Mindig mondom, hogy igazán jó könyvekről nehezebb értékelést írni, szóval így vagyok ezzel most is. 🫣 Nagyon kellett már valami fordulatos, izgalmas, kidolgozott krimi, és azt érzem, ezt most megkaptam!
Várnay Benett személyében egy komplex főszereplőt kaptunk, tökéletesen kidolgozottnak találtam, és antipatikus húzásai ellenére nekem átjött, hogy ő igenis egy hús-vér karakter - hibákkal, problémákkal, körmönfont gondolkodással. A többi szereplő teljesen jól kiegészítette, kedvelhetőbb volt számomra Eszter karaktere, mégsem éreztem úgy, hogy kifejezetten ellensúlyozni hivatott Benettet, inkább együtt alkottak egy kerek egész történetet a társakkal. Még az abszolút negatívan ábrázolt személyek helye is megvolt a sakktáblán, tudjátok, amikor azt gondoljuk egy könyvről, hogy ez úgy “össze lett rakva”.
Ezt a gondolatmenetet támasztja alá az is, hogy ez egy sorozat nyitókötete, így nagyon sok minden még most lett bevezetve, meglebegtetve a szemünk előtt, hogy “nézd, kedves olvasó, jó sok minden lesz még itt”. Én pedig abszolút megeszem ezt a húzást, mert tény, hogy ilyenkor az ember egyre kíváncsibb lesz a következő könyvre, be fogja szerezni a második részt is.

King-nek már nagyon sok történetét olvastam, de ha egyetlen könyvét kellene kiemelnem, akkor határozottan ez lenne az.
Először a könyv alapján készült 8 részes mini-sorozatot láttam James Franco főszereplésével, és teljesen magával ragadott a történet. Tudtam, hogy a könyvet is el is kell olvasnom. :)
A történet egy elvált, kisvárosi angoltanár életéről szól, ami fenekestül felfordul a haldokló "barátja" utolsó kívánsága miatt, melynek köze van John F. Kennedy meggyilkolásához.
Számomra lebilincselő a történet, mely az egyik kedvenc témám, az időutazás (pontosabban a múltba utazás) köré épül.
Vajon jó-e az, ha megváltoztatjuk a múltat? Vannak-e véletlenek és sorsszerű találkozások, események?
Mi lenne ha...?, mi lett volna, ha...? Ismerős kérdések, ugye? ;)

Nagyon különleges olvasmány volt. Egy csendes, lassú tempójú, karakterközpontú regény, ahol a hangsúly nem a cselekményen, hanem a belső folyamatokon van. A főszereplő gyászfeldolgozását kísérhetjük végig, méghozzá olyan érzékenyen és árnyaltan, ahogy azt kevés könyv tudja megjeleníteni.
A szerző csodás mondatokat ír, egyszerűeket, mégis nagyon mélyeket. Sokszor meg kellett állnom egy-egy gondolatnál.
Bevallom, egy ponton félbe kellett hagynom az olvasást, és nem a könyv minősége miatt, hanem mert túlságosan hasonlított az én életemre. Tükröt tartott, méghozzá fájdalmasan pontosat. Amikor készen álltam rá, visszatértem és hálás vagyok, hogy megtettem.
Ez a könyv nem való mindenkinek. De ha nyitott vagy egy csendes, befelé figyelő történetre, ami a gyász, elengedés és újrakezdés kérdéseit járja körül – akkor nagyon sokat adhat.
https://www.instagram.com/p/DL5HRQoq9zg/?igsh=eG9yYm81YXR0bzBi

Ez a könyvecske igen rövid (alig 1-2 óra alatt elolvasható), ám annál velősebb, izgalmasabb. Talán mondhatjuk, hogy felnőtteknek szóló mese - a végén "egy kis vérrel megfűszerezve".
A történet visszavisz minket Castle Rock-ba, Stephen King egyik kitalált városába Main államba. Gwendy, a 12 éves kislány egyik nap találkozik egy különös, kalapos idegennel, akivel beszélgetésbe elegyedik. Egy rejtélyes dobozt kap tőle megőrzésre, amin furcsa, színes gombok vannak - minden gomb jó valamire, de csak nagy felelősséggel szabad (vagyis inkább nem szabad?) használni.
Gwendy élete ez után a találkozás után fenekestül felfordul. Hogy mi történik vele, és mihez kezd a dobozzal? A könyvből kiderül... :)

Egy igaz történeten alapuló regény egy olasz zsidó családról, akik bár a holokausztot nem a haláltáborokban élték át, mégis teljesen felbolydult korábbi boldog, szinte tökéletes életük.
Az írónő ezzel a regénnyel állít emléket felmenőinek, melyben nagymamája életét örökíti meg az utókor számára.
Egy könyv a holokausztról - más szemszögből.
Egy könyv egy végtelenül összetartó, szerető családról.
Egy könyv néhány rossz döntés miatt sírig tartó bűntudatról...

A könyvesbolt egy koreai kertvárosban játszódik. A főszereplő elhagyva régi életét, megvalósítva egykori álmát, a könyvesbolttal és a könyvesboltban kezd új életet. Felvállalja a szülei előtt, hogy nem a hagyományos, neki szánt életet akarja élni.
Könyvesboltját folyamatosan alakítgatja, keresi a kapcsolódási lehetőségeket ember és könyv, ember és ember közt.
Az itt találkozó emberek mind másért jönnek a könyvek közé. A regényben megismert szereplők sorsa elkezd összefonódni, mindenki tanul a másiktól valamit, és persze a könyvektől is.
Sokat beszélgetnek a boldogság mibenlétéről, a szerethető munka fontosságáról, az egyéni vágyakról és az elvárt szerepfelfogásokról.
Mindenki nyitottabb és őszintébb lesz. A beszélgetések, a másik megfigyelése újfajta élettapasztalattal gazdagítja őket.
Jó volt olvasni.

Szívszorítóan szép történet a gyászról, az elengedésről és az újrakezdésről. Mélissa Da Costa finoman szövi bele a természet erejét Amande gyógyulásának folyamatába: egy kert, egy naptár, egy kóbor macska – ezek válnak az élet újraindításának eszközeivé.
A Manon virágai nem harsány, nem feltűnő, mégis mélyen emberi és igaz. Kivételes érzékenységgel mutatja meg, hogyan lehet a legnagyobb veszteség után is új értelmet találni az életben. Csendes, de erőteljes regény – igazi gyöngyszem azoknak, akik szeretik az érzelmileg gazdag, reményt sugárzó történeteket.

Jongdzsunak megvolt mindene, karrier, házasság, szép lakás Szöulban, barátok, ő ennek ellenére mégis kiégett és úgy döntött elválik férjétől és hátrahagyja eddigi életét. Mivel mindig is imádott olvasni, úgy döntött lép egy merészet és megnyitja saját könyvesboltját. Eleinte persze nem úgy megy ahogy tervezte, de folyamatosan fejlődik, figyeli a boltját, az embereket, sőt saját magát is, ennek köszönhetően pedig a könyvesbolt egyre nagyobb népszerűségnek örvend és a nyugalom szigeteként várja az könyvmolyokat.
Ez a könyv nem a váratlan fordulatokkal tartja fent a figyelmet, hanem a mély és elgondolkodtató soraival, illetve letisztultságával. Itt a cselekmény van háttérben és inkább a mögöttes tartalomra helyezi az írónő a hangsúlyt. A szereplők mind szerethetőek, a személyes vivódásaikat teljesen át lehet érezni, hiszen olyan hétköznapi gondokkal néznek szembe, amelyek bármikor bárkivel előfordulhatnak.
Szerintem a könyv legnagyobb üzenete, hogy sosem késő megállítani a rossz irányba haladó utunkat és mindent újra kezdeni, tiszta lappal.
Nagyon megszerettem ezt a könyvet, szerintem ennek a könyvesboltnak én is a törzsvendége lennék.❤️

Nagyon szeretem az Izlandon játszódó történeteket, nagy vágyam egyszer eljutni oda, így ez a könyv rögtön felkeltette az érdeklődésem. Ezt leszámítva viszont nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, ezért nagy meglepetésként ért, hogy mennyire izgalmas, elgondolkodtató történet volt, egyszerűen nem tudtam letenni. Nagyon könnyen bele tudtam élni magam a kicsit disztópikus történetbe, valójában nem is esik nehezemre elképzelni, hogy akár nálunk is fenn állhat ehhez hasonló helyzet. És pontosan ettől olyan elgondolkoztató és egyben kicsit ijesztő is ez a történet.
Izlandon kifejlesztettek egy új módszert, amellyel megmérhetik egy ember empátia szintjét, amelyből következtetni tudnak arra, hogy az adott ember mekkora valószínűséggel lesz a későbbiekben bűnöző. A történet épp a törvény életbe lépése előtti hetekben játszódik. Négy ember sorsán keresztül ismerhetjük meg az empátia teszt előnyeit és hátrányait. A legnagyobb tanulsága szerintem, hogy semmi sem egyszerűen fekete vagy fehér. Mindkét oldalnak megvan a maga igazsága, és ettől volt igazán érdekes ez a könyv.

,,Tényleg nem volt könnyű dolgotok! Annyi éven át kellett kutatnotok, csak hogy elérjétek a mi kiindulópontunkat!’’
Igazi perspektívaváltó olvasmány ez a novelláskötet. Változó térben és időben küzdenek meg a történetek szereplői a kor és a saját kihívásaikkal, és közben próbálják kideríteni: mitől vagyunk emberek? Mitől család a család? Mennyi idő kell a felejtéshez és lehetséges-e egyáltalán?
5/5 csillag - meg még jópár az égről, remek olvasmány!

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, nyaralás alatt 3 nap alatt kivégeztem. Aki szereti a bentlakásos iskolák sötét hangulatát azoknak nagyon ajánlom. Engem teljesen beszippantott, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. A történet nem csak a romantikus szállra épít, hanem komolyabb kérdéseket is felvet a gyászfeldolgozásról, hatalomról, lojalitásról. Mindkét főszereplő belopta magát a szívembe, igaz Gabriel egy kicsit néha idegesített, hogy már már betegesen a halott testvérét helyezte a saját érdekei elé. És megtévesztett, hogy elején lévő baleset nem sokszor kerül említésre, pedig azt hittem nagyobb szerepet kap majd, de a befejezésnél megértettem. 😉 Már nagyon várom a folytatást.

Első pillantásra családi drámának tűnik – de A férjem anyja sokkal több ennél. Sally Hepworth regénye érzékenyen és árnyaltan mesél egy anya és meny kapcsolatáról, a ki nem mondott szavakról, az elvárásokról, a félreértésekről. A váltott nézőpontoknak hála megértjük a karakterek motivációit – és közben egy szálon egy rejtély is bontakozik. Nem harsány, hanem csendesen erős történet. Aki szereti az emberi kapcsolatok mélységeit, annak kötelező olvasmány!

Időmágia, titkok, újrakezdés – Az Órakulcs igazi különlegesség azoknak, akik nem csak fantasyra, hanem mélységre is vágynak.
Natalia Sherba világa egyszerre látványos és elgondolkodtató. Vasilisa, a főszereplő nem klasszikus hős: ő egy kereső, egy érzékeny, kérdésekkel teli tinédzser, akit a sorsa arra kényszerít, hogy önmagába nézzen – és közben az idő urává váljon.
Az író finoman adagolja a fordulatokat, a történet hangulata sötét, de nem nyomasztó – inkább sejtelmes, varázslatos.
Az időmágiás világ kifejezetten kreatív, az olvasás közben olyan érzésem volt, mintha én is kézben tartanám azt az órakulcsot.
Ha szereted a tartalmas, mégis gördülékeny YA fantasyket – ez egy igazi gyöngyszem.
Külön pont jár a gyönyörű kivitelezésért is, mert ez a könyv bizony kívül-belül elvarázsol.

🦢Ebben a történetben Esther Wilding felkutatja nővére halálának körülményeit. Aura halála előtt magára tetováltatta a hét bőrt, hét sorban. Ezt Esther nem tudta róla, azonban a kutatása/utazása során fontos eleme lesz Aura halálában.
✨Aura és Esther közel álltak egymáshoz. Azonban 15 éves korában Aurával történik valami, ami miatt a testvérek eltávolódnak egymástól. Mikor Aura hazatér, Esther hiába fogadná tárt karokkal.
🦢Esther hazatér Aura megemlékezésére, azonban hamar kiderül, hogy nem emiatt kellett hazautaznia. Aura régi naplóján keresztül kezdi el kutatni nővére halálát. Emiatt pedig repülőre ül.
✨A történetben nem csak a jelenbe kapunk betekintést, hanem a múltba is és nem csak a testvérek szemszögéből, hanem más családtagok szemszögéből is.
🦢Egy lassan kibontakozó cselekmény, amely bemutatja a családi kötelék fontosságát, mitológiával és mesével átszőve.

Érdekes koncepció, még soha nem olvastam 3 ember szemszögéből. Szerintem jól kitalált történet volt, azonban néhol unalmas volt számomra. A főszereplők életének összefonódásáról sokkal több részletet és eseményt vártam volna.

ÚRISTEN!! Az előző részért is oda meg vissza voltam, de ez. Nem gondoltam volna, hogy annál lehet jobb, amíg el nem kezdtem falni ennek a könyvnek a sorait. Nagyon izgalmas és tartalmas történet. A szereplők, a helyszínek és az egész világfelépítés valami fenomenális!!!

Kedves kisvárosi románc könyv. Néha úgy éreztem, hogy nem halad a történet, csak lapozom az oldalakat. Sokat bénáznak a szereplők, úgyhogy aki nem kedveli a slow burn romancet, az nem fogja kedvelni ezt a történetet. Összességében élveztem, de nem lett a kedvencem.

Még mindig imádom Bellamy Creeket és az ott zajló történeteket. Ebben a részben végre kibontakozott a két főszereplőnk szerelme, ami a sorozat első kötetében is itt volt a levegőben. Még jobban megismerhettük őket és persze még jobban meg is szerethettük őket

Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, de az már biztos , hogy sokkal jobban tetszett mint a Fogoly.
Ben és Bella karaktere nekem nagyon szimpatikus volt, továbbá mindig is szerettem azokat a típusú románcokat, amikor a tini kori szerelmek újra lángra lobbannak. Illetve Ben és Bella esetében ez soha el sem múlt, csak sajnos az élet külön választotta őket.
Külön kiemelném, hogy a könyv bár másik párosról szól, mégis összefüggésben van a Fogollyal. Párhuzamos szálakon fut, így sok történés, amit a Fogolynál nem tudhatunk meg az itt értelmet nyer. Talán még Ash is szimpatikusabb lett, mint volt. Jobban megértettem a döntéseit.
A könyv utolsó 100-200 oldala szuper izgalmas volt, sok titok látott napvilágot, amire nem számítottam.
Mégis valami még mindig hiányzik nekem. Valahogy, mindig ez van. Hiszen adott egy borzasztóan terjedelmes könyv, ahol azért néha illene kicsit jobban kitérni a részletekre. Maffia románc/ maffia sztori az egész, de valahogy nekem ez most sem jött át annyira. És Bent sem éreztem annyira, egy maffiózós srácnak.
Jó volt, nem volt rossz. Szóval várom a folytatást.

„A bűntudat és a szégyen a legváltozatosabb módon mardos minket. Velünk vannak gyerekkorunktól kezdve, és ugyanannyira áthatják a szakmai mint a magánéletünket. Sokszínű érzések, számtalan árnyalattal, amit a nyelvünk nem tud visszaadni.’’
Elgondolkodtató, humoros, őszinte könyv a bűntudat erkölcsi és filozófiai vonatkozásairól. The Good Place rajongóknak kötelező!
4/5