákmányolását, a nemtörődömséget, ami nem is lehetne aktuálisabb most. A hatalommal való visszaélést, amikor házas kisgyermekes családapák a pozíciójuk miatt azt gondolják bármit megtehetnek a fiatalkorú lányokkal, azokkal a lányokkal, akikkel nincs aki törődjön.
Nagyon szövevényes a történetben megjelenő kapcsolatrendszer, azonban a szerző elképesztően élvezhetően köti össze és bontogatja a szálakat. Talán ez is a legerősebb része a könyvnek, hogy hogyan hatnak egymásra a karakterek generációkon keresztül. Minden a Morgate házhoz vezet vissza, a rideg épülethez, melynek falait gyermekek könnyei és szenvedése itatja át.
Lélektani thriller, ami egyszerre érzelmes és nyomasztó, a fokozatosan kibontakozó rejtélyek hangulata jellemzi. Bár számomra az elejétől kezdve egyértelmű, hogy ki a gyilkos, az ő kiléte mellett az is nagyon érdekelt, hogy mi és hogyan történt a lányokkal.
Az évem eddigi egyértelmű kedvence ez a könyv minden szempontból.

Tavaly már angolul olvastam, most egyszerre hallgattam és olvastam magyarul, így teljesen más élményt nyújtott.
A könyv első két harmadát gyorsan végigolvastam, borzasztóan élveztem. A cselekmény csak úgy pörgött, miközben az ismeretlen világot szépen lassan megismerhettük a szereplőkkel egyetemben. Sarló parancsnok (Penn) személyisége vitte a történetet a hátán. Ahogy lánnyal bánik, amikor veszekednek , nagyszerűek együtt.
Aztán megérkeztek a Dyved királyságba és úgy éreztem, hogy a történet valahogy elvesztette a lendületét. Ahogy a dolgok lelassultak, az érdeklődésem is alábbhagyott. Túl sok volt a félreértés lett főszereplők között, és az olyan eseményekre fektettek hangsúlyt, amiknek látszólag semmi értelme nem volt.
Rhay nèhaidegesített, sokszor nem is értettem a motivációit sem, de az biztos, hogy roppant erős, kitartó és segítőkész lány.
Penn lett az új book boyfriend-me. Lojális az országa, a csapata és a barátai iránt és hatalmas teher van a vállán. Mellesleg, ő (is) volt az, aki segített a lánynak a képességivel…azok a jelenetek… 😮‍💨😮‍💨😮‍💨
A kémia nagyon jó kettejük között az első perctől kezdve.
Soren, a Víz örököse is érdekesnek tűnt, attól függetlenül, hogy keveset szerepelt, meglátjuk mit hoz a jövő vele kapcsolatban.
Van egy sejtésem, hogy szerelmi háromszög van kialakulóban a három örökös között, aminek én nem örülök…
Összességében sok ismerős elem volt benne ( Gyűrűk ura párhuzamot véltem felfedezni ),az írás stílusa és a dinamikája nagyrészt jó volt, a lassan kialakuló kémia kellően lassú volt (az én ízlésemnek viszont nagyon lassú) és mindkét főszereplőt szimpatikus volt, a függővég pedig brutális volt.
Megjelenő trope-ok:
Slow burn romantika
Forced proximity
Titkos személyazonosság
Enemies to lovers
Found family
Ősi jóslat
Elemi mágia
E/1 nézőpont

Szelle Ákos regényébe előzetes elvárások nélkül vágtam bele, még a fülszöveget sem olvastam el, hiszen ajándékba kaptam. Annyit azért tudtam, hogy thriller, némi horrorisztikus motívummal. Ezek alapján nagy érdeklődéssel kezdtem bele az olvasásba.
Szeretek könyveket ajándékba kapni, mert ki tudnak mozdítani a komfortzónámból és nincs ez máshogy az olvasás tekintetében sem. Ez a regény szó szerint kitépett a megszokott elvárásaim közül, hiszen a thriller egy olyan szintjét mutatta meg, ami eddig távol állt Tőlem (továbbra sem részesítem előnyben), pedig kifejezetten szeretem a zsánert és sokat is olvasok benne.
Azt szeretem, amikor aprólékosan építi fel az író a regényt, így teremti meg a feszültséget, ami teljesült is, azonban a másik kritérium, hogy hagyja kalandozni a gondolataimat, hogy én jöjjek rá a megoldásra, az sajnos nem működött, mert viszonylag hamar kitaláltam, hogy merre tart a történet.
A hangsúly ebben az esetben a nyers, erőszakos és sokszor morbid képi elemekre került, ami nekem néhol túlzottan nyomasztó és egyúttal egyhangú is volt. Azt gondolom, hogy sok olvasónál viszont ez működhet, így erre kell felkészülni.
A karakterek közül senkit nem tudtam megkedvelni, mindegyik sodródott a történettel és akkor sem igazán tudtak előtérbe kerülni, amikor az események megkívánták volna. Értem, hogy az író mit szeretett volna megmutatni, milyen pszichológiai vonalat követett, de nekem túl sok volt, nem jött át a lényeg, nem volt olyan érzésem, hogy kiráz a hideg, esetleg emiatt hatni tudtak volna rám a karakterek.
A regény utolsó negyedét viszont pozitívumként tudom említeni, sokkal inkább kedvemre való volt, tetszett, hogy a szereplők kezdenek önmagukra találni, megcsillan az értelem és a mindent mozgató szálak is a helyükre kerültek, de számomra túl lassan, ez elvont az olvasási élményből.
Biztos vagyok benne, hogy Ákos könyve megosztó lesz, akik szeretik a vizuális elemekkel operáló thrillereket, ők ezt is szeretni fogják, akik viszont szeretik a rétegeket sorban lebontogatni, számukra talán kevésbé lesz izgalmas olvasmány. Annyi biztos, hogy nem lehet elmenni szó nélkül a történet mellett, látok potenciált a szerző stílusában, így később még adok esélyt a megismerésre.

Az Arran játékszere egy könnyedebb dark romance kötet, melyet beleng a bűnös sötétség. Ott lappang a háttérben a vad, buja szenvedély, az ádáz veszély, az erotika sötétebb oldala. Ha még most ismerkedsz a műfajjal, akkor szerintem a sok trigger warning ne rettentsen el, szerintem ez nem a kemény, erőszaktól csöpögő dark könyvek közé tartozik.
Arran a gyermekkorában történtektől érzelmileg és kötődés szempontjából sérült. Nem tudja kifejezni, nem tudja értelmezni az érzéseit, nem mer kötődni – ez a vele történtek fényében érthető. Azonban emelett ott lakozik benne a birtokló, az irányító ősember, aki szereti, ha minden úgy történik, ahogy ő akarja, főleg sz*xuális értelemben 😜🤭
Gén néha egy naiv kislány, felelőtlen döntésekkel, de próbálkozik magabiztosnak tűnni. Arran jelenléte, társasága és a közös életük hatással van rá, kitárulkozik, megtalálja önmagát.
Kettőjük kapcsolata csak úgy perzselte a lapokat, a kémia magas fokon égett köztük. Imádtam a kapcsolatuk dinamikáját, mert még akkor is, ha bizalmatlanok voltak, ha ellentétek voltak, törődtek a másikkal, érdekelte őket a másik.
Bandák, gyilkosságok, gyász. Egy erotikus párkereső, ahol húsz férfi azért küzd, hogy levásszon, leigázzon. Egy kötelék, mely az erotikus vadászatból alakul ki, mély érzelmi kötődés, vágy. Bosszúvágy, ármány. Múltból eredő titkok és rejtélyek. Spicy jelenetek, romantikus érzelmek.
Mindent megtalálsz ebben a könyvben, ami egy lebilincselő történetté alakítja. Dark romance egy kis krimivel, romantikával.
Nekem nagyon tetszett ez a kötet, szerintem megy a kedvenceim közé. És a háttérben futó szál: több kérdéssel csuktam be a könyvet, mint vártam. Vannak tippjeim a gyilkos kilétére, de egyelőre még nem vagyok biztos, ki felé kellene hajlanom inkább ☺️☺️

Odessa - az anyja halála és testvérei születése után - mindig tudta, hogy Ő csak másodrangú hercegnő lesz. Nem ő lesz a kém, nem neki kell képviselnie képviselnie az orszégot, és legfőképp nem lesz királynő. Mikor azonban Turah képviselői megjelennekaz apja - a király - előtt és Őt követelik, mint fizetséget, a világa a feje tetejére áll. El kell hagynisa az addig ismert otthonát, kémkednie kell - amire nincs kiképezve - és mindennek tetejébe át kell vészelnie a Vonulást, ami meg fogja tizedelni az emberiséget. És hogyha ez még nem lenne elég, elég sok időt kell együtt töltenie az Oltalmazóval aki állandüan az őrületbe kergeti. Szuper világépítés, szuper hangulat. Bár a hangulat érzékeltetli, hogy nem egy sima cozy fantasyval állunk szemben, hanem itt kőkemény háborús helyzet van, tele titkokkal, csavarokkal, és elfeledett igazsággal. Természetesen én nem tudtam letenni a könyvet, annyira izgalmas volt, hiába tudtam már az elején, hogy mi lesz a CSAVAR, annyira olvastatta magát, hogy ez nem vont el az élményből semmit. Az Oltalmazó természetesen pont olyan akinek elképzeli az ember, magas helyes és erős. Odessa karaktere is pont el lett találva, szépen egyensúlyoz a megmentésre váró hercegnő és a badass - vagyis mindent el tudok érni egyes egyedül - között. Ha fantasy rajongó vagy és szereted a slow burnt, bátran ajánlom.

A 2025-ös évem egyik legnagyobb meglepetése lett ez a sorozat. Minden részét szerettem, de ennél éreztem igazán, hogy megérkeztünk a lényeghez és én az ilyen könyvekért teljesen odáig vagyok. Amiket egyszuszra lehet olvasni, mert egyszerűen nem tudom letenni.
Tudom, kicsit unfair előnyt élveznek az év vége felé olvasott könyvek a házi ,,év könyve" versenyemben, de ebben tényleg minden megvolt, amit szeretek. Hangosan nevettem, helyenként darabokra törte a szívem, izgultam karakterekért, voltak szereplők, akiket megszerettem, másokat kifejezetten megutáltam és összességében egyszerűen szórakoztatott.
Ja és igen… valahogy mindig sikerül spoilerezni magamnak a hosszabb sorozatoknál. Néha szándékosan, néha teljesen véletlenül, aztán csak várom-várom, mikor jutok el végre ahhoz a részhez, hogy „na jó, megint ott tartok, ahol kell”. Nem volt ez másképp a csajszik rendjével sem. Szóval ha azon izgultok, mikor derül ki, milyen ereje van a Vega ikreknek… MOST.