A Büszkeség és balítélet tipikusan az a könyv, amit ha egyszer elkezdesz, onnantól érteni fogod, miért rajonganak érte generációk óta.
Nemcsak egy klasszikus szerelmi történet, hanem tele van szellemes, csipkelődő párbeszédekkel, izgalmas családi jelenetekkel és persze a legendás Elizabeth–Darcy párossal.
Elizabeth igazi erős női karakter: okos, vagány és nem fél kimondani, amit gondol. Mr. Darcy pedig… hát, elsőre lehet, hogy ridegnek tűnik, de ahogy egyre jobban megismerjük, annál inkább leesik, miért lett ő a romantikus hősök örök etalonja.
Ez a könyv egyszerre könnyed, szórakoztató, mégis mélyebb gondolatokat is ad.
Ha szeretnél egy klasszikust olvasni, ami még ma is ugyanolyan szórakoztató és szívmelengető, mint megírásakor, akkor Austen regénye tökéletes választás

Vegyes érzéseim vannak a könyv elolvasása után. Egyrészt nagyon érdekes volt a téma: az író extrém takarítóként dolgozott, ami azt jelenti, hogy az elhunytak után rakta rendbe a házat. Sokszor hívták olyan helyekre is, ahol az elhunyt testére csak hónapok múltán találtak rá…
A könyv első részében a munkája megtörtént érdekesebb, extrémebb esetekről olvashatunk. Itt több történet is megérintett, viszont volt pár, ami számomra érdektelen maradt. Ezeknél az eseteknél az volt a fura számomra, hogy több esetben is felvetődik egy érdekes helyzet, viszont a megoldást vagy a hátteret nem tudjuk meg, ugyanis az író maga sem derített fényt az igazságra. Ezt én személy szerint sajnáltam, de érthető hogy a munkája nem is tette lehetővé.
A könyv második részében a munka extrém jellegéről olvashatunk. Hogy milyen kérdésekkel szoktak hozzá fordulni az emberek, vagy akár riporterek, mikor kiderül a foglalkozása. Őszintén szólva ez a második rész engem kevésbé fogott meg.
Mindent összevetve viszont érdekes olvasmány volt.

1569 tavaszán járunk, a királyi udvarban. Lady Grace, a királyné legfiatalabb udvarhölgye szemszögéből kísérhetjük nyomon az eseményeket, jobban mondva a naplóbejegyzései alapján. A királynő ígéretett tett Grace édesanyjának, hogy megtalálja a lány számára a megfelelő férjet, aki majd vigyáz rá, és a Szent Bálint - nap alkalmával megrendezett bál lesz szerinte a tökéletes alkalom, hogy Grace megnevezze választottját. Azonban a fényűző bál után rejtélyes gyilkosság történik, a gyanúsított pedig a lány újdonsült vőlegénye. Grace biztos benne hogy más volt a tettes, így a királynő engedélyével nyomozásba kezd, mely során olyan titkokat fed fel, amelyek mindent megváltoztatnak.
Egy könnyed krimi, ami felnőtteknek ugyan nemigazán tartogat nagy fordulatokat, viszont ifjúsági olvasmánynak tökéletes. Én szerettem ezt a történetet, igaz, hogy sok meglepetést nem tartogatott, viszont nosztalgikus volt elolvasni, emlékszem régen hasonló történetek szerettették meg velem a krimi műfaját. 🥰

Őszinte leszek, ami engem teljesen megvett magának az a borító volt, egy igazi kedves, őszi hangulatot sugárzó kis regény, így vakon mentem bele a történetbe, talán ezért ért olyan váratlanul, hogy a YA történet.
Nem mondanám, hogy nem okozott emiatt csalódást, de ez nem a könyv hibája.
Egy lassú, érzelmes történet, ami a felnőttéválás fáziasit mutatja be.
Csalódások, veszteségek, meghozott döntések majd annak a következményei. Önmagunk megtalálása, beilleszkedés, feldolgozás.
Ez a történet nem siet sehová, időt hagy, hogy átéld az érzelmeket.
Sajnos nem nekem szól már, bárcsak 8-10évvel ezelőtt került volna a kezembe, így azoknak ajánlom, akik most élik a 16-18éves felnőttéválási időszakot, vagy azoknak, akik nosztalgiáznának, milyen problémákkal kellett akkor megküzdeniük.
A történet elején rálehet jönni, hogy mi lesz a cselekmény, de ez nem rontott az igazi, szerethető kisvárosi hangulaton.
Nem hagyott bennem felejthetetlen mély nyomot, de nem bánom, hogy elolvastam 🙂 Könnyen olvasható volt.

Üdvözlet mindenkinek!

Érdeklődni szeretnék, ezen az oldalon hol, merre lehet megnézni a kortárs irodalmi verseny 2025-ös regényrészleteit, hol teszik ezt közzé?
A választ előre is köszönöm!

❗️ Ha nem olvastad még a Revans című könyvet, akkor vigyázz, mert ez az ajánló spoilert tartalmaz!❗️
Szóval a sorozat első része ugye ott maradt abba, hogy Várnay Benett lelőtte a Kaméleonnak elnevezett sorozatgyilkost, mert azt hitte, hogy megölte a lányát. Közben mi tudtuk, hogy ez nem is így van, és Várnay nyomozó úgymond a semmiért került börtönbe. Amikor a kislány anyja, Natasa kap egy névtelen levelet, miszerint a lánya életben van, tudja, hogy valójában csak egy ember segíthet neki megtalálni őt, viszont az az ember börtönben ül. Mindenestre meglátogatja Benettet, aki a találkozó után eldönti, hogy ő bizony meg fog szökni. Na és itt kezdődnek igazán az események, végigkövethetjük, hogy milyen cselekkel, milyen agyafúrt módon próbál megszökni, és én végtelenül érdekesnek és izgalmasnak találtam az ex-nyomozó gondolkodását. Várnay Benett egy nagyon intelligens ember, és ezt annyira jól át tudta adni az író, mintha csak mi is az ő fejével gondolkodhattunk volna. Számomra minden hibájával együtt továbbra is nagyon szerethető volt Benett karaktere, akinek most csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt, és hajlandó volt bármit elkövetni, hogy visszakapja a lányát.
Dani persze végig az orrunknál fogva vezet, de ebbe nem is nagyon mennék bele, mert még a végén valamit elspoilerezek, legyek elég annyi, hogy ismét csak néztem a könyv végén, mint hal a szatyorban. Dani nagyon ért ahhoz, hogy lassan csepegteti az infómorzsákat, egyszer ide ugrik, aztán ott dob fel valami újat, de aztán a végére minden mindennel összefügg és kijön belőle egy egészen elképesztő történet.

Miután elolvastam ennek a könyvnek a fülszövegét, nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak, de valahogy megszólított engem, ezért nagy izgalommal kezdtem neki. Az egyszer biztos, hogy nem csak a kutya esete volt különös, hanem ez az egész történet. Vagy inkább mondjam úgy, hogy különleges. És bár nem voltak elvárásaim, nem tudtam miről is fog ez valójában szólni, de az biztos, hogy nem számítottam arra, amit végül kaptam. És ez egyáltalán nem negatívum, valójában még én is csak keresem a szavakat.
Christopher autista és A kutya különös esete az éjszakában valójában az általa írt könyv. Ebben a könyvben nyomozunk Wellington kutya gyilkosa után, megismerjük jobban Christophert, az életét, a szüleinek életét, hatalmas titkokat tudunk meg, matematika példákat oldunk meg, sok-sok érdekes dologról tanulhatunk és egy ijesztő kalandra is elkísérjük őt.
Tehát az író úgy írta meg ezt a könyvet, mintha Christopher, a tizenöt éves autista kisfiú írta volna, az ő különös, és hozzátenném, hogy hihetetlen gondolataival, és szerintem valami fantasztikus, hogy ezáltal a könyv által mennyire jól beleláthatunk és megérthetjük egy autista kisfiú elméjét, ami néha kicsit ijesztő, néha lenyűgöző, néha pedig kicsit érthetetlen a többi ember számára.
Az egész történet kicsit furcsa volt, mégis szép, és igazából tényleg keresgélem a szavaimat, amelyekkel ki tudnám fejezni, hogy milyen érzéseket keltett bennem az olvasása. Szerintem egy ajánló nem is nagyon tudja átadni mindazt, amit nyújthat, ezt a könyvet el kell olvasni hozzá. És szerintem mindenki nagyon sokat tanulhat belőle.

Nagyon találó cím egy érdekes történetnek amely valós eseményeken alapul így még jobban hat az olvasó érzelmeire.
Nem egy részleteibe belemenő krimi sorozat egyes részeit olvashatjuk, bár néhol elég részletesen írja le az író a helyszíneket és a látottakat. Ez a kötet inkább a lelkedre fog hatni.
Kim Van extrém takarító aki csapatával együtt olyan helyszíneket takarítanak amik nem mindennapi, - öngyilkosságok, gyilkosságok, extrém gyűjtögetők - eseményeknek adnak helyet. Bevallom a tvben fellelhető ilyen típusú műsorokat is elborzadva nézem néha.
A könyv szépen vezet végig eme szakma árnyoldalain ami valljuk be nem való mindenkinek. Csak a legelhivatottabbak képesek ezt folyamatosan elvégezni.
Sokan bele roppannak, elfáradnak a rengeteg borzalom láttán amit napi szinten látnak és tapasztalnak. Nem könnyű napi szinten az elmúlással szembesülni és annak is nem a legszebb formájával főleg, hogy ő látja magát az embert is aki az adott helyzet mögött megismerhető.
A könyv első felében az író( aki maga is extrém takarító) mesél néhány rendkívüli megbízásáról ahol a helyszínek mesélnek a megboldogult lakóról.
Minden egyes megbízás fájdalmasan emlékezteti a szomorú valóságra, hogy a mai világ egy elmagányosodott társadalom ahol az emberek élhetnek bármilyen körülmények közt, szegények, gazdagok, fiatalok, idősek akik látszatra akár boldogok is lehettek valahol mélyen magányosak voltak.
Az érzékletes írásmód által megtapasztalhatjuk milyen benyomások érik az embert egy hermetikusan lezárt szobában ahol három hónapja meghalt valaki, elpusztult állat tetemekkel teli szobában vagy éppen milyen az üvegbe gyűjtött vizeletek amonniájával átitatott levegő.
A második részben a koreai élet, magáról a szakmáról és a társadalom halálhoz való hozzáállását fejtegeti. A saját maga által tapasztal elmagányosodásról vagy, hogy ez a munka mennyire is lett része az életének, hogy nem tud már elmenni úgy egy étterembe, hogy ne érezze ki a zsírós levegőben egy elpusztult állat tetemét az áll mennyezet felett vagy mennyire meg tud könnyebbülni egy hajnali kutya ugatástól ami pár napja csendes szomszédtól érkezik.
Felkavaró élettörténetek amik a körülmények ellenére megnyugtató lezárást kapnak azáltal, hogy az elmúlás után van ki foglalkozik az utánuk fenn maradt dolgokkal legyen szó emlékekről, káoszról.
A legnagyobb pozitívuma a könyvnek, hogy az író nem ítélkezik hanem együtt érez, átérez és próbálja megérteni az okot mi vezethet az adott állapothoz.
A könyv szerkezete segít abban, hogy adjunk magunknak időt a dolgok megértésére, az okok boncolgatására és levonjuk a saját kis konklúziónkat, mint ahogy ő teszi egy nehéz nap után az otthonában. Az írásmód pedig ahogy a távol keleti- szerzőktől megszoktam tárgyilagos, de mégis érzelmes főleg ahogy a helyszínek leírását kezeli.

Bevallom, nagyon sokáig halogattam, hogy folytassam a Crave-sorozatot. Az első rész, a Sóvárgás, valahogy nem kapott el igazán. Olvasgattam, de nem éreztem azt a „nem tudom letenni” érzést. Aztán most végre rászántam magam a második részre – és most már tudom, mi(ki) hiányzott: Hudson.
Komolyan mondom, a Vonzódás teljesen berántott. Már az első néhány fejezet után azt éreztem, hogy „na igen, ez az!” Ez a kötet sokkal izgalmasabb, pörgősebb és egyszerűen élvezetesebb volt, mint az első. Végre történt valami! Ráadásul nem csak a cselekmény lett fordulatosabb, hanem az egész világ is sokkal jobban ki lett dolgozva. Tök jó volt, hogy most már tényleg beleláthattunk a paranormális lények világába, milyen a hierarchia, milyen szabályok szerint működnek.
És akkor ott van Hudson, aki számomra az egész könyv lelke lett. Annyira karizmatikus karakter – egyszerre arrogáns, szarkasztikus, de közben ott van benne valami nagyon emberi is. Olyan „rosszfiú”, akit nem lehet nem kedvelni. Én konkrétan imádtam minden jelenetet, amiben benne volt, és sokszor azon kaptam magam, hogy várom, mikor szólal meg újra.
A másik nagy pozitívum számomra az volt, hogy Grace is végre kilépett a „gyenge kislány” szerepből. Ebben a részben sokkal erősebb, bátrabb, céltudatosabb lett. Most már tényleg érezni, hogy nem csak sodródik az eseményekkel, hanem ő is alakítja őket. Jó volt látni, hogyan változik, és hogy képes kiállni magáért – és másokért is.
A mellékszereplők is sokkal jobban beépültek a történetbe. Nem csak töltelékfigurák voltak, hanem mindegyikük kapott egy kis teret, háttértörténetet, személyiséget – ettől még gazdagabb lett az egész világ.
Szóval összességében: imádtam ezt a részt, és most már teljesen más szemmel nézek a sorozatra. Már bánom, hogy ilyen sokáig vártam a folytatással! Ha meglenne a harmadik kötet, szerintem már most nekiugranék – szóval sürgősen be kell szereznem.
Ha te is úgy érezted, hogy az első rész nem volt az igazi, adj egy esélyt a Vonzódásnak, mert szerintem simán behozza.

Marek és Annette, a Lengyelországból elmenekült, kétgyerekes zsidó házaspár és Helena, a fiatal táncoslány életvitele teljesen eltér,mégis furcsa kapocs köti őket össze.
Marek erősen vonzódik a testéből élő,ám mély érzésű Helenához. 🙄 A tancoslány számára sem közömbös a családapa…
A háború borzalma mindent elsöpör.
Franciaország megszállását követően egyre fokozódik a náci terror Párizsban, s az imádott,szépséges táncoslány a csonkán maradt család segítője lesz.
❗️Ami zavart: a regény nyelvezete,a döcögő,sokszor nekem fájóan erőltetett szóképekkel teli fordítás

4⭐️/5
Ne tévesszen meg a cím, a Szeretni annyi, mint nem egy uncsi kézikönyv ahhoz, hogyan kell szeretni, hanem Monica Wood legújabb regénye, ami szíven üt és felemel egyszerre. Egy érzelmes sztorit kapunk benne bűntudatról, megbocsátásról és második esélyekről.
A történet középpontjában három ember áll, akiket a sors összefűz egy szokatlan helyzetben. Az egyikük Violet, egy 22 éves lány. A regény elején épp most szabadul a börtönből, ahol 22 hónapot húzott le, mert ittasan autóbalesetet okozott, és ezzel megölt egy helyi óvónőt. Violet most tele van bűntudattal és félelemmel.
Harriet könyvklubot vezet a női börtönben. Igen, jól olvasod, Harriet néni, azaz Könyves bejár a böribe, és a rabokkal közösen olvasnak, majd megvitatnak regényeket, verseket. És a bentlakók imádják Könyvest. Eléggé szürreális a szitu, de Harriet jól csinálja, van benne tartás, kedvesség, türelem, és valahogy eléri, hogy ezek a kemény sorsú nők megnyíljanak az irodalomnak.
Frank, egy nyugdíjas gépész és alkalmi ezermester, aki jelenleg egy kis könyvesboltban dolgozik. Frank egy magának való, csendes fickó, akinek a felesége egy közlekedési balesetben halt meg.
Egy szép reggelen Violet, Harriet és Frank ugyanabban a könyvesboltban futnak össze, teljesen véletlenül. Violet beugrik, hogy örökbe fogadjon egy macskát, Könyves éppen új olvasnivalót keres a raboknak, Frank pedig dolgozik. Amikor felismerik, kivel állnak szemben, arra nincsenek szavak. Frank rájön, hogy a fiatal lány, aki ott toporog előtte, az a bizonyos ember, aki elvette a felesége életét. Violet pedig szembesül az özveggyel, akinek tönkretette a világát.
Innentől kezdve a sztori arról szól, hogyan birkózik meg ez a három ember ezzel a furcsa, súlyos teherrel, és hogyan lesznek egymás életének részei. Ez egy rendkívül emberi és megható „talált család” történet.
Persze semmi sem tökéletes. Például számomra kicsit kényelmes írói húzás volt, ahogy kiderül egy bizonyos dolog Frank feleségéről. Ezen kívül Violet egyik döntésénél is felszisszentem. Miután kiszabadul, hoz egy elég megkérdőjelezhető lépést. Emellett a regény vége is túl gyorsan, túl kerekre zárul.

Attól függetlenül, hogy a könyv 12-13 éveseknek íródott, ami a nyelvezetéből látszik, szerintem a felnőtteknek is nyújthat pár kikapcsoló órát.
Nekem azt adott.
Élveztem Grace nyomozását, a mindenlében kanál, cserfes udvarhölgyét, aki a fejébe veszi, hogy megold egy gyilkosságot.
A karakterek szórakoztatóak, van egy kis történelmi vonzata a végén történelmi érdekességekkel.
Én élveztem. 😄