Kate Morton Az elfeledett kert című regénye olyan, mint egy régi, zárt kapu egy elvadult kert végében: amint belépsz rajta, már nincs visszaút – csak a múlt rétegein át vezető, titkokkal szegélyezett ösvény.
Ez a történet generációkon ível át, és finoman, szinte észrevétlenül fonja össze a múltat a jelennel. Egy elhagyott gyermek történetéből bontakozik ki egy családi rejtély, amelyben régi levelek, elhallgatott igazságok, elveszett szerelmek és eltemetett fájdalmak kapnak hangot. Kate Morton különleges érzékenységgel ír női sorsokról, identitáskeresésről, és arról, hogy mennyire meghatároz bennünket az, ahonnan jövünk – még akkor is, ha nem is ismerjük a saját történetünket.
A könyv hangulata melankolikus, mégis meleg; titokzatos, mégis otthonos. Olyan regény, amit nem csak olvas az ember, hanem átél: a ködös angol kertek illatát, a régi házak falába ivódott emlékeket, a múlt suttogását a jelen csendjében.
Nem mondanám, hogy ez a könyv „letaglózott”. Nem voltak benne olyan jelenetek, amelyek sokkoltak volna. Nem éreztem azt, hogy azonnal beszélnem kell róla. Inkább valami más történt. Valami csendesebb.
Olvasás közben többször azon kaptam magam, hogy megállok egy-egy bekezdésnél. Nem azért, mert bonyolult volt, hanem mert szépen simult a lelkemhez. A történet rétegről rétegre tárult fel — generációkon átívelő titkok, elhallgatott múlt, identitáskeresés — de mindez nem drámai gesztusokkal, hanem finom, szinte tapintatos meséléssel.
Engem az érintett meg leginkább, hogy mennyire emberi. Hogy nem hősökről, nem végletekről szól, hanem törékeny emberekről, akik próbálják megérteni, honnan jöttek, és ez mit jelent számukra. A kérdés, ami végig ott motoszkált bennem:
vajon mennyire határoz meg minket az a múlt, amit nem ismerünk?
Számomra Az elfeledett kert nem csupán egy családi rejtély.
Hanem emlékeztető arra, hogy a csend is tud erős lenni.
Hogy az egyszerűség nem egyenlő a kevéssel.
És hogy néha a legnagyobb hatást azok a történetek gyakorolják ránk, amelyek nem akarnak bizonyítani semmit — csak jelen lenni.
És én nagyon hálás vagyok, hogy jelen lehettem benne. 🌿🤍📖

Ez a könyv eddig fantasztikus ❤️❤️

Tudjuk hogy a dark romance műfaja jelenleg virágkorát éli. Mindenféle válfajával volt már dolgom, de a Fogoly egy teljesen más oldalát fogja meg a műfajnak. Őszintén nem is tudom hol kezdjem. Próbálom ott, hogy mennyire kettős bennem ez az egész könyv, a sztori, és Asher karaktere.
A könyv első felében nem a megszokott red flag morally grey és társai karaktert kapjuk, ezért hirtelen nem is tudtam, mit gondoljak. Nyilván nehéz a komfortzónán kívül eső férfi karakterrel bármennyire is azonosulni.
Ella sorsa igazán fájdalmas volt, éppen ezért a lelkemet darabolta a múltja de sajnos a jelene is. Asher tetteit nem értettem, és egy szalmaszálat se ahhoz, hogy én elfogadjam amit csinál. Ezt a második felével sem magyarázta meg nekem a könyv, homályban hagy de gondolom teljesen okkal.
Éheztem Asher múltjára a könyvben végig, mert én egyébként egy abszolút pasi párti olvasó vagyok. Értem ezt úgy, hogy én hamarabb megbocsájtok nekik, vagy megértem a tetteiket, és a női karakterek nekem sokszor nagyon túltolják a sértődést. Ezért vártam ebben is, hogy én majd Ashert megértsem. De ez nem jött el, ezért is volt számomra nagyon izgalmas az egész.
Ráadásul az utolsó 160-170 oldalán Asher karaktere fordulatot vesz, és a szavam is elállt a közöttük lévő kémián. Annyira szerettem volna, ha Ella megkapja a maga happy endjét, de iszonyú jól zárta a részt az írónő.
Tele volt jó akciókkal és izgalmakkal, így ez nem csupán egy tipikus dark romance történet. Az alapsztori teljesen izgalmas és érdekes, abszolút nem a manapság elcsépelt dr könyvek.
A végétől menthetetlen ideges lettem. Óriási nagy függővég és nem hagy majd nyugodni… Így fix hogy olvasom majd a folytatást.

Igazi meleg, romantikus karácsonyi történet. Sok hóval, sőt… egy több napig tartó hóviharral. 6 idegen egy elhagyatott faluban egy üres vendéglőben ragad karácsonykor néhány napra. Összeismerkednek és megkedvelik egymást, így csodás napokat töltenek együtt. De mindenki egy csomaggal érkezett, ami a történet során lassan derül ki. Egy eltitkolt szerelem, egy komplikált válás. Rengeteg érzelmet tartogat a könyv. Néhol felvidít és mosolyra fakaszt, de máskor a szíved szakad meg. Karakterek akiket annyira megkedvelsz, hogy nem szívesen ereszted el őket. Az ünnep meghittsége csak rátesz még egy lapáttal a hangulatra. Igazi karácsonyi csemege. :)

Az összkép egyszerűen fantasztikus, szóval lássuk, miért. 🙂‍↕️
Az alapötletet imádtam, és mindig öröm számomra a bentlakásos sulis történetek világába belemerülni. A könyv tele van izgalmas és fordulatos pillanatokkal: például amikor Grace először lép be az iskolába, és rögtön belecsöppen az új, titokzatos környezetbe, vagy amikor a először tudatosul benne, hogy milyen különleges lényekkel van körülvéve – ezek a jelenetek tényleg magukkal ragadtak, és végig fenntartották az érdeklődésemet.
Grace karakterét érdekesnek találtam, és izgalmas volt látni, hogyan fejlődik a történet során. Jaxon pedig egyszerűen ellenállhatatlan: a misztikus, sötét oldala mindig tartogatott meglepetéseket, és annyira izgalmassá tette a könyvet! 🤫
Összességében a könyv végig lekötött, tele volt fordulatokkal és érzelmekkel.
Külön öröm volt látni a barátságok, a bátorság és az akadémiai élet pillanatait, például amikor a csapat együtt tervezi, hogyan oldják meg az első nagy kihívást, és tényleg együtt kell kiállniuk a félelem ellen. Fiatalabb olvasóknak is tökéletes választás, és engem is visszarepített a 16 éves énem világába – ráadásul, közel a 30-hoz, én is alig várom a folytatást! 🥰

Adott egy fantasztikus világ, ami egyszerre részletgazdag és gyönyörűen felépített,
tele különleges lényekkel és karakterekkel.🤭
Már az elejétől kezdve imádtam, ahogy fokozatosan megismerjük a különböző birodalmakat és területeket, miközben a főszereplők utaznak.🌏
Tényleg úgy éreztem, mintha magam is ott lennék,
és együtt fedezném fel ezt a hihetetlen világot.
A történet egyik nagy erőssége a karakterek.
Van egy enemies to lovers szerelmi szál, ami egyszerre izgalmas és érzelmes:
Meren, a határozott, találékony, önálló és erős női főszereplő, és az elrablója,
a kissé grumpy, kissé irányításmániás, shadow-daddy Reven.🫠🤤
Különösen tetszett, ahogy a kapcsolatuk fokozatosan alakult –
néhány pillanatban komoly feszültség volt köztük, de a történet simán és gördülékenyen oldotta fel ezeket a konfliktusokat (bár bevallom, amikor Meren titka kiderült, egy kicsit nagyobb drámát vártam körülötte😂).
A főszereplők mellett a mellékszereplők is nagyon közel kerültek a szívemhez. Részletgazdagon, szerethetően vannak megírva, mindegyiküknek van saját története, személyisége, ami miatt tényleg úgy éreztem, mindenki életre kel a lapokon.😍
És persze nem hagyhatom ki a vizuális élményt sem!😇❤️
Láttátok már ezt a borítót és élfestést?
Komolyan, valami elképesztően gyönyörű, élő és részletgazdag –
már önmagában megéri kézbe venni a könyvet! 🫶🏻
Összességében határozottan állítom, hogy az utóbbi időben
ez az egyik legjobb fantasy, amit olvastam.
A világépítés, a karakterek, a különleges lények és az érzelmi ív egyszerűen tökéletes kombináció.🌟
Természetesen alig várom, hogy belekezdjek a 2. részbe,
mert tudom, hogy újabb kalandok és mély érzelmi pillanatok várnak rám! 😍📚

Már a hátoldalon elolvasott pár mondat után éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz.
Az a hangulat, amit már az elején megteremtett, azonnal beszippantott, és tudtam, hogy valami igazán különleges történet vár rám.🫢📖✨
Nagyon tetszett, ahogyan a három különböző korszakban élő nő
története párhuzamosan fut.
1619, 1942 és 2019 – teljesen más világok, mégis annyira erősen összekapcsolódnak. 🤍
Elgondolkodtató volt látni, mennyi nehézséggel kellett szembenézniük a nőknek,
és mennyi erő volt bennük minden korban.💪🏼🌿
Nem egy pörgős, akciódús könyv, inkább hangulatában erős –
de egy percig sem unatkoztam.
A fejezetek végén sokszor pont ott szakadt meg a történet, ahol a legjobban érdekelt volna a folytatás, így mindig alig vártam, hogy visszatérjek az adott szereplőhöz.👀📚
A nyelvezete könnyű és olvastatja magát, tényleg lehet haladni vele.
Ami pedig külön plusz számomra: a természet és
az állatok szeretete végig ott van a lapokon.🐦🌸
Ettől az egész történet kap egy kicsit misztikus, mégis nagyon meghitt hangulatot.✨🌙
Fontos, hogy komolyabb témákat is érint, szóval inkább érettebb olvasóknak ajánlanám.🔞 De aki szereti a természetközeli, erős női sorsokat bemutató történeteket, annak szerintem nagyon jó választás lehet.🤎🌿

A Száguldó szerelem igazi kisvárosi romantika, amely a tipikus amerikai idill hangulatát idézi meg kíváncsi szomszédokkal, kotnyeles rokonokkal, összetartó közösséggel és néhány múltbéli titokkal fűszerezve. A történet atmoszférája otthonos, és bájos. Teli van süteményillattal, csevegéssel, kedvességgel.
Blair, a múltját maga mögött hagyni vágyó fiatal nő, bátor döntést hoz, amikor kilép megszokott világából. Új környezetben kell helytállnia, miközben bizonyítja – másoknak és önmagának is –, hogy sokkal több annál, mint aminek első pillantásra látszik. Alkalmazkodóképessége és gondoskodó természete hamar otthonossá varázsolja a számára idegen és meglehetősen szegényes közeget.
Griffin a keményen dolgozó, múltja sebeit hordozó férfi, aki nem számít rá, hogy az élete ekkora fordulatot vesz. A kettejük között kibontakozó kapcsolat fokozatosan mélyül el, miközben mindkettejüknek szembe kell néznie saját félelmeivel és bizonytalanságaival.
A regény a második esélyekről, az önmagunkra találásról és a szerelem gyógyító erejéről mesél. Könnyed, mégis érzelemdús történet, amely tökéletes választás mindazoknak, akik szeretik a szívet melengető, kisvárosi romantikus regényeket.

Nemrégiben találkoztam a „healing fiction” kifejezéssel, ami kifejezetten illik a koreai és japán trendek világába, amit leginkább úgy definiálnak, hogy „gyógyító fikciós történet. Olyan történetek, amik a lelki sebek gyógyulására fókuszál. Gyakori témák a gyász, szakítás, magány, traumák, újrakezdés, megbocsájtás, elengedés. Szong Judzsong: Az emlékek könyvesboltja című regénye, tökéletesen passzol ebbe, a számomra újonnan megismert műfaji meghatározásba.

A történetünk Dzsivon, egykor sikeres írónő történetét dolgozza fel. Elveszítette édesanyját és sok-sok éve nem tudott kiszabadulni a gyász mélyre húzó sötét céltalan és üres tengeréből. Motiválatlan, alávás problémákkal, és pánikbetegséggel küzdő nővé vált, aki minden élni akarását elvesztette, azonban véget vetni az életének nem volt képes. Egy esős napon „véletlenül” botlott bele egy különleges könyvesboltba, Az emlékek könyvesboltjába. Lehetőséget kap visszautazni a múltba, úgy, hogy ha akar és tud, akár változtathat is a történéseken. Ennek árát azonban a hátralévő életének idejéből kell fizetnie. Dzsivon elfogadja a mágikus könyvesboltban kapott lehetőségét. Hogy mi történik, sikerül-e változtatni a múlt kerekén, változik-e ő maga és nem lesz-e túl nagy ár, amit fizetnie kell… erről szól ez a rövidke történet.

Akinek kellett már veszteséget megélnie, biztosan érti, mikor azt írom, hogy a gyász néha identitássá válik és a gyógyulás lehetősége ijesztő, hiszen azt érezhetjük, hogy akkor valóban vége… A gyász nem csak hiány. Néha egy ígéret, amit magunknak teszünk: hogy nem engedjük el… pedig a továbblépés nem jelent felejtést.
Szong Judzsong koreai író azt írja, nem akar vígaszt nyújtani vagy gyógyítani, csak mély együttérzését szeretné kifejezni azoknak az embereknek, akik kénytelenek szembenézni saját veszteségeikkel. Ha őszinte akarok lenni, sokaknak mégis lehet vígasz, akár egy apró lépés a gyógyulás felé, de tér arra, hogy megéljük a fájdalmunkat csendesen biztosan tökéletes történet.
Szeretem az ilyen történeteket, mert aki nem feltétlen szeret önsegítő könyveket olvasni, hanem egy „terápiás beszélgetés” jellegű mágikus mesét szeretne, ezt választva mégis segítségre, gyógyulásra lelhet.
A könyv pont annyit ír és ad, amennyit kell. Nem éreztem, hogy túl lenne írva, megvoltak a lírai lelassuló pillanatok a kevesebb akció és sokkal több belső folyamatok és a lezárás nem valami katartikus happy end, hanem egy mágikus realizmus féle vég, ami megkönnyebbülést és reményt hoz.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a nyugodt, nem pörgős cselekményt, nem a „mi történik éppen?” a fontos, hanem „mi zajlik belül” kapja a fókuszt. Fontos, hogy erős, érzelmileg megterhelő is lehet, hiszen a legfőbb téma fonala a gyász.