Azt kell mondanom, ez az írópáros már-már abszolút garancia arra, hogy egy felejthetetlen, lélegzetelállító történetet dobjon a lábunk elé. És ez most sem történt másképp, megint hozták a kötelezőt!
Eléggé sok maffia és maffia sötét románc (dark romance) könyvet sikerült már elolvasnom az idők során, így nehéz újat mutatni, de végre megíródott az a sztori, amiben a főszereplőnk szavaival élve tényleg egy igazi, kíméletlen fekete szív dobog.
Rocco és Sloan története első ránézésre lehetne akár egy modernkori Rómeó és Júlia feldolgozás is, hiszen két egymással ádáz harcban álló, ellenséges maffiacsalád örököseiről van szó. Viszont attól a klasszikus drámától azért mi most sokkal, de sokkal komolyabb vizeken evezünk. Sokkal mocskosabb, sötétebb és keményebb vizeken, ahol nincsenek szabályok.
Nagyon tetszett a könyv elképesztő dinamikája, ami az egészet az első oldaltól az utolsóig teljesen letehetetlenné tette. Rettentően izgalmas volt számomra Rocco karaktere, és az, ahogyan ezt az izzig-vérig enemies to lovers szálat felépítették az írók.
Annyira feszített, szinte pattanásig hergelt volt a hangulat, miközben azon izgultam, mikor esünk végre át a túloldalra az érzelmek terén. Meg kell mondjam, amikor ez a gát végre átszakadt, ott kő kövön nem maradt, konkrétan felégtünk mind a könyvvel együtt! Rocco az a tipikus férfi karakter, akibe azonnal, menthetetlenül belezúgsz: mert amit tesz, ahogy teszi, és amilyen szövegeket levág… hát komolyan, no words, egyszerűen kész vagyok tőle.
Sloan közben egy igazi, imádnivaló vadállat csaj. Nagyon szerettem benne, hogy nem egy megmentésre szoruló királylány, hanem foggal-körömmel, az utolsó leheletéig küzd a saját szabadságáért. Tépi, rúgja, harapja az ellenségét, ahol éri, és persze Rocco mindezt a vadulást csak egy kis extra előjátéknak fogja fel, ami zseniális plusz feszültséget adott a jeleneteiknek. Külön hálás vagyok azért, hogy a sztori tökéletesen elkerülte az olcsó kliséket: nem mentünk át semmiféle Stockholm-szindrómába, se egy toxikus fogvatartott-fogvatartó kényszerkapcsolatba. Ez a mindent elsöprő szerelem kettejük között sokkal mélyebbről – és mint kiderült, sokkal régebbről – indult, mint azt bárki hitte volna.
Na és a plot! Jesus, hát azt a fordulatot nem láttam jönni, édesisten! Akkorát esett a tantusz a fejemben, hogy szerintem mindenki hallotta a környéken. Nem egy, és nem is kettő hatalmas csavart vittek bele az utolsó 25%-ba az írók, folyamatosan pörgették az eseményeket. Konkrétan még az utolsó 15 oldalon is tűkön ülve olvastam, mert fogalmam sem volt, hogy végül happy enddel zárunk, egy gyilkos függővéget kapunk, vagy csak simán zokogni fogunk a sarokban. Persze a katarzis így sem maradt el: a könnyeimmel küszködtem Sloan sorsán, azon a bizonyos levélen, és ezen a hatalmas, mindent túlélő szerelmen.
Ez a könyv – ahogy az tőlem és a véleményeimtől már teljesen megszokható – egyszerűen ZSENIÁLIS volt! Az év egyik legjobb olvasmánya, az biztos.

Tegnap kezdtem el ezt a könyvet és szerintem zseniális!
Nagyon vártam, hogy mit alkotnak az írónők a Zodiákus Akadémia világán kívül, hiszen nagyon fitalaon kezdték el azt a sorozatot, rengeteget fejlődtek a történeteik azóta. Egyáltalán nem csalódtam.
Kérlek gondolj most arra, hogy mi kell szerinted egy igazán jó maffia románcba. Hidd el, ebben a regényben meg fogod találni! Egyszerűen letehetetlen!

Szóval az volt a helyzet, hogy egyik pillanatban még zacskós levesen és tonhalas tésztán éltem a koliban, a következőben pedig valaki megnyomta a fast forward gombot és hirtelen felnőtt lettem. Most már saját albérletben tengetem a saját kis felnőtt életemet, ahol minden nap ugyanazzal a világmegváltó kérdéssel nézek szembe: Mit fogok ma enni?
És ilyenkor mindig eszembe jut, amikor anya régen megkérdezte, hogy mit főzzön, mert most már tudom, hogy mekkora munka ez a folyamat… Először ki kell találni, mit ennél. Aztán megvenni a hozzávalókat. Lehetőleg ne egy vagyont költs rá. Ne legyen 4 órás a projekt. Ne legyen benne sok kalória. Nem árt az sem, ha egészséges. Majd meg kell főzni. Aztán ott van még a mosogatás és kezdődik minden elölről. Komolyan mondom, ha életben lehetne maradni fotoszintézissel, én lennék az első jelentkező.
Szerencsére a kollégiumi éveim legjobb befektetése, az air fryerem még mindig hűségesen szolgál és bár általa továbbra is a fagyasztott rántott sajtok Michelin-csillagos séfje vagyok, nem ártana új dolgokat is főzni, kicsit változatosabban étkezni. Éppen ezért most új eszközzel bővült a ,,lusta vagyok főzni, de valamit azért enni kellene’’ túlélő felszerelésem, méghozzá ezzel a szuper szakácskönyvvel, amiben 80 egyszerű, gyors és tényleg finom recept van, ráadásul mind 600 kalória alatt.
Ha te is fiatal felnőttként próbálod kitalálni, hogy mit egyél minden egyes nap vagy éppen olyan anyuka vagy, akinek a gyereke következetesen azt válaszolja, hogy ,,nekem mindegy’’, akkor szerintem ezt a könyvet imádni fogod!

Az aktuális kedvenc mesekönyvünk. Egyszerre köti le a 2 évesemet és az 5 és fél évesemet is. Interaktív, fejlesztő, nagyon igényes kiadás.
Egyszerre funkcionál hangoskönyvként. Ha a dallam ikonra nyomunk a lap tetején, akkor a képek melletti szürke kis buborékokra nyomva meghallgathatjuk a hangokat, amit kiad az adott állat, gép vagy természeti jelenség.
Ha a játék feliratot választjuk, akkor böngészőként használható. Bemondja, hogy melyik képet kell megkeresni és ha a eltaláljuk tapssal jutalmaz meg minket.
A lapok aljám pedig pár hasznos információt is megoszt velünk egy-két jelenséggel kapcsolatban.
És ami a legjobb, hogy nálunk egyedül is leköti a gyerekeket a nyomkodás legalább fél óráig. 🙈 A gombok egyébként könnyen benyomhatók, a 2 éves is egyedül tudja használni.
Mi biztosan beszerezzük majd a többi részét is! ☺️

A Meseszép rémálom volt az első találkozásom Caroline Peckham és Susanne Valenti dark romance vonalával. A szerzőpárost a Zodiákus Akadémia miatt ismertem meg, ezért kíváncsi voltam, hogy a fantasy után hogyan boldogulnak egy teljesen más műfajban. Bár számomra ez a regény egy árnyalattal gyengébb volt, mint a Zodiákus Akadémia első kötete, mégis egy ígéretes sorozatnyitónak tartom.
Már a könyv megjelenése lenyűgöző. A gyönyörű élfestés, a harmonikus színvilág és a részletgazdag belső grafikák igazán különlegessé teszik ezt a kiadást.
A történet egy modern Rómeó és Júlia-feldolgozás a maffia világába helyezve. Sloan és Rocco két ellenséges család gyermekei, akiknek a kapcsolatát már a kezdetektől a veszély és a tiltás határozza meg. A cselekmény lassan építkezik, sok időt fordít a szereplők megismerésére, majd a végén hirtelen felgyorsul. Ez a tempóváltás számomra kissé szokatlan volt, de a befejezés így is tartogatott egy igazán váratlan fordulatot.
Sloan karakterét nagyon megszerettem, mert hitelesen fejlődik a történet során. Rocco már kevésbé tudott közel kerülni hozzám, néhol túl gyerekesnek éreztem a viselkedését, bár a kettőjük közötti kémia végig remekül működött. A humor sem minden alkalommal talált célba, viszont Frankie és Enzo jelenetei kifejezetten szórakoztatóak voltak.
Összességében jól szórakoztam olvasás közben, és a regény végén kapott csavar miatt mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot. Kíváncsi vagyok, hogy a következő részben mélyebben is megismerhetjük-e a maffiacsaládok világát.

Ha szereted a sötét hangulatú, feszültséggel teli romantikus regényeket, Jolie Vines Riordan bosszúja garantáltan magával ragad. A Body Count trilógia zárókötetében a veszély, a szenvedély és a bosszúvágy még erőteljesebben fonódik össze, miközben a szereplőknek nemcsak a múlt árnyaival, hanem egy könyörtelen gyilkossal is szembe kell nézniük.
Sajnos számomra ez lett a leggyengébb kötet a 3 közül, talán kifulladt picit a végére a történet.
A 2 főszereplő jó párost alkotott, de tegye fel a kezét, akinek a könyv végére picit elege lett Cassie-ből? 😀😅 Hogy is mondjam..egy picit sok(k) volt 🙈Igazi őrült az a nő..Riordan karaktere szinte eltűnt mellette.
Rio lapról lapra egyre jobban megszeretette magát, nagyon szeretne valahová tartozni de picit fura volt, hogy Cassie kapta a sötétebb karaktert és nem ő. Összességeben, izgalmas feszültséggel teli, szép éke marad a polcomnak.❤️
Tőlem 3 ⭐️-ot kapott.2
Ajánlom azoknak, akik kedvelik a dark romance műfaját, és nem riadnak vissza a sötétebb témáktól, az erőszakos jelenetektől és a komplex, hibákkal teli karakterektől.

Miért veszünk újabb könyveket, amikor a polcainkon már ott sorakozik megannyi olvasatlan kötet? A Cundoku – A könyvgyűjtés japán művészete erre a sokakat foglalkoztató kérdésre keresi a választ – méghozzá szeretettel, humorral és öniróniával.
A japán cundoku kifejezés azt a jelenséget írja le, amikor könyveket vásárolunk és gyűjtünk, még mielőtt elolvasnánk őket. A szerzők amellett érvelnek, hogy ez nem rossz szokás vagy bűntudatra okot adó szenvedély, hanem az olvasás iránti kíváncsiság és a tudásvágy természetes velejárója.
Szerettem olvasni ezt a könyvet, ráadásul csodaszép ❤️ Az élfestés illik az egész történethez.
A Cundoku minden könyvmolynak szól, aki valaha mosolyogva nézett végig a saját, egyre növekvő TBR-kupacán. Megnyugtató, inspiráló és elgondolkodtató olvasmány, amely után egészen más szemmel tekintünk majd a még el nem olvasott könyveinkre.

Most csuktam be a Belial utolsó oldalát és az volt első gondolatom, hogy miért nem beszélünk erről a sorozatról többet?!
Egyáltalán nem voltak elvárásaim ezzel a sorozattal kapcsolatban.
Ami nagyon működött benne az a világfelépítés. Szeretem, amikor egy fantasy első 200 oldala nem arról szól, hogy csak a neveket, helyeket és kifejezéseket kell megjegyezd. Itt egy roppant egyszerű világban vagyunk. Ez mégis olyan jól működik, hogy már az első 20 oldal után tudod, hogy ezt a sorozatot végig fogod vinni.
A másik nagy erőssége a könyvnek az a romantikus szál. Egy enemies to lovers történetről beszélünk, ami olyan szépen van felépítve, hogy szinte a könyv végéig majdnem ellenségek. Legalábbis az egyik fél számára.
Cassia és Belial kapcsolata tényleg szinte lapról lapra változott. Ez a trope nem csak egy címke, hanem tényleg épült a kapcsolatuk. Egy élmény volt az ő szerelmüket és karakter fejlődésüket olvasni.
Voltak szívhez szóló fejezetek; volt, mikor bosszankodtam egy-egy karakter viselkedése miatt; volt, amikor velük izgultam; de olyan is volt, hogy mérgemben kidobtam volna a könyvet az ablakon.
Számomra a Belial duologia egy igazi hullámvasút volt és imádtam minden percét.

Mit mondanál, ha lenne lehetőséged még egy utolsó telefonhívásra annak, akit elvesztettél?Ez a könyv egy különleges alapötletre épül: létezik egy telefonfülke, ahonnan még egyszer, utoljára beszélgethetsz azzal, aki már nincs veled. Már ez a gondolat is szívszorító, de a történet ennél sokkal mélyebbre megy.
A fejezeteken keresztül több ember történetét is megismerjük, akik mind más-más módon, de kapcsolódnak az öngyilkossághoz és annak következményeihez. A regény érzékenyen mutatja be, milyen borzasztó hatással lehet egy ilyen tragédia a családtagokra és a hozzátartozókra.Nagyon tetszett, hogy a könyv rávilágít arra, mennyire keveset látunk mások valódi életéből. Sosem tudhatjuk, milyen harcokat vív valaki a zárt ajtók mögött, ezért sokszor a motivációit sem érthetjük meg. Gyakran felmerül ilyenkor a kérdés: "Miért nem vették észre a jeleket?" A történet azonban jól megmutatja, hogy ezek a jelek sokszor alig észrevehetők, vagy egyáltalán nincsenek jelen, és még ha fel is tűnnek, nem mindig tudjuk, hogyan segítsünk.A könyv végigvezet a gyász különböző szakaszain is: a tagadáson, a haragon, az alkudozáson, a depresszión, végül pedig az elfogadáson. Nemcsak a főszereplő járja végig ezt a nehéz utat, hanem olvasóként mi is vele együtt éljük át az elengedés fájdalmas, mégis gyógyító folyamatát.
Számomra ez a könyv egy emlékeztető arra, hogy legyünk türelmesebbek és figyelmesebbek egymással, mert sosem tudhatjuk, ki milyen terhet cipel magában.

Ha azt hitted, hogy a Zodiákus Akadémia eddig is durva volt, akkor a 3. rész még magasabbra teszi a lécet.Ebben a részben a Vega ikrekre minden eddiginél nehezebb időszak vár. Nemcsak az akadémiai próbákkal és a Számvetéssel kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy egyre nehezebb eldönteni, kiben bízhatnak igazán. Miközben a hatalmuk folyamatosan fejlődik, új titkok, árulások és váratlan szövetségek borítják fel az eddig kialakult erőviszonyokat.
A szereplők közötti feszültség és a váltott szemszög ebben a részben szerintem a csúcsra ért. Szinte minden fejezet tartogatott valamilyen fordulatot, így egyszerűen lehetetlen volt letenni. Az Égi Örökösök most sem hagyják unatkozni sem a lányokat, sem az olvasót, és több szereplő hátterét is megismerhetük, ami sok mindent új megvilágításba helyez.
Jelenleg ez lett a kedvenc részem a sorozatból. Imádom, hogy ez a történet egy igazi érzelmi hullámvasút: egyik pillanatban teljesen biztos vagyok benne, ki a kedvenc szereplőm, aztán néhány fejezettel később minden a feje tetejére áll.
Egy dolog viszont biztos: az utolsó oldal után azonnal nyitottam is ki a folytatást.

Még egy gimnáziumi tanulmányi versenyen nyertem meg ezt a könyvet (illetve egy korábbi kiadását), de akkor őszintén szólva nem tudtam mit kezdeni vele. Évekkel később, úgy huszonöt éves korom körül vettem elő újra. Emlékszem tetszett is, de nem olvastam újra, mert kölcsönadtam, és sajnos soha nem került vissza hozzám. Aztán beszerzem ezt a szép új kiadást, és újra elolvastam.
A második kör megerősítette bennem, hogy Umberto Eco regénye kivételes alkotás, ugyanakkor továbbra sem könnyű olvasmány. Hosszú ideig molyoltam vele, mert a rengeteg teológiai és egyházpolitikai vita komoly figyelmet igényel, és időnként le is lassította a történetet. Cserébe viszont egy rendkívül érdekes krimit kapunk, amelynek rejtélye egészen az utolsó oldalakig fenntartja a kíváncsiságot. Talán nem is a gyilkos kiléte, hanem maga az ok ami különösen izgalmas volt.
Az igazi értéke a könyvnek azonban szerintem nem is a cselekmény, hanem a világépítés. Különösen lenyűgözött a középkori kolostor aprólékosan kidolgozott világa, szinte érezni a könyvtár dohos levegőjét, látni a kódexeket és együtt bolyongani a szereplőkkel a folyosókon. Eco hihetetlen alapossággal építi fel ezt a világot, és ettől válik igazán hitelessé a történet.
Ez tipikusan az a könyv, amihez türelem kell, de meghálálja a figyelmet. Lassú, aprólékos olvasmány, de egy kifejezetten intelligens krimik és történelmi regények egyben.

“Jogtalanul bebörtönöztek, kitépték a szárnyadat, de kiszabadultál, az enyémmel pedig repülni fogsz.”
Atyaúristen… azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
Tudtam, hogy szeretni fogom ezt a történetet, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Számomra egyszerűen tökéletes volt.
Shelline tíz év raboskodás után végre esélyt kap a szabadságra, de egy politikai játszmákkal teli világban találja magát, ahol kénytelen szövetséget kötni Daneennel, a szomszédos királyság trónörökösével.
Imádtam, hogy a romantikus szál lassan és természetesen bontakozik ki, miközben a történet végig a cselekményre helyezi a hangsúlyt. És Daneen Hark… teljesen beleszerettem. ❤️‍🔥
A világfelépítés fantasztikus: sárkányok, pegazusok, mágia és egy remekül kidolgozott politikai háttér. A szereplők hamar a szívemhez nőttek, külön öröm volt, hogy még a főgonosz szemszögébe is betekinthettünk. Imádtam utálni Dracart.
A cselekmény végig izgalmas volt, egyetlen pillanatra sem unatkoztam. Ez nem egy újabb sablonos sárkányos fantasy, hanem egy érzelmekkel teli, kivételes történet, ami teljesen magával ragadott.
Nagyon hálás vagyok, hogy olvashattam, és már most alig várom, hogy újra kézbe vegyem. ❤️‍🔥

Végre eljutottam odáig, hogy elolvassák ezt a gyönyörű borítójú könyvet. Már elég régóta TBR volt, és nagyon vágytam most egy jó fantasyra.
Viszont ez a könyv inkább a két főszereplőre és a romantikára épít. Ami egyáltalán nem baj, csak kicsit jobban megismertem volna a világot, ami egyébként nagyon különlegesnek tűnt. A főszereplőnk Wren, egy kis faluban lakik, ahonnan a Fagykirály elvisz egy lányt időközönként. Ez egy már megszokott alapötlet, amit én sokszor szeretni is szoktam, viszont Wren elég idegesítő főszereplő volt sajnos, aki az esetek 90%-ban csak magával foglalkozik. Boreasszal nem volt problémám, csak kicsit jobban megismertem volna, számomra a szerelmük sietett volt, még úgyis, hogy 500 oldalról beszélünk. Alapvetően a görög mitológia vonal tetszett, mert még nem olvastam ilyet, ez egy pozitívum volt számomra, hiszem izgalmas volt a világ és az istenek koncepciója.
Ezt a könyvet mindenképp azoknak ajánlom, akik romantikára vágynak és csak mellékszálban a fantasyra, mivel standalone így külön is lehet olvasni, a második könyvben egy másik isten és lány kerül a középpontban. Mindenképp olvasni fogom azt is, csak egy kicsit pihentetem és akkor veszem kézbe, amikor romantikus sztorira vágyom.