Ha egy elgondolkodtató könyvet kellene ajánlanom, akkor ez lenne az, mert annyi mély témát érint, amin az ember utólagosan is töprenghet.
Itt a feminizmus, a nők társadalmi helyzete, itt a családi dráma, a titkok kezelése, azok előkerülése és itt a misztikus szál, a "más vagyok, meg kell tudnom az igazságot" életérzés is. 
A Szirének a történelmi fikció, a mágikus realizmus és a krimi műfajának keveréke, Emilia Hart pedig egy családi bonyodalommal összehozza az egészet.
 Gyönyörű utazás több idősíkokon (és óceánon) át, ami lehetőséget ad arra, hogy azonosuljunk a hétköznapinak nem mondható erős női hősökkel, akik az önfelfedezés útját járják.

A tragikus szerelmi történet, amely generációk óta formálja az irodalmi kultúrát, ezúttal Kosztolányi Dezső fordításában olvasható. Ez a kiadás nemcsak irodalmi értékében kiemelkedő, hanem esztétikailag is különleges élményt nyújt. Sokan először kötelező olvasmányként találkoztak ezzel a művel, de a Romeo és Júlia olyan történet, amely felnőttként újraolvasva is mély hatást gyakorol. Velem is így volt ez. A sors, a fiatalság és a szerelem témái időtlenek.
Fedezd fel újra Te is Shakespeare legismertebb tragédiáját ebben a gyönyörű kiadásban!
Szerintem ez a kötet egyébként tökéletes választás lehet ajándéknak is, akár másoknak, akár saját magadnak.

Hatalmas lelkesedéssel vágtam bele e díjnyertes könyv olvasásába, amiből nagy sikerű film is készült. A regény csodálatos leírásokkal nyit, melyben a XIX. századi nők kiszolgáltatottságát ecseteli. A viktoriánus kornak megfelelő sötét hangulat árnyalja a könyv lapjait, melyen olykor szikrát vet a ki nem mondott szavak feszültsége.
A könyvben megelevenedik az 1885. év Párizsa, amikor is teltházzal zajlottak a kor híres neurológusának, Charcot doktornak az előadásai, amelyek során hipnózis útján próbálja meggyógyítani hisztérikus, melankólikus, epilepsziás, mániákus és demens női pácienseit. A Salpetriere kórház épp a közelgő jelmezbálra készül, amelynek alkalmával a párizsi elit tagjai közvetlen közelről vehetik szemügyre a tébolyult nőket, a páciensek pedig az őrült beteg álarca helyett más maskarát ölthetnek magukra az év e különleges napján.
A bál előtt pár nappal új páciens érkezik, az ifjú Eugénie, akit apja és bátyja személyesen zárat a Salpetriere falai közé, miután szerét veszik, hogy a lány szellemekkel társalog. A fiatal lány érkezése felkavarja a kórház állóvizét, és még Genevieve főnővér szigorúan tudományközpontú világnézetét is megingatja.
A könyv olvasása során mindvégig megmaradt az az érzésem, hogy várok valamire, valami fennkölt tanulságra, dicső lezárásra, amit végül nem kaptam meg. Talán a könyvnek a még a 230 oldalat el sem érő tömör tartalma az oka, hogy mindez nem tudott kibontakozni a cselekményből, vagy pedig az írónő szándéka teljesen eltért az általam vágyott végkifejlettől.
Mindenesetre jó volt egy kicsit elmerülni a XIX. századvégi Párizs világában, az elmeorvostan korabeli módszereiben, egy kicsit borzongani, megbotránkozni, és drukkolni a főszereplőknek.

Nehezen tudom szavakba önteni, mit is érzek e könyv kapcsán. Pontosabban el tudom mondani, de remélem, számotokra is érthető lesz, miért hagyott bennem ilyen mély nyomot. A Vészlény három erős női főszereplőt állít középpontba, három különböző korszakból. A történet során végig kísérhetjük a Weyward család női ágának generációit az 1600-as évektől egészen a második világháború időszakán át napjainkig. Altha, Violet és Kate mind különleges kapcsolatban állnak a természettel: érzik a föld rezdüléseit, hallják a madarak, rovarok hangját, mintha eggyé válnának a környezetükkel. A természetleírások gyönyörűek és néha hátborzongatóak…különösen a pókokat és más bogarakat ábrázoló jelenetek, amelyek annyira életszerűek, hogy szinte magam előtt láttam őket (vizuális típus vagyok és félek is a pókoktól, így ez nálam extra erővel hatott). A három nő történetében közös, hogy mindegyikük küzd a szabadságáért. Hogy megismerjék és felvállalják önmagukat, hogy ne férfiak elvárásai határozzák meg őket. Altha boszorkányság vádjával kerül bíróság elé. Violet különleges kapcsolatát próbálja megérteni a természettel, miközben zsarnoki apja árnyékában él. Kate pedig egy bántalmazó kapcsolatból próbál kitörni, hogy végre rátaláljon saját hangjára. A történet kétségkívül hordoz feminista üzenetet, de számomra ez nem volt tolakodó, inkább együttérzést és támogatást váltott ki belőlem. Fontos megemlítenem, hogy a könyvben megjelenik testi és lelki bántalmazás is. Számomra ez mindig nehéz téma, de az írónő hihetetlen érzékenységgel és szépséggel írt róla. Bármennyire is fájt néha olvasni, végig bíztam és drukkoltam a főszereplőinknek. A szöveget helyenként sűrű leírások tarkítják, engem nem igazán zavart, inkább hangulatosabbá tette, és még mélyebbre vont a természet atmoszférájában. A váltott nézőpontok és a különböző idősíkok csodásan összefonódnak a történet előrehaladtával. Egyszerre erőteljes, gyönyörű és megrázó könyv. Egy lenyűgöző történet női sorsokról, örökségről, és arról, hogyan találhatjuk meg önmagunkat a múlt súlya alatt. Szeretek időnként komolyabb, elgondolkodtató történeteket olvasni. Nem mintha a többi könyv ne lenne jó, de az ilyen típusú művek külön helyet foglalnak el a szívemben. Nagyon kíváncsi vagyok Emilia Hart másik könyvére, a Szirénekre is izgatottan várom, mit tartogat számomra. Ha szereted a női sorsokat középpontba állító, természetközeli, érzékenyen megírt történeteket, akkor ez a könyv biztosan megérint majd!

“– A vas csak keményebb lesz a tűzben, Seth. Nem betörtél, hanem tovább kovácsoltál.”
Szerettem az első részt, de maradt némi hiányérzetem utána. Lehet, a hype volt nagy körülötte és azért indultam hatalmas elvárásokkal, nehéz megmondani, mindenesetre sorozatkezdő kötetként megállta a helyét, úgyhogy kíváncsian vártam a folytatást (amiről sokkal több jó véleményt olvastam és hallottam, úgyhogy bizakodó voltam nagyon). Szerencsére nem kellett csalódnom, mert nekem ez a rész jobban tetszett, mint az előző, szóval hozta a szintet az biztos.
Mind Tory, mond pedig Darcy karaktere is erősebb és belevalóbb lett, mondhatjuk, hogy “fejlődtek” az első rész óta. De nem csak a személyiségük, hanem az erejük is egyre jobban kibontakozik. Ebben a részben sokkal jobban kiálltak magukért, ami felüdülés volt végre. Nagyobb szeretet kaptak az örökösök is, és persze Orion, amit kifejezetten vártam. A világ továbbra is magával ragad, egyedi a varázslatos közeg, amit az olvasó elé tár a könyv, a karakterek pedig továbbra is szerethetőek a maguk módján.
Összességében mondhatjuk, hogy erős folytatás volt, izgalmas, pörgős, néhol fűszeres és humoros a megszokott harcok és csatározások mellett. Akit esetleg nem szippantott be az első rész, és ezért nem tesz kísérletet a folytatásra, ajánlom, hogy tegyen próbát, mert tényleg többet és jobbat nyújt a kötet, mint amire számítani lehetne.

🖤 Figyelem, a sorozat függőséget okoz! 🖤
❤️ Imádtam! ❤️
Aki még eddig nem kezdte el, mindenképp vágjon bele. Ha pedig hezitálsz mert nem tetszett az első rész, a második garantáltan belopja magát a szívedbe!❤️
🔮 Tori és Darcy továbbra is próbálnak beilleszkedni a Zodiákus Akadémia és a tündérek világába, ahol egyre több titok és veszély leselkedik rájuk. A négy örökös ebben a részben sem kíméli őket, de az ikrek nem törnek meg, eljött az idő, hogy visszavágjanak. 🔥
Ebben a sorozatban minden benne van, amit szeretek: dark akadémia hangulat, titkokkal teli fantasy világ, mágia, szerelmi szálak és rengeteg humor. 🖤
Orion még mindig a legnagyobb kedvencem ❤️🔥, az ikreket is nagyon bírom és mostmár több karakter is kezd szimpatikussá válni. Valamiért azonban Seth nálam a nagyon nem kategória.
Imádom, hogy még több szemszögből olvashatunk, egyszerűen zseniális! ❤️
Nagyon-nagyon várom a következő részt!!! ❤️

A Moobius Márkanagykövet program keretében kaptam ezt a kötetet, ő volt a meglepetés könyvem.Be kell vallanom, hogy sajnos nem találtuk meg a közös hangot.Bele-bele olvastam, de végül DNF lett számomra. Úgy éreztem, ez a történet nem nekem szól.
Mivel nem tudtam igazán kapcsolódni hozzá, őszintén ajánlani sem tudom legalábbis nem hitelesen. Biztos vagyok benne, hogy másoknál jobb helyre kerülhet, hiszen minden könyv megtalálja a maga olvasóját – én most nem voltam az.

Egy nagyon érdekes témával foglalkozik a könyv amit akár a mai világunkba is át lehetne ültetni.
A nem is annyira távoli jövőben egy különleges empátia tesztnek vetik alá az embereket amiből kiderül mennyire társadalom kompatibilis (mennyire empatikus - legalábbis én így értelmeztem, mert ez sincs nagyon pontosítva, mert volt aki zaklatás miatt bukott meg a teszten) az ember. Egyenlőre nem kötelező, de már mutatkoznak a jelei, hogy ha valaki nem csinálja meg milyen hátrányok éri a munka- lakóhelyén. A társadalmat két felé osztják jelöltekre és jelöletlenekre. A könyv ezt a két szemszöget mutatja be: A jelöletlenek akinek már lassan csak a házhoz rendelés marad, mert egyik boltba se tudnak bemenni vagy, hogy elveszíthetik a lakásukat, mert a környék a jelölteket részesíti előnyben vagy a Jelöltek kálváriáját, hogy minden évben túl kell esni ezen a procedúrán és elveszthetik a helyüket a munkájukat és az addigi életüket.
A könyv morális és az érzelmi részére koncentrál inkább, mert nincsenek benne nagy csavarok, hisz tudjuk merre halad a történet.
Sajnos a témaválasztás érdekességén felül nem lettünk barátok a könyvvel. A könyv felééig szerintem azt se tudtam hány szereplőnk van, mert annyira összezavart mind a nevek mind az, hogy semmilyen leírást nem kaptunk a szereplőkről és ezen az írásmód se segített, mert a múlt és jelen keveredett és sokszor csak összefolyt az egész.
A szereplők különböző társadalmi helyzetük segít bemutatni ők hogyan élik meg ezt az empátia központú világot. Egyikük se jó vagy rossz, vannak megkérdőjelezhető döntéseik. A könyv a pro - kontra érveket sorakoztat fel amik nem minden esetben helyesek. Családtagok , barátok fordulnak egymás ellen.
A levelezős részt nem igazán értettem mert nem volt világos kik között zajlik csak a mondani valója volt a lényeg amit amúgy a könyvben a másik 4 szereplő végig vett így nem tett hozzá a történethez nekem.
A vége nem teljesen lepett meg, hisz mindig az szerez érvényt akinek nagyobb a hatalma. Bár a magam részéről, nem tudom mit választanék.

Kinek ajánlanám a Sóvárgást?
– annak, aki szeretne a 2010-es évek fantasy világaiba visszacsöppenni,
– annak, aki imádta az Alkonyatot, a Vámpírnaplókat vagy az Originals-t, de nem a világ, hanem inkább a szerelmi szálak miatt,
– annak, aki a világépítés helyett a romantikát szeretné dominánsnak érezni,
– annak, aki az olvasást kikapcsolódásként akarja használni egy-egy nehéz nap után.
Szóval ha igazi romantikus lélek vagy (én nem), és nem olvastál még sok erős fantasyt, akkor ez lesz a te könyved/könyvsorozatod! Én azonban sajnos itt most megállok, azt hiszem a többi kötet sem lesz az én világom.

A könyv hangulata alapvetően nekem tetszett. Nem sok olyan történetet olvasok, ami a török és az örmény kultúrával foglalkozik, ezáltal pedig sokat tanultam a könyvből. Mind a kultúráról mind pedig a családi dinamikáról.
A könyv igazi színes, szagos, ízes hangulatot áraszt mindezt isztambul utcáin, amit nagyon élveztem.
A történet vezetéssel viszont voltak problémáim. Számomra szörnyen lassan indult be, szinte a feléig a félbehagyáson gondolkoztam annyira nem tudott megragadni a cselekmény. Lehet nekem nem volt most hangulatom egy ennyire lassan építkező történethez, de nekem ez most nem jött át annyira sajnos.
A végén volt pár fordulat, ami meglepett, ez talán megmentette számomra a könyvet.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, mert ha magát a történetet nem is, de amit tanultam belőle a török kultúráról és a török-örmény konfliktusról azt biztos magammal viszem!

Vágysz már valami igazán bekuckózós, szürke, borongós történetre?
Paranormális és hátborzongató hangulattal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, boszorkányokkal és sá... oh, ez inkább maradjon titok. Mert ebben a könyvben bőven akad belőlük. ;)
Ha mindez megmozgatta a fantáziádat, akkor a Sóvárgást is szeretni fogod.
A Katmere Akadémián, mélyen Alaszka hegyei között minden megtörténhet. Minden sarkon veszély leselkedik, minden fa mögött árnyak bújnak meg. De idővel semmi sem marad titokban és fény fog derülni minden természetfelettire.
Szeretted az Alkonyatot? Vagy inkább a Vámpírnaplókat?
Ha bármelyikre igen a válasz, akkor ez a könyv sem fog csalódást okozni.
A szereplők magukkal ragadnak, a humor megbabonáz, a hangulat magához láncol, a cselekmény pedig szépen lassan építkezik és amikor a végén felér a csúcsra, a döbbenettől szóhoz sem fogsz jutni. És mire észbe kapsz, már nyúlsz is a folytatásért.