Korábban már olvastam Shafaktól az Eltűnt fák szigetét, ami hatalmas kedvenc lett, illetve a 10 perc 38 másodpercet, ami viszont kevésbé nyerte el a tetszésemet, így nagyon kíváncsi voltam, hogy a Folyók vannak az égben mit fog kiváltani belőlem. Szerencsére nem csalódtam, az írónő megint nagyon különlegeset alkotott. Három idősíkon, három szereplő útját követhetjük nyomon, akiknek a története bizonyos pontokon összekapcsolódik.
Narin története 2014-ben játszódik, a kislány jezidi vallású és a vallása miatt sok sérelem éri, valamint egy betegség is súlytja; Arthur, az 1840-es évek Londonjában él, mély szegénységből küzdi fel magát az eszének köszönhetően, később pedig megszállottként kutatja a régi mezopotámia ékírásos rendszerét; Zaleekhah 2018-ban szintén Londonban él, hidrológus kutató, aki épp egy válás után keresi a helyét.
Szerintem az írónő zseniális történetmesélő, olyan részletességgel ír a három főszereplő életéről, hogy akár három külön könyvben is megállta volna a helyét, de természetesen okkal írta meg így, mivel minden mindennel összefügg a történetben.
Imádtam, hogy sok információt olvashatunk a régi Mezopotámia történelméről, nagyon érdekesnek találtam.
Egy szó, mint száz szeretnék még olvasni majd a jövőben az írónőtől, hiszen ezzel a történettel is teljesen elvarázsolt, habár az Eltűnt fák szigete továbbra is a kedvencem tőle. 🩷

Nagy kedvelője vagyok a II. világháborús történelmi regényeknek, valamint az egyes emberi sorsokra koncentráló, történelmi környezetbe ágyazott regényeknek, így izgatottan vártam, mit tartogat számomra Doron Darmon: A párizsi táncosnő című műve.
A regény alapkoncepciójáról röviden: az 1939. év Párizsában a gyönyörű Helena mozgalmas életet él - a Folies Bergére vezető táncosa ünnepelt sztárnak számít, akinek patrónusok keresik a kegyeit, de szíve mélyén színésznői karrierre vágyik. Az olasz bevándorló fiatal nő hamar megtalálja a hangot a szomszéd házaspárral, Annette-tel és Marekkel, akik lengyel zsidó menekültek. Helena szabadidejében szívesen vigyáz karonülő kisgyermekeikre, miközben apjukkal gyengéd kapcsolatba kerül. 
Miután a nácik bevonulnak Párizsba, egyre gyakoribbá válik a zsidók elleni erőszak, így Marek mihamarabb Angliába akarja menekíteni kis családját. Helena segítségével a pályaudvarra indul jegyeket venni, ám szétválnak, és Helena soha többet nem látja viszont a férfit. Annette a hírre a férje keresésére indul, ám a nyílt utcán idegösszeomlást kap, így Helena ott marad két kisgyermekkel, akiknek megóvására ígéretet tett édesapjuknak. Eközben Helmut Schmidt ezredes, a Párizsért felelős magas rangú SS-tiszt az ágyasává teszi a fiatal nőt, aki a gyermekek megóvása érdekében belemegy a viszonyba.  
A pergő események, a folyamatos veszélyérzet, a náci terror és a francia kollaboránsok rémtettei, majd a francia ellenállás akciói letehetlenné tették számomra a regényt, amely egészen a II. világháborút követő időszakig fonják tovább a történet szálait. 
Az író érzékenyen ábrázolja a gyermektelen nő anyai érzéseit, amelyek olyan mélységet öltenek, hogy akár az élete árán is oltalmazná holt szerelme kisfiait. A kicsikkel kialakult életre szóló kapocs később egy gyámhivatali eljárás és rokoni önzés hatására ha meglazulni látszik is, elszakadni sosem fog. 

Van abban valami zavarba ejtő, amikor a halál mesél az olvasónak egy megható történetet. Markus Zusak Könyvtolvaj című világhírű regényében háborús időkbe, a náci Németországba kerülünk. A halál mutatja be a Könyvtolvaj kislány életét, sorsát, veszteségeit, olvasóvá, szavak szerelmesévé válását. Elmeséli, hogyan választja el a háború az édesanyjától, hogyan hal meg a testvére, milyen nevelőszülőkhöz kerül, és hogyan próbál az őt ért méltatlan és kegyetlen események közt túlélni.
Ez a morbid narrátor egyébként kíváncsi, olykor együttérző.
Mindentudó elbeszélőként a színeket érzésekhez köti, és meglepően érzékeny tud lenni.
Szívszorító olvasni, ahogy a gyerekek kiszolgáltatottan, megtépázva, a felbolydult világban eltévedve igyekeznek a legrettenetesebb körülmények közt is gyereknek maradni, keresni a szépet, a maradandót.

Megmondom őszintén először a sorozatot láttam a Netflixen, ami hatalmas kedvenc lett. Tudtam, hogy az alapja könyv, így mindenképp elakartam olvasni.
És milyen jól tettem.
Alapból is nagyon szeretem a tárgyalótermi krimiket, de ez a könyv az egyik legjobb a műfajban.
Az elején azért nagyon kellett figyelnem, még jobban mint a sorozatnál, hogy ki kicsoda és milyen szerepe is van a történetben. Ezért volt, hogy vissza is kellett lapoznom, de szerencsére hamar sikerült felvennem a fonalat.
Izgalmas és érdekfeszítő volt, nagyon szerettem olvasni az ügyvédek csatáját.
A vége pedig zseniális.

Ez egy igazi könnyed, romantikus sztori, amitől jókedved lesz egy fáradt nap után. Vidám, szórakoztató, de van benne egy kis csavar is, amitől több lesz egy átlagos romantikus történetnél.
A könyv három legjobb barátnőről szól, akik úgy döntenek, hogy ideje egy kis kikapcsolódásnak és elutaznak együtt pihenni. Csakhogy a nyugalmas hétvége helyett egy váratlan kalandba csöppennek, ami mindannyiuk életét felforgatja.
Az elején kicsit nehezen hangolódtam rá, és néha furcsa volt, hogy a három barátnő mennyire nem nyílik meg egymásnak, de ahogy haladtam, egyre jobban beszippantott.
Nem lett kedvenc, de örülök, hogy elolvastam, mert igazi könnyed olvasmány, amire néha szükség van.

Berkesi Zsuzsa önéletrajzi ihletésű regénye megrendítő őszinteséggel és érzékenységgel mesél a vészkorszakot túlélő Perlmann család sorsáról. A történet bemutatja, hogyan hagy a holokauszt mély, nemzedékeken át öröklődő sebeket, de azt is, hogy ezek a sebek, ha lassan és nehéz munkával is, begyógyíthatók.
Megmondom őszintén nagyon kevés könyvet olvastam, ami a holokausztról szól. Így túl sok viszonyítási alapom nincs, bár azt hiszem nem is szükséges.
Berkesi Zsuzsa stílusa viszont egyből megfogott, hiszen nagyon olvasmányosan ír és nehéz témája ellenére gyorsan és gördülékenyen tudtam haladni vele.
Azt nem mondom, hogy élveztem, sokszor elszorult a torkom és nehéz volt belegondolni, hogy emberek min mentek keresztül.
Fájdalmas, érzelmes és szívszorító.
Mindenképp ajánlom ezt a könyvet!

Egy meleg nyári éjszakán az éppen Olaszországban nyaraló Joe és Cathy Plant telefonhívást kap, ami örökre megváltoztatja életüket. Testvérük, Frannie megölt egy embert, és most a segítségükre szorul. Ők pedig mindig is nagyon közel voltak egymáshoz, egyesek szerint túlságosan is közel. Nem elég, hogy ugyanott dolgoznak, még a házuk is egymás mellett áll. És most közösen ástak el egy hullát...
A történet végig azt a kérdést ébreszti benned: Te mit tennél a helyükben?
Meddig mennél el a testvéredért?
A múlt és a jelen szála váltakozva bontja ki, mi is történt valójában azon az éjszakán.
Őszintén szólva, sokáig azt hittem, a hangsúly azon lesz, ki volt az áldozat, és milyen szerepet játszanak ebben a testvérek. De végül sokkal inkább a lélektani oldal került előtérbe.
Egy lassan kibontakozó, emberközpontú és elgondolkodtató thriller, ami nem a nagy akciókról, hanem a belső vívódásokról szól.
Be kell vallanom, a szereplők nem lopták be magukat a szívembe és gyakran nem értettem egyet a döntéseikkel - de talán éppen ez teszi valóságossá a történetet.
A csavar nem sokkoló, inkább okosan felépített és stratégikusan átgondolt, ami remekül illik a regény erkölcsi dilemmáihoz.
Ha szereted a morális kérdésekkel és feszültséggel teli pszichológiai thrillereket, akkor ezt a könyvet mindenképp érdemes elolvasnod!

Gwendy Peterson felnőtt. A múlt már mögötte van, vagy legalábbis azt hiszi. A varázsdoboz régi emléke lassan halványul, amikor újra felbukkan az életében… és vele együtt minden, amit egyszer el akart felejteni.
Ezúttal Gwendy nemcsak a doboz hatalmával, hanem a saját lelkiismeretével is küzd. Miközben íróként és politikusként próbál helytállni, a varázstárgy ismét próbára teszi, mennyire maradt ember az évek során.
A második rész egy felnőtté válásról, hatalomról és morális felelősségről szóló történet - izgalmas, feszültséggel teli és tele finom, emberi pillanatokkal.
Mihez kezdesz, ha újra megkapod a hatalmat, amit egyszer már visszautasítottál? Meg lehet szabadulni a múlttól, vagy minden döntésünk velünk marad örökre?
Egy történet a választásaink súlyáról, a bűntudatról és arról, hogy a jó és a rossz határa néha veszélyesen elmosódik.
Ez a rész jobban tetszett, mint az első és már nagyon kiváncsi vagyok a harmadik részre!

Képzeld el, hogy egy nap egy ismeretlen férfi odalép hozzád, és egy különös dobozt ad a kezedbe. A doboz képes teljesíteni a vágyaidat… de minden gombnyomásnak ára van.
Így kezdődik Gwendy Peterson története, egy kislányé, akinek kezébe kerül egy hatalom, amiről álmodni sem mert. A varázsdoboz édességet és sikert ad, de minden alkalommal ott lebeg a kérdés: meddig tudsz ellenállni a kísértésnek?
Stephen Kingre jellemző a feszültség, Chizmar pedig finom érzelmi mélységet ad a történethez. Együtt pedig egy morális és pszichológiai thriller születik, ami nem csak a szörnyekről, hanem az emberi döntésekről szól.
A Gwendy és a varázsdoboz rövid, mégis tartalmas történet a felelősségről, hatalomról és a lelkiismeretről.

Őszintén, sosem értettem, miért panaszkodik annyi ember erre a könyvre. Én tényleg szerettem A kőszívű ember fiait! Igen, hosszú, és Jókai néha kicsit „túlírja” a dolgokat, de pont ez adja meg azt a különleges, gazdag hangulatot, amitől ez a regény annyira él. Olyan, mint egy nagy, történelmi film – hősi jelenetekkel, romantikával, humorral, és közben ott lüktet benne a szabadságharc szelleme.
Jókai stílusa olyan, mintha belecsöppennél a 19. századba: látod a díszes ruhákat, hallod a kardcsattogást, és érzed azt a lelkesedést, amivel az emberek akkoriban hittek valamiben. Engem meglepő módon magával vitt ez a világ – a nagy eszmék, a hősiesség, és az, hogy a szereplők nem tökéletesek, de mindig a szívükre hallgatnak.
Szóval igen, lehet, hogy nem mindenkinek jön be, de szerintem A kőszívű ember fiai az egyik legszebb magyar regény. Ha adsz neki egy kis időt, ez a könyv teljesen beszippant.

Ha van kötelező olvasmány, ami tényleg magával ragad, az a János vitéz! Ez a történet nemcsak a magyar irodalom egyik legszebb meséje, hanem egy igazi szívmelengető kaland, ami tele van varázslattal, humorral és érzelemmel. Petőfi nem hőskölteményt írt a szó klasszikus értelmében – inkább egy olyan sztorit, amitől újra gyereknek érzed magad. Emlékszem, ez volt az egyik legkönnyebben megtanulható szöveg a suliban, és közben még remek szórakozást is nyújtott!
Ami igazán szerethető benne, az Jancsi egyszerűsége és hatalmas szíve. Ő nem egy tökéletes szuperhős, hanem egy falusi legény, aki minden akadályon túljut – sárkányokon, boszorkányokon, tündéreken – pusztán a bátorságával és a szeretetével. És közben Petőfi nyelvezete annyira játékos, ritmusos és friss, hogy pikkpakk a végére ér az ember a történetnek.

Bevallom, az Egri csillagok nekem sem ment gyorsan. Hosszú, sok benne a leírás, és néha úgy éreztem, sosem jutok a végére. De ahogy haladtam előre, rájöttem: ez a regény tényleg megérdemli a „jó kötelező” címet. Gárdonyi nem csak egy régi háborút mesél el, hanem egy elképesztően izgalmas és érzelmes történetet, tele bátorsággal, hűséggel és szerelemmel.
A sztori középpontjában Dobó István és az egri vár védői állnak, akik hihetetlen kitartással küzdenek a túlerőben lévő török sereg ellen. De ami miatt igazán élő ez a könyv, az a sokféle emberi sors (természetesen a szerelmi szál igen erős motiváció volt az olvasásban anno). Gárdonyi minden karakterét szeretni lehet, mert nemcsak katonák és hősök, hanem hús-vér emberek, akik félnek, remélnek, és hisznek abban, amiért harcolnak.
Az Egri csillagok nemcsak a magyar történelemről szól, hanem arról is, hogy mire képes az ember, ha összefog egy jó ügyért. A regényben ott a nemzeti büszkeség, a szerelem és a hit, hogy a kitartás tényleg csodákra képes. És bár tényleg időbe telik elolvasni, minden oldalával közelebb kerülsz ahhoz a korszakhoz, amikor a hősök még nem szuperképességgel, hanem szívvel és bátorsággal győztek.

Egyrészt: micsoda gyönyörű borító!
Másrészt:
Az Iliász nem arról szól, hogy ki nyeri meg a háborút, hanem arról, hogy mit jelent embernek lenni a dicsőség, a bosszú és a sors szorításában. Homérosz nyelvezete ma is meglepően erőteljes: látod magad előtt a csatát, hallod a pajzsok csattanását, és átéled Akhilleusz dühét, amikor barátját, Patrokloszt elveszíti. Ez az eposz a harag története – de egyben az együttérzésé is.
Ha szereted a nagyívű sztorikat, a morális dilemmákat és az epikus hangulatot, az Iliász pont neked való. Olyan, mint egy ókori Trónok harca: hősök, árulások, tragédiák, és közben egy olyan világ, ahol az istenek is éppolyan bonyolultak, mint az emberek. És bár több ezer éve íródott, a kérdései ma is élnek bennünk: Mi az igazi hősiesség? Meddig mehetünk el a büszkeségünkért? Miért akarunk dicsőséget, ha az ára a halál?

Ha egy irtó cuki romantikus ifjúsági regényre vágysz, ami ráadásul egy hangulatos kisvárosban játszódik ősszel, akkor az Ágról a levél a tökéletes választás számodra. :)
Bramble Falls teljesen belopta magát a szívembe. Azonnal költöznék oda, főleg az őszi hangulatú Bramble Fallsba, ahol egymást érik a fantasztikus programok, Tökbál, kukoricalabirintus, Hulló Levelek Fesztivál. *-* Nagyon élveztem az olvasását annak ellenére, hogy ifjúsági történet volt. Szerintem sokkal ütősebb lett volna a sztori, ha a szereplők egy kicsit idősebbek, de így is cuki volt. Remélem, hogy egy nap mindenki megtalálja a maga Cooperjét. :) A történet hangulatos, egyszerű, kiszámítható, mégis élvezhető olvasmány.

A booktok-on mostanában egyre többet csendül fel Misty Wilson neve, aki az Ágról a levél c. regényével ismertette meg magát velem.
Ha egy igazi őszi, tökfaragós, almás illatú és süteményes ízű olvasmányra vágysz, akkor ez a te könyved lesz!
Ellis Mitchell álmai összedőlni látszanak, amikor szülei hirtelen közlik vele, hogy édesanyjával egy kisvárosba - Bramble Falls-ba - kell költöznie és ott folytatni a tanulmányait. A lány ősidők óta a Columbiára készül, így kész villámcsapásként éri az új felállás. A városban töltött hetei alatt több kérdéssel is szembe kell néznie. Mégis mik a céljai az életben, miként képzeli el magát a jövőben. A napjait pedig egyáltalán nem könnyíti meg, hogy feltűnik az a fiú, akitől annak idején az első csókját is megkapta.
Ez a kötet egy őszi bomba, ami a fiatalkori bizonytalanságokra, önmagunk megtalálására és az első szerelem megélésére helyezi a hangsúlyt.
Felnőtt fejjel nem tudtam azonosulni a karakterek döntéseivel, de kellemes olvasmány volt, aminek imádtam a hangulatát.
Tinédzserek figyelmébe ajánlom! :)

Ha egyszer elkap a büszkeség és balítélet imádat, akkor soha nem ereszt. Bevallom, már 4-5 alkalommal olvastam. Néha csak beleolvasok, máskor pedig az elejétől a végéig a fotelhez szegez.
Kívánom, hogy te is éld át ezt az élményt! Mr. Darcy örök bookboyfriend karakter!!!

Számomra a leghangulatosabb olvasmányaim mindig a karácsonyiak. Mivel évszak szerint szoktam olvasni, így számomra egyértelmű, hogy karácsony környekén csak és kizárólag ünnepi könyveket olvasok. Ez is egyfajta hangolódás a számomra, mint a sütemény sütés és a számunkra legszebb és leg-szoba-kompatibilisebb fa levadászása.
Ebben a regényben pedig minden megvan, amire csak vágyhatsz decemberben. Azoknak ajánlanám, akik egyrészt nem tudnak sok időt az olvasásra szánni, hisz 5 törtenet kapott helyet ebben a kötetben, így nem tűnik olyan nagy falatnak az összterjedelem ellenére. Szemnek tökéletes betűmérettel lett megalkotva, így az ünnepi időszak mozgalmai közepette sem fog kigúvadni a szemed. Valamint az egyes részek mondandója sem elhanyagolható.
Akár magadnak kedveskedve, akár egy szerettednek ajándékba, de még egy karácsonyi ajándékozós húzáson egy munkatársnak is fixen tökéletes meglepetés lehet!❤️🎄