Nagyon izgalmasnak hangzott a történet, azonban rá kellett jöjjek, hogy ezek a japán stílusú könyvek nem nekem valók. A szereplők közti ellentét és sérelmek együttes feldolgozása tetszett, azonban a rokoni kapcsolat és a halál ábrázolása a fiú szemszögéből számomra nagyon lehúzta a könyvet :(

Egy érzelmileg mély, ugyanakkor lebilincselően izgalmas családi dráma, amely első pillantásra talán egy szokványos anya-meny kapcsolatra épül, ám hamar kiderül, hogy sokkal többről van szó. A szerző mesterien szövi a történetet két főszereplő, Diana és Lucy szemszögéből, miközben az idősíkok váltakozásával fokozatosan tárul fel előttünk a múlt és a jelen összetett, fájdalmas és olykor meglepően szép összefonódása.
A regény egyik legnagyobb erőssége a karakterábrázolás. Diana nem a klasszikus értelemben vett “gonosz anyós” – sokkal árnyaltabb, mélyebb figura, akinek motivációit csak fokozatosan értjük meg, miközben a saját múltja is megvilágításba kerül. Lucy, a meny, szintén komplex karakter, akinek érzései – a megfelelési vágy, a szeretet utáni sóvárgás, a csalódás és az értetlenség – mind hitelesen, szinte tapintható módon jelennek meg.
A könyv tele van titkokkal, kimondatlan érzelmekkel, félreértésekkel és váratlan fordulatokkal. Ahogy egyre mélyebbre ásunk a család múltjába, a feszültség is egyre nő, miközben az olvasóban is kialakul a kérdés: vajon mennyire ismerhetünk meg valakit igazán?
Hepworth stílusa gördülékeny, letisztult, de érzelmileg erőteljes. A regény könnyen olvasható, mégis sokáig velünk marad – pont az ilyen típusú könyv, amit egy este alatt be lehet falni, de napokkal később is eszünkbe jutnak bizonyos jelenetei vagy gondolatai.
Összességében „A férjem anyja” tökéletes választás azok számára, akik egy lendületesen olvasható, mégis mély és tartalmas könyvet keresnek, ahol a családi kapcsolatok bonyolultsága, az elhallgatott igazságok és a második esélyek lehetősége kap hangsúlyt. Egy könyv, amely nemcsak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat. 💐

Ez a könyv számomra rengeteg meglepetést tartogatott! :D
A főszereplő Judit, a negyvenes évei közepén járó nő, aki éppen frissen vált el a férjétől, így az első részében a könyvnek arról olvashatunk, hogy Judit hogyan kezdi újra az életét.
Aztán beindulnak az események, amikor Judit egy hullát talál a lakásában, akiről még a rendőrégnek sincs fogalma hogyan került oda.
Innentől pedig a totális elmebaj megragad és nem ereszt. Zseniálisan vezet végig az író azon, hogy Judit hogyan törik össze és fordul mentálisan egy hatalmasat.
Észre sem veszed olvasás közben csak akkor, amikor a teljes káosz és zavarodottság kellős közepén találod magad.
A gyomrom forgott egyes jeleneteknél, nem tértem magamhoz az egyik sokkból, jött a másik.
Imádtam! :D

Egy izgalmas, hercegnős, sárkányos és kalandos olvasmányt kaptunk.
Elodie (a főszereplő) egy igazán erős női karakter aki képes szembe szállni egy misztikus lénnyel és egy egész királysággal.
"A sorsom csak rám tartozik, és én döntöm el, hogy mi legyen."
A világfelépítés (főleg Aurea) nem csak a szereplőket nyűgözte le, hanem engem is. És persze a barlang leírása és az ott történt események is szuperek és feszültséggel teliek.
Először féltem a könyvtől egy negatívabb ajánló miatt, de nagyon bántam volna ha nem olvasom el. Imádtam... Az események pörögnek, de mégis csodás részleteket fedezünk fel.
A vége pedig számomra nagy meglepetés volt.
Elodi az egyik kedvenc hősnőm lett.
"- Nem érdemlitek meg ezt a szigetet, nem érdemlitek meg az értetek fáradozó jó emberek verítékét! - A kastély felé köpött. - Ha sárkány lennék, akkor porig égetném a nyomorult, mások véréből felépített kastélyotokat!"

Rendkívül aranyos, és humoros kis történet egy cuki mókusról, aki próbálja kideríteni, hogy ki vitte el a fáról a leveleket.
A mese megismerteti a gyerkőcöket az őszi lombhullatás folyamatával. A történet végén pedig részletesen leírja a kapcsolódó fontosabb fogalmakat: pl lombhullatók és örökzöldek közti különbség.
Az illusztrációk csodaszépek, és egész oldalasak, így bőven van mit böngészni a képeken.
Szerintem a 3-4 éves korosztály számára tökéletesen érthető kis mese.

Szereted a kisvárosi történeteket? A könnyed és romantikus történteket? Ahol nem csak a romantikáé a főszerep, hanem a humor és a fülledt jelenetek is kiegészítik? Insta-szerelmet, ahol az érzelmek az állandó együttlét és vonzalam hatására gyorsan lobbannak fel?
Ha mindegyik kérdésre igen a válasz, akkor bátran ajánlom neked a Száguldó szerelem című könyvet.
Egy Bellamy Creek nevű kisvárosban játszódik, ahol Griffin a családi autószerelő műhelyt vezeti, egyre inkább kuzdve a konkurencia megjelenése miatt. Blair az új élet reményében elhagyta szülővárosát, maga mögött hagyva mindent és mindenkit. Egy almás pitét reklámozó tábla csábítja a kisvárosba, ahol a megérkezésekor balesetet szenved: autója defektet kap. Ahogy az első bálozós ruhájában, tiarában kiszáll az autóból, a kiszáradás miatt szó szerint beleájul Griffin karjaiba.
Griffin látva, hogy Blair nem talált szállást magának, és hogy ne az autójában aludjon, amíg az elkészül, befogadja magához, cserébe Blair segít neki a szerelő műhelyt kipofozni, reklámot csinálni, hogy több embert vonzzon be. Miközben együtt dolgoznak és élnek, a köztük fellobbanó vágynak és vonzalomnak bem tudnak ellenállni, így hamarosan egymás karjaiban keresik a boldogságot.
De ahogy egy kisvárosban lenni szokott, mindenki mindent tudni akar mindenkiről, pletykálnak. Vajon Griffin es Blair boldog buboréka túlélheti a pletykákat, az anyai nyomást és egy felbukkanó bonyodalmat?
Ha kíváncsi vagy rá, vedd kézbe és olvasd el a könyvet. Nekem nagyon tetszett, imádom a kisvárosokban játszódó romantikus regényeket, a hely varázsa mindig magával ragad, az hogy az emberek mennyire törődnek a másikkal, még akkor is, ha néha tolakodásnak érződik. Tetszett, hogy a morcosnak ható Griffin mélyen belül egy érző lélek, aki a múltban szerzett sebek miatt nem mert, inkább nem akar megnyílni, de Blair mégis át tudta törni a falait.
A könyv egyik legszebb gondolata szerintem, hogy bátran fejest ugorhatunk az ismeretlenbe, de közben bízzunk a szívünk súgta megérzésekben, gondolatokban, mert sosem tudhatjuk, mikor toppan be egy fontos személy az életünkbe.
Oh, és a regények végén megtalálható Blair könyvben szereplő receptjei, az almás pitét biztosan ki fogom próbálni ☺️☺️

A Vészlény olvasása után nagyon izgatottan vettem kézbe a Sziréneket, mert az előzőt egyenesen imádtam!
Sajnos a Szirének már nem ért el éppen akkora wow hatást, de ettől függetlenül abszolút nem bánom, hogy elolvastam.
Az az igazság, hogy nagyon lassan indult be a történet és sokszor azt éreztem, hogy nem igazán tudom mi történik. Ami viszont kifejezetten tetszett, az az, hogy több nézőpontból íródott, mert így sokkal mélyebbre áshattunk. Azonban számomra Jess szempontja volt a legérdekesebb, és ezek a részek voltak azok, amikor leginkább faltam az oldalakat. A Mary szempontja lehet egy kicsit túl lett írva, és bár értem, hogy miért kellettek ezek a részek, néha kicsit lehetett volna kevesebb is.
Maga a történet egyébként három részből áll. Az első rész kicsit szenvedős volt, lassan is haladtam vele, aztán a második részben már azért kaptunk érdekesebb információ morzsákat, de úgy igazán a harmadik rész környékén kapott el a flow, onnantól már nem tudtam letenni és a csavarok végül meg is mentették a történetet.
Aminek leginkább örültem az az epilógus volt, mert abban végre olyan kérdésekre is választ kaptam, amelyek ha nyitottak maradnak, nagyon frusztráló lett volna.
Tetszett, ahogy az írónő ebbe a regénybe is beleszőtte a természetet, és kíváncsian várom mi van még a tarsolyában. A borító pedig ismét csodás lett, remekül néz ki a Vészlény mellett a könyvespolcomon.

Mélyre hatoló pszicho-thriller, erős gyomorral rendelkezőknek:
Szelle Ákos Hullaház című regénye után vegyes érzések maradtak bennem, de mindenképp olyan könyvélmény, amelyet nem lehet csak úgy elfelejteni. Minden olvasói véleményemet alaposan átgondolom, saját meglátásaimra és érzéseimre alapozom, most sem történt másképp. Még akkor is, ha ebben az esetben az érzelmi ráta erősebben jelen volt, mint máskor. A könyv fülszövege már sejtette, hogy nem mindennapi történetről van szó, én pedig bizalommal álltam hozzá, elvárások nélkül. Abban bíztam, hogy meglep, felkavar, és remélhetőleg tetszeni fog. Nos, ez részben így is történt – a regény több szempontból is maradandó élményt nyújtott. A történet lassan indul, az eleje visszafogottabb, de aztán hirtelen éles váltással indul el a teljes elborulás. Innentől fogva egyre mélyebbre süllyedünk a pszichés terror és morális kérdések bugyraiba. Az írónak sikerült mesterien felépítenie a feszültséget, oldalról oldalra meglepetések vártak, nem tudtam kiszámítani a történéseket. Különösen izgalmas volt Judit karakterének alakulása: kiválóan ábrázolta, hogyan próbálja túlélni és feldolgozni mindazt, amibe belecsöppen. A lélektani mélység ebben a szálban nagyon erősen jelen van. A regény bűnügyi vonala, a karakterépítés és a cselekményvezetés tényleg zseniálisan működnek. A vége pedig… nos, ott tényleg csak pislogtam. Nagyon ütött. Ugyanakkor nem tudok elmenni szó nélkül egy olyan elem mellett, amely nálam komoly törést okozott: a szexuális erőszak és annak bizonyos megnyilvánulásai (különösen a nekrofíliát érintő utalások) rendkívül megterhelők voltak számomra. Ha csak sejtettem volna előre, hogy ilyen jelenetekkel találkozom, vagy lett volna egy trigger warning valahol, biztosan másképp készülök fel lelkileg. Számomra ezek a részek – bár a lélektani témához valamilyen szinten illeszkedtek – sok esetben túlságosan nyersek és feleslegesen részletesek voltak. Ilyenkor már nem a történet mélyült, hanem inkább kizökkentett az olvasás élményéből. Összességében: erősen megosztó könyv, amit csak azoknak ajánlanék, akik bírják a nyers, kegyetlen és elborult történeteket – és felkészültek arra, hogy a komfortzónájuk határait feszegeti. A regény erőssége kétségtelen: elgondolkodtató, nyomasztó, mégis izgalmas. De én még napokkal később is próbálom magamban elrendezni, mit is éreztem olvasás közben.

Lucy mindent megtesz, hogy jó viszonyt alakítson ki a férje édesanyjával, Dianával, de anyósa mindig távolságtartó és hűvös marad vele szemben. Bármit is tesz Lucy, soha nem elég jó. Diana pedig kívülről maga a tökéletesség: tiszteletre méltó asszony, aki a közösség aktív tagjaként segíti a rászorulókat, különösen az Ausztráliába menekült nőket, miközben látszólag boldog házasságban él.
Aztán egy nap Dianát holtan találják. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosságot követett el – a helyszínen megtalálták a méreggel teli fiolát és a búcsúlevelet is. Csakhogy a boncolás eredménye meglepő fordulatot hoz: kiderül, hogy valami nem stimmel a halála körül…
Engem először a borító ragadott meg – elegáns, sejtelmes, és egyből kíváncsivá tett. Be is került a kosaramba, habár nem vagyok Hatalmas kis hazugságok rajongó. Mégis a fülszöveg alapján éreztem, hogy ez a könyv tetszeni fog és nem is csalódtam.
Nem lett a kedvenc olvasmányom, de kellemes, könnyed olvasás élményt nyújtott. A stílus gördülékeny, a történet jól adagolja az információkat, és ügyesen keveri a családi drámát a krimi elemeivel.
A könyv szép lassan bontja ki a szereplők közti kapcsolatok valódi rétegeit, és ahogy egyre több részletre derül fény, úgy válik egyre érdekesebbé a történet.
Bár nem egy adrenalinszint-növelő thriller, a feszültség mégis végig ott van a sorok között. A vége pedig kellemes meglepetést okozott. Még csak meg sem fordult a fejemben, ki állhat Diana halála mögött, szóval ebből a szempontból is elérte a célját.
Mindenképp ajánlom a műfaj kedvelőinek!

Sziasztok 😊
Marcel Theroux: A phenjani varázsló
Könyvértékelés: 5/⭐️⭐️⭐️⭐️
„Az az igazság, hogy minden egyes döntés egy-egy kicsi halál. Nem élhetsz meg mindent, meg kell halnod bizonyos dolgok számára.”
Bevallom ennek a könyvnek elsőnek a borítója fogott meg, elképesztően gyönyörű majd amikor a fülszövegig is eljutottam éreztem, hogy érdekes történetnek nézek elébe, és a borító is hűen tükrözi a mögöttes jelentèseket..
Szerintem napjainkban még mindig nagyon keveset tudunk Észak-Korea hátteréről, történelméről, nem mindennapi olvasmány nekem sem, sőt..nagyon ritkán veszek a kezembe hasonló stílusú könyveket.
Ezért kicsit meglepődtem mennyire tetszett nekem 🙂
Cso Csunszu a fiatal észak-koreai fiú élete csendes, biztonságos, minden a megfelelő mederben folyik, minden a Nagy vezető szerint…ám minden megváltozik mikor édesapja egy idegen nyelvű könyvvel tér haza, így a fiú hozzájut egy Dungeons & Dragons szerepjátékkönyvhöz..
Megdöbbentő volt olvasni az öntudatra ébredést, hogy egy könyv hogy kèpes átformálni a valóságot, felvetve a szabadság lehetőségét, meglebegteti a saját akarat és döntés szellőjét, hogy a sorsod a saját kezedben is lehet a családi háttér és a párt helyett.
Mert hogy ebben az zárkózott, már veszélyes Észak Koreában a képzelet és a varázslat nem játék, hanem ellenszegülés..
A könyv ezenkívül is fontos és kemény témákat taglal, és ami nálam végképp felkavaró volt az az, hogy a könyv igaz történeten alapszik🙂
Nekem az írásmód túl lírai volt, már már száraz, kicsit érzelemhiányosan és picit összecsapottra sikerült.
Ha olvasnál egy igazán érdekes, felkavaró rétegkönyvet felnövésről akkor mindenképp olvasd el, de ne feledd az Észak-Korea világa sokkolhat, sokáig veled maradnak 🩷
Köszönöm a moobius csapatának, hogy ezt a könyvet a Márkanagykövet program keretein belül olvashattam 🩷😍

Azonnal megfogott a leírás alapján a könyv, nagyon kiváncsi voltam rá. Az elején rengeteg teóriát gyártottam, hogy vajon mi lesz a történet megoldása. Mondanom se kell teljesen mellé lőttem.
Szinte az egész történetet Jen szemszögéből olvashatjuk, ahogy egyre megy visszafelé az időben és próbál rájönni, hogy vajon mi vezethetett a gyilkossághoz. Vajon mit nem vett észre azokon a napokon, amelyeket most újra átél. Egyre több név merül fel és kezd kirajzolódni Jen és az olvasó fejében is, hogy mi történhetett. S talán ez nem is okozott akkora meglepetést. Viszont az, hogy kinek milyen szerepe volt benne, az teljesen váratlanul ért.
A vége felé annyi fordulat volt, hogy csak kapkodtam a fejem.
Lassan indult be ugyan a történet, de a második fele teljes mértékben kárpótolt érte.
A lezárással is elégedett vagyok.
Mindent összevetve egy igazán izgalmas és fordulatos thrillert olvashattam. Nagyon ajánlom a műfaj kedvelőinek. ☺️

Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy a (régens kori) cozy mystery stílus rajongója lettem.
Annyira kis könnyed, laza kellemes a légköre ennek a sorozatnak, a gyilok ellenére is.
Beatrice és a családja visszatér Londonba, miután az előző részben (is) segített fényt deríteni egy gyilkosságra, viszont itt sem kellett sokáig tétlenül ülnie a főhősünknek.
Miután a képzeletbeli udvarlója sajnálatos halálhírét akarja megjelentetni egy újságban, –hogy ne kérdezősködjön tovább róla a családja –, amikor is szó szerint a lába elé hullik egy újabb eset.
A nyomozása során újra az útjába sodorja a Kesgrave hercegét a sors, így kénytelenek együtt dolgozni ismét. Miss Hyde-Clare elsőre ellenzi, de hamar rá kell döbbennie, hogy a férfi nélkül nem megy.
A nő egyre merészebb a nyomozás során, ellenben az otthoni kiegyensúlyozottabb életével. Már- már kezdi elfogadni a vénlány sorsát, ám mégis kezd egyre többet gondolni a hercegre.
És valami tényleg alakul Damiennel (érzéseim szerint)! Egyre szimpatikusabb lett, ahogy haladtunk a cselekménnyel. Szépen lassan kezd úgy viselkedni, mint egy”átlagos ember”.
Nagyon szerettem a kapcsolatuk dinamikáját, a párbeszédjeiket. Érződött, hogy egyenlő félként kezeli a lányt.
A cselekmény gyorsan haladt, a gyilkos kilétét sem volt nagyon nehéz kitalálni, mégis nagyon tetszett ez a rész!
Ahogy befejeződött… jaj, várom a folytatást!