A Meseszép rémálom számomra igazi várva várt megjelenés volt. Aki szereti a Zodiákus Akadémiát, vagy magát az írónőpárost, annak szerintem ez egy kihagyhatatlan olvasmány.
Nagyon kíváncsi voltam, hogyan áll majd nekik a romantasy után a klasszikus dark romance és maffiarománc műfaja, és azt kell mondanom, hogy remekül helytálltak. Ennek ellenére nálam továbbra is a Zodiákus Akadémia marad a nagy kedvencük, de a Meseszép rémálom sem okozott csalódást.
Már maga a könyv is lenyűgöző. A borító, az élfestés, a grafikák és a fejezetek elején található illusztrációk mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban meseszép kiadvány kerüljön az olvasó kezébe.
A történetet három szemszögből követhetjük nyomon: Sloan, Rocco és Nicoli nézőpontjából. Az alapkoncepció egy modern Rómeó és Júlia-történet: két egymással háborúban álló maffiacsalád gyermekei kerülnek a középpontba. Sloan Olaszországból tér haza, ahol az apja akarata szerint férjhez kellene mennie Nicolihoz, az esküvő azonban meghiúsul, amikor Rocco emberei elrabolják a lányt.
A történet tudatosan, lassabb tempóban építkezik, sok időt szán a karakterek és a kapcsolataik kibontására, ami szerintem kifejezetten jót tesz a regénynek. Bőven akad benne erőszak, családi rivalizálás, erotika és rengeteg feszültség a főszereplők között.
Külön kiemelném Rocco és a testvérei közötti dinamikát, mert ezek a jelenetek fantasztikusan működtek. A szócsatáikon többször is hangosan nevettem, igazi felüdülést jelentettek a sötétebb hangulatú részek között.
A befejezés pedig... egy hatalmas csavar. Lehet, hogy valaki előre sejti, lehet, hogy teljesen meglepi, de engem nagyon jól működött. Kellően epikus lezárást kaptunk, ami után egyszerűen muszáj lesz kézbe venni a folytatást.
Összességében ugyan nálam továbbra is a Zodiákus Akadémia áll az első helyen az írónőpárostól, de a Meseszép rémálom méltó belépő a dark romance és maffiarománc világába. Izgalmas, szenvedélyes, feszültséggel teli történet, amelynek a folytatását már most nagyon várom.

Úgy tűnik, idén világossá vált, hogy Lucy Score az én emberem. A Knockemout trilógia után ugyanis újabb művével végeztem, illetve az végzett velem.
Ez a könyv különös élményt nyújtott, mivel felidézte bennem a kedvenc házfelújítós műsoromat a Scott fivérekkel a tv-ből, így tényleg el tudtam képzelni, hogyan is néz ki egy ilyen projekt. Ugyanakkor a könyv miatt bepillantást nyertem a kulisszák mögé is, ami a tv-ben nem szerepelt, ez pedig nagy pluszt jelentett nekem.
Imádtam Paige és Gannon párosát, ahogy az eleinte önmagukba forduló, a világ felé más képet mutató karakterek szépen lassan megnyíltak egymásnak. Nagyon érzékletesen került bemutatásra a kialakuló vonzalom, majd szerelem közöttük, és legalább olyan élvezetesek voltak a szócsatáik, mint az izzó szerelmi jelenetek.
De a mellékszereplők is jól lettek megírva, Gannon testvére, vagy Paige lakótársa, és a sok ember, akinek a házát felújították a műsorban. Ők mind egy-egy mini történetet alkottak a főszál mellett, és nagyon jól működött ez a koncepció. Egy-egy fejezet erejéig bepillantást nyertünk olyan családok életébe, akiknek pénzügyi, egészségi, vagy egyéb okból hatalmas segítséget jelentett a házuk felújítása, és ilyenkor egy időre elkísértük őket a rögös úton, ami maga az élet. Közben pedig hozzátettek saját történetükkel Paige és Gannon szálának alakulásához is.
Tetszett, hogy a romantika mellett komolyabb gondolatok is helyet kaptak a könyvben, úgy mint a nemek közötti megkülönböztetés a munka világában, ami még mindig létező dolog sajnos. Vagy annak bemutatása, egy súlyos betegséggel küzdő gyermek és annak családja hogyan éli át a megpróbáltatásokat.

Nagyon szerettem ezt a könyvet, csak ajánlani tudom.

Sloan aranykalitkába zárva él apja által, és miután tanulmányai során megízleli a szabadságot, különösen vágyja azt. Épp ezért nehezére esik hazatérnie, hiszen apja már előre elrendezte az életét.
Sloan mit sem sejt a rá leselkedő fenevadakról, csak annyit tud, hogy a Romerók ősi ellenségei családjának, a Calabresieknek, és hogy legnagyobb rémálmával, Rocco Romeróval egyszer már majdnem egymás vérét ontották.
Egy napon, amikor Sloan éppen az elrendezett házasságába sétál bele apja fogadott fiával, Rocco úgy dönt, elrabolja a lányt. Semmi mást nem akar, csak bosszút állni a Calabresiek által megölt családtagjaiért, és ezért egy olyan fogadást is képes megkötni testvéreivel, amivel önmagának is csapdát állít.
A fogságban töltött napok közel sem úgy telnek Sloan számára ahogy azt először gondolta, és miközben egyre több titokra derül fény a két család közti ellenségeskedéssel kapcsolatban, rá kell ébredjen, hogy az igazi szörnyek nem azok, akiket eddig annak állítottak be számára.
Modern Rómeó és Júlia történet, amit fogott a szerzőpáros, és felturbózott erkölcsileg szürke karakterekkel, maffiacsaládokkal, vérbosszúval és traumákkal. Nem egy durva dark romance, de a történet pörgős és izgalmas, nekem tetszett hogy a feszült hangulatba csepegtettek egy kis humort is.
Kicsit azt éreztem, hogy lezáratlanul maradt az időben való nagy ugrás miatt, de kíváncsian várom, hogy mit tartogat a következő rész.

Olasz maffiacsaládok, ellenségekből szerelmesek és egy bosszú, ami mindent megváltoztat.
Már alig vártam ezt a könyvet, és szerencsére egyáltalán nem okozott csalódást. Izgalmas, fordulatos történet, tele feszültséggel és szenvedéllyel. Bár a romantikus szál is nagyon erős volt, engem leginkább maga a cselekmény ragadott magával.
Sloan hihetetlenül erős karakter, aki rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, Rocco pedig egy összetett, haraggal teli férfi, akit nem könnyű kiismerni. A kedvencem viszont egyértelműen Nicoli lett – kevés szerepet kapott, mégis azonnal belopta magát a szívembe. ❤️
Ha szereted a sötét maffiarománcokat, az ellenségekből szerelmesek történeteket és a pörgős cselekményt, ezt a könyvet érdemes elolvasnod. A végén pedig csak azt fogod kívánni, bárcsak még ne lenne vége. 🖤

Ha egy igazán sodró lendületű, hősies és felejthetetlen kalandra vágyunk, kevés jobb választás létezik, mint Gárdonyi Géza halhatatlan remekműve, az Egri csillagok. Bár a legtöbben az iskolai kötelező olvasmányok emlékeként vagy a klasszikus, ikonikus filmadaptációból ismerik a történetet, az eredeti, 1901-ben megjelent regény egy sokkal rétegzettebb, izgalmasabb és érzelmesebb világot rejt, mint amit a képernyő vissza tud adni. Gárdonyi zsenialitása abban rejlik, hogy a száraz történelmi tényeket mesterien ötvözi a feszült, kalandregénybe illő fordulatokkal. A cselekmény Bornemissza Gergely életét követve a napfényes dél-baranyai erdőkből, a félelmetes Jumurdzsák fogságából indul, majd Konstantinápoly titokzatos bazárjain keresztül vezet el minket a történelem legdicsőbb és legészbontóbb összecsapásáig.
Ami az ostrom idején következik, az a magyar irodalom egyik legszebb utazása, amelyben a maroknyi védősereg – Dobó István vezetésével – szembeszáll a hatalmas, legyőzhetetlennek hitt oszmán túlerővel. A könyv lapjain azonban nemcsak kardcsörtetést kapunk, hanem egy gyönyörű, tiszta szerelmi történetet is Cecey Éva és Gergő között, valamint az anyai önfeláldozás és a rendíthetetlen hazaszeretet mintapéldáját. Gárdonyi egyszerre lírai, mégis monumentális stílusa felnőttfejjel is teljesen magával ragadja az embert. Ez a blogbejegyzés azért született, hogy közelebb hozza ezt a békebeli, mégis feszültséggel teli hangulatot, és bebizonyítsa, hogy ez a kötet a mai napig kortalan ajándék. Érdemes hát egy forró kávéval vagy teával bekuckózni, és újra felfedezni, hogy a valódi hősök nem szuperképességekkel születnek, hanem a szívük ereje teszi őket naggyá.

Ez egy lassan kibontakozó, hangulatos romantikus regény erős krimis szállal. Esetleg egy krimi erős romantikus vonallal. Nem is tudom feltétlenül eldönteni, de talán nem is muszáj. A történet elején kicsit nehezebben találtam meg a ritmusát, de ahogy haladtam előre, egyre jobban magával ragadott a regény atmoszférája. Nagyon tetszett, hogy a szerző nemcsak egy szerelmi történetet mesél el, hanem a családi kapcsolatok összetettségére is nagy hangsúlyt fektet. Különösen érdekes volt számomra annak bemutatása, milyen feszültségeket és érzelmeket indít el, amikor egy idegennek kell helyet találnia egy már kialakult családban. Ezek a helyzetek mindig rengeteg kimondott és kimondatlan érzést hoznak felszínre, amelyeket Lesley Pearse hitelesen ábrázol. A stílus amúgy is nagyon olvasmányos és gördülékeny, csak az eleje valahogy kicsit túl rózsaszín túl romantikus volt nekem. De aztán beindultak az események.
A regényben több titok és váratlan fordulat is megbújik, amelyek végig fenntartják az érdeklődést. A karakterek szerethetők, esendők és emberiek, így könnyű velük együtt érezni. A Muckle család persze nem, de végül is kell negatív szereplő is egy jó történetbe. Lesley Pearse ezúttal is érzékenyen ír az emberi kapcsolatokról, miközben fokozatosan adagolja az újabb rejtélyeket. Bár úgy érzem, nem ez a szerző legerősebb regénye, mégis kellemes és élvezetes olvasmány volt.

Fantasztikus könyv,mindkét része lebilincselő olvasmány.Nagyon szeretem az író mindegyik könyvét.Csak ajánlani tudom,aki szereti ezt a műfajt.

Vannak könyvek, amik nekem írodtak, mint a Cundoku is. Izumi történetében abszolút magamra ismertem. Teljesen átéreztem a könyvesboltok csábítását, a "még ezt az egyet hazaviszem" elhatározást, a billegő könyvkupacok látványának kicsit szorongató érzését, és azt a bizonyos "majd egyszer elolvasom" ígéretet, amit szerintem minden könyvmoly ismer.
Könyvtárosként gyakran megkapom a kérdést, hogy miért vásárolok könyveket, amikor a munkám miatt szinte bármihez hozzáférhetek. A válasz sosem egyszerű, de ez a könyv talán közelebb vitt hozzá. A könyvek nem csupán történetek vagy információk. Emlékek, érzések, lehetőségek és egy darabka otthon is.
Bár a cím egy japán fogalomra épül, a szerzőnév mögött valójában négy olasz alkotó áll, akik nagyon szerethető módon próbálják átadni a cundoku életérzést. A kötet nemcsak Izumi történetét meséli el, hanem rengeteget beszél a könyvekhez fűződő kapcsolatunkról, könyvesboltokról, gyűjtésről és arról a különös szenvedélyről, amelyet csak az igazi könyvmolyok értenek.
Vidám, színes, informatív és szívhez szóló olvasmány. Sokszor mosolyogtam rajta, néha elgondolkodtam, és végig úgy éreztem, hogy ez a könyv megért engem.

A könyv már a kék-narancssárga színvilágával is felhívta magára a figyelmem. Vidám, harmonikus borítója igazi könnyed romantikus történetet ígér, és bár ezt részben meg is kapjuk, a könyv több egyszerű szerelmi történetnél. Külön érdekesség volt, hogy ez az első svéd romantikus regény, amit olvastam. A skandináv irodalomról eddig inkább a komor hangulatú krimik és lélektani történetek jutottak eszembe, ezért üdítő élmény volt egy egészen más arcát megismerni ennek a világnak.
A regény váltott szemszögből meséli el a történetet, és két idősíkon bontakozik ki előttünk. Kifejezetten tetszett, ahogyan a múlt és a jelen szálai fokozatosan kapcsolódnak össze, miközben egyre többet tudunk meg a szereplőkről és döntéseikről. Stockholm és a svéd életérzés szintén fontos része a könyvnek; a helyszínek és a hangulat sokat hozzáadnak az olvasmányélményhez.
A történet eleje kifejezetten lassan építkezik, igazi slow burn romantika, amely időt hagy a szereplők és a kapcsolatok kibontására. A regény második fele viszont jóval gyorsabb tempóra vált, ami számomra kissé megtörte az addig szépen felépített ritmust. Ennek ellenére végig élvezettel olvastam, mert a hangsúly nem kizárólag a romantikus szálon van, hanem a családi történeteken, a múlt hatásán és az emberi kapcsolatok alakulásán is.
A mindörökké most kezdődik nem egy hagyományos romantikus regény, és talán ezért tudott ennyire közel kerülni hozzám. A különleges közeg, a két idősík és az olvasmányos történetvezetés emelte ki számomra a hasonló könyvek közül. Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabban kibontakozó kapcsolatokat, a családi titkokat és az olyan történeteket, amelyekben a helyszín is szinte önálló szereplővé válik.

Ez a gyűjteményes kötet több olyan regényt tartalmaz, amit már ismertem, és néhány olyan is, amelyekkel most találkoztam először. A "Vesztegzár a Grand Hotelben" és az "Egy bolond száz bajt csinál" szerintem a könyv legerősebb darabjai, míg "A fekete kapitány" és a "Pipacs, a fenegyerek" például nekem teljesen ismeretelenek voltak, ezért mondhatni új élményt jelentettek. "A Menni vagy meghaln"i és a "Vissza a pokolba" című történetek pedig annyira régen kerültek a kezembe, hogy szinte teljesen újraolvashattam őket.
Bár ezek aregények nálam nem tartoznaka kedvencek közé, azért Rejtő utánozhatatlan stílusa most is magával ragadott. A sajátos humor, a pergő párbeszédek, a váratlan fordulatok és a szerethetően különc szereplők ugyanolyan jól működnek, mint mindig. Ezt a kötetet most inkább kedveltem, mint rajongtam érte, de egyetlen percig sem bántam, hogy újra elmerültem Rejtő világában.

A történet szinte ott folytatódik, ahol a Hamu és korom véget ért. Örültem, hogy az előző rész fontos szereplői, köztük Sofia és Frederik, ezúttal is meghatározó szerepet kapnak.
A skandináv hangulat most is sokat hozzáad a történethez. A nyomozás számomra jóval izgalmasabb volt, mint az előző kötetben: a rendőrök több irányból közelítik meg az ügyet, miközben az idővel is versenyt futnak. Külön tetszett, hogy az írónő ismét rövid betekintést enged az elkövető gondolataiba, ami végig fenntartja a feszültséget.
A szereplők magánélete nagyobb hangsúlyt kap, ami néha a nyomozás rovására megy, viszont Philip történetszála és a mentális betegséggel való küzdelmének bemutatása kimondottan erős része a regénynek. Továbbra sem tudtam igazán közel kerülni a főszereplőkhöz, és a sok visszatekintést is kissé soknak éreztem, ennek ellenére ez a rész összességében jobban tetszett az előzőnél. A kidolgozottabb nyomozás és a feszült hangulat miatt kíváncsian várom a folytatást.

Amikor a téli esték hidegében egy igazán varázslatos olvasmányra vágyunk, kevés jobb választás létezik, mint E. T. A. Hoffmann halhatatlan remekműve, A diótörő.
Bár a legtöbben Csajkovszkij fülbemászó dallamaiból és a világhírű balett-előadásokból ismerik a történetet, az eredeti, 1816-os regényes mese egy sokkal izgalmasabb és mélyebb világot rejt, mint amit a színpadi verzió meg tud mutatni.
Hoffmann zsenialitása abban rejlik, hogy mesterien mossa össze a valóság rideg határait a gyermeki képzelet birodalmával.
A történet szenteste veszi kezdetét, a gyertyafényes, mézeskalács-illatú szobában, ahol a kis Marika a különc Drosselmeier nagybácsitól egy különös, rút kis diótörő babát kap ajándékba. Ami ezután következik, az a világirodalom egyik legszebb utazása, amelyben a játékok éjfélkor életre kelnek, és kezdetét veszi a hősies küzdelem a hétfejű Egérkirály félelmetes serege ellen. A könyv lapjain azonban nemcsak egy egyszerű csatát kapunk, hanem megismerhetjük a „kemény dió meséjét” is, amely elmeséli, hogyan változott a délceg ifjú azzá a fanyar külsejű lénnyé, akit végül csak a tiszta szeretet és a rendíthetetlen hit menthet meg.
Hoffmann egyedi, enyhén rejtélyes és romantikus stílusa felnőttfejjel is teljesen magával ragadja az embert.
Ha szeretnénk ezt a varázslatot fizikai formában is a polcunkra helyezni, az Alexandra Kiadó kínálatában igazi könyvészeti gyöngyszemeket találunk. A gyönyörű, exkluzív megjelenésű Alexandra Klasszikusok sorozat tagjaként napvilágot látott keménytáblás Diótörő kiadás Sárközi György míves, klasszikus fordításában hozza el nekünk Hoffmann zseniális mondatait. Ez a kötet letisztult, elegáns formájával méltó dísze bármelyik családi könyvespolcnak.