Most csuktam be a Belial utolsó oldalát és az volt első gondolatom, hogy miért nem beszélünk erről a sorozatról többet?!
Egyáltalán nem voltak elvárásaim ezzel a sorozattal kapcsolatban.
Ami nagyon működött benne az a világfelépítés. Szeretem, amikor egy fantasy első 200 oldala nem arról szól, hogy csak a neveket, helyeket és kifejezéseket kell megjegyezd. Itt egy roppant egyszerű világban vagyunk. Ez mégis olyan jól működik, hogy már az első 20 oldal után tudod, hogy ezt a sorozatot végig fogod vinni.
A másik nagy erőssége a könyvnek az a romantikus szál. Egy enemies to lovers történetről beszélünk, ami olyan szépen van felépítve, hogy szinte a könyv végéig majdnem ellenségek. Legalábbis az egyik fél számára.
Cassia és Belial kapcsolata tényleg szinte lapról lapra változott. Ez a trope nem csak egy címke, hanem tényleg épült a kapcsolatuk. Egy élmény volt az ő szerelmüket és karakter fejlődésüket olvasni.
Voltak szívhez szóló fejezetek; volt, mikor bosszankodtam egy-egy karakter viselkedése miatt; volt, amikor velük izgultam; de olyan is volt, hogy mérgemben kidobtam volna a könyvet az ablakon.
Számomra a Belial duologia egy igazi hullámvasút volt és imádtam minden percét.

Mit mondanál, ha lenne lehetőséged még egy utolsó telefonhívásra annak, akit elvesztettél?Ez a könyv egy különleges alapötletre épül: létezik egy telefonfülke, ahonnan még egyszer, utoljára beszélgethetsz azzal, aki már nincs veled. Már ez a gondolat is szívszorító, de a történet ennél sokkal mélyebbre megy.
A fejezeteken keresztül több ember történetét is megismerjük, akik mind más-más módon, de kapcsolódnak az öngyilkossághoz és annak következményeihez. A regény érzékenyen mutatja be, milyen borzasztó hatással lehet egy ilyen tragédia a családtagokra és a hozzátartozókra.Nagyon tetszett, hogy a könyv rávilágít arra, mennyire keveset látunk mások valódi életéből. Sosem tudhatjuk, milyen harcokat vív valaki a zárt ajtók mögött, ezért sokszor a motivációit sem érthetjük meg. Gyakran felmerül ilyenkor a kérdés: "Miért nem vették észre a jeleket?" A történet azonban jól megmutatja, hogy ezek a jelek sokszor alig észrevehetők, vagy egyáltalán nincsenek jelen, és még ha fel is tűnnek, nem mindig tudjuk, hogyan segítsünk.A könyv végigvezet a gyász különböző szakaszain is: a tagadáson, a haragon, az alkudozáson, a depresszión, végül pedig az elfogadáson. Nemcsak a főszereplő járja végig ezt a nehéz utat, hanem olvasóként mi is vele együtt éljük át az elengedés fájdalmas, mégis gyógyító folyamatát.
Számomra ez a könyv egy emlékeztető arra, hogy legyünk türelmesebbek és figyelmesebbek egymással, mert sosem tudhatjuk, ki milyen terhet cipel magában.

Ha azt hitted, hogy a Zodiákus Akadémia eddig is durva volt, akkor a 3. rész még magasabbra teszi a lécet.Ebben a részben a Vega ikrekre minden eddiginél nehezebb időszak vár. Nemcsak az akadémiai próbákkal és a Számvetéssel kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy egyre nehezebb eldönteni, kiben bízhatnak igazán. Miközben a hatalmuk folyamatosan fejlődik, új titkok, árulások és váratlan szövetségek borítják fel az eddig kialakult erőviszonyokat.
A szereplők közötti feszültség és a váltott szemszög ebben a részben szerintem a csúcsra ért. Szinte minden fejezet tartogatott valamilyen fordulatot, így egyszerűen lehetetlen volt letenni. Az Égi Örökösök most sem hagyják unatkozni sem a lányokat, sem az olvasót, és több szereplő hátterét is megismerhetük, ami sok mindent új megvilágításba helyez.
Jelenleg ez lett a kedvenc részem a sorozatból. Imádom, hogy ez a történet egy igazi érzelmi hullámvasút: egyik pillanatban teljesen biztos vagyok benne, ki a kedvenc szereplőm, aztán néhány fejezettel később minden a feje tetejére áll.
Egy dolog viszont biztos: az utolsó oldal után azonnal nyitottam is ki a folytatást.

Még egy gimnáziumi tanulmányi versenyen nyertem meg ezt a könyvet (illetve egy korábbi kiadását), de akkor őszintén szólva nem tudtam mit kezdeni vele. Évekkel később, úgy huszonöt éves korom körül vettem elő újra. Emlékszem tetszett is, de nem olvastam újra, mert kölcsönadtam, és sajnos soha nem került vissza hozzám. Aztán beszerzem ezt a szép új kiadást, és újra elolvastam.
A második kör megerősítette bennem, hogy Umberto Eco regénye kivételes alkotás, ugyanakkor továbbra sem könnyű olvasmány. Hosszú ideig molyoltam vele, mert a rengeteg teológiai és egyházpolitikai vita komoly figyelmet igényel, és időnként le is lassította a történetet. Cserébe viszont egy rendkívül érdekes krimit kapunk, amelynek rejtélye egészen az utolsó oldalakig fenntartja a kíváncsiságot. Talán nem is a gyilkos kiléte, hanem maga az ok ami különösen izgalmas volt.
Az igazi értéke a könyvnek azonban szerintem nem is a cselekmény, hanem a világépítés. Különösen lenyűgözött a középkori kolostor aprólékosan kidolgozott világa, szinte érezni a könyvtár dohos levegőjét, látni a kódexeket és együtt bolyongani a szereplőkkel a folyosókon. Eco hihetetlen alapossággal építi fel ezt a világot, és ettől válik igazán hitelessé a történet.
Ez tipikusan az a könyv, amihez türelem kell, de meghálálja a figyelmet. Lassú, aprólékos olvasmány, de egy kifejezetten intelligens krimik és történelmi regények egyben.

“Jogtalanul bebörtönöztek, kitépték a szárnyadat, de kiszabadultál, az enyémmel pedig repülni fogsz.”
Atyaúristen… azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
Tudtam, hogy szeretni fogom ezt a történetet, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Számomra egyszerűen tökéletes volt.
Shelline tíz év raboskodás után végre esélyt kap a szabadságra, de egy politikai játszmákkal teli világban találja magát, ahol kénytelen szövetséget kötni Daneennel, a szomszédos királyság trónörökösével.
Imádtam, hogy a romantikus szál lassan és természetesen bontakozik ki, miközben a történet végig a cselekményre helyezi a hangsúlyt. És Daneen Hark… teljesen beleszerettem. ❤️‍🔥
A világfelépítés fantasztikus: sárkányok, pegazusok, mágia és egy remekül kidolgozott politikai háttér. A szereplők hamar a szívemhez nőttek, külön öröm volt, hogy még a főgonosz szemszögébe is betekinthettünk. Imádtam utálni Dracart.
A cselekmény végig izgalmas volt, egyetlen pillanatra sem unatkoztam. Ez nem egy újabb sablonos sárkányos fantasy, hanem egy érzelmekkel teli, kivételes történet, ami teljesen magával ragadott.
Nagyon hálás vagyok, hogy olvashattam, és már most alig várom, hogy újra kézbe vegyem. ❤️‍🔥

Végre eljutottam odáig, hogy elolvassák ezt a gyönyörű borítójú könyvet. Már elég régóta TBR volt, és nagyon vágytam most egy jó fantasyra.
Viszont ez a könyv inkább a két főszereplőre és a romantikára épít. Ami egyáltalán nem baj, csak kicsit jobban megismertem volna a világot, ami egyébként nagyon különlegesnek tűnt. A főszereplőnk Wren, egy kis faluban lakik, ahonnan a Fagykirály elvisz egy lányt időközönként. Ez egy már megszokott alapötlet, amit én sokszor szeretni is szoktam, viszont Wren elég idegesítő főszereplő volt sajnos, aki az esetek 90%-ban csak magával foglalkozik. Boreasszal nem volt problémám, csak kicsit jobban megismertem volna, számomra a szerelmük sietett volt, még úgyis, hogy 500 oldalról beszélünk. Alapvetően a görög mitológia vonal tetszett, mert még nem olvastam ilyet, ez egy pozitívum volt számomra, hiszem izgalmas volt a világ és az istenek koncepciója.
Ezt a könyvet mindenképp azoknak ajánlom, akik romantikára vágynak és csak mellékszálban a fantasyra, mivel standalone így külön is lehet olvasni, a második könyvben egy másik isten és lány kerül a középpontban. Mindenképp olvasni fogom azt is, csak egy kicsit pihentetem és akkor veszem kézbe, amikor romantikus sztorira vágyom.

Ha te is szereted a beszélő sárkányokat, erős női főszereplőket, izgalmas, jól felépített fantasy világokat, akkor ezt a könyvet semmiképp se hagyd ki.
Anett könyve igazi felüdülés volt, nagyon gyorsan olvastam, teljesen beszippantott. Igazi dark fantasy, amiben sok kegyetlenség van, és egy romantikus szál is, amiért teljesen oda voltam. Shelline karaktere nagyon sok mindenen megy keresztül, mégis kitartó, és tele van erővel, imádtam a történetét. Gyorsan olvasható, igazi kikapcsolódást nyújtó olvasmány, amit alig tudtam letenni
Sárkányok, háború, intrika… minden megvan benne, ami egy igazán jó fantasy történethez szükség van. Nekem nagyon tetszett, örülök, hogy olvashattam!✨
Illetve örülök, hogy standalone kötet, és nem kell izgulnom a következő rész miatt. Az írásmód pedig annyira jó volt, hogy várom a következő könyveket az írónőtől!

💕 A Whiskey kísérővel után alig vártam, hogy visszatérhessek Bootleg Springsbe, és ez a rész egy pillanatra sem okozott csalódást. Sőt… talán még jobban beleszerettem ebbe a különleges kisvárosba. ✨
❤️ Leah és Jameson története igazi slow burn romantika, tele gyerekkori emlékekkel, kimondatlan érzésekkel és apró, szívmelengető pillanatokkal. Jameson a csendes, visszahúzódó hősök tökéletes példája, Leah pedig sokkal mélyebb karakter, mint amilyennek elsőre tűnik. Nagyon szerettem, ahogy fokozatosan bontakozott ki közöttük a kapcsolat. 🥹
🏡 Bootleg Springs továbbra is a történet egyik legnagyobb erőssége. A Bodine család, a különc mellékszereplők és a kisvárosi összetartás ismét rengeteg mosolyt csalt az arcomra. Olyan érzés volt, mintha újra hazatérnék egy ismerős helyre.
😂 A humor most is fantasztikusan működött. A csipkelődések, a családi jelenetek és a lakók különleges személyiségei rengeteg vicces pillanatot hoztak, miközben a romantika is szépen kibontakozott.
🕵️ A sorozatot átszövő rejtély továbbra is izgalmas, és ebben a kötetben is kapunk néhány új részletet, amelyek még kíváncsibbá tettek. Éppen annyit árul el, hogy az ember azonnal kézbe akarja venni a következő részt.
🔥 A romantikus jelenetek érzelmesek és szenvedélyesek, de számomra most sokkal inkább a karakterek közötti bizalom és a lassan kibontakozó kapcsolat vitte el a történetet.
📖 Összességében ez a rész még közelebb hozott a szereplőkhöz, és csak még jobban megerősítette bennem, hogy a Bootleg Springs sorozatot érdemes sorrendben olvasni. Humor, romantika, szerethető karakterek és egy izgalmas háttérben húzódó rejtély – minden megvan benne, amitől nehéz letenni.

❤️ Ha szereted a kisvárosi romantikus történeteket humorral, erős karakterekkel és egy csipetnyi rejtéllyel, akkor ez a könyv neked való.
🥃 Scarlett és Devlin párosa már az első találkozástól kezdve működik. Scarlett vagány, szókimondó és tele van önbizalommal, míg Devlin nyugodtabb, titokzatosabb karakter, aki új fejezetet próbál nyitni az életében. A csipkelődéseik, az évődéseik és a közöttük kialakuló kapcsolat végig mosolyt csalt az arcomra. 💛
🏡 Bootleg Springs egyszerűen imádnivaló helyszín. A kisvárosi hangulat, a különc lakók és a családi kötelékek annyira élettel teliek, hogy az ember legszívesebben maga is beköltözne oda. A mellékszereplők szinte ellopják a show-t, és alig várom, hogy a következő részekben még többet megtudjak róluk.
🕵️ A romantika mellett egy izgalmas rejtély is végig jelen van, ami folyamatosan fenntartotta a kíváncsiságomat. Nem nyomja el a szerelmi szálat, inkább még érdekesebbé teszi az egész történetet.
😂 A humor pontosan olyan, amilyet szeretek: természetes, könnyed és sokszor hangosan megnevettetett. A romantikus jelenetek pedig kellően szenvedélyesek. 🔥
📖 A történet lendületes, könnyen olvasható, és szinte észrevétlenül repülnek az oldalak. Egy-két résznél ugyan picit lassabbnak éreztem a tempót, de ez sem vont le az olvasási élményből.
💕 Összességében egy szívmelengető, vicces és romantikus történet, amely tökéletesen megalapozza a sorozatot. Már most alig várom, hogy visszatérhessek Bootleg Springsbe, és újra találkozzak ezekkel a szerethető karakterekkel. Ha szereted a kisvárosi románcokat, az erős karaktereket és az izgalmas mellékszálakat, ezt a könyvet bátran ajánlom! 🥃❤️

A könyv központi témája a gyászfeldolgozás, az az út, amit a veszteség megélése által jár be az ember, miután egy szerette elhunyt. A veszteség azonban nemcsak a halált jelenti a főszereplő, Winter számára a történetben, hanem a biztos pont elvesztését, amit a szülők és a család jelent egy gyermeknek. A legjobb barátot, akit az élet elsodort mellőle. A nehezen megkeresett pénzt, amit az az ember lopott és herdált el, akinek a legjobban kellett volna a lány érdekét és jövőjét néznie. A munkahelyet, ahonnan azért rúgják ki, mert küzd a rátörő érzésekkel, ami sokszor személyisége legrosszabb oldalát hozza elő. Önmaga elvesztését, mivel nem tudja, hogyan küzdjön meg azzal a sok traumával, ami érte és érzéssel, ami folyamatosan átjárja őt.
„Annyi minden történt. De nem tudom, hogyan öntsem mindezt szavakba. Ez nem olyan egyszerű, hogy Meghalt vagy Szomorú vagyok. Félek. Félek, hogy most már mindig így fogok érezni. Elvesztve az irányítást. Mintha darabok szakadnának le rólam, amiket már soha nem lehet visszailleszteni.”
Ám a szerző azt is megmutatja, hogy sosincs veszve minden, a legmélyebb gödörből is fel lehet állni. Hiszen olyan munkahely vár Winterre, ahol ki tud teljesedni, olyan főnökkel, aki megérti őt, és aminek köszönhetően újra összegyűlik az eltűnt pénz. Melodyval sikerül megbeszélni, miért és hogyan távolodtak el egymástól, és még erősebb barátság alakul ki közöttük, miközben mindketten rálelnek az útjukra. Az első szerelem bimbózó érzése pedig segít nemcsak neki, hanem Joon-nak is leküzdeni az akadályokat, amiket az elvesztett családtagok miatti gyász gördített eléjük. És végül ott találja meg Winter az igazi családját, akik elfogadják és szeretik őt olyannak, amilyen, ahol a legkevésbé várta volna.
Nagyon megható, őszinte történet, amit szívből ajánlok.

Wilbur Smith afrikai regényein nőttem fel, és volt egy időszak, amikor szinte faltam a National Geographic cikkeit és dokumentumfilmjeit, így szinte természetes volt, hogy előbb-utóbb Richard Leakey történetét is elolvasom. A Háború a szavannán azonban nem egy kalandos regény, hanem egy izgalmas betekintés Kenya természetvédelmének kulisszái mögé.
A könyv Richard Leakey életének azt az időszakát mutatja be, amikor – pályázat nélkül – a Kenyai Vadvédelmi Szolgálat élére került, és szinte lehetetlen feladatot vállalt magára. Megdöbbentő látni, milyen elszántsággal és kitartással próbálta megfékezni az orvvadászatot, és milyen eredményeket ért el a kenyai vadvilág megóvásában.
Ez egy tényszerű, helyenként dokumentarista hangvételű mű, amely sokkal többet mesél a politikai, gazdasági és társadalmi háttérről, mint magukról az állatokról. Ettől persze még nagyon érdekes. Ritkán gondolunk bele, hogy a természetvédelem nem csupán természetfilmekből és szafariélményekből áll, hanem sokszor fegyveres összecsapásokból, korrupcióból és életveszélyes helyzetekből is.
A könyv megmutatja a kenyai vadvédelem hátsó udvarát, ahol a törvényt és a veszélyeztetett állatokat olykor gépfegyverrel kell megvédeni. Egyszerre inspiráló és kijózanító olvasmány, amely új szemszögből mutatja be Afrika élővilágának megőrzéséért vívott harcot.

Elfogult vagyok, ha cápás történetekről van szó, mindent is megnézek, elolvasok a klasszikus Capa című film megjelenése óta (mielőtt szóvá tennétek, nézek természetfilmeket is bőven a cápákról). Egyértelmű volt, hogy Az őscápát is el kell olvasnom. A Meg című filmet korábban már láttam, mégis úgy érzem, a regény sokkal többet adott. (Főként mert a filmet Jason Statham elvitte a showt). A könyv kicsit részletesebben bontja ki a történetet, jobban megismerjük a szereplőket, és maga az alapkoncepció is izgalmasabbnak hat papíron. A Mariana-árok mélyén megbújó ősi ragadozó ötlete egyszerre félelmetes és lenyűgöző, ráadásul Steve Alten ügyesen játszik el azzal a gondolattal, hogy mi minden rejtőzhet még az óceánok feltáratlan mélységeiben.
A regény tempója nagyon gyors, szinte filmszerű. Rövid jelenetek, pörgős események és folyamatos feszültség jellemzi, így nem egy lassú, elmélyülős olvasmány, hanem inkább egy igazi akciódús kaland. Néha olyan érzésem volt, mintha egy blockbuster forgatókönyvét olvasnám, de ez egyáltalán nem zavart, mert végig lekötött.
Aki tudományosan teljesen megalapozott történetre vágyik, annak érdemes fenntartásokkal kezelnie néhány ötletet, de szerintem nem is ez a könyv célja. Ez egy izgalmas, szórakoztató thriller, amely remekül ötvözi a kalandot, a tudományos fantasztikumot és a cápás horror hangulatát. Ha szereted a tengeri ragadozókról szóló történeteket, vagy egyszerűen csak egy lendületes, kikapcsoló olvasmányra vágysz, akkor bátran ajánlom. Én nagyon jól szórakoztam rajta, és számomra egyértelműen felülmúlta a filmadaptációt.

Az Édes rémálom a Calder Akadémia első kötete, amely a Crave-sorozat spin-offja. Én még nem olvastam a Crave-könyveket, de biztos vagyok benne, hogy azok számára, akik ismerik az előző sorozatot, számos apró utalás és plusz érdekesség rejtőzik benne.
A történet egy olyan iskolában játszódik, amelyet a mágikus képességekkel megáldottak számára hoztak létre – vámpírok, boszorkányok és tündérek, mi szem-szájnak ingere. A Calder Akadémiára azokat küldik, akiknek nincs máshol helyük, ahol biztonságban tarthatják őket és a mágiájukat, vagy akik egy kicsit túlságosan is nehezen kezelhetők. Clementine az egész életét itt töltötte. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert a családja vezeti az iskolát, és az édesanyja áll az egész intézmény élén.
Clementine mindennél jobban vágyik arra, hogy végre elhagyhassa a szigetet, ahol egész életében élt. Az anyja viszont hallani sem akar erről. Így hát a lány ott ragad az iskolában, miközben igyekszik elkerülni azt a fiút, akibe egész életében szerelmes volt, és aki három évvel korábban egyszerűen kizárta őt az életéből. A lány sosem tudta meg, miért történt ez. Most azonban, hogy egy hatalmas vihar közeledik a sziget felé, és mindenki a legrosszabbra készül, talán végre lehetősége nyílik választ kapni.
Imádtam Clementine és Jude párosát. Nagyon szerettem a beceneveiket, a köztük lévő csipkelődést és azt a feszültséggel teli vágyakozást. Teljesen magával ragadott a történet, és alig vártam, hogy egyre többet tudjak meg a közös múltjukról, illetve arról, miért fordított hátat a fiú annak a lánynak, akit szemmel láthatóan még mindig szeret. Sejtettem, hogy komoly oka lesz, és nem is csalódtam.
Csakhogy mindeközben minden sarkon veszély leselkedik rájuk. A hurrikán egyre közelebb ér a szigethez, miközben a varázsvédő rendszer, amely kordában tartja a problémás diákokat a mágiájuktól megfosztva, kezd összeomlani. És mi történik, ha egy csapat kamasz egyszerre kapja vissza a mágikus erejét? Teljes káosz. Ráadásul valami különös dolog is zajlik a háttérben: a viharral együtt mindenki rémálmai is életre kelnek. Clementine-nek, Jude-nak és a barátaiknak az életükért kell küzdeniük, miközben megpróbálnak túlélni – vagy valahogy elmenekülni erről az őrült szigetről.
A cselekményben rengeteg minden történik. Akadnak váratlan fordulatok, meglepetések és néhány igazán nagy csavar a történet végéhez közeledve. Nagyon élveztem ezt az utazást, és különösen tetszett a regény hangulata, valamint az írónő leírásai.

Megérkezett hozzám a Body Count sorozat harmadik része, és úgy döntöttem, hogy itt az ideje újra belevágni az egész sorozatba.
Már az első kötet is beszippantott. Az a fajta könyv, amit egyszerűen lehetetlen letenni, mert mindig történik valami, ami miatt muszáj tovább olvasni. Tökéletes választás, ha csak ki szeretnék kapcsolni egy kicsit.
A történet középpontjában Geneviev áll, akinek az élete korántsem könnyű. Az apja és a bátyja kiszámíthatatlanul tűnnek fel és el az életében, miközben Gen próbál pozitív maradni, és megbirkózni a rá váró nehézségekkel.
Amikor meggyilkolják a barátnőjét, Cherryt, elhatározza, hogy mindenáron kideríti, ki áll a gyilkosság mögött. A nyomozás pedig egy klubba vezeti, ahol megismeri Arrant bár az első találkozásuk finoman szólva sem hétköznapi, hiszen Gennek sikerül elüttetnie magát vele.
Egy játék miatt Arran kénytelen megszegni a saját szabályát, hogy megvédhesse Gent. A fiú ugyanis személyes okokból cölibátust fogadott, ám a körülmények úgy hozzák, hogy egy teljes hónapot együtt kell tölteniük.
Nagyon szerettem, ahogy a kapcsolatuk fokozatosan épül fel. Nem egyik pillanatról a másikra lesznek szerelmesek, hanem szépen, természetesen alakul ki közöttük a bizalom, a vonzalom, majd a szerelem. Pont ettől működött számomra ennyire jól.
Arran fantasztikus karakter, Connor pedig továbbra is az egyik nagy kedvencem.
Arran múltja szívszorító, és imádtam végigkövetni, hogyan kezd újra megnyílni Gen mellett.
Ha szeretitek a sötétebb hangulatú romantikus történeteket, amelyekben a nyomozás és a veszély is fontos szerepet kap, akkor szerintem érdemes esélyt adni ennek a könyvnek.

Ez a regény nekem egy igazán bájos olvasmány volt. Bár a történet a második világháború nehéz éveiben játszódik Londonban, mégsem vált nyomasztóvá, sőt sokszor kifejezetten derűs és szórakoztató volt. Emily karaktere tele van élettel, lelkesedéssel és szerethető ügyetlenséggel. Kissé csacska, időnként meggondolatlan, de ettől lesz nagyon szerethető. Én élveztem a humoros jeleneteket, amelyek remekül ellensúlyozták a háborús háttér komorabb eseményeit.
A levélrovat köré épülő történetszál érdekes volt, hiszen egyszerre mutatott be hétköznapi problémákat és komoly élethelyzeteket. A történet egyik legnagyobb erénye szerintem az, hogy a nehéz témákat is finoman, empátiával kezeli. Könnyed stílusa miatt gyorsan lehet haladni vele, mégis akadnak benne elgondolkodtató pillanatok. Emily fejlődését is örömmel követtem végig a történet során.
Ugyanakkor a befejezést egy kicsit lezáratlannak éreztem. Több szál esetében szívesen olvastam volna még néhány oldalt, hogy teljesebb képet kapjak a szereplők sorsáról. Ennek ellenére nagyon kellemes olvasmányélmény volt, amely egyszerre szórakoztatott és meg is érintett. Azoknak ajánlom, akik szeretik a humorral, szerethető karakterekkel és egy kis történelmi háttérrel átszőtt regényeket.

Theodore Roosevelt neve számomra eddig elsősorban a történelemkönyvek lapjairól volt ismerős, és bár az amerikai elnökök magánélete korábban nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, ez a történet kellemes meglepetést okozott. A regény a 19. század végére repíti az olvasót, és egy valós szerelmi történetet dolgoz fel, amely a Harvard Könyvtárában őrzött szerelmes levelezésen alapul. Különösen tetszett, hogy minden nagyobb fejezet Theodore Roosevelt egyik szerelmi vallomásának részletével indul, ami még személyesebbé teszi a történetet. A cselekményt a jelen és a múlt között váltakozva bontakozik ki, megismerhetjük Alice halála utáni időszakot, miközben visszatekintünk a fiatal Theodore és Alice megismerkedésére, szerelmük kezdetére és a korabeli New York, valamint Chestnut Hill társasági életére. A történelmi háttér inkább csak keretet ad az eseményeknek, nem merül el a szerző a korabeli politikai és társadalmi eseményekbe, bár a feminizmusról azért bővebben esik szó.
Mary Calvi könnyed, gördülékeny stílusban mesél, így a könyv gyorsan olvastatja magát. A romantikus szál hiteles és megható, anélkül hogy túlzóvá válna, de a történelmi hátteret kicsit hiányosnak éreztem. Ez sokkal inkább egy szerelmi történet történelmi díszletek között, mint klasszikus történelmi regény.

Egy fantasztikus kisvárosi romantikus történet folytatását szeretném ajánlani, amelyben a humor, az érzelmek és a szenvedély kéz a kézben járnak. Lucy Score olyan világot teremt, amelynek lakói akár bármelyikünk szomszédai lehetnének, élettel teliek, szerethetők, és még a mellékszereplők is fontos szerephez jutnak.
Szeretem amikor a családi kötelékek, a bizalom, a múlt és az újrakezdés is ennyire hangsúlyosan, de mégis élménydúsan jelennek meg. Ismét nagyon tetszett a főszereplők közötti vonzalom, az első résznek is erőssége volt, de ezúttal is megerősített abban az írónő, hogy jól mozgatja a szálakat.
Lina és Nash története megér sok álmatlan éjszakát, megkedveltem a karakteteket, örülök, hogy ezúttal Nash került előtérbe.
A regény erőssége továbbra is az erős szócsaták, a humoros jelenetek és a kisvárosi milliő.
A regény terjedelme ezúttal sem ment a minőség rovására, biztos vagyok benne, hogy, aki elolvassa a történetet elégedetten fogja becsukni a könyvet.
Egy újabb érzelmekkel teli regény Lucy Score-tól.

Fantasztikus regény, amit nagyon csendes, megnyugtató légkör jellemez. Az Egy kis tokiói virágboltban egy apró tokiói virágüzlet falai közé repít el, ahol valódi emberi sorsok bontakoznak, ahol minden virág egy-egy kimondatlan érzést vagy új kezdetet jelképez. Nagyon szeretem azokat az írásokat, amelyekben a szimbolika ilyen szép formában, mesélve és szinte lebegve jelenik meg.
A regény finoman mutatja be, hogy a legapróbb gesztusokat, a reményt, miközben betekintést nyújt a japán kultúra hétköznapi szépségébe és a virágkötészet különleges világába is.
A történet szereplői nagyon emberiek és szerethetőek, a problémáik pedig annyira mindennapiak, hogy bármelyikünk sajátja lehetne, így olvasóként nagyon hatott az érzéseimre.
Azt gondolom, hogy nagyon könnyű kapcsolódni ehhez a regényhez és szinte lebegni az olvasás során, könnyed, de megis mélyen érzelmes olvasmámy.
A szerző stílusa nagyon gördülékeny, szép megfogalmazásokkal. Sokszor elgondolkodtatott az.olvasás során, sőt még utólag is, emiatt azt éreztem, hogy kaptam valamit ettől a regénytől, ami egyre ritkábban fordul elő a rohanó világunkban.
Összességében véleményem.szerint ez egy szívhez szóló, bensőséges regény, ami minden olvasójának ad valamilyen lelki útravalót.

A Meseszép rémálom tulajdonképpen egy klasszikus maffiarománc, Rómeó és Júlia stílusban feltálalva: két egymással hadban álló család, akik a hatalomért marják egymást, és két fiatal, akiknek valahogy mégis sikerül áthidalnia a köztük tátongó szakadékot. Semmi újdonság, de mégis működött.
Bevallom, nem a fülszöveg volt az, ami igazán behúzott, hanem maga az írópáros. Kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni magukból a fantasy világokon kívül, és nem csalódtam. 😄
A főszereplők közti kémia szépen, lassan építkezik, bár végig olyan érzésem volt, mintha minden egyes előrelépés után azonnal visszacsúsznának legalább ötöt. Haladás volt, stabilitás már kevésbé.
Kifejezetten tetszett Sloan karaktere, ahogy fokozatosan lerázta magáról a láncait, és végre kiált saját magáért.
Ami pedig a negyedik Romero testvért illeti, ott konkrétan leestem a székről. Egyáltalán nem számítottam arra, ami történt, abszolút nem gyanakodtam.
Számomra egyetlen komolyabb negatívum a befejezés volt. Az egyik pillanatban még tűkön ülve aggódtam a főszereplőkért, a következőben pedig ugrottunk pár hónapot az időben. A köztes rész nálam elég nagy űrt hagyott, úgy érzem, ezt még bőven lehetett volna bontogatni.
Összességében viszont egy kifejezetten jó olvasmányélmény volt, és bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a maffiarománcokat, és egy könnyedebb dark romance könyvre vágyik. 📖🖤
"Forgasd meg a földgömböt és válassz egy úticélt! Az Északi-sark vagy a Szahara, engem az sem érdekel. Ha te ott vagy, én is ott akarok lenni."