A Vészlény olvasása után nagyon izgatottan vettem kézbe a Sziréneket, mert az előzőt egyenesen imádtam!
Sajnos a Szirének már nem ért el éppen akkora wow hatást, de ettől függetlenül abszolút nem bánom, hogy elolvastam.
Az az igazság, hogy nagyon lassan indult be a történet és sokszor azt éreztem, hogy nem igazán tudom mi történik. Ami viszont kifejezetten tetszett, az az, hogy több nézőpontból íródott, mert így sokkal mélyebbre áshattunk. Azonban számomra Jess szempontja volt a legérdekesebb, és ezek a részek voltak azok, amikor leginkább faltam az oldalakat. A Mary szempontja lehet egy kicsit túl lett írva, és bár értem, hogy miért kellettek ezek a részek, néha kicsit lehetett volna kevesebb is.
Maga a történet egyébként három részből áll. Az első rész kicsit szenvedős volt, lassan is haladtam vele, aztán a második részben már azért kaptunk érdekesebb információ morzsákat, de úgy igazán a harmadik rész környékén kapott el a flow, onnantól már nem tudtam letenni és a csavarok végül meg is mentették a történetet.
Aminek leginkább örültem az az epilógus volt, mert abban végre olyan kérdésekre is választ kaptam, amelyek ha nyitottak maradnak, nagyon frusztráló lett volna.
Tetszett, ahogy az írónő ebbe a regénybe is beleszőtte a természetet, és kíváncsian várom mi van még a tarsolyában. A borító pedig ismét csodás lett, remekül néz ki a Vészlény mellett a könyvespolcomon.

Mélyre hatoló pszicho-thriller, erős gyomorral rendelkezőknek:
Szelle Ákos Hullaház című regénye után vegyes érzések maradtak bennem, de mindenképp olyan könyvélmény, amelyet nem lehet csak úgy elfelejteni. Minden olvasói véleményemet alaposan átgondolom, saját meglátásaimra és érzéseimre alapozom, most sem történt másképp. Még akkor is, ha ebben az esetben az érzelmi ráta erősebben jelen volt, mint máskor. A könyv fülszövege már sejtette, hogy nem mindennapi történetről van szó, én pedig bizalommal álltam hozzá, elvárások nélkül. Abban bíztam, hogy meglep, felkavar, és remélhetőleg tetszeni fog. Nos, ez részben így is történt – a regény több szempontból is maradandó élményt nyújtott. A történet lassan indul, az eleje visszafogottabb, de aztán hirtelen éles váltással indul el a teljes elborulás. Innentől fogva egyre mélyebbre süllyedünk a pszichés terror és morális kérdések bugyraiba. Az írónak sikerült mesterien felépítenie a feszültséget, oldalról oldalra meglepetések vártak, nem tudtam kiszámítani a történéseket. Különösen izgalmas volt Judit karakterének alakulása: kiválóan ábrázolta, hogyan próbálja túlélni és feldolgozni mindazt, amibe belecsöppen. A lélektani mélység ebben a szálban nagyon erősen jelen van. A regény bűnügyi vonala, a karakterépítés és a cselekményvezetés tényleg zseniálisan működnek. A vége pedig… nos, ott tényleg csak pislogtam. Nagyon ütött. Ugyanakkor nem tudok elmenni szó nélkül egy olyan elem mellett, amely nálam komoly törést okozott: a szexuális erőszak és annak bizonyos megnyilvánulásai (különösen a nekrofíliát érintő utalások) rendkívül megterhelők voltak számomra. Ha csak sejtettem volna előre, hogy ilyen jelenetekkel találkozom, vagy lett volna egy trigger warning valahol, biztosan másképp készülök fel lelkileg. Számomra ezek a részek – bár a lélektani témához valamilyen szinten illeszkedtek – sok esetben túlságosan nyersek és feleslegesen részletesek voltak. Ilyenkor már nem a történet mélyült, hanem inkább kizökkentett az olvasás élményéből. Összességében: erősen megosztó könyv, amit csak azoknak ajánlanék, akik bírják a nyers, kegyetlen és elborult történeteket – és felkészültek arra, hogy a komfortzónájuk határait feszegeti. A regény erőssége kétségtelen: elgondolkodtató, nyomasztó, mégis izgalmas. De én még napokkal később is próbálom magamban elrendezni, mit is éreztem olvasás közben.

Lucy mindent megtesz, hogy jó viszonyt alakítson ki a férje édesanyjával, Dianával, de anyósa mindig távolságtartó és hűvös marad vele szemben. Bármit is tesz Lucy, soha nem elég jó. Diana pedig kívülről maga a tökéletesség: tiszteletre méltó asszony, aki a közösség aktív tagjaként segíti a rászorulókat, különösen az Ausztráliába menekült nőket, miközben látszólag boldog házasságban él.
Aztán egy nap Dianát holtan találják. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosságot követett el – a helyszínen megtalálták a méreggel teli fiolát és a búcsúlevelet is. Csakhogy a boncolás eredménye meglepő fordulatot hoz: kiderül, hogy valami nem stimmel a halála körül…
Engem először a borító ragadott meg – elegáns, sejtelmes, és egyből kíváncsivá tett. Be is került a kosaramba, habár nem vagyok Hatalmas kis hazugságok rajongó. Mégis a fülszöveg alapján éreztem, hogy ez a könyv tetszeni fog és nem is csalódtam.
Nem lett a kedvenc olvasmányom, de kellemes, könnyed olvasás élményt nyújtott. A stílus gördülékeny, a történet jól adagolja az információkat, és ügyesen keveri a családi drámát a krimi elemeivel.
A könyv szép lassan bontja ki a szereplők közti kapcsolatok valódi rétegeit, és ahogy egyre több részletre derül fény, úgy válik egyre érdekesebbé a történet.
Bár nem egy adrenalinszint-növelő thriller, a feszültség mégis végig ott van a sorok között. A vége pedig kellemes meglepetést okozott. Még csak meg sem fordult a fejemben, ki állhat Diana halála mögött, szóval ebből a szempontból is elérte a célját.
Mindenképp ajánlom a műfaj kedvelőinek!

Sziasztok 😊
Marcel Theroux: A phenjani varázsló
Könyvértékelés: 5/⭐️⭐️⭐️⭐️
„Az az igazság, hogy minden egyes döntés egy-egy kicsi halál. Nem élhetsz meg mindent, meg kell halnod bizonyos dolgok számára.”
Bevallom ennek a könyvnek elsőnek a borítója fogott meg, elképesztően gyönyörű majd amikor a fülszövegig is eljutottam éreztem, hogy érdekes történetnek nézek elébe, és a borító is hűen tükrözi a mögöttes jelentèseket..
Szerintem napjainkban még mindig nagyon keveset tudunk Észak-Korea hátteréről, történelméről, nem mindennapi olvasmány nekem sem, sőt..nagyon ritkán veszek a kezembe hasonló stílusú könyveket.
Ezért kicsit meglepődtem mennyire tetszett nekem 🙂
Cso Csunszu a fiatal észak-koreai fiú élete csendes, biztonságos, minden a megfelelő mederben folyik, minden a Nagy vezető szerint…ám minden megváltozik mikor édesapja egy idegen nyelvű könyvvel tér haza, így a fiú hozzájut egy Dungeons & Dragons szerepjátékkönyvhöz..
Megdöbbentő volt olvasni az öntudatra ébredést, hogy egy könyv hogy kèpes átformálni a valóságot, felvetve a szabadság lehetőségét, meglebegteti a saját akarat és döntés szellőjét, hogy a sorsod a saját kezedben is lehet a családi háttér és a párt helyett.
Mert hogy ebben az zárkózott, már veszélyes Észak Koreában a képzelet és a varázslat nem játék, hanem ellenszegülés..
A könyv ezenkívül is fontos és kemény témákat taglal, és ami nálam végképp felkavaró volt az az, hogy a könyv igaz történeten alapszik🙂
Nekem az írásmód túl lírai volt, már már száraz, kicsit érzelemhiányosan és picit összecsapottra sikerült.
Ha olvasnál egy igazán érdekes, felkavaró rétegkönyvet felnövésről akkor mindenképp olvasd el, de ne feledd az Észak-Korea világa sokkolhat, sokáig veled maradnak 🩷
Köszönöm a moobius csapatának, hogy ezt a könyvet a Márkanagykövet program keretein belül olvashattam 🩷😍

Azonnal megfogott a leírás alapján a könyv, nagyon kiváncsi voltam rá. Az elején rengeteg teóriát gyártottam, hogy vajon mi lesz a történet megoldása. Mondanom se kell teljesen mellé lőttem.
Szinte az egész történetet Jen szemszögéből olvashatjuk, ahogy egyre megy visszafelé az időben és próbál rájönni, hogy vajon mi vezethetett a gyilkossághoz. Vajon mit nem vett észre azokon a napokon, amelyeket most újra átél. Egyre több név merül fel és kezd kirajzolódni Jen és az olvasó fejében is, hogy mi történhetett. S talán ez nem is okozott akkora meglepetést. Viszont az, hogy kinek milyen szerepe volt benne, az teljesen váratlanul ért.
A vége felé annyi fordulat volt, hogy csak kapkodtam a fejem.
Lassan indult be ugyan a történet, de a második fele teljes mértékben kárpótolt érte.
A lezárással is elégedett vagyok.
Mindent összevetve egy igazán izgalmas és fordulatos thrillert olvashattam. Nagyon ajánlom a műfaj kedvelőinek. ☺️

Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy a (régens kori) cozy mystery stílus rajongója lettem.
Annyira kis könnyed, laza kellemes a légköre ennek a sorozatnak, a gyilok ellenére is.
Beatrice és a családja visszatér Londonba, miután az előző részben (is) segített fényt deríteni egy gyilkosságra, viszont itt sem kellett sokáig tétlenül ülnie a főhősünknek.
Miután a képzeletbeli udvarlója sajnálatos halálhírét akarja megjelentetni egy újságban, –hogy ne kérdezősködjön tovább róla a családja –, amikor is szó szerint a lába elé hullik egy újabb eset.
A nyomozása során újra az útjába sodorja a Kesgrave hercegét a sors, így kénytelenek együtt dolgozni ismét. Miss Hyde-Clare elsőre ellenzi, de hamar rá kell döbbennie, hogy a férfi nélkül nem megy.
A nő egyre merészebb a nyomozás során, ellenben az otthoni kiegyensúlyozottabb életével. Már- már kezdi elfogadni a vénlány sorsát, ám mégis kezd egyre többet gondolni a hercegre.
És valami tényleg alakul Damiennel (érzéseim szerint)! Egyre szimpatikusabb lett, ahogy haladtunk a cselekménnyel. Szépen lassan kezd úgy viselkedni, mint egy”átlagos ember”.
Nagyon szerettem a kapcsolatuk dinamikáját, a párbeszédjeiket. Érződött, hogy egyenlő félként kezeli a lányt.
A cselekmény gyorsan haladt, a gyilkos kilétét sem volt nagyon nehéz kitalálni, mégis nagyon tetszett ez a rész!
Ahogy befejeződött… jaj, várom a folytatást!

A napokban több könyvmollyal is szóba került Melanie Harlow legújabb regénye, és szomorúan vettem tudomásul, hogy olyan kevesen ismerik az írónő köteteit.
Amit abszolút nem értek, ugyanis maximálisan megállja a helyét a kisvárosi románcok világában! 💗
Minden története valódi, életszerű így az olvasó könnyen bele tudja magát képzelni a szereplők problémáiba, gondolataiba, áttudja érezni az érzelmek sokaságát.
Emellett mindig szórakoztatóak, könnyedek mégis roppant tanulságosak!
Ha pár óra erejéig kiszakadnál a hétköznapok monotonitásából, és szereted a kisvárosi románcokat, akkor olvasd el Melanie regényeit, nem fogsz csalódni!🤍

Mai legújabb szerzeményeim!🖤
Hatalmas rajongója vagyok Tracy Wolff sorozatának, és bár olvastam és a keményfedeles kiadás már a polcomon van, nem tudtam ellenállni, így apránként elkezdtem beszerezni az éldekorált kiadás darabjait is! 😍
A Julie Vines regény pedig egy újdonság a Cartaphilus Kiadónál, és nem csak a külseje gyönyörű, de kapott egy szép éldekort is, és a belső dizájn…. Valami eszméletlen!
A dark romance műfaj kedvelők figyelmébe ajánlom, kötelező beszerezni!🖤

Agatha Christie „Gyilkosság meghirdetve” című regénye egy klasszikus Miss Marple-történet, amely a szerző legcsavarosabb krimijei közé tartozik. A cselekmény egy rejtélyes újsághirdetéssel indul, amely egy adott időpontra meghirdetett gyilkosságot jelent be – és a meghökkentő esemény valóban megtörténik.
A történet különösen erős hangulatot teremt egy tipikus angol kisvárosban, ahol mindenki ismerni véli a másikat – de senki sem az, akinek látszik. Miss Marple nyomozása fokozatosan bontja le a szereplők álcáit, míg végül napvilágra kerül az igazság.
Ajánlott mindazoknak, akik szeretik a logikára épülő, elegáns krimiket, és szívesen elmerülnek a brit vidéki élet képmutatóan békés felszíne mögötti sötétebb titkokban.

A krimi műfaj egyik aranyszabálya a „zárt tér” motívum – Christie ebben a regényben egy repülőgépet választ, és remekül kihasználja a korlátolt mozgásteret.
A Halál a felhők között egyszerre szórakoztató és logikusan felépített. A karakterek jól megrajzoltak, Poirot következtetése pedig elegáns és meglepő. Kellemesen rövid olvasmány – tökéletes bevezető a Christie-univerzumba.

Ha tetszik a borítója nyugi,a könyv belseje mégjobban magával fog ragadni,ezt gartálom.
Rhya menekülésre kényszerül miután szeretett faluját,Tengerzugot Fosztógatok támadták meg,és égették porrá amit otthonának nevezhetett mióta az eszét tudja.Még ha maga félvér is volt,itt a szomszédok nem bántották ahogyan máshol a hegyes fülüeket szokták a királs parcsolása szerint.
Nehéz napokon vagy talán heteken van túl Rhya,hiszen most már egyedül kell boldogulnia ebben a veszélyes világban.Egy sajnálatos hiba miatt katonák hada üldözi,és sajnos sikerül őt elfogniuk.
Rhyának ezek útán számos sérülést és még annál több rémálomba illő kép tárul fel elé ahogyan a sors összehozza a barbár,lobanékony Sarlóval.A köztük kialakuló feszültség tapintható,de vajon mi is pontosan Sarlónak a terve a félvér tündével.?
Nos,ez csakis a páncélos lovagnak a titka.

Ha szereted a szenvedéllyel fűtött romantikus történeteket, amikben nemcsak a testek, hanem a szívek is egymásra találnak, akkor Melanie Harlow könyve igazi csemege lesz számodra!
A Bilincsbe vert szenvedély egy lehengerlő szerelmi történet, amely nemcsak izgalmas, de érzelmileg is mélyen megérint. A karakterek élők és valóságosak – a múlt sebei (gyermekét egyedül nevelő apuka), a vágy, a tiltás és az egymás iránti ellenállhatatlan vonzalom mesterien szövődik össze a történet során.
A cselekmény lendületes, a párbeszédek frappánsak, a romantika pedig pont annyira forró, amennyire kell – semmi túlzás, csak az a jóleső bizsergetés, amit egy igazán jól megírt romantikus regény tud nyújtani.
Én szinte egy szuszra olvastam végig, annyira beszippantott! Melanie Harlow stílusa könnyed, mégis mély érzelmeket közvetít, és sikerül úgy megfognia az olvasót, hogy a könyv utolsó oldalán is csak azt kívánod: bárcsak még tartana. Pedig az elején nagyon megijedtem, mert nagyon hamar beindult a sztori és csak lestem, hogy mi következhet meg a következő párszáz oldalon. Aztán a masodik felében is volt egy ilyen érzésem, de megnyugtatok mindenkit volt ertelme tovább olvasni. Nem éreztem azt, hogy egy túl írt történetet olvasok.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szenvedélyes, mégis szívhez szóló romantikus regényeket – és persze azoknak is, akik hisznek abban, hogy a legváratlanabb helyzetekből születhet a legigazibb szerelem.

Azt hiszem egyértelműen Julia lett az év írónője számomra a kiadó kínálatából:végtelenül fantáziadús, intelligensen szórakoztató, a szarkasztikus humorával folytonosan meglepő és megnevettető alkotóról van szó.
Ebben a történetben olyan mágikus világot kapunk tőle, amelyben rendkívül komfortosan érezném magam, ha ez így működne:a városokban, falvakban emberek, a természetben mágikus lények..
Néha történik egy kis bonyodalom, mert léteznek félvérek, akik mindkét világban ellennének, ha az emberek elég nyitottak lennének rájuk és nem félnének a másságuktól.
A főhősnőnk, Sintha félig onüd, ami egyfajta szukkubuszhoz hasonló mágikus (tündéri) lényt jelent - ő szintén fél, mert képessége az embereknél furcsa megszállottságot vált ki, amire ő nem vágyik. Alapvetően ő a világos oldalhoz tartozik, de mi van, ha a sötét oldal legerősebb képviselőjével, egy domináns vakárral fut össze?! ..elárulom: VIHAR!

ÚRISTEN EZ A KÖNYV!! Minden percét imádtam, szinte úgy kellett kiragadni a kezeim közül. Egyedi világfelépítés és komplikált szereplőkkel. Nem a szokásos clichés történet, nagyon izgalmas és érdekes. Minden fantasy rajongónak kötelező ez a sorozat!

4 🌟
“[…] ᴀᴢ ᴇʟᴋᴇꜱᴇʀᴇᴅᴇᴛᴛᴇᴋ ꜱᴢáᴍáʀᴀ ᴠɪꜱᴢᴏɴᴛ ᴀᴢ ɪᴅő ᴊó ʙᴀʀáᴛ, ᴍᴇʀᴛ ᴀ ʙáɴᴀᴛᴏᴛ ꜱᴢᴏᴍᴏʀúꜱáɢɢá ᴠáʟᴛᴏᴢᴛᴀᴛᴊᴀ, ᴍᴇɢʟɪʙʙᴇɴᴛɪ ꜱᴢᴇʟíᴅ ᴋöᴘᴇɴʏéᴛ, éꜱ ᴀᴢᴛ íɢéʀɪ: ᴀᴢ éᴠᴇᴋ ᴇɴʏʜíᴛɪᴋ ᴍᴀᴊᴅ ᴀ ꜰáᴊᴅᴀʟᴍᴀᴅᴀᴛ. ᴀᴢ ɪᴅő ꜰáᴛʏʟᴀ ᴠéɢüʟ ᴍɪɴᴅᴇɴ ꜱᴢöʀɴʏűꜱéɢᴇᴛ ᴇʟᴛᴀᴋᴀʀ.”
Vannak könyvek, amelyek nem akarják megmondani a nagy igazságokat, nem harsogják túl a fájdalmat – csak csendben, őszintén mesélnek. Ez is egy ilyen regény. Nem kér sokat, csak hogy olvasd el, figyelj, és engedd, hogy elérjen hozzád...
Egy kis norvég településen járunk, ahol a mindennapokba belesimul a veszteség, az emlékezés, és a szeretet apró jelei. A szereplők – Unni, Jon és Helen – hétköznapi emberek, pont olyanok, mint bárki közülünk: esendőek, csendesen küzdők, olyanok, akik próbálnak továbbmenni anélkül, hogy teljesen elveszítenék önmagukat. 🥹
A történet nem akar megrázni, inkább átölel. Nem old meg semmit helyetted, de ott marad veled. A fájdalmat nem szépíti meg, de megmutatja, hogy lehet vele élni, ha van elég idő és türelem. Ahogy a tél után egyszer csak olvadni kezd a föld, úgy nyílik meg lassan ez a történet is – és hagy benned valamit, ami csendesen dolgozik tovább. 🧊❤️‍🩹
Ajánlom azoknak, akik úgy érzik, egy darabig még nem tudnak továbbmenni – de talán olvasás közben rájönnek, hogy nem is muszáj sietni. Néha elég csak megállni, levegőt venni, és hagyni, hogy a könyv veled maradjon egy kicsit. 💭💙

4 🌟
“– ᴛᴜᴅᴏᴅ, ᴍɪʟʏᴇɴ éʀᴢéꜱ ᴀᴢ, ʜᴀ ɢʏᴇʀᴇᴋᴇᴅ ᴠᴀɴ? […] ᴏʟʏᴀɴ, ᴍɪɴᴛʜᴀ ᴀ ꜱᴢíᴠᴇᴅ ᴋéᴛ ʟáʙᴏɴ ꜱéᴛáʟɴᴀ ᴋɪ ᴀᴢ ᴀᴊᴛóɴ, ꜱᴇʙᴇᴢʜᴇᴛőᴇɴ éꜱ ᴠéᴅᴛᴇʟᴇɴüʟ. ᴘᴏᴋᴏʟɪᴀɴ ɪᴊᴇꜱᴢᴛő.“
Ez a történet egy anya gyászáról és küzdelméről szól, aki elvesztette kisfiát – és vele együtt önmagát is. Marin kisfiának eltűnése után semmi sem marad a régiben – sem benne, sem körülötte... A feszültség az első oldaltól az utolsóig érezhető, miközben a háttérben ott lüktet a fájdalom, a bűntudat, és az a nyomasztó kérdés: vajon tényleg ismerjük azokat, akik körülvesznek minket? 💔
A regény inkább lélektani, mint akciódús thriller – az írónő elsősorban a szereplők belső világára koncentrál, a hatás azonban így sem marad el. 🥺
Sötét, mély és felkavaró témákat érint (gyermekrablás, függőség, mentális betegségek), ezért olyan olvasóknak ajánlom, akik nyitottak az érzelmileg megterhelő, de erősen emberi történetekre. ❤️‍🩹
Még a lezárás is igen fontos üzenetet hordoz: fájdalmasan tudatosítja, mennyire meg kell válogatnunk, kinek nyitjuk meg a lelkünk legsebezhetőbb részeit. Sosem lehetünk biztosak abban, hogy a körülöttünk élők mire képesek, egészen addig amíg el nem jön a pillanat, amikor dönteniük kell...
A bizalom törékeny érték. Ha elveszítjük, gyakran nemcsak a kapcsolat vész el, hanem valami belőlünk is, örökre. 💔

4 🌟
“éʀᴅᴇᴋᴇꜱ, ᴍɪʟʏᴇɴ ꜱᴢᴀᴋᴀꜱᴢᴏꜱ ᴀᴢ éʟᴇᴛ. ᴍɪʟʏᴇɴ ᴋöɴɴʏᴇɴ ꜰᴇʟᴏꜱᴢᴛʜᴀᴛó ʙᴀʀáᴛꜱáɢᴏᴋʀᴀ, ʟᴀᴋᴄíᴍᴇᴋʀᴇ éꜱ ꜱᴏʜᴀ ᴠéɢᴇᴛ éʀɴɪ ɴᴇᴍ ᴀᴋᴀʀó éʟᴇᴛꜱᴢᴀᴋᴀꜱᴢᴏᴋʀᴀ, ᴀᴍᴇʟʏᴇᴋ ᴀᴢᴛáɴ ᴍéɢɪꜱ ᴠéɢᴇᴛ éʀɴᴇᴋ. ᴋᴏꜱᴢᴛüᴍʙᴇɴ ᴊáʀɴɪ. ᴠáʟᴛóʀᴜʜáᴛ ʜᴏʀᴅᴀɴɪ ᴍᴀɢᴜɴᴋᴋᴀʟ. ꜱᴢᴇʀᴇʟᴇᴍʙᴇ ᴇꜱɴɪ.”
Egy véletlennek tűnő pillanat, egy rossz időpontban történő jelenlét, és máris egy bűntény közepén találjuk magunkat… A regény ezt a feszültséget használja ki mesterien, miközben az időutazás motívumával különleges szerkezetet kap: mintha a történet végét ismernénk először, mégis teljesen más megvilágításba kerül minden, mire az utolsó oldalakhoz érünk.🙈
Az elbeszélés lendületesen indul, a közepe azonban számomra kissé elnyújtottra sikerült, de a befejezés egyszerre lett rettentően izgalmas és méginkább érzelmekkel teli. 🥹
A karakterek – különösen Ryan – közel kerültek hozzám, és öröm volt látni a szereplők karakterfejlődését. A nyomozás során ugyan néhány tippem bejött, de még így is tudott meglepetést okozni a történet, ami mindig plusz pont nálam! 😊
Már önmagában a borító is csodaszép, Lisa Jewell ajánlása pedig csak megerősíti, hogy érdemes kézbe venni!! 😍🔥
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimiket, de nem bánja, ha mindeközben a lélek sötét bugyrait is megjárja. 🙂‍↕️🤌🏻

5 🌟
“ꜱᴢᴇʀᴇᴛᴛᴇ ᴀ ʜúɢáᴛ – ʙáʀ ᴀ ꜱᴢᴇʀᴇᴛᴇᴛ ɴᴇᴍ ᴠᴏʟᴛ ᴍᴇɢꜰᴇʟᴇʟő ᴋɪꜰᴇᴊᴇᴢéꜱ ᴀʀʀᴀ, ʜᴏɢʏ ᴀ ꜱᴢíᴠüᴋ ᴇɢʏꜱᴢᴇʀʀᴇ ᴅᴏʙᴏɢᴏᴛᴛ, éꜱ ᴛᴜᴅᴛᴀ, ʜᴀ ᴀᴢ ᴇɢʏɪᴋüᴋ ᴍᴇɢꜱᴢűɴɪᴋ ʟᴇᴠᴇɢőᴛ ᴠᴇɴɴɪ, ᴀᴋᴋᴏʀ ᴀ ᴍáꜱɪᴋ ɪꜱ. ᴅᴇ ᴍéɢ íɢʏ ꜱᴇᴍ ᴛᴜᴅᴛᴀ, ʜᴏɢʏᴀɴ ᴛᴀʟáʟʜᴀᴛɴᴀ ɴᴇᴋɪ ʜᴇʟʏᴇᴛ ᴀᴢ áʟᴍᴀɪʙᴀɴ.”
Emilia Hart új regénye ismét egy időn és téren átívelő, lírai történet a női sorsokról, a testvériségről és a tenger varázsáról. A két szálon futó cselekmény – Maryé az 1800-as évek Írországából, Lucyé a 2019-es Ausztráliából – lassan, de biztosan fonódik össze, miközben a múlt titkai és a természetfeletti elemek egyre hangsúlyosabbá válnak.
A szirének nemcsak misztikus lényekként jelennek meg, hanem szimbólumként is: a fájdalom, a félelem és a vágyakozás allegóriájaként, amelyek végül önismeretre hívják a szereplőket.
A regény hangulata érzéki, részletgazdag és szinte tapintható – ahogyan a Vészlény olvasása során annak madárdallamai, itt a tenger sós illata lengi be a lapokat. A történelmi fikció és a misztikum kiváló egyensúlyban van, krimi-elemekkel fűszerezve. 🙂‍↕️
Ez a történet nem csak mesél, de vigasztal is.
Aki valaha is érezte már úgy, hogy nem találja a helyét, hogy valami másra hivatott, vagy csak menekülne a saját múltja elől, az ebben a regényben otthonra lel. 🫂
Egy biztos: miután az utolsó oldalt is átlapoztad, a hullámok mögül érkező ének még sokáig visszhangzik majd benned. 🕊️
Köszönöm a kiadónak ezt a páratlan élményt ! 💜

Kevés olyan regény van, ami ennyire csendesen dolgozik, mégis mélyre megy.
A phenjani varázsló nem harsány, nem klasszikus értelemben vett fantasy – de épp ez benne a legmeglepőbb. Egy totalitárius rendszerben élő fiú történetén keresztül mutatja meg, milyen erő rejlik a képzeletben, ha minden más tiltott.
Cso Csunszu világa elsőre szabályosnak, kiszámíthatónak tűnik – amíg egy idegen nyelvű szerepjáték-könyv teljesen át nem írja benne a valóságot.
A könyv szép lassan tárja fel, hogyan válik a fantázia menekülés helyett ellenállássá.
Hogyan lesz a varázsló karakter több mint játék – és hogyan tanít meg arra, hogy az álmaink nem mindig illenek bele a rendszer elvárásaiba.
Theroux stílusa finoman lírai, mégis nagyon pontos. Nem dramatizál túl, nem szónokol – csak megmutat. És ezzel sokkal többet mond.
Aki szereti az elgondolkodtató, rétegzett, valódi emberi történeteket, annak ez a könyv nemcsak különleges olvasmány, hanem élmény is lesz.