Sziasztok!
Korábban a 10 dobozban lévő könyv mellett volt egy 11-ik. Esetleg nem tudja valaki, annak mi volt a címe?

Ritkán érzem azt olvasás közben, hogy fizikailag is összenyom a sötétség, de Dmitry Glukhovsky regénye, a Metro 2033 pont ezt tette velem. Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, mert féltem, hogy csak egy felszínes (vagyis inkább föld alatti) akció-sci-fi lesz, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez a könyv egy kőkemény, klausztrofób utazás az emberi lélek mélyére, ahol a moszkvai metró alagútjaiban sokszor nem is a mutánsok a legfélelmetesebbek, hanem maga az emberi természet és a reménytelenség.
Artjommal együtt bolyongani a sötétben egyszerre volt hátborzongató és lenyűgöző élmény; a levegő szinte elfogyott a szobában, miközben faltam az oldalakat. A könyv sokkal misztikusabb és filozofikusabb, mint vártam, tökéletes társadalomkritikával fűszerezve az atomháború utáni világról. Ha szereted a posztapokaliptikus hangulatot, de vágysz némi mélységre is a túlélés mellé, akkor ne hagyd ki – de készülj fel, hogy utána garantáltan más szemmel nézel majd a metróra.

Hogy őszinte legyek, José Saramago Vakság című regénye után napokig nem találtam a helyemet. Ez nem az a könyv, amit kikapcsolódásként leemelsz a polcról; ez egy gyomros, ami után levegőért kapkodsz. A történet, ahol egy megmagyarázhatatlan "fehér kór" miatt mindenki megvakul, kíméletlenül rántja le a leplet arról, milyen törékeny is a civilizációnk, és milyen gyorsan válunk ösztönlényekké, ha megszűnik a kontroll és a szégyenérzet.
Eleinte tartottam Saramago híresen nehéz, vesszőkkel összefolyó, párbeszédjeleket nélkülöző stílusától, de hamar rájöttem, hogy ez a hömpölygő szövegfolyam csak még zsigeribbé, sürgetőbbé teszi az élményt. Olyan, mintha mi magunk is ott botorkálnánk a mocsokban és a kétségbeesésben az orvos feleségével – az egyetlen szereplővel, aki látja a borzalmakat, és cipeli ennek minden terhét. Felkavaró, néha brutális, de végtelenül humanista mű, ami arra kényszerít, hogy végre igazán lássunk, ne csak nézzünk.

Sziasztok!
Van valakinek infója, hogy kb mikor érkezik a záró kötet?

Kár megvenni ! Nem ér 40e forintot . Több kaparós rész alatt is csak idézet található … kiábrándító . Nagyon csalódott voltam

Hú hát nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, hogy mennyire tetszett ez a könyv. Imádtam minden sorát. Az első része is nagyon tetszett de ez brutál jó volt. Annyira jó volt a könyv hangulata. Egyszerűen vitt magával a történet, letehetetlen volt.
Connort már az első kötetből is megismerhettük. Ő Arran jobb keze és barátja is. Ő végzi általában a piszkos munkát, a tisztogatást. Természetesen neki is van egy specialitása, amit előszeretettel alkalmaz azokon az embereken, akiket el szokott intézni. Na de amikor ezt Everlyn is beveti... Hát én köpni nyelni nem tudtam. És a csajszi ráadásul élvezi. Annyira beteg. Én pedig annyira nagyon imádtam azt a hangulatot, amit az író megteremtett.
Everly állandóan az apja keze alatt ügyködött, dolgozott, követte a parancsait. Az apja egy igazi zsarnok volt, ő pedig meghajolt előtte. Szegény soha egy jó szót nem kapott attól az embertől, akitől a támogatást várta. Mindig csak kritikát, becsmérlő szavakat, fájdalmat, tettlegességet is. Ebből fakadt, hogy nem volt megelégedve a testével és önbizalom hiánya volt. Annyira bírtam a csajt, akivé vált, miután kilépett a mérgező közegből amiben benne volt. Magabiztos, erőteljes, határozott nő lett belőle.
Connor és Everly között a kémia nagyon erős volt. Vonzódtak egymáshoz, játszadoztak egymással és mélységesen szerették egymást. Jó volt olvasni az egymásra találásukról és arról hogyan törnek fel belőlük az érzelmek.
Kifejezetten tetszett, hogy Riordan és Cassie is kapott pár fejezetet. Így az ő fejükbe is betekintést nyerhettünk.
Alig várom a harmadik részt, ami Riordan és Cassie párosáról szól.

Szerintem ez volt a legjobban várt folytatás idén, a második rész után nem volt kérdés, hogy folytatom-e. Ezért vagyok egyébként csalódott, mert azt nem sikerült felülmúlnia. Pozitívum, hogy könnyen vissza tudtam rázódni a világba, gyorsan haladtam vele, az oldalak is fogytak, viszont az események meg nem zajlottak.
A Számvetést nagyon vártam, meg a próbákat is és pont ezek a részek voltak nagyon gyorsan és röviden lerendezve.
Érezhető egyébként, hogy irányt váltott a történet kezd sötétebbé, mélyebbé válni. A lányok is komolyodnak, amit én nem bánok egyébként.
De továbbra is azt tudom mondani, hogy a könyv és maga a sorozat erőssége a hangulata, ami beszippant, nem ereszt. A humor és a szarkazmus is megfelelő arányú. És természetesen a romantikus szál sem elhanyagolható.. bár az Örökösök viselkedése továbbra is fejtörést okoz, azért kíváncsivá is tesz, hogy miket fognak még művelni a következő részekben.. 😊

Egy igazán különleges gyűjtemény jelent meg az Európa Kiadó gondozásában a nagy angol író tollából született olyan remekművek összeállításaként, mint a Karácsonyi ének, a Harangszó, a Házi tücsök, Az élet csatája és A szellem embere.
Már a borító önmagában meghozza az ünnepi hangulatot, a kötet pedig a könyvespolc éke lehet. Az öt kisregény egyike sem éri el a száz oldalt, így azok számára is ideális lehet, akiknek kevés idejük jut az olvasásra.
Valamennyi kisregény némileg melankolikus hangvételű, megjelenik bennük a szegény-gazdag ellentét, a szellemekkel való időutazás, illetőleg a lélekkel való foglalkozás, a tudatos lelki önvizsgálat, amit az olyan nagy egyházi ünnep, mint a karácsony, valamint az óév lezárása hozhat elő az emberből.
Vannak tipikusan időtálló művek, és Dickens karácsonyi történetei határozottan ide tartoznak. A kinti zord időjárás mellé a klasszikus ideális választás, ilyenkor jól eshet egy lassabb hangvételű, a lelkünkig hatoló olvasmány.