Nagyon nehezen engedem el ezt a történetet, már izgatottan várom, hogy Connor történetét is olvashassam! 😍
A titkok teljesen bizonytalanságban tartanak, és izgatottan várom, hogy milyen csavarral kápráztat majd el ismét az írónő.
Ugyanis biztos vagyok benne, hogy bőven lesznek nem várt fordulatok, és heves érzelmekből sem lesz hiány.
Nekem egy lightosabb dark romance volt, de volt benne egy egyedi hangulata, ami különlegessé tette :)
Ha kezdő dark kötetet keresel, akkor ez jó választás lehet!🥰

Ha szereted a klasszikus regényeket, ismered Romeo és Júlia tragikus, mégis káprázatos történetét, akkor ennek a kiadásnak a polcodon a helye!
Nem csak kívül gyönyörű, minőségi, de ezt a történetet mindenkinek olvasnia és tudnia kell elejétől a végéig!
Te is szerezd be ezt a friss kiadást!❤️

Márkanagykövet csomagom!❤️
A Romeo és Júlia szerintem senkinek sem ismeretlen, de ez az új kiadás, valami eszméletlen különlegesre sikerült!
Minden klasszikus rajongónak kötelező darab a gyűjteménybe!😍
Shelby Mahurin sorozatával picit ingatag lábakon áll a kapcsolatunk, de kíváncsi vagyok, hogy merte billen majd a mérleg, remélem tetszeni fog:)
A könyvesbolt szerzője teljesen ismeretlen számomra, de a fülszöveges és a kedves, hangulatos borító kellőképp meggyőző volt ahhoz, hogy olvasni akarjam:)
Ti olvastátok valamelyiket?

A Fekete Tőr Testvériség egy fantasy sorozat. Egy vámpírharcosokból álló csoport története. Minden részben egy harcost ismerhetünk meg jobban, akire a történetében rá talál a szerelem. Mindeközben társaival az Omega és az alantasai ellen küzdenek, akiknek egyetlen célja van: elpusztítani a vámpírokat.
Az Éjsötét szerető a Testvériség vezetője, komor Wrath és az emberként élő, származása miatt félvámpír, Beth Randall története. Wrath az édesapja iránti tiszteletből keresi meg Beth-t és vezeti be a világukba, miközben a kettőjük között pattogó szikrák azzal fenyegetnek, hogy mindent felégetnek.
Vajon a városban történő gyilkosságok és a Bethhez beosonó, veszélyes harcos kapcsolatba hozhatóak egymással? Vajon a rendőrség és Beth egy barátja, Butch O'Neill nyomozó képes lesz elkapni a valódi tetteseket? Vagy az Omega és az első embere, Mr. X. mindent gondosan kitervelt, hogy a Testvériség tagjait, főleg Wrath-t keverje bajba?
Az Éjsötét szerető bevezet minket egy zseniális kidolgozott világba, ahol a vámpírok, az emberek egymás mellett élnek. Ahol a vámpírok legnagyobb ellensége az alantasok, akiket az Omega és Mr. X irányít. Ahol megismerhetjük a Fekete Tőr Testvériség tagjait, akiknek a vámpír társadalom védelme a feladatuk, akik bármire képesek, hogy megvédjék a saját fajukat.
Most olvastam harmadszor ezt a kötetet, és hirtelen ötlet vezérelte az újra olvasást: meg akarom nézni a sorozatot, és friss emlékekkel akarok belevágni 😁

Tetszett az alap felállás az iker királynőkkel.
Meren és Tabra Aryd ikerhercegnői, de hivatalosan Meren nem létezik. Míg Tabra a palotában él, és királynőnek készül, Meren a városban rejtőzködik, és csak akkor megy a palotába, amikor át kell vennie Tabra helyét a veszélyes helyzetekben. Egy helycsere alkalmával viszont elrabolják Merent és országokon keresztül, meg kell küzdenie furcsábbnál furcsább lényekkel és el kell viselnie egy mogorva, csendes Árnylidércet.
Varázslat, árulás, hazugság, barátság, becsület és szeretet. Ez a könyv a kaland és az érzelmi felfedezés keveréke, ahogy Meren a viszonylag unalmas napi rutinból a változás és a túlélés kulcsává válik. Elcsépelt, de beleszeret az emberrablójába.
Voltak hiányosságai, de tetszett az írónő stílusa és könnyen lehetett haladni vele a terjedelme ellenére.
A szerelmi szál előre elkönyvelhető volt, de nekem mégis tetszett a párosuk, felesleges hisztik nélkül.
Mindenképpen jön a folytatás mert nagyon érdekel mi lesz Merenék sorsa, mi lesz az árnyakkal és vajon sikerül megmentenie a testvérét.

A Lisey története Stephen King egyik legszemélyesebb és leginkább alábecsült regénye. Nem a horrort helyezi előtérbe, hanem az emlékezés aktusát, a gyász stációit és a házasság mélyebb rétegeit.
A nyelvezet gazdag, a történet réteges, és Lisey belső utazása egyre mélyebbre visz – nemcsak egy másik világba (Booya Moon), hanem saját magába is.
Nem gyors, nem könnyű – de annál katarzisgazdagabb olvasmány. Olyan könyv, amit nem egyszer, hanem többször érdemes kézbe venni.

Stephen King Tortúrá-ja többrétegű szöveg: egyszerre vérfagyasztó thriller és az írásról, az alkotás fájdalmáról szóló parabola.
A regény zárt terei – a ház, a szoba, a test – mintha az elme börtönét jelenítenék meg, ahol az alkotó és az olvasó közti kapcsolat torz formát ölt.
Annie Wilkes alakja archetipikus, mégis hús-vér. Nem démon, hanem ember – talán ettől is olyan rémisztő.
King itt nemcsak mesél, hanem boncol. Mesteri munka.

Vannak könyvek, amik nem akarnak többet adni, mint egy kis szívet melengető kikapcsolódást – és ez a kötet pontosan ilyen. Nem váltja meg a világot, de annyira jól esett elmerülni benne! Milly Johnson igazi mestere a könnyed, szórakoztató női regényeknek, és ez a könyve is hozza a tőle megszokott bájt és humort.
A történet három barátnőről szól – Mayről, Laráról és Clare-ről –, akik egy nehéz időszak után nyaralni indulnak, de természetesen semmi sem alakul úgy, ahogy tervezték. Egy félreértés miatt egy teljesen más faluban kötnek ki, ahol valami nagyon nem stimmel… Titkok, zárkózott helyiek, és egy fura házigazda, akinek mintha külön küldetése lenne elrontani a hangulatot. De a lányok nem hagyják magukat, és ahogy haladunk előre a történetben, mi is egyre jobban megszeretjük ezt a furcsa kis falut – és az ott élőket is.
Ez a regény megnyugtat, ellazít, és a végén egy picit jobb kedvvel csukjuk be, mint ahogy kinyitottuk. Nincs benne világmegváltás vagy mély dráma – és ez most kifejezetten jól is esett. Néha nem kell több, mint egy jó kis romkom, pár kedvelhető szereplő és egy csipet rejtély.
Ha te is egy kellemesen kikapcsoló, mosolygós, igazi „me-time” olvasmányra vágysz, ami egy estére elrepít egy angol faluba a barátság, romantika és újrakezdés jegyében, akkor a Borúra derű jó választás lesz.

Az Esther Wilding hét bőre egy nagyon magával ragadó regény, ami mély érzéseket/ érzelmeket váltott ki belőlem. -A történet varázslatos és mitikus elemek szőnek át, gyönyörű, lírai nyelvezettel megírva. Nem egy gyors olvasmány – gazdag és rétegzett történet, tele elbűvölő részletekkel, rejtéllyel, mesékkel és népi mondákkal elegyítve.
A történet középpontjában Esther, egy gyászoló fiatal nő áll, aki elvesztette a nővérét. Egy naplót hagy maga után, amely elindítja Esthert nőt egy világra szóló utazásra: Tasmania érintésével Koppenhágán át a Feröer-szigetekig követi nővére nyomait, hogy válaszokat keres a nővére tettére.
Gyönyörű tájakat járhatunk be a könyv segítségével. Olyan, mintha mi is a nővel utaznánk együtt miközben olyan témák kerülnek felszínre, mint a gyász, az önfelfedezés, a gyógyulás, az ártatlanság elvesztése és a bonyolult családi kapcsolatok.

Ez a rész végre hozta azt a szintet, amit én már a sorozatnyitó kötettől is vártam. Gyorsan tudtam haladni vele, ez tényleg egy letehetetlen könyv volt, csak úgy pörögtek az oldalak, ahogyan az események is.
A cselekmény egyből ott folytatódik, ahol az Ébredés véget ért. Az ikrek igyekeznek összeszedni magukat a traumatikus eseményeket követően. Nem tétlenkednek, gyorsan a bosszún törik a fejüket és ezt milyen ügyesen és ötletes módon valósítják meg. Sok vidám pillanatot okozva az olvasónak.
Amiket az első részben hiányoltam, például a világépítést, az itt sem valósult meg továbbra sem, viszont nem zavart, mert a hangulata teljesen magával ragadott és nem figyeltem az apróbb részletekre, vitt a lendület. Illetve a humor is teljesen jól ellensúlyozta a hiányosságokat.
Annak viszont kifejezetten örültem, hogy a bullying nem volt annyira erőteljes, mert az első részben sok jelenetet nehezen viseltem, amiben a lányokat alázták.
Az ikreket továbbra is nagyon kedvelem, kiemelném, hogy a karakterfejlődésük látványos, ugyan az erejükkel még mindig hadilábon állnak, ők ezt nem érzik hátránynak, nem félnek felvenni a harcot senkivel szemben.
Az Örökösök továbbra sem a kedvenceim, viszont azt meg kell hagyni, voltak jó pillanataik. Illetve róluk is azért derültek ki meghatározó titkok.
Jó kis függővéggel zárult, alig várom a 3. részt!

Egy lehengerlő fantasy történet vámpírokról, sárkányokról és egy lányról akinek egyik napról a másikra, teljesen megváltozik az élete.
Grace a vesztesége után bekerül egy bentlakásos iskolába, a Katmer Akadémiába.
Abban az első perctől kezdve biztos, hogy nem egy szokványos hely, de azt sosem hitte volna, hogy a titok amit rejt az ennyire misztikus és különleges.
Jaxon figyelmezteti a lányt. Nem szabadna itt lennie, de sem Grace sem pedig ő maga nem akarja, hogy a lány itt hagyja az iskolát.
Mindkettejükre nehéz év vár. Vajon mire képes együtt egy ember és egy vámpír?
A történet nagyon részletes (a kastély bemutatása), de a kezdeti lassú események mellett is rettentő izgalmas.
A karakterek levettek a lábamról. Jaxon már a legelején elvitt magával, Grace nem egy tipikus vámpíros sztoryban szereplő tini lány volt aki nem fél semmitől és egyből a főhőssrác nyakába ugrik.
A végén minden beindul. A gonosz megjelenik és ezzel megindulnak a jóval pörgősebb események. (Persze egy percig sem unatkoztam a könyv olvasása alatt)
-𝐌𝐞𝐠𝐭𝐚𝐥á𝐥𝐨𝐦 𝐚 𝐦ó𝐝𝐣á𝐭, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐦𝐞𝐠á𝐥𝐥í𝐭𝐬𝐚𝐦 ő𝐭, 𝐆𝐫𝐚𝐜𝐞. 𝐄𝐬𝐤ü𝐬𝐳ö𝐦! 𝐀𝐳𝐭á𝐧 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐣ö𝐬𝐬𝐳 𝐡𝐨𝐳𝐳á𝐦. 𝐌𝐞𝐫𝐭 𝐬𝐳ü𝐤𝐬é𝐠𝐞𝐦 𝐯𝐚𝐧 𝐫á𝐝. 𝐒𝐳ü𝐤𝐬é𝐠𝐞𝐦 𝐯𝐚𝐧 𝐚𝐫𝐫𝐚, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐡𝐚𝐳𝐚𝐠𝐲𝐞𝐫𝐞 𝐡𝐨𝐳𝐳á𝐦."

Sarah Rivens - Tökéletesen helytelen (Fogoly 1,5)
Na ez meglepett. Megmondom ahogy van, én nem erre számítottam! Ez fergeteges volt.👀
Ben és Bella története tipikusan a zsánerem. Az igazi első szerelem ami sokkal később újra be akar teljesülni.
Számomra ez a könyv felüdülés volt az előző rész nyomasztása után.
Ben karaktere vicces, kedves, igazi nőmágnes (legalábbis nekem). Nagyon tetszett a dinamika, az újra ismerkedés inkognítóban, és a tény hogy lehetetlen a szerelmük csak még pikánsabbá tette az egészet. Ezt a könyvet sem az erotika dominálja, sőt! Sokkal fontosabb szerepe van a cselekménynek, és a mély érzéseknek. Ben és Bella okozott számomra sok nevetést, és szívszorítást… nagyon izgultam értük.🖤💜
Ash… teljesen másképp látom az első könyvet, mivel azon az idősíkon indulunk ebben is. Ez hiányzott nekem az elsőből, hogy ne csak olvassam, hanem meg is lássam ezt a férfi karaktert. 🤌🏼Még most is sokszor felidegesített, de teljesen másképp látom őt. Már már megértem az első könyvet.
Nagyon örülök hogy elolvastam ezt a részt, mert ezek után biztosított hogy végig olvasom az egész Fogoly univerzumot. Köszönöm a bizalmat és a lehetőséget @cartaphiluskonyvkiado 💜

Amikor először találkoztam ezzel a könyvvel, egyetlen szó volt az, ami azonnal megragadott: Észak-Korea. Nem a szerző neve, nem a műfaj, még csak nem is a borító. Egyszerűen az a tény, hogy valaki erről a szinte megközelíthetetlen, titokzatos és minden ízében zárt társadalomról írt egy regényt. Régóta foglalkoztat ez a világ – nem pusztán politikai értelemben, hanem kulturálisan, emberileg, pszichológiailag. Mit jelent egy ilyen rendszerben felnőni, élni, gondolkodni? Hogyan lehet egyáltalán elképzelni a szabadságot ott, ahol a valóság is szűk keretek közé van szorítva?
A történet főszereplője Cso Csunszu, egy észak-koreai kisfiú, akihez egy sor véletlent követően egy érdekes szerepjáték-könyv került. A könyv által elkezdi felfedezni a kreativitás határtalanságát, a szabad gondolkodás magjai termő talajra találnak. A lapok pörgetésével egy érdekes zárt világban cseperedett fiú életét kísérhetjük végig.
Ez a könyv nem ad átfogó képet Észak-Koreáról. Nem tárja fel a teljes politikai rendszert, nem próbálja dokumentarista alapossággal bemutatni az ott élők mindennapjait. Ehelyett kizárólag azt mutatja meg, ami a főszereplő személyes tapasztalatain keresztül kibontakozik. Aki átfogóbb képet szeretne az országról, annak az olvasónak egy teljesen más kötetet ajánlok olvasásra.
Ami azonban megnehezítette számomra az olvasást, az a szerző stílusa. Nehéz lenne pontosan körülírni, miért volt ennyire nehézkes: talán az elbeszélés darabossága, az időkezelés csapongása, a mondatok furcsa tördeltsége miatt. Mintha nem engedné, hogy elmerüljünk benne – folyamatosan kizökkent, újra meg újra vissza kell kapaszkodni a szövegbe. De ahogy haladtam előre, kezdtem megérteni: talán épp ez a szándék. Hogy az olvasás ne váljon kényelmessé, ne csússzon túl könnyen, mert a történet, amit mesél, sem könnyed. Talán pont az a cél, hogy megdolgozzunk a befogadásért – és ezáltal a történet is jobban belénk égjen.
Ennek ellenére nem tudom letagadni: rövidsége ellenére egy nagyon velős és megrázó kötet. Nincsenek benne fölösleges mondatok, nincs benne üresjárat.
Ajánlom:
•Ha kíváncsi vagy Észak-Koreára – de nem a sablonos beszámolókon keresztül.
•Ha bírod a nehezebb, elgondolkodtató prózát.
•Ha keresel egy könyvet, ami után be kell menned némi csendes reflexióba, és nem tudod rögtön pörgetni tovább a következő oldalt vagy Netflix-epizódot.
https://www.instagram.com/p/DLHt3dSqkUI/?igsh=MXJkdDBnZjRmdGI5dg==

Van az a könyv, amit nem lehet egyszerűen besorolni. Misztikus? Történelmi? Kortárs dráma? Emilia Hart Szirének című regénye mindez – és még több. Egy történet, ami lassan, sejtelmesen bontakozik ki, és mélyebb nyomot hagy, mint elsőre gondolnánk.
A regény két idősíkon játszódik:
Az egyik 2019-ben, Ausztráliában követi Lucyt, aki egy rémisztő éjszaka után válaszokat keres – és talán önmagát is. A másik szálban, 1800-ban, két ír nőt sodor el a történelem és a tenger, miközben valami megmagyarázhatatlan kezd munkálni bennük… és nem engedi őket többé.
💬 A Szirének nem egy tipikus fantasy, de van benne varázslat – méghozzá a természet, a női erő és az ősi ösztönök varázsa. Nem egy pörgős regény, inkább hangulatos, lassan kibontakozó, de nagyon erőteljes. Olyan könyv, amit letéve még sokáig ízlelget az ember.
Ha szereted a mitológiával, női sorsokkal és természetfeletti elemekkel átszőtt történeteket, szívből ajánlom. Engem teljesen magával ragadott!