Számomra a Vadászat elsősorban nem a történet gyorsasága miatt volt erős, hanem a hangulata miatt. Ahogy haladtam előre, egyre inkább azt éreztem, hogy nincs biztos pont, amibe kapaszkodni lehet.
A könyv folyamatosan játszik azzal, hogy ki milyen szerepet tölt be, és közben végig ott van egyfajta nyugtalanító bizonytalanság. Olvasás közben többször is az volt az érzésem, hogy itt nincsenek jó döntések, csak következmények.
Ez az a fajta történet, ami inkább érzést hagy maga után, mint konkrét válaszokat.

Hangoskönyvet hallgatva és a könyvet olvasva fedeztem fel az Amit sosem fedünk fel történetét. Nekem nagyon tetszett a hangoskönyv.
Szatmári Attila nagyon jól hozza a Knockemout sorozat férfi főszereplőit. A hangszíne, a stílusa csak még jobban vissza adja a szereplők jellemét, tulajdonságait.
Molnár Ilona pedig tündököl szerintem a női szereplők hangjaként, nekem nagyon tetszett, ahogy az érzelmeket vissza tudta adni, de az a férfi hangra is igaz.
Én nagyon szerettem ezt a könyvet hangoskönyvként hallgatni, mert a felolvasók nagyon jól visszaadják az érzelmeket, könnyen bele lehet veszni a hallgatás során a történetbe. Én csak ajánlani tudom, hogy próbáld ki a hallgatást, itt az oldalon meg is tudod tenni :))

❄️ Kisvárosi tél
❄️ Második esély szerelem
❄️ Kényszerű együttlét
❄️ Korkülönbség (8 év)
❄️ A férfi lesz először szerelmes
❄️ Karakán és művész női főszereplő
❄️ Védelmező és határozott férfi főszereplő
❄️ Két idősík (múlt és jelen)
❄️ Humoros, szenvedélyes történet
Remi sérülten és menekülve hagyja maga mögött Chicagót, hogy a szülővárosában elbújva gyógyuljon és próbálja kitalálni a következő lépését. Brick már az első újra találkozásuk alkalmával tudja, hogy a lány titkol valamit, hogy bajban van.
Már az első találkozás után újra fellobban köztük a szikra, mely hamarosan teljes erővel lángol és közel hozzá őket egymáshoz. Nekem nagyon tetszett, ahogy szép lassan közel kerültek egymáshoz, úgy nyíltak meg egymásnak egyre jobban, kiderülnek a kettőjük közt húzódó és feszülő titkok.
A Mindörökké soha egy második esély szerelem története, ahol a szereplők tizennégy év után találnak vissza egymáshoz, és bizonyítják be, hogy ennyi idő távlatából is létezik megbocsátás, újrakezdés. Újra lehet írni a múltat, megerősíteni a szerelmet.
Tetszett benne, ahogyan kifejezte a könyv az ellenérzését, az elítélését a nők elleni erőszakkal kapcsolatban, de mégis meg mutatta, hogy ha kicsit másra vágysz szexuálitás terén, bizonyos keretek között elfogadható. Nagyon tetszett ezen érzések kifejezése, ahogy megmutatja, hogy a valóságban nem minden fekete fehér a szexualitás témájában, és lehet másra vágyni a normálitás mellett.
Humoros, szórakoztató regény, melynek hallgatása közben többször kellett az utcán visszafolytanom a nevetést. De az érzelmes, szenvedélyes pillanatok is magával viszik az embert, akár arcpirító olvasással 🤭
Nekem nagyon tetszett, Lucy Score már biztosan a kedvenc íróim közé tartozik.

Kedvenc könyveim, ahol két idősíkon fut, évtizedek választják el egymástól a szálakat, mégis folyamatosan érezni, hogy valahol össze fognak érni a szálak. A múlt és a jelen szépen, lassan fonódik össze, és ahogy halad előre az olvasó, egyre több minden kerül a helyére.
A jelenben Lucy történetét követjük, aki egy megmagyarázhatatlan tett után a nővéréhez menekül, miközben furcsa álmok és egyre nyugtalanítóbb események veszik körül. A múltban pedig két nő sorsát látjuk, akiket erőszakkal szakítanak ki az életükből, és egy teljesen ismeretlen világ felé sodródnak.
Ami igazán megfogott, az a könyv spirituális és misztikus hangulata. A tenger, a női erő, az öröklődő történetek, mind együtt adnak egy különleges, kicsit baljós, mégis nagyon magával ragadó atmoszférát.
Ez egy olyan könyv hangulatot is ad. Ha szereted azokat a sztorikat, ahol a múlt és a jelen összekapcsolódik, és van bennük egy kis misztikum, akkor ezt nagyon fogod élvezni.

🩷 Kisvárosi romantika
🩷 A báty legjobb barátja
🩷 Ellenségekből szerelmesek
🩷 Egy ágy és kényszerű közelség
🩷 Nyomozás, veszélyes helyzetek
🩷 Spicy romantikus
🩷 Váltott szemszög
🩷 Lassan kibontakozó szerelem
Az 𝔸𝕞𝕚𝕥 𝕤𝕠𝕤𝕖𝕞 𝕗𝕖𝕕ü𝕟𝕜 𝕗𝕖𝕝 egy szórakoztató romkom történet, nyomozással és szenvedéllyel megfűszerezve. Imádtam, ahogy Lina képes volt önmaga maradni, miközben idegesítette Nash túl védelmező viselkedése. Nagyon tetszett, ahogy megküzdve az aggodalommal, az egymás iránti féltéssel, képesek voltak elfogadni egymást úgy, ahogy vannak. Nem akarták gyökeresen megváltoztatni a másikat, hogy olyan legyen, amilyennek ők szerették.
Igazi ellenségekből szerelmesek történet: tele cívódással, vitával és sok szenvedéllyel. Nagyon szerettem azokat a jeleneteket, amikor egymásnak feszültek az ellentétes gondolataik, érzéseik miatt, de tetszett, amikor a könyv végére a szerelem győzött és együtt kapták el a rosszfiúkat 😀☺️
A könyv megmutatja, mennyire hat az életünkre és a környezetünkre egy átélt trauma, egy betegség. Mennyi fájdalmat okozhat a feldolgozás, az emlékezés. De láthatjuk azt is, hogy ha valaki lelkileg, érzelmileg is mellettünk áll, mennyit segíthet nekünk a gyógyulásban. Vagy abban, hogy rádöbbenjünk, nem kell a múltban történt eseményeket túlkompenzálnunk: az évekig burokban lét után nem kell folyamatosan veszélyes helyzeteket keresnünk, hogy élőnek és elevennek érezzük magunkat. Élhetjük úgy az életünket, hogy közben hódolunk a hobbijainknak, vágyainknak, de önmagunk maradunk, és nem változunk meg a környezetünk védelmében.
Én nagyon ajánlom mindenkinek a sorozatot! A kedvenceim közé került a Knockemout kisváros lakóinak története, kíváncsian várom a harmadik kötet eseményeit 😍☺️

Szóval… még mindig nem tértem magamhoz. Tegnap sikerült befejeznem ezt a csodás könyvet, és teljesen új értelmet nyert számomra a dark romance műfaj.
Mindig is szerettem ezt a zsánert, így nem volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni. Na de EZ a könyv… ez a történet… ezek a karakterek… egyszerűen szavakat sem találok. Hogy lehet valami ennyire jó? Komolyan!
Ebben a könyvben nincs egyetlen kedvenc karakterem sem, mert kivétel nélkül mindenkit imádtam. Mindenki hozzátett valamit a történethez, és ettől lett ennyire teljes.
Ben és Kiara kapcsolata egyszerűen zseniális volt. Ben ebbe a sötét világba egy kis fényt hozott.
Asher Scott pedig hatalmas meglepetés volt számomra. Az első részben megismertük a keménységét: azt az embert, aki nem az érzéseire hagyatkozik, hanem cselekszik akár érzelmileg, akár fizikailag. És valljuk be, van oka rá… fiatalon egy egész birodalmat és hálózatot vezetni nem kis teher, ami szépen felépítette köré azt a bizonyos páncélt.
A második részben viszont… mintha levetkőzte volna ezt a páncélt. Megmutatta a valódi önmagát és én ezt IMÁDTAM!
És Ella… az ő története különösen megérintett. Ahogy a szorongásaival és a démonjaival küzd, rétegről rétegre bontva kapjuk meg a gyógyulás folyamatát. Nem idealizált, nem gyors hanem fájdalmasan valós.
Ebben a sötét világban jelenik meg az igazi gyengédség.
A második rész számomra egy érzelmi hullámvasút volt sokkal inkább a traumák feldolgozásáról és elengedéséről szólt, miközben a háttérben a birodalom történései sem álltak meg.
Őszintén… én mindent megkaptam ettől a könyvtől.
És most fáj a szívem, hogy végeztem vele, mert tudom, hogy többet nem olvashatok róluk.
Szívből ajánlom mindenkinek. 🤍

A June Farrow két élete egy igazán összetett, egyedi, izgalmas, kiszámíthatatlan, meglepő, sokkoló és az agyadat is alaposan megdolgoztatja, miközben beleránt a Farrow-nők különös történetébe és bonyolult családi múltjába.
A Farrow-nők különös történetének teljes összefüggéseinek megértése igazi fejfájást okozhat, és könnyen elgondolkodsz azon, ki kinek a rokona ebben a zűrzavarban. A fordulatok és meghökkentő felfedezések sorra követik egymást. Általában jó vagyok a csavarok kiszúrásában, már messziről megérzem őket, de itt annyi váratlan fordulat van, hogy csak pislogtam.
Egy elképesztően elgondolkodtató időutazós történet, amely folyamatos találgatásra késztet, miközben összeesküvés-elméleteket gyártasz egy gyilkossági rejtély körül, de emellett egy szívszorító, intenzív szerelmi történetet is magában foglal – még ha a megtört szívű főhőst kicsit később is ismerjük meg. Emellett az egyik legerősebb feminista történet a nők összefogásáról, arról, hogyan segítik egymást a túlélésben, és milyen áldozatokat hoznak az anyák gyermekeik védelmében.
A történet középpontjában az utolsó Farrow-nő, June Farrow áll, aki 34 éves, Jasperben él, mint családja utolsó élő nőtagja. Gyászolja a nagymamáját, aki felnevelte őt, miután az édesanyja, Susanna – aki azzal a mentális betegséggel küzdött, amely mintha az egész család nőtagjait sújtaná – nyomtalanul eltűnt, és halottnak nyilvánították.
June-nál is megjelennek az őrület jelei, akárcsak a többi Farrow-nőnél, mielőtt teljesen elvesztették volna az eszüket. Olyan dolgokat lát, amelyek nem léteznek: például egy titokzatos férfit, aki cigarettázva figyeli őt különböző helyeken, valamint egy vörös ajtót, amely a semmiből bukkan fel, és arra vár, hogy kinyissa.
Miközben azt hiszi, hogy mindez romló mentális állapotának jele, kap egy borítékot, amelyet a nagymamája küldött neki a halála előtt. A borítékban egy nyom lapul, amelyet használva June nyomozni kezd egy olyan ügyben, mely hosszú idő óta kísérti a kisvárost.
Amikor úgy dönt, átlép a vörös ajtón, amely újra és újra megjelenik, és hívja őt, egy olyan helyen találja magát, ahol megváltoztathatja a múlt és a jövő kusza idővonalának alakulását. Megmentheti-e a Farrow-nőket az átoktól, még ha ezzel örökre kockára teszi is a saját sorsát? Vajon újragondolhatja-e az életét?
Az utazás, amelyre elindul, egy izgalmas hullámvasút, amely minden meggyőződését próbára teszi, és arra kényszeríti, hogy szembenézzen önmaga legmélyebb rétegeivel. A regény mesterien ötvözi a fantasy, a sci-fi, a misztikus krimi és a romantika elemeit, olyan érzelmi szövetet alkotva, amely az utolsó oldalig rabul ejtett.
Adrianne Young egy igazi mesterművet alkotott, amely elmosódottá teszi a valóság és a fikció határait, és egy olyan világba meríti az olvasót, ahol a lehetetlen is lehetségessé válik.
Ez a könyv biztosan sokáig a fejemben marad az elolvasása után is
Összességében: ez a könyv meg fog lepni! Az utóbbi időben az egyik legkiemelkedőbb olvasmányom volt!

A fülszöveg alapján nem voltam benne biztos, mire számíthatok a történettől. A könyvben szereplő ajánlások nyomán sejtettem, hogy az időutazás valamilyen szinten szerepet fog benne kapni, de ennél jóval többet adott végül a könyv.

Főszereplőnk, June, nők olyan generációjának a leszármazottja, akik előbb-utóbb megőrültek. A kiváltó okot nem tudni, egy biztos, hogy mindegyikük így járt. Emiatt June elszigetelten él, nem akar szerelembe esni, sem családot alapítani, és tovább vinni ezt az elátkozott vérvonalat. Amikor egy rejtélyes fényképet kap, ami megmagyarázhatatlan kérdéseket vet fel benne az édesanyja múltjáról, nyomozásba kezd. Ez a kutatás pedig olyan helyre vezeti, aminek a létezéséről a Farrow nőkön kívül senki nem tudhat, és ami kiforgatja a sarkaiból June biztosnak vélt életét és szilárdnak hitt nézeteit.

„Ez mindent megváltoztat.
És így is volt.”

A könyv nagyon mélyenszántó gondolatokat érzékeltet a család fontosságáról, a szeretet és szerelem mindent elsöprő erejéről, és az önfeláldozásról. A nehéz női sorsok több generáción keresztül kerülnek bemutatásra, ahogy a Farrow család tagjai mind szembenéznek a rajtuk lévő átokkal.
Érzelmekkel teli utazáson vesz részt June, aminek a végén nemcsak ő, hanem én, mint olvasó is átértékeltem sok mindent, amivel a könyv első részében találkoztam.

Több idősíkon játszódik a történet, nagyon alaposan és megfontoltan került felépítésre a világ. Imádom az ilyen sztorikat, azt, hogy folyamatosan pörög az agyam olvasás közben, ahogy az újabb információmorzsákat próbálom beilleszteni a meglévők közé. Elméleteket gyártani, kombinálni, és a végén mindent újraértékelni az igazság tükrében.

June egy roppant erős női karakter, még ha ő sokszor nem is tartotta magát annak. Szinte végig a sötétben tapogatózott, amíg kereste a választ a sorra felmerülő kérdéseire, és egy olyan világgal ismerkedett, amit egyszerre volt ismerős és ismeretlen neki.

„Csapdába estem egy másik élet múzeumában.”

Ha valaki szereti a mágikus realizmus témakörében írt könyveket, bátran ajánlom neki a June Farrow két életét, nem fogja megbánni. Egy csodás utazáson vettem részt, ahol mély érzelmeket éltem át a főszereplőn keresztül.

Nem hagyományos „könyváros” módon álltam neki a „Ragadozó városok”-nak, (előbb a könyv aztán a mozi) hiszen a filmet már kétszer is láttam előtte. Ennek ellenére meglepően friss és magával ragadó olvasmányélmény volt. Sőt, sok szempontból még jobban is működött, mint a vásznon.
A világépítés egyszerűen zseniális: a „mozgó városok” elsőre abszurd ötlete Reeve írásában teljesen hihetővé válik. A ragadozó városok rendszere, a túlélésért folytatott küzdelem és a háttérben megbújó múlt egy sötét, mégis lenyűgöző disztópiát rajzol ki. Külön plusz, hogy nem csak egy jó alapötletet kapunk, hanem egy részletesen kidolgozott univerzumot. Ehhez képest amúgy a történet meglehetősen gyors, és fordulatos.
A szereplők is érdekes. Tom karakterfejlődése kifejezetten erős, egy naiv fiúból lassan, lépésről lépésre válik valódi főhőssé. Hester pedig már az elejétől izgalmas figura: kemény és rideg viszont ahogy lépésről-lépésre feltárul a múltja abszolút érthetővé válik a jelleme. Kettejük kapcsolata szépen építkezik, ami sokat ad a történet érzelmi részéhez.
A sztori végig pörgős, tele akcióval és fordulatokkal, miközben megmarad benne egy komorabb, elgondolkodtató hangulat is. A 60 perces háborúról ugyan szívesen olvastam volna többet, de talán pont ez a titokzatosság teszi még érdekesebbé.
Összességében egy izgalmas, jól megírt, különleges hangulatú regény, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

Egy nagyon különleges, misztikus, sokszor sötét és nyomasztó hangulatú, több idősíkon futó történet, amiben a női lét, erő, össztartás témája jelenik meg.
.
Ebben az elképesztő gyönyörű kiadású könyvben a több idősíkon megjelenő történekben azonos problémák jelennek meg, elnyomás, bántalmazás, ugyanakkor a női összetartás ereje is újra és újra megjelenik és ezzel is kapcsolódnak egymáshoz a szereplők. Hasonló traumák és női tapasztalatok generációkon keresztül ívelnek át és öröklődnek és várnak megoldásra újra és újra.
.
Erősen és végig jelen van a természet és azzal való kapcsolat. A részletesebb leírásoknak pszichológiai terekként működnek. Számomra néha már túl soknak érződött és kevesebb tér maradt a női lét megértésére. A bezártség és kitörés feszültsége végig benne van a regényben. Nincsenek kiszámíthatatlan nagy fordulatok benne, inkább a hangulat és az azonosulás a fontos. Mit jelentetett nőként létezni a különböző korokban? Hogyan öröklődhet a félelem és az erő? Elnyomás és önazonosság között hol húzódik a határ.
.
Hatott rám érzelmileg, felkavart és már-már dühített a történetben az a "tipikus" női viselkedés, amikor mi nők azt hisszük mindent magunknak kell megoldanunk és nem merünk a másikért nyúlni. Rejtegetjük a saját démonjainkat.

A Sóvárgás egy igazi nosztalgikus utazás volt számomra a 2000-es évek paranormális romantikus történeteinek világába. Bár nem vagyok a zsáner elkötelezett rajongója, volt a könyvben valami ismerős és szórakoztató, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet.
A főhős, Grace nem volt az én emberem. A döntései néha megdöbbentettek, sokszor eléggé ellentmondtak a józan észnek gyakran figyelmen kívül hagyta a veszélyjeleket és a saját megérzéseit is. Emiatt nehéz volt azonosulni vele. Nyilván YA regény, nem várhatunk felnőtt érett karaktereket, de némi következetesség és átgondoltság nem ártott volna.
Jaxon karaktere az elején ígéretesen indult a visszafogottságával, de a regény végére ő is hozta a műfaj jól ismert, túlfűtött hősét.
A történetben sok a klisé, és viszonylag egyenes a törtnetvezetés, de éppen ettől otthonos. Számomra egy könnyed, nosztalgikus kikapcsolódás volt, aminek kétségtelenül megvan a maga sötét varázsa.

Apró mancsok és nagy bátorság.
Néha a legkisebb hősök tanítják a legnagyobb dolgokat, és ez ebben az ízig-vérig kedves mesében sincs másképp. Benő nyuszi története egy igazi szívmelengető történet. Végigkísérhetjük, ahogy egy kisnyuszi kimerészkedik a komfortzónájából, és a környezete mellett saját belső nagyságára is rátalál.
történet motorja a barátság, hiszen Benő akkor válik igazán hősiesé, amikor a kalandvágyó Réka nyulat kell megmentenie. Könyvtáros szemmel külön öröm, ha egy könyv ilyen szépen, mégis egyszerűen beszél az önbizalomról és az egymás iránti felelősségről. Az illusztrációk pedig csodaszépek! Tökéletesen kiegészítik a szöveg hangulatát, és segítenek a legkisebbeknek is elmerülni ebben a puha, biztonságos, mégis izgalmas világban. Tökéletes választás esti összebújáshoz vagy közös olvasgatáshoz.

Olvasóként és könyvtárosként is vegyesek az érzéseim. Első pillantásra nagyon megtetszett a kötet, a rajzok „írtó cukik”, a színvilág telitalálat, és külön tetszik, hogy az illusztrációk nem estek az idealizált giccs kategóriába. Ugyanakkor a tipográfia helyenként megbicsaklik, bizonyos betűtípusok inkább zavaróak, mintsem esztétikusak.
A négy mese színvonala hullámzó: a bálnás történet a személyes kedvencem, míg az elefántos, bár aranyos, tartalmilag jóval soványabb, mint a lezáró mackós kaland. Szakmai szemmel pedig fájó pont az alaposság hiánya, nincsenek oldalszámok, hiányzik egy normális tartalomjegyzék, és az impresszumadatokért is vadászni kell. A kiadótól ennél precízebb kivitelezéshez szoktam, de az összkép a hibák ellenére is szerethető.

A Keiko vegyesboltja egy rendhagyó és felkavaró kötet, ami rövid terjedelme ellenére is mély nyomokat hagy. A főhős, Keiko egy olyan 36 éves nő, aki csak a munkahelyéül szolgáló vegyesbolt ismerős falai között érzi biztonságban magát. A személyisége koránt sem egyszerű, főként autista jegyeket mutat némi szocio – és pszichopata beütéssel. Számára a társadalomba való beilleszkedés erőfeszítéseket igényel. A karaktere nem feltétlenül szerethető a szó klasszikus értelmében mégis izgalmas figyelni ahogy megpróbál beolvadni a társadalomba. Kísérletei azonban rendre kudarcba fulladnak amíg meg nem érkezik az életébe Siraha aki valódi hosszú távú megoldást kínál. Hogy ez a megoldás mennyire jó az már teljesen más kérdés. A regény élesen veti fel a kérdést: fel kell-e áldoznunk az egyéniségünket a többség elvárásaiért? Aki szereti a japán irodalom különleges, kissé bizarr világát és a mély társadalomkritikát, annak ez egy fontos darab, mindenki másnak egy érdekes elgondolkodtató olvasmány.

Én nem igazán vagyok nagy dark romance fun, elolvasom aminek tetszik a története, meg olvasom is előszeretettel, azonban nem mondhatni hogy a top kedvencem. Szóval így került hozzám az Arran, hogy mindenki csak ódákat zengett róla, és megértem már hogy miért. Egyszerűen adott egy lány, aki bekerül a maffia világába, de ahogy a történettel megyünk előrébb és mélységében jobban belemegyünk - pl. Arran hátterébe, vagy hogy miért pont ő üzemeltet bordélyházat a városban, és hogyan, akkor megértjük a történetet. És ekkor már az olvasó nem tudja letenni a könyvet, mert teljesen beszippantotta az egész. Szóval akinek nem jelent gondot a dark romance (jelen esetben explicit jelenetek, bűnözés, vér stb. a triggerek a könyv elején vannak) annak ajánlom, mert ritka az olyan dark romance aki ilyen mélységig képes megírni a történetet. Legalábbis azok közül aiket én olvastam. Egy szó mint száz, olvasd el.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a történetet azt mondanám hogy minden szülő rémálva válik valóra. Egy hálaadás napi felvonuláson Kiera, egy 3 éves kislány elkeveredik az apukája mellől és nyomtalanul eltűnik. Elkezdődik a kétségbeesett kutatás..sikertelenül. A történetet egy oknyomozó újságíró szemszögéből követhetjük végig, aki egyetlen percre sem hajlandó lemondani a kislányról és éveken keresztül kutat utána. Igaz, hogy a könyv második felében megtudjuk mi történt Kierával, ettől függetlenül, még ugyanúgy nem lehet letenni a könyvet, hiszen a legvégéig izgalmas marad még így is.
A cselekmény több idősíkon fut, múlt és jelen között váltakozva, ami nemhogy zavaró lenne, hanem még inkább segít abban, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön.
Egy igazán lebilincselő lélektani thriller, amely egyetlen percre sem hagy unatkozni.