csalódás...

Eva a háború után az Egyesült Államokba menekül pszichésen sérült barátnőjével, Brigitével. Hithű náci családban nőtt fel, apja a sachsenhauseni koncentrációs tábor orvosa volt. Amikor ráébred, hogy minden, amiben hitt, hazugság, és apja szörnyű bűnöket követett el, elhatározza, hogy felkutatja és önként igazságot szolgáltat. Csakhogy nem csak ő van a nyomában: az amerikai és a szovjet hírszerzés is üldözi.
A történet központjában a Kékmadár-projekt áll, ami egy titkos program, amelyben a háború után az USA és a Szovjetunió versengett a német technológia megszerzéséért. Nem riadtak vissza attól sem, hogy náci tudósok kegyetlen kísérleteit használják fel céljaik eléréséhez. A regény arra keresi a választ, hol húzódik a határ a fejlődés és az erkölcs között, és vajon számít-e még az igazság, ha a hatalom más célokat tart fontosnak.
Az írónő hihetetlenül alapos kutatómunkát végzett: a Powell-ház önkéntesei és a programban résztvevő menekültek mind valódi emberek alapján születtek meg, akik tényleg ott voltak és részesei voltak az eseményeknek. Ez egyértelműen az írónő tiszteletét tükrözi a Powell-ház önkéntesei iránt, akiknek munkáját és kitartását a könyv lapjain örökítette meg.
A regény nemcsak a háború borzalmairól szól, hanem arról is, milyen lehetett fiatal németként felnőni a náci ideológia árnyékában, és milyen nehéz elfogadni, ha kiderül, hogy a saját szüleid szörnyű dolgokat követtek el. Hogyan tudsz tovább élni, ha minden, amit eddig igaznak hittél, hazugság?
Mindig lenyűgöz, ha egy II. világháborús történet új nézőpontból mutatja be a múltat. A Kékmadár pontosan ilyen volt: izgalmas, érzelmes és tele elgondolkodtató kérdésekkel.

Folymatos, sötétben leselkedő veszély, kalandok, megpróbáltatások, egy hajó, egy hasjóskapitány, és egy lány aki harcol az álmaiért, aki tartozni akár valahova, aki családra vágyik.
A történet főhőse, a tizenhét éves Fable, édesanyja halála után egy kegyetlen szigeten kénytelen felnőni, miután apja – egy hírhedt kereskedőkapitány – magára hagyja. A lány éles eszével, bátorságával és a tengerfenék kincseinek felkutatásában szerzett különleges tehetségével küzd meg a mindennapokért.
Imádom a világot amit az írónő megteremtett, néha olyan érzésem van mintha én is ott lennék a karaktereinkkel a Marigoldon.
Eleinte voltak fenntartásaim a Marigold legénységével kapcsolatosan de a végére nagyon megszerettem őket, egy nagyon szerethető csapatot alkotnak együtt.
A könyv végére West is nagyon belopta magát a szívemben, tudva miket tett és miért, és az hogy ennyire gondoskodó mindenkivel nekem nagyon szimpatikus volt.
Ajánlom azoknak akik szeretik a kalózos, kalandos, mégis szívetmelengető, kissé romantikus fantasykat!