Ez egy lassan kibontakozó, hangulatos romantikus regény erős krimis szállal. Esetleg egy krimi erős romantikus vonallal. Nem is tudom feltétlenül eldönteni, de talán nem is muszáj. A történet elején kicsit nehezebben találtam meg a ritmusát, de ahogy haladtam előre, egyre jobban magával ragadott a regény atmoszférája. Nagyon tetszett, hogy a szerző nemcsak egy szerelmi történetet mesél el, hanem a családi kapcsolatok összetettségére is nagy hangsúlyt fektet. Különösen érdekes volt számomra annak bemutatása, milyen feszültségeket és érzelmeket indít el, amikor egy idegennek kell helyet találnia egy már kialakult családban. Ezek a helyzetek mindig rengeteg kimondott és kimondatlan érzést hoznak felszínre, amelyeket Lesley Pearse hitelesen ábrázol. A stílus amúgy is nagyon olvasmányos és gördülékeny, csak az eleje valahogy kicsit túl rózsaszín túl romantikus volt nekem. De aztán beindultak az események.
A regényben több titok és váratlan fordulat is megbújik, amelyek végig fenntartják az érdeklődést. A karakterek szerethetők, esendők és emberiek, így könnyű velük együtt érezni. A Muckle család persze nem, de végül is kell negatív szereplő is egy jó történetbe. Lesley Pearse ezúttal is érzékenyen ír az emberi kapcsolatokról, miközben fokozatosan adagolja az újabb rejtélyeket. Bár úgy érzem, nem ez a szerző legerősebb regénye, mégis kellemes és élvezetes olvasmány volt.

Fantasztikus könyv,mindkét része lebilincselő olvasmány.Nagyon szeretem az író mindegyik könyvét.Csak ajánlani tudom,aki szereti ezt a műfajt.

Vannak könyvek, amik nekem írodtak, mint a Cundoku is. Izumi történetében abszolút magamra ismertem. Teljesen átéreztem a könyvesboltok csábítását, a "még ezt az egyet hazaviszem" elhatározást, a billegő könyvkupacok látványának kicsit szorongató érzését, és azt a bizonyos "majd egyszer elolvasom" ígéretet, amit szerintem minden könyvmoly ismer.
Könyvtárosként gyakran megkapom a kérdést, hogy miért vásárolok könyveket, amikor a munkám miatt szinte bármihez hozzáférhetek. A válasz sosem egyszerű, de ez a könyv talán közelebb vitt hozzá. A könyvek nem csupán történetek vagy információk. Emlékek, érzések, lehetőségek és egy darabka otthon is.
Bár a cím egy japán fogalomra épül, a szerzőnév mögött valójában négy olasz alkotó áll, akik nagyon szerethető módon próbálják átadni a cundoku életérzést. A kötet nemcsak Izumi történetét meséli el, hanem rengeteget beszél a könyvekhez fűződő kapcsolatunkról, könyvesboltokról, gyűjtésről és arról a különös szenvedélyről, amelyet csak az igazi könyvmolyok értenek.
Vidám, színes, informatív és szívhez szóló olvasmány. Sokszor mosolyogtam rajta, néha elgondolkodtam, és végig úgy éreztem, hogy ez a könyv megért engem.

A könyv már a kék-narancssárga színvilágával is felhívta magára a figyelmem. Vidám, harmonikus borítója igazi könnyed romantikus történetet ígér, és bár ezt részben meg is kapjuk, a könyv több egyszerű szerelmi történetnél. Külön érdekesség volt, hogy ez az első svéd romantikus regény, amit olvastam. A skandináv irodalomról eddig inkább a komor hangulatú krimik és lélektani történetek jutottak eszembe, ezért üdítő élmény volt egy egészen más arcát megismerni ennek a világnak.
A regény váltott szemszögből meséli el a történetet, és két idősíkon bontakozik ki előttünk. Kifejezetten tetszett, ahogyan a múlt és a jelen szálai fokozatosan kapcsolódnak össze, miközben egyre többet tudunk meg a szereplőkről és döntéseikről. Stockholm és a svéd életérzés szintén fontos része a könyvnek; a helyszínek és a hangulat sokat hozzáadnak az olvasmányélményhez.
A történet eleje kifejezetten lassan építkezik, igazi slow burn romantika, amely időt hagy a szereplők és a kapcsolatok kibontására. A regény második fele viszont jóval gyorsabb tempóra vált, ami számomra kissé megtörte az addig szépen felépített ritmust. Ennek ellenére végig élvezettel olvastam, mert a hangsúly nem kizárólag a romantikus szálon van, hanem a családi történeteken, a múlt hatásán és az emberi kapcsolatok alakulásán is.
A mindörökké most kezdődik nem egy hagyományos romantikus regény, és talán ezért tudott ennyire közel kerülni hozzám. A különleges közeg, a két idősík és az olvasmányos történetvezetés emelte ki számomra a hasonló könyvek közül. Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabban kibontakozó kapcsolatokat, a családi titkokat és az olyan történeteket, amelyekben a helyszín is szinte önálló szereplővé válik.

Ez a gyűjteményes kötet több olyan regényt tartalmaz, amit már ismertem, és néhány olyan is, amelyekkel most találkoztam először. A "Vesztegzár a Grand Hotelben" és az "Egy bolond száz bajt csinál" szerintem a könyv legerősebb darabjai, míg "A fekete kapitány" és a "Pipacs, a fenegyerek" például nekem teljesen ismeretelenek voltak, ezért mondhatni új élményt jelentettek. "A Menni vagy meghaln"i és a "Vissza a pokolba" című történetek pedig annyira régen kerültek a kezembe, hogy szinte teljesen újraolvashattam őket.
Bár ezek aregények nálam nem tartoznaka kedvencek közé, azért Rejtő utánozhatatlan stílusa most is magával ragadott. A sajátos humor, a pergő párbeszédek, a váratlan fordulatok és a szerethetően különc szereplők ugyanolyan jól működnek, mint mindig. Ezt a kötetet most inkább kedveltem, mint rajongtam érte, de egyetlen percig sem bántam, hogy újra elmerültem Rejtő világában.

A történet szinte ott folytatódik, ahol a Hamu és korom véget ért. Örültem, hogy az előző rész fontos szereplői, köztük Sofia és Frederik, ezúttal is meghatározó szerepet kapnak.
A skandináv hangulat most is sokat hozzáad a történethez. A nyomozás számomra jóval izgalmasabb volt, mint az előző kötetben: a rendőrök több irányból közelítik meg az ügyet, miközben az idővel is versenyt futnak. Külön tetszett, hogy az írónő ismét rövid betekintést enged az elkövető gondolataiba, ami végig fenntartja a feszültséget.
A szereplők magánélete nagyobb hangsúlyt kap, ami néha a nyomozás rovására megy, viszont Philip történetszála és a mentális betegséggel való küzdelmének bemutatása kimondottan erős része a regénynek. Továbbra sem tudtam igazán közel kerülni a főszereplőkhöz, és a sok visszatekintést is kissé soknak éreztem, ennek ellenére ez a rész összességében jobban tetszett az előzőnél. A kidolgozottabb nyomozás és a feszült hangulat miatt kíváncsian várom a folytatást.

Amikor a téli esték hidegében egy igazán varázslatos olvasmányra vágyunk, kevés jobb választás létezik, mint E. T. A. Hoffmann halhatatlan remekműve, A diótörő.
Bár a legtöbben Csajkovszkij fülbemászó dallamaiból és a világhírű balett-előadásokból ismerik a történetet, az eredeti, 1816-os regényes mese egy sokkal izgalmasabb és mélyebb világot rejt, mint amit a színpadi verzió meg tud mutatni.
Hoffmann zsenialitása abban rejlik, hogy mesterien mossa össze a valóság rideg határait a gyermeki képzelet birodalmával.
A történet szenteste veszi kezdetét, a gyertyafényes, mézeskalács-illatú szobában, ahol a kis Marika a különc Drosselmeier nagybácsitól egy különös, rút kis diótörő babát kap ajándékba. Ami ezután következik, az a világirodalom egyik legszebb utazása, amelyben a játékok éjfélkor életre kelnek, és kezdetét veszi a hősies küzdelem a hétfejű Egérkirály félelmetes serege ellen. A könyv lapjain azonban nemcsak egy egyszerű csatát kapunk, hanem megismerhetjük a „kemény dió meséjét” is, amely elmeséli, hogyan változott a délceg ifjú azzá a fanyar külsejű lénnyé, akit végül csak a tiszta szeretet és a rendíthetetlen hit menthet meg.
Hoffmann egyedi, enyhén rejtélyes és romantikus stílusa felnőttfejjel is teljesen magával ragadja az embert.
Ha szeretnénk ezt a varázslatot fizikai formában is a polcunkra helyezni, az Alexandra Kiadó kínálatában igazi könyvészeti gyöngyszemeket találunk. A gyönyörű, exkluzív megjelenésű Alexandra Klasszikusok sorozat tagjaként napvilágot látott keménytáblás Diótörő kiadás Sárközi György míves, klasszikus fordításában hozza el nekünk Hoffmann zseniális mondatait. Ez a kötet letisztult, elegáns formájával méltó dísze bármelyik családi könyvespolcnak.

Őszintén szólva az air fryerem eddig leginkább konyhai dísztárgyként funkcionált. Hasábburgonyán kívül nem sok minden készült benne, a kezdeti próbálkozásokat pedig néhány kevésbé sikerült recept gyorsan elvette a kedvemtől. Az Egészséges Air Fryer lakomák azonban újra meghozta a kísérletezőkedvemet. Már az első recepten (granola) meglepődtem, és innentől kezdve csak egyre kíváncsibb lettem. A könyv jól átgondolt felépítésű, a receptek reggelikre, ebédekre, vacsorákra, desszertekre, gyors fogásokra, köretekre vannak bontva, így nagyon könnyű benne keresgélni. A fotók kellemes hangulatot teremtenek, és több ételnél is azonnal kedvet kaptam a sütéshez. Különösen a palacsintatál és a rigatoni keltette fel az érdeklődésemet. Tetszett, hogy a receptek változatosak: a húsos ételek mellett vegetáriánus, diétás, valamint különböző nemzetek konyháiból inspirálódó fogások is helyet kaptak. A leírások egyszerűek, jól követhetők, nincsenek felesleges történetek vagy hosszú bevezetők. Minden receptnél megtalálható a sütési idő, a hőfok, a kalóriatartalom és a makrotápanyagok is, amit különösen hasznosnak találtam. Ez egy olyan szakácskönyv, amelyet valóban főzés közben is kényelmes használni. Nem csak ötleteket ad, hanem önbizalmat is ahhoz, hogy bátrabban használjuk az air fryert. Én biztosan több receptet is ki fogok próbálni belőle.

Dafna Vitale Ben Bassat Vittoria című regénye egy gyorsan olvasható, sodró lendületű holokausztregény, amely egy olasz-zsidó család sorsán keresztül mutatja be a második világháború éveit. Meglepett, hogy a kötet jóval vékonyabb, mint amire számítottam, de rövid terjedelme ellenére fontos témákat érint. A történet középpontjában Vittoria áll, aki addig harmonikus és biztonságos életet él családjával, mígnem a háború mindent megváltoztat. A regény nem a koncentrációs táborok borzalmaira helyezi a hangsúlyt, hanem a kiszolgáltatottságra, a menekülésre és az otthon elvesztésére. A Vitale család a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen elkerülik a deportálást, ám kénytelenek maguk mögött hagyni addigi életüket. A Svájc felé vezető menekülés során olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek egy életre nyomot hagynak bennük. Különösen megrázó az a pillanat, amikor a túlélés érdekében hátra kell hagyniuk legidősebb gyermeküket. Bár a történet érzelmileg erős, számomra kissé hiányzott a szereplők mélyebb lélektani ábrázolása. Mindezek ellenére a Vittoria értékes és elgondolkodtató olvasmány, amely rámutat arra, milyen törékeny lehet a biztonság, és milyen sokféleképpen lehet túlélni a történelem legsötétebb időszakait.

Il sole sorgerà domani!
Bár még csak július van, meg merem kockáztatni, hogy az év egyik legjobb könyvét olvastam most el. Dögös, humoros, letehetetlen.
A Zodiákus Akadémia szerzői bizony a Szolária határain kívül is tudnak nagyot alkotni!
Rivális családok, enemies to lovers, birtokok, viszonyok, üzletek, betörések, templomok, rablások, esküvők, fegyverek és a kedvencem, Coco, a törpespicc véreb. De komolyan imádtam ezt a humoros vonalat, ahogy a kis kutya teljes értékű szereplője volt a történetnek.
Nem tudom ezt a regényt kokrét olvasóknak ajánlani, bíztatok mindenkit, hogy olvassa el, szerintem tetszeni fog!

Amennyire nehezen csúszott le nálam az első rész, annyira faltam a lapjait a másodiknak. Kedvenc ikreink ezúttal próbálják összekaparni magukat az első rész traumái után, és végre eljutnak oda, hogy nem csak tűrnek, hanem támadásba lendülnek az Örökösök ellen.
Imádtam a lányok kis csínytevéseit, konkrétan minden jelenetnél azt vártam, hogy „na, most mit húznak?”. És őszintén elképesztő volt, hogy a srácoknak fel sem merült, hogy esetleg velük is lehet szórakozni. Meglepetééés!
Végre kaptunk egy adag extra kémiát is a lányok és a fiúk között, és baromira örültem, hogy legalább egyikük elkezdett visszavenni a seggfejségből. Haladás, haladás.
Összességében teljesen beleszerettem ebbe a sorozatba, szóval nincs mese, tűkön ülve várom, hogy a kezeim közé kaparinthassam a következő részt. 📚✨

A Meseszép rémálom nálam már a megjelenést megelőzően a várólistára került. Miután teljesen beszippantott a Za sorozat, egyértelmű volt, hogy ezt a könyvet is szeretném elolvasni. Amint megérkezett hozzám, nem is vártam sokáig, rögtön belekezdtem.
A legelső meglepetés viszont már az első fejezetekben ért. Mivel én tipikusan az az olvasó vagyok, aki nem olvas fülszöveget és maximum címkék alapján tájékozódom.. de most ez sem történt meg… Teljesen más hangulatra készültem, ezért kellett néhány fejezet, mire átállt az agyam. Amint ezt sikerült elengednem, már sokkal jobban tudtam élvezni a történetet.
A regény minden olyan elemet felvonultat, amit ettől a műfajtól várni lehet. Van benne akció, vér, erőszak, szenvedély, veszély, jól működő romantika, szerethető karakterek és olyanok is, akiket örömmel utál az ember. Emellett több fordulat is gondoskodik arról, hogy egy pillanatra se laposodjon el a történet. Végig kíváncsi voltam arra, hogy merre viszi tovább a szerző a cselekményt, ezért gyorsan haladtam vele.
Ennek ellenére nálam most nem tudta felülmúlni a Zodiákust. Persze rögtön eszembe jutott, hogy annak idején a Za első részével sem volt szerelem első látásra. Sőt, majdnem félbehagytam, aztán végül az egyik kedvenc sorozatom lett. Ezért most sem szeretnék túl hamar végleges véleményt mondani, mert könnyen lehet, hogy a folytatás teljesen más megvilágításba helyezi az első kötet eseményeit.
Ami viszont most egyértelműen hiányérzetet hagyott bennem, az a lezárás volt. Az utolsó öt-hat fejezet szerintem túlságosan felgyorsult. Miközben addig minden esemény szépen felépítve bontakozott ki, a végére úgy éreztem, mintha hirtelen minden egyszerre akarna megtörténni. Nekem ez egy kicsit kizökkentett, és emiatt az összkép sem lett olyan erős, mint amire számítottam.
Mindezek ellenére nagyon jól szórakoztam olvasás közben, és egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem. Kíváncsian várom a folytatást, mert ha ettől a szerzőtől valamit megtanultam, akkor az az, hogy az első kötet alapján nem szabad végleges ítéletet mondani.