Egy igazi nyári, rövid, romantikus történet, ami egy kisvárosban játszódik.💫
🤍Libby szereti a nagyvárosi, pörgős életét. Azonban úgy alakul, hogy vőlegényével elválnak útjaik és emiatt vissza kell utazni szülővárosába felújítani a közös házukat. Libby nem vágyik a kisvárosi életre, neki ott minden lassú.
🩵Pete mindig is szeretett a kisvárosban lakni. A papa és a mama mindig közel volt, szerette a város lakóit. És Libbyt is. Azonban a lány elhagyja őt, hogy New Yorkban élhessen. Ezt pedig nem bocsátotta meg neki az évek során sem.
🤍Libby kapcsolata a kisvárossal nehézkesen indul. Azonban a végére rájön, hogy szerettei miatt a szíve oda húz.
Egy igazi romantikus történet, ami meghozza a nyári hangulatot.🌞

Első olvasmányom a szerzőtől, mégis nagy elvárásokkal fogtam neki a könyvnek. Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Az író stílusa nagyon jól megmutatkozik a könyvben, és ez kifejezetten tetszett, ám nekem túl sok csavar és fordulat volt benne. A könyv maga abszolút olvasmányos, és rengeteg aktuális témát feszegetett, ám nagyon sokszor úgy éreztem, van egy-két felesleges szereplő benne. Elég sok trágár szót is lehet benne olvasni, és Viktor karaktere sem nyerte el a szimpátiámat. Ettől függetlenül ez egyáltalán nem egy rossz könyv, és meg tudom érteni, hogy sokan szeretik. A könyvben volt némi előzmény is az előző kötetből, ám ez nekem nem okozott kellemetlenséget, abszolút érthető és követhető volt. Valamint többször is hangzottak el mély és elgondolkodtató gondolatok.

Sorozat ajánló nyárra!🙈
Ha egy zseniális tini romantasyt olvasnál, amiben nem vámpírok, hanem sárkányok és boszorkányok is szerepelnek, illetve hozza az academy vibe-ot is, akkor a Sóvárgás neked való!🖤
Ha szereted az izgalmas fantasykat, és szívesen olvasnál egy újabb shadow daddy karakterről, aki azonnal levesz a lábadról, akkor Abigail Owen sorozata NEKED szól!🤍
Dark rajongók figyelem!
Arran jön is letarol, leigáz egy szempillantás alatt!
Az egész történet felépítés izgalmas, rejtélyes, lehetetlen!
Receptre írnám fel minden dr rajongónak!
Bár igaz, hogy a Dark Elitet nem olvastam még, de úgy érzem, hogy sokaknak tetszhet, hisz én is nagy reményeket fűzök hozzá:)

Az elmúlt egy hónapban csodás éldekorált kötetekkel bővült a kis magánkönyvtáram, és íme a kiadótól is pár kedvencem!❤️
Annyira csodásan mutatnak így együtt ! 🙈
A Sóvárgás sorozat összes kötetét tervezem beszerezni az éldekorált kiadásban is, már kettő büszke tulajdonosa vagyok!
Az Arran játékszere nem csak kívül, belül is eszméletlen különleges, nem mellesleg imádtam a történetet is!🖤 Dark romance rajongóknak kötelező olvasmány!
Izgatottan várom a folytatást!
Abigail Owen kötete sem maradhat le a listáról, az első rész teljesen beszippantott, így alig várom, hogy ezt is olvassam.
És a sort, a Dark Elit zárja.
Arról sokat még nem tudok, az író is ismeretlen számomra, de hamarosan mindenképp sort kerítek az olvasására!🙈
Ezeknek a köteteknek mindenki polcán helye lenne🤩

Befejeztem és zseniális volt ez a könyv, pontosan erre volt most szükségem.
Kellőképp sötét, kegyetlen és erotikával fűszerezett.
Ez az a könyv, ami ébren tart éjjel, hogy napközben kísértsen. Alattomosan ette be magát a bőröm alá, és teljesen beszippantott az egész könyv rejtélyes, baljós hangulata.
Titkok, cselszövések, árulás, gyilkosság, erotikus párválasztó… soroljam még?
A szereplőket nagyon kedveltem, könnyen olvasható, izgalmas, pörgős a cselekmény, csak úgy faltam a lapokat.
Arran pedig hatalmas kedvencem lett! És persze Shade is🥵
🖤
Nagyon várom a sorozat további köteteit, úgy érzem lesz még bőven meglepetésben, megdöbbentő fordulatban részem.
Maradtak bennem kérdések bőven, amiket remélem ezekben majd megkapok!😍
( a borítóról az arany felirat sajnos az olvasás végére szinte teljesen lekopott)

Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szívesen olvasna az anyaság és az örökbefogadás nehéz oldaláról, megakadályozhatatlan tragédiákról. Tehetségről és fejlődésről, karrier és magánélet egyensúlyáról. Arról, valódi kiút lehet-e a folyamatos menekülés.
Nem könnyed olvasmány, de megéri a mélységek és magasságok bejárását végigélni a szereplőkkel.
5/4,5

A könyv, ami legyőzött.
A botránykönyvként elhíresült könyv elvileg a története durvasága miatt vált azzá. A történet szerint ugyanis Bellára, akin vagy átgázolnak vagy semmibe vesznek, egy napon felfigyel egy beteg vágyakkal rendelkező férfi. Ez a férfi pont annak látja Bellát, aminek Bella is gondolja saját magát: könnyen törhetőnek. Ám Bellában megszületik egy furcsa, eddig még soha nem ismert gondolat: ebből elég! Kést kap a kezébe és úgy dönt, egészed drasztikus módon adja tudtára mindenkinek, hogy elég.
A történeten azonban nem botránkoztam meg, mert igazán oda sem tudtam rá figyelni. Sajnos a megfogalmazás stílusa abszolút a kriptonitom lett, mert teljesen leszívta az energiámat. Ugyanis mindig mindent elismétel a szerző, amitől számomra szájbarágós lett. Mintha folyamatosan egyet léptem volna előre, majd hármat vissza. Ez azonban rövidesen olyan frusztráló lett, hogy végül letettem a könyvet.
Ez persze nem azt jelenti, hogy más ne tudna ezen a stíluson túllendülni és a történet valódi tartalmára és mondanivalójára figyelni. Még ha nekem negatív értelemben is, de a könyv tényleg egyedi élményt nyújtott. A szereplő gondolkodásmódja bár lehangoló, mégis ettől kaptam egy, a várthoz képest teljesen más karaktert. A megfogalmazás az ismétléseken túl tárgyilagos és rideg, amitől nem a megszokott közelségből éled át, amit olvasol, ám azt hiszem, egy ilyen történetnél egy pont hogy előnyére válik.
Nagyon kíváncsi vagyok olyan véleményére, aki erősebb, mint én és nem zavarja annyira a megfogalmazás, mert kíváncsi vagyok, hogy egy eredetileg 90-es években megjelent könyv valóban képes e még manapság is megbotránkoztatni az embereket.

Izgalmas történet, melyet a múlt és a jelen szálán követhetünk végig. Az írónő mesterien csavarja a szálakat, az olvasó pedig, mindent elhisz neki, minden apró részletet, minden bizonyítékot. Aztán jön a felismerés, hogy félre lettem vezetve, jaj de még mennyire. Mintha nem is lenne más opció.⁣
A történet nem csupán krimi, élet történeteket mutat be, feltárva ezzel azt, hogy a múltbéli hibák mennyire nagy befolyásolják majd a jelen eseményeit.⁣
⁣
Ajánlom mindenkinek aki szereti az igazi noirokat, a történelmet, az elgondolkodtató írásokat amik rengeteg izgalmat tartogatnak.⁣

Nekem nagyon tetszett, „régi korok” ifjúsági irodalmi regényeit idézte fel bennem. Igazi, nagy mese a „nagyoknak”. Szerettem az író stílusát, fogalmazás módját, rejtélyeit amiket még kellett fejtenem olvasóként. Kimondottan jó volt olvasni egy olyan könyvet, ami nem volt túl bonyolítva a misztikum, nem kellett világokat, társadalmak megismerni. Csak én voltam és a történet.

A várttal ellentétben nekem nagyon tetszett a könyv ezzel a Tini Ocean's Eleven beütéssel és végig fenn tudta tartani az érdeklődésem ahogy leírta az egy-egy feladatokat és a megoldását vagy éppen csak a végén avatott be az eseményekbe, bár volt egy két pillanat mikor a szemöldököm a ne már magaslatába szökött, mert azért mégis csak 17 évesekről beszélünk hiába kaptak speciális oktatást.
A 17 éves Rosalynn Quest egész életét azzal töltötte, hogy csiszolja képességeit, és édesanyja nyomdokaiba lépjen. Egész életében azt tanították, hogy ne bízzon senkiben, de most normális tinédzseréletet akar élni. Amikor megpróbálja elkerülni a családját, és tornatáborba megy egy jobb élet reményében, Ross édesanyját elrabolják. Az egyetlen módja annak, hogy megmentsük, ha részt vesz a Tolvajok játszmájába ahol mindent lehet a cél elérése érdekében. Vajon Ross képes lesz átlépni a saját határait és betartani a családi mottót ,, A Quest családon kívül senkiben sem bízhat."
A szereplők ifjúsági regényhez mérten nekem eléggé rendben voltak. A sok szereplős dilemmát is jól megoldotta az írónő. Mindegyiküknek megvan az oka, hogy részt vegyen a versenyen és megnyerje azt. Hiába vannak 9-en nagyon jól elkülönítette az írónő az egyes személyiségeket és könnyen megjegyezhető jelzővel illette őket. Színesek és egyediek a világ minden tájáról és soha nem tudhatod kiben bízhatsz.
A szerelmi szálnak beállított valamit nem igazán tudtam komolyan venni, egyrészt nekem ordított a srácról, hogy itt valami nem smakkol, és idegesített, hogy ezt Ross nem veszi észre habár azért elég sokáig kitartott és próbált megfontoltan dönteni és nem ugrott a nyakába egyből, de hát ki hibáztatná ha akár az ellenkezője is megtörténik, hisz 17 éves.
Habár a végén nem minden ért váratlanul, lehetett sejteni, hogy kinél nem tiszta a dolog, ne de a másik fordulat meglepett úgyhogy kíváncsi vagyok Ross, hogyan veszi a további akadályokat.

Elora és Gabriel motivációja is teljesen érhető ha a helyükbe képzeljük magunkat. Kicsit lassan alakultak a dolgok és a titkos Fortuna társaságról is reméltem,hogy többet megtudunk, viszont mivel ez a sorozat bevezető kötete a folytatásban egész biztos sok mindenre fény derül majd. A próbatételes részek voltak a kedvenceim, azok voltak a legizgalmasabbak, na és persze vannak váratlan események is, hiszen Gabriel és Elora is hoz olyan döntést aminek súlyos ára van…Ráadásul függővéggel zárta az írónő szóval remélem nagyon hamar érkezik a folytatás.

Az első rész után alig vártam, hogy visszatérjek Bellamy Creekbe, viszont ez a lelkesedés hamar abbamaradt.
Nem éreztem azt a tüzet, azt a lendület a szereplők között, amit az első részben. Sótlan volt az egész.
Esküszöm, hogy egy ideig sokkal, de sokkal jobban érdekelt, hogy vajon a Bianca és Enzo összejönnek-e (remélem igen), mint Cheyenne és Cole kapcsolata.
Sajnos a férfi, amilyen szimpatikus volt legutóbb itt nem kedveltem meg, pedig vicces és humoros férfi, ráadásul rendőr… emellett pedig csodálatos apa. Borzasztó tragédiát élt át korábban, ami most is kihat rá, akármennyire is nem szeretné elismerni. Egy sérült, de mégis ölelgetni való mackó és semmi… én sajnálom a legjobban.
Az írónő a szorongást, a depressziót (?) próbálta a karakterén keresztül bemutatni, de ezt sem éreztem túl erősnek. A problémákra nagy hangsúlyt fektetett, de a megoldásra szerintem keveset.
Cheyenne végtelenül aranyos és szimpatikus karakter, de ennyiben ki is merült. Egysíkúnak éreztem.
A kotnyeles anyák egy-egy megnyilvánulás is nagyon tetszett, de egyértelműen Mariah lett a kedvenc mellékszereplőm.
A kémia, a szenvedély nagyon jól érződött a főszereplők között. A cselekmény kicsit lassan indul be, majd hatalmas fordulaton pörgött pár fejezeten keresztül, aztán ismét leeresztett, majd a végét is összecsapott lesz...
Összességében csalódott vagyok ezzel a résszel kapcsolatban, sokkal többet vártam tőle, de ez nem vette el a kedvemet a folytatástól.

Az első rész lezárása után nem volt kétségem, hogy folytatni szeretném a sorozatot.
Eléggé izgalmasra sikeresett ezt a rész is, kellő akcióval, hatalmas csavarokkal volt átszőve az egész, viszont nekem pont emiatt is lett lapos a közepe táján a történet. Ugyanazok a körök voltak újra meg újra. Viszont voltak olyan fejezetek, amikor a dolgok nagyon, de nagyon rosszul álltak a szereplők számára, és be kell vallanom, hogy nem voltam meggyőződve, hogy mindenki megéli a következőt. Ezek szerencsére segítettek abban, hogy kizökkenjek a közepén tapasztalt “laposságból”.
A világépítés folytatódott ebben a részben is, ismét sok új helyszínt, legendát és szereplőt ismerhettem meg. Egyre komplexebb lesz a világ, lassan jegyzetelni kell.
Érdekes volt ez a rész is, nagyszerű karakterekkel, fantasztikus világépítéssel, egy kis csipetnyi fűszerrel és romantikával. Várom a folytatást!

A Manon virágai egy szívhez szóló, regény az újrakezdésről, a veszteségekről és arról, hogyan találhatjuk meg újra önmagunkat a legnehezebb idők után is. Főszereplője, Amande, egy fájdalmas múltat maga mögött hagyva vidékre költözik, ahol egy kis házikóban próbál új életet kezdeni. A virágok, a természet és a nyugalom lassan segítenek neki feldolgozni a történteket.
Ez a könyv nem harsány, nincsenek benne nagy fordulatok, de éppen ez adja a szépségét. Mélissa Da Costa stílusa érzékeny és emberközeli, könnyű vele azonosulni.
Ajánlom mindenkinek, aki egy meghitt, lassan kibomló történetre vágyik, amely emlékeztet arra, hogy a legnehezebb pillanatok után is jöhet valami szép.