Nem olvasok túl gyakran thrillert, de ez a könyv teljesen magával ragadott. Az alapkoncepció már önmagában zseniális: a történet egy vak nő, Naomi szemszögéből bontakozik ki, aki egy gyilkosságsorozat közepén találja magát.
Hátborzongató belegondolni, hogy ő nem lát semmit… miközben a gyilkos mindent lát és tudja, hol van. A feszültség végig tapintható, a gyilkosságok száma egyre nő, és a nyomozás kulcsa egyértelműen Naomi kezében van.
Rengeteg csavar, sötét hangulat, nyomasztó légkör és mégis annyira gördülékeny, hogy letehetetlen. Ha szereted, ha egy könyv végig fent tartja feszültséget, ez a történet neked való.

Őszintén szólva, kicsit több idő volt elolvasni ezt a könyvet, de ennek igazából csak egy oka volt… nem akartam elengedni Ari és Lucian kezét… ezt a világot. Persze-persze, ott vannak még Bel könyvei, de na, az akkor sem lesz ugyanaz, bármennyire is imádom a karaktert. Mindenesetre az írónő csodát alkotott, nagyon elégedett vagyok a teljes sorozattal. ❤
Igazi érzelmi hullámvasútban volt részem. Az események csak úgy pörögtek, jöttek a fordulatok, az árulások, a hatalmi játszmák és harcok. Bár a történetet a (Mara miatt kialakuló) háború komorsága uralta, volt benne humor is bőven. Imádom az írónő írásmódját, humorát, a világ kidolgozottságát és a mély érzelmi töltetet. Sírtam (az első oldalakat is már konkrétan könnybe lábadt szemmel olvastam, annyira SZÜKSÉGEM volt erre a kötetre) és nevettem. A vége számomra tökéletes volt, nem éreztem soknak. Az egész elvarázsolt és bebetonozta magát a szívembe, ez nem is lehet kérdés. A jövőben mindenképpen visszatérek majd még a szereplőkhöz és a történetükhöz.
A karaktereket is szerettem, örülök, hogy ennyire jól ki vannak dolgozva és ezáltal összetettek is. Ari a szívembe zárta magát a hibáival együtt, nagyon büszke vagyok rá. Ráadásul az előző értékelőmben megfogalmazott egyetlen panaszomat is „kijavította” a szerző, mert végre megmutatkozott, hogy a leányzónk nem annyira régóta tagja ennek a világnak, így nem is tud mindenkit legyőzni seperc alatt. Lucian… tied a szívem és a lelkem, köszönöm, hogy visszatért a túlféltő éned, mert számos boldog pillanatot okozott. Ennek a párosnak még sokáig a rabja leszek, imádtam a kémiájukat.
A mellékszereplők közül ismét ki tudom emelni – már nem is meglepő – az ördögöt, Belt (abszolút várom a történetét), valamint Gideont, Ryant, Lizzyt, Victorioust (és a beceneveit) és Eliast. S végül, a két újabb Ankou-fivérrel is (Alexian, Constantin) még inkább érdekes fordulatot vett a sztori, nagyon jól szórakoztam.
Mindent összevetve, számomra ez volt a tökéletes lezárása ennek az eszméletlenül jó sorozatnak. A szívemet magával vitte, egyenesen kitépte, de a végén visszaadta annak összeragasztott darabkáit. Fantasztikus érzelmi hullámvasútban volt részem, a szereplők igazán meg tudtak lepni.
Szeretettel ajánlom mindazoknak, akik szeretnének egy mély érzelmi töltettel rendelkező, fordulatos ifjúsági fantasy történetben elmerülni. Abszolút megéri!

Julien Sorel végtelenül intelligens, vonzó fiatal férfi, ami vagy rendkívüli előnyökhöz juttatja az ember, vagy örökös kínba és szenvedésbe taszítja… Főhősünk a csodákat és a magányt egyaránt átéli, miközben a társadalmi ranglétrát mászva halad előre. Nehéz kérdés, hogy vajon áldozat-e, vagy csak korának szörnyű produktuma?

,,A szobrok arcáról félreérthetetlenül le lehet olvasni: csak a pillanat számít, és a szép pillanat sosem múlik el.’’
Nehéz úgy utazni, hogy szépen lassan elengedjük elvárásainkat (és mások elvárásait), aztán csak a pillanatnak élve szívjuk magunkba, amit egy város vagy egy táj kínál. Az Utas és holdvilág ebben is segít nekünk, ha hagyjuk. Vigyük hát magunkkal ezt az olvasmányélményt eljövendő utazásainkra is, próbáljunk minél több szép pillanatot átélni!

Mező Szabolcs első megjelent regénye a Gyilkos hagyaték a régi idők krimijeit idézi látszólag modern köntösben, ugyanis a történet 2024-ben játszódik, de az olvasónak az az érzése támadhat, hogy visszarepültünk az Agatha Christi korabeli időkbe. A helyszín, a nyomozók, mind-mind a nagy elődöket idézi. A történet a Sullay család köré fonódik, ahol az apuka, Sullay Konrád maga is híres krimiszerző volt, aki életében és halálában is rejtvényeivel "szórakoztatta" családtagjait. Két nyomozó, Szűcs Gábor és Farkas Róbert próbálják felgöngyölíteni a rejtélyes gyilkosságot, ám folyton falakba ütköznek, és mire végre kiderül valami, addigra az még több kérdést vet fel. Nem egyszerű a dolguk, és nem csak az olvasónak, de nekik is fejtörést okoz a bűntények megoldása. A történet Farkas Róbert monológjával zárul, ahol csakúgy, mint a nagy elődök (Poirot, Sherlock Holmes) mindenki színe előtt leplezi le a gyilkost és annak mozgatórugóit. Első könyvnek szerintem szuper volt. Várom Mező Szabolcs további regényeit. :)

Oké, ha valaki azt mondja, hogy a második rész még az elsőnél is jobb lesz, akkor nem hittem volna neki. Úgy éreztem, az első részben meg volt minden, ami egy jó sorozathoz kell. De tévedtem. Tudjátok, mi hiányzott az első részből? HUDSON VEGA!!! :) Igen, nálam most Jaxon parkolópályára került egy kicsit, mert istenem, hát ez az ember maga a megtestesült tökéletes könyves álompasi. A megnemértett gonosz, de jószívű férfi. *-* ♥ Na, de elég is az ömlengésből. Nem csak miatta volt ez a rész jobb. Sokkal akciódúsabb, izgalmasabb volt, tele rejtélyekkel, titkokkal, ármánykodással. De a legfontosabb pontja a történetnek a barátság volt. Imádtam azt a bandát, aki Grace köré szerveződött. Mindenki más volt, mindenki különleges, de összetartottak egy egységes egészként. Nagyon szerethetőek voltak. ♥
Ha végigolvastad az ömlengésemet, akkor vedd kezedbe a sorozatot, mert garantáltan megéri. :)

Hvang Borum A könyvesbolt című regénye egy csendes, mégis mélyen megrendítő történet az újrakezdésről.
A regény érzékenyen mutatja be a kiégés folyamatát, majd azt a bátor döntést, amikor valaki elengedi a biztosat, hogy újra rátaláljon önmagára. Jongdzsu felmond, elválik, és megnyitja a könyvesboltját, amely nem csupán üzlet, hanem menedék a lelassulásra vágyóknak.
A regény emlékeztet arra, hogy a változáshoz sokszor nem hangos döntések, hanem csendes bátorság kell.
Nincs benne drámahegy, csak sok kicsi, halk pillanat, amik szépen összeállnak egy új kezdet történetévé.
Hogyha te is azt szeretnéd, hogy megnyugvást adjon a tudat, hogy jó úton jársz, hogy megtaláld önmagad akkor ez a te könyved.
Habár ez a lassú, nyugidt tavol-keleti írásmód nem fog mindenkinek tetszeni.

Ha egy elgondolkodtató könyvet kellene ajánlanom, akkor ez lenne az, mert annyi mély témát érint, amin az ember utólagosan is töprenghet.
Itt a feminizmus, a nők társadalmi helyzete, itt a családi dráma, a titkok kezelése, azok előkerülése és itt a misztikus szál, a "más vagyok, meg kell tudnom az igazságot" életérzés is. 
A Szirének a történelmi fikció, a mágikus realizmus és a krimi műfajának keveréke, Emilia Hart pedig egy családi bonyodalommal összehozza az egészet.
 Gyönyörű utazás több idősíkokon (és óceánon) át, ami lehetőséget ad arra, hogy azonosuljunk a hétköznapinak nem mondható erős női hősökkel, akik az önfelfedezés útját járják.

A tragikus szerelmi történet, amely generációk óta formálja az irodalmi kultúrát, ezúttal Kosztolányi Dezső fordításában olvasható. Ez a kiadás nemcsak irodalmi értékében kiemelkedő, hanem esztétikailag is különleges élményt nyújt. Sokan először kötelező olvasmányként találkoztak ezzel a művel, de a Romeo és Júlia olyan történet, amely felnőttként újraolvasva is mély hatást gyakorol. Velem is így volt ez. A sors, a fiatalság és a szerelem témái időtlenek.
Fedezd fel újra Te is Shakespeare legismertebb tragédiáját ebben a gyönyörű kiadásban!
Szerintem ez a kötet egyébként tökéletes választás lehet ajándéknak is, akár másoknak, akár saját magadnak.

Hatalmas lelkesedéssel vágtam bele e díjnyertes könyv olvasásába, amiből nagy sikerű film is készült. A regény csodálatos leírásokkal nyit, melyben a XIX. századi nők kiszolgáltatottságát ecseteli. A viktoriánus kornak megfelelő sötét hangulat árnyalja a könyv lapjait, melyen olykor szikrát vet a ki nem mondott szavak feszültsége.
A könyvben megelevenedik az 1885. év Párizsa, amikor is teltházzal zajlottak a kor híres neurológusának, Charcot doktornak az előadásai, amelyek során hipnózis útján próbálja meggyógyítani hisztérikus, melankólikus, epilepsziás, mániákus és demens női pácienseit. A Salpetriere kórház épp a közelgő jelmezbálra készül, amelynek alkalmával a párizsi elit tagjai közvetlen közelről vehetik szemügyre a tébolyult nőket, a páciensek pedig az őrült beteg álarca helyett más maskarát ölthetnek magukra az év e különleges napján.
A bál előtt pár nappal új páciens érkezik, az ifjú Eugénie, akit apja és bátyja személyesen zárat a Salpetriere falai közé, miután szerét veszik, hogy a lány szellemekkel társalog. A fiatal lány érkezése felkavarja a kórház állóvizét, és még Genevieve főnővér szigorúan tudományközpontú világnézetét is megingatja.
A könyv olvasása során mindvégig megmaradt az az érzésem, hogy várok valamire, valami fennkölt tanulságra, dicső lezárásra, amit végül nem kaptam meg. Talán a könyvnek a még a 230 oldalat el sem érő tömör tartalma az oka, hogy mindez nem tudott kibontakozni a cselekményből, vagy pedig az írónő szándéka teljesen eltért az általam vágyott végkifejlettől.
Mindenesetre jó volt egy kicsit elmerülni a XIX. századvégi Párizs világában, az elmeorvostan korabeli módszereiben, egy kicsit borzongani, megbotránkozni, és drukkolni a főszereplőknek.

Nehezen tudom szavakba önteni, mit is érzek e könyv kapcsán. Pontosabban el tudom mondani, de remélem, számotokra is érthető lesz, miért hagyott bennem ilyen mély nyomot. A Vészlény három erős női főszereplőt állít középpontba, három különböző korszakból. A történet során végig kísérhetjük a Weyward család női ágának generációit az 1600-as évektől egészen a második világháború időszakán át napjainkig. Altha, Violet és Kate mind különleges kapcsolatban állnak a természettel: érzik a föld rezdüléseit, hallják a madarak, rovarok hangját, mintha eggyé válnának a környezetükkel. A természetleírások gyönyörűek és néha hátborzongatóak…különösen a pókokat és más bogarakat ábrázoló jelenetek, amelyek annyira életszerűek, hogy szinte magam előtt láttam őket (vizuális típus vagyok és félek is a pókoktól, így ez nálam extra erővel hatott). A három nő történetében közös, hogy mindegyikük küzd a szabadságáért. Hogy megismerjék és felvállalják önmagukat, hogy ne férfiak elvárásai határozzák meg őket. Altha boszorkányság vádjával kerül bíróság elé. Violet különleges kapcsolatát próbálja megérteni a természettel, miközben zsarnoki apja árnyékában él. Kate pedig egy bántalmazó kapcsolatból próbál kitörni, hogy végre rátaláljon saját hangjára. A történet kétségkívül hordoz feminista üzenetet, de számomra ez nem volt tolakodó, inkább együttérzést és támogatást váltott ki belőlem. Fontos megemlítenem, hogy a könyvben megjelenik testi és lelki bántalmazás is. Számomra ez mindig nehéz téma, de az írónő hihetetlen érzékenységgel és szépséggel írt róla. Bármennyire is fájt néha olvasni, végig bíztam és drukkoltam a főszereplőinknek. A szöveget helyenként sűrű leírások tarkítják, engem nem igazán zavart, inkább hangulatosabbá tette, és még mélyebbre vont a természet atmoszférájában. A váltott nézőpontok és a különböző idősíkok csodásan összefonódnak a történet előrehaladtával. Egyszerre erőteljes, gyönyörű és megrázó könyv. Egy lenyűgöző történet női sorsokról, örökségről, és arról, hogyan találhatjuk meg önmagunkat a múlt súlya alatt. Szeretek időnként komolyabb, elgondolkodtató történeteket olvasni. Nem mintha a többi könyv ne lenne jó, de az ilyen típusú művek külön helyet foglalnak el a szívemben. Nagyon kíváncsi vagyok Emilia Hart másik könyvére, a Szirénekre is izgatottan várom, mit tartogat számomra. Ha szereted a női sorsokat középpontba állító, természetközeli, érzékenyen megírt történeteket, akkor ez a könyv biztosan megérint majd!